Bosznia-Hercegovina-Montenegró-Horvát túra

Bosznia-Hercegovina-Montenegró-Horvát túra

(Budaörs – Mohács – Eszék – Doboj – Zenica – Donji Vakuf – Mostar – Pluzine – Gasko – Sutjeska Nemzeti Park – Piva völgye – Trsa – Durmitor nemzeti park – Zabljak – Ostrog kolostor – Podgorica – Kotori öböl – Herceg Novi – Dubrovnik – Omis – Split – Krka vízesés – Karlovac – Zagrab – Budaörs))


Teljes útvonalunk (7 nap-2.287 km)

 Előzmények

 A tavalyi évre tervezett túra a sok egyéb program miatt elmaradt, így idén úgy határoztunk, hogy már májusban a lovak közé csapunk. Az időpont szempontjából május harmadik hete látszott a legmegfelelőbbnek, így május 16-ra terveztük indulásunkat. A végleges útvonat még április közepén eldöntöttük. Mostar, Dubrovnik, és a Kotori öböl már első körben a kötelező programba kerültek, mely célok az út során jócskán kiegészültek. Mostar hangulata egy régi-régi családi történet miatt különösen vonzott, több éve készültem rá, hogy egyszer megnézzük a Csontváry által megfestett hidat, a Neretva színét, valamint, hogy egy kis bepillantást nyerjük e számunkra titokzatos muszlim világba. Az indulásunkat a megelőző hétvége időjárása miatt végül hétfő helyett keddre toltuk, mely döntés – akkor persze mindezt még nem tudtuk, az egész heti jó időt és napsütést megoldotta.


A tervezett indulás előtt egy hónappal döntöttünk a túra útvonalát illetően

 1.nap 2011.05.17
 Budaörs – Mohács – Eszék – Doboj

 Szokásos budaörsi találkozó reggel 8-kor, gyors tankolás majd elkezdjük melegíteni az olajat az M6-oson.


Első pihenőnk az M6-oson

Mai napi tervünk, hogy minél közelebb kerüljünk első napi úti célunkhoz, Mostarhoz. Kis kitérőt teszünk István gyerekkori szülőfalujába Németkérre, majd tűz tovább Mohácsig. Itt még tankolunk egyet, majd átkelünk a horvát határon, és beugrunk Eszékre, hogy megnézzük a várost. Sok idő ezzel nem megy el, mert a templom megnézése után a program ki is van pipálva, mi pedig folytatjuk utunkat a Bosnyák határig, ahol Dobojba érve az út mellett megfelelő szállást találunk.


Megpakolt vasakkal Eszéken


Első esti vacsink a bosnyák konyha remeke, de legalább is nagyon éhesek voltunk


Szállásunk kicsi volt, a rendetlenség viszont annál nagyobb

 2. nap 2011.05.18.
 Doboj – Zenica – Donji Vakuf – Neretva völgye – Mostar

Reggel eső nyomaira ébredünk, éjjel esett is de van remény! Török kávét kérek reggelire, majd nyergelünk. Ma vére meglátom a mosztári hidat! Elmegyünk Zenicáig, majd úgy döntünk, hogy Sarajevót kihagyjuk, és inkább nyugat felé fordulunk. A térképen zölddel jelzett útban nem lehet csalódni, mindenhol minaretek, és egyéb muszlim vallás nyomai. Ez egy sziget Európa közepén állapítjuk meg többször, mely számunkra oly más, és titokzatos is egyben. Donji Vakuf érintésével érjük el a Neretva völgyét. Mostar előtt jól elkap minket az eső, azonban akkor még nem tudom, hogy ez az utolsó ezen a túrán, nagy szerencsénkre. Ahogy haladunk, egyre sziklásabb a völgy, a Neretva partján meredek sziklás hegyek vesznek minket körül. Minden pillanatban más látvány fogad. Csodálatos itt motorozni!

Hat óra körül befutunk Mostarba, végigmegyünk a város forgatagán. Egyszer csak egy motoros szegődik mellénk, és belvárosi szobával kínál minket. Nem kell minket nógatni, hogy elfoglaljuk aznapi szállásunkat. Gyors pakolás, fürdés, aztán kimegyünk megnézni Mostart. A hidat keressük, no meg az óvárost, mely szállásunktól kb: 5 perc séta. Ennek látványát meg sem kísérlem leírni, csak annyit jegyzek meg röviden, hogy 3.000 km-t is érdemes lett volna ezért motorozni.

A nap már lement a hangulatunk viszont egyre emelkedőben van. Vacsora előtt még nézelődünk az óvárosban, majd bemegyünk egy boltba, ahol Aladin csodalámpáit nézegetjük, kicsit később drága selyem kelmék között kutakodunk. Már akkor tudom, hogy nem most vagyok itt utoljára. Egyszer csak megszólal a környéken több müezin. Ahogy ismét kilépünk az utcáira ahol valósággal megcsap minket a „kelet” hangulata.


Zenica után a zölddel jelzett úton


Ebédszünet a Neretva völgy előtt


Ez már a Neretva völgye Mostar előtt


….no meg ez is….


Mostar este


A híd alsó és felső ívei fantasztikus harmóniát sugároznak


Észak felé a kilátásunk az öreg hídról


Ezért a kilátásért mentünk erre….


….és nem tudtunk betelni vele….


2. napi útvonalunk

 3. nap 2011.05.19.
 Mostar- Nevesinje- Gasko – Sutjeska Nemzeti Park – Foca – Durmitor Nemzeti Park- Zabljak

Másnap reggel Mostart elhagyva rögvest keletnek fordulunk. Nem megyünk a tengerhez, ott majd inkább visszafelé fogunk jönni. Van azonban itt két nemzeti park, amiről már hallottunk és nincs is nagyon messze. Nevesinjeben tankolunk majd irány tovább kelet felé Gasko, onnan pedig északra a Sutjeska NP. és a Durmitor NP.

Gasko-t elhagyva északnak fordultunk, hogy mindkét nemzeti parkot becserkésszük. Korábban a térképet nézegetve nem értettük, hogy miért kell 40 km-t motorozni egy folyó mellett pusztán azért, hogy egy hídon átkeljünk, majd a másik oldalon vissza. Miért nem lehet oda inkább egy hidat építeni? ….a helyszínen aztán megértettük, hogy oda ahol gondoltuk, szinte lehetetlen átkelőt építeni.

A montenegrói határon azt hisszük, hogy megérkeztünk az unióba, akkora csillagos tábla fogad minket. A bosnyák kolléga nagyon serény, kifelé is kéri a „greenkárdot”, ahogy ő mondja, csiklandozva ezzel az idegeinket a kb: 35 fokos melegben.
Másik oldalon megismétlődik a cirkusz, várunk vagy 20 percet, ismét kérik a „greenkárdot”, majd mehetünk. Ettől kezdve minden határon előkerül a „greenkárd”, mely az útlevélnél is fontosabb okmány!

Folytatva utunkat az tele van alagutakkal, melyek azonban sokszor elég hosszúak ahhoz, hogy világítás hiányában komoly fékezésre kényszerítse az embert. A tűző nap után beérkezve semmit nem láttunk odabent. Az utunk egy feldúzasztott folyó, a Piva mellett vezet, melynek tengerkék a színe. Sokat megyünk így, nagyon élvezetes az út. Egyszer csak feltűnik a DURMITOR tábla, mely egy baljós alagút felé mutat. Őszintén megvallva nem sok kedvem van bemenni, ezért le is állunk egy kicsit tanakodni.


István végig vette a szebb szakaszokat, vagy 200 filmet csinált hazáig


A busz még a háború óta a mezőn pihen


aztán észak felé vesszük az irányt, hogy átkelhessünk Foca alatt azon a bizonyos hídon


itt már feltűntek Montenegró hegyei


Sutjeska NP. (állítólag nincsenek turista utak sem, de látva e sziklafalakat mi ezt könnyen elhittük)


A Durmitor NP lábánál megálltunk tanakodni az alagút előtt


Az irányt a tábla mutatta…..tényleg erre kell menni?


…mi azt hittük, hogy a pokolba vezet…De azért , ha már eljöttünk idáig, akkor megnézzük mi van arrafelé. És tényleg nem bántuk meg….


Fent igazi téli világba cseppentünk pár perc alatt


Még 35 km a legközelebbi benzinkút.


Egyre magasabbra mentünk, egyre hidegebb lett, és mi egy kicsit az Alpokban éreztük magunkat.


Háttérben a Bobotov Kuk csúcsa, ő itt a legmagasabb


…aztán egyre több lett a hó körülöttünk…


És végül elértünk a hágó tetejét, 1.908 métert. Ez a látvány fogad a másik oldalon.


Lefelé Zabljak irányában, versenyben a viharral.


Visszatekintve az útra, ahol jöttünk.

Aztán le is értünk szerencsésen, benzinkutat is találtunk Zabljakban. Itt ér utol minket az eső, így nincs értelme tovább menni. Kb: 3 perc alatt megtaláljuk az aznapi szállásunkat, odakint 8 fok, a házinéni kis fát tesz a vaskályhába és bedörrent egy kicsit nekünk. Miután nem marad kedvünk kimenni vacsorázni, ráfanyalodunk a páncélos tartalékok pusztítására.


…Tényleg konzervet együnk?


3. napi útvonalunk

 4.nap 2011.05.20.
 Zabljak – Niksic – Ostrog – Podgorica – Cetinje – Kotor – Herceg Novi

Reggel 8 óra, már melegítjük a motorokat. Indulás után nem sokkal eltévedünk, de ezt akkor még nem tudjuk. Egyelőre a hasunkra gondolunk, no meg egy kiadós reggelire, amit az út mellett szeretnénk megejteni. Végül a reggelit megtaláltuk, de a keresett utat nem. Utólag visszagondolva nem is bánjuk, legközelebb a Tara kanyonba is elmegyünk, legalább eggyel több ok, hogy visszajöjjünk megint. Az útra egyébként itt sem lehet panasz, nagyszerű minőségű az aszfalt, gyönyörű a táj….


Zabljaki indulásunk után még éhesen


Montenegró tényleg a hegyek országa


Végre reggelizünk. Minden asztalon van egy tálban tojás.


Aztán megyünk tovább Podgorica irányába


Ostrog előtt

Több „motorostúra” leírásban olvastunk az ostrogi kolostorról, így hát mi is felkapaszkodtunk ide. Igaz, hogy csak motorral, nem úgy, mint a zarándokok, akik gyalog érik el a felső kolostort, mely a sziklafal oltalmában áll évszázadok óta.


Rólunk is készül itt egy kép.


…ez pedig az öreg kolostor.


Cetinje után valamivel a szerpentín út fele” Kotor irányában

Ostrog után tovább megyünk Podgoricáig, majd Cetinjénél végre megtaláljuk a „szerpentín utat”, melyet még tegnap este programoztunk be magunknak a Zümo-ba, hogy biztosan megtaláljuk. Utólag nem csodálkozom azon, ha valakinek sima térképpel nem sikerül megtalálni. Az út nagyon szűk, rendes buszok is járnak rajta, akik nem fékeznek, csak dudálnak, hogy kotródjunk az útból. Mindezen azonban nem csodálkozunk, elvégre Kotorhoz közeledünk! 😀


Azon morfondírozunk útközben, hogy vajon mikor fogjuk megpillantani a tengert


Aztán úgy 1.300m-ről feltűnik a tenger, pontosabban a Kotori öböl.. Varázslatosak a színek, a hegyek, az öböl vize.


Mi pedig elkezdjük a véget nem érő kanyarokat falni lefelé.


Aránytalanul nagy a hajó az öböl méreteihez képest


Kotorban nem állunk meg, túl meleg van a városnézéshez, ellenben vacsorázni szeretnénk a tó partján, amit rövidesen meg is találunk.


Ez csak az előétel volt


Ez pedig már a főétel, mely kifogott rajtunk. Evés közben a „Fald fel Amerikát” sorozat jut eszembe, küzdünk az elemekkel, folynak a könnyeink, majd szótlanul „elvérzünk” a pályán.


Megkerülve az öblöt gyönyörködünk a naplementében, majd gyorsan elérjük Herceg Novit. Pont itt az idő, hogy szállást találjuk, hogy még este megnézzük a várost.


Herceg Novi belvárosa


Rengeteg a kávézó a főtéren, meg a kis utcákban


4. napi útvonalunk

 5. nap 2011.05.21.
 Herceg Novi – Dubrovnik – Omis- Split – Krka

Reggel 7,30-kor már kezeljük a láncokat, kulcs fordul a schlussban. Irány Dubrovnik, még lehetőleg a reggeli hűvösben. Nagyon jó a tengerparti út, semmi forgalom nincsen rajta. Időnként jön egy nagy csapat motoros. Egyre több az út mellett álló busz, és a várost fényképező turista. Nekem Sándor Mátyás jut az eszembe, amikor Antekirt kapitánynak ide kellett jönni az akkori Raguzába, mert itt akadt elintéznivalója. Ő tengeralattjáróval érkezett, mi motorral. Azt hiszem, nekünk jutotta a szebb látvány, innen dél felől, fentről közelítve a várost, látva az egész óvárost, és a városfalat, hát igaza van a turistáknak…..Ez a város innen fentről lehet a legszebb!

Bent a városban aztán nagy a nyüzsi, annyi a japán turista, hogy van egy pont, amikor a feladáson gondolkozom. István nem is jön velem, vigyáz a motorokra, én kapok 20 percet, hogy bekukkanthassak, mely a fagyival együtt is elégnek tűnik. Nem baj, majd ide is visszajövünk még!


Dubrovnikban, a régi Raguza kikötőjében. Itt köthetett ki Antekirt Doktor 150 éve.


Távolban a tegnapi hajónk a Kotori öbölből


Utunk további része megint a tengerparton vezet Splitig. Hihetetlen, de semmi forgalom nincsen.


Már itt sem fáztunk


Omisban a tengerpart


Útközben Omisban megálltunk egy kicsit, és lementünk a tengerpartra ebédelni. Kicsit hajléktalan érzésem támadt

Előkerül a gázfőző, eszünk porlevest, meg az utolsó konzerveket. Úgy döntünk, hogy a fürdést kihagyjuk, inkább pihengetünk egy kicsit a parton. Tervezgetjük a maradék napi etapot, majd úgy döntünk, hogy a tengerparton folytatjuk az utat, és egészen elmegyünk a Krka Nemzeti Parkig, hogy holnap reggel megnézhessük a parkot. Kb. két óra alatt el is érkezünk a nemzeti park főbejáratához, ahol egy kedves helyi vendégfogadós bácsi elkalauzol minket aznapi szállásunkra.


Vacsora után indul az esti „munka”. Napi képek, filmek rendezgetése, GPS feltöltése útvonallal, skype a családdal, stb…


Motorjaink az olajfák alatt pihentek az idilli környezetben

 6. nap 2011.05.22.
 Krka- Karlovac

Reggel 8 órakor már a nemzeti park előtt állunk, mi vagyunk az első látogatók ma. Megvesszük a jegyeket, aztán elindulunk lefelé a 4 km-re található alsó parkolóig.


Útban az alsó parkolóhoz már bepillantást nyerünk abba, hogy mi vár ránk odalent


A víz színe egészen különleges kék


A fából készített járdát követve tettük meg a kb 1-1,5 km-es utat 2 és fél óra alatt


Ez a kis víznyelő különösen tetszett


A legalsó vízeséseknél


…a középső rész….


A vízesés rendszer felső régiója

11 óra körül már indulunk tovább. Mára még van bőven, hisz célunk, hogy eljussunk Karlovacig az autópálya mellé.


Az út legkedvesebb benzinkútja. Egy vasárnap zárva tartó, valamint egy GPS által jelzett, de valójában soha nem létező benzinkút után 301 km megtétele az egyéni rekord. 14,66 liter ment a tankba (kb: 3 deci maradhatott) Az utolsó 30km en alig mertem gázt adni.


A régi Karlovac-tengerpart közötti úton, mostanában már nem erre halad a nagy forgalom.


Ebédünket ismét Boszniába terveztük Bihács mellett, hogy elköltsük az utolsó bosnyák márkánkat is.


Ebéd után visszatértünk Horvát országba, de azért ezt a minaretet még lekaptuk

A mai terv szerint Karlovacig megyünk, hogy ott megpihenve a maradék mintegy 400 km-es autópálya szakaszt holnapra hagyjuk. Szállásunkat az út mellett gyorsan megtaláljuk.

 7. nap 2011.05.23.
 Karlovac- Zágráb- Budaörs

Reggel gyors indulás után hamar elérjük a határt. Két évvel ezelőtti jó emlékünket felelevenítve ismét az István pihenő felé vesszük az utunkat egy korai ebédre, valamint, hogy átbeszéljük az elmúlt egy hét legszebb pillanatait.


István pihenőnél egy kicsit pihentünk is.


Aztán Budaörsig meg sem álltunk.

Végszó: Akik netán fontolgatnak egy déli hasonló túrát, Bosznián keresztül, azoknak melegen ajánljuk. Soha semmi gondunk nem volt a rendőrséggel, vagy a szállásadókkal.

Indulásunk előtt mi sem tudtuk, hogy Montenegró ennyire szép, hogy mennyire vendégszeretőek az emberek. Minden összejött az időjárástól kezdve a helyi éttermeken át az összes tervezett és nem tervezett programunk. Zöld kártyát azért ajánlatos vinni.

Azt is biztosan tudjuk már, hogy a közeljövőben megint eljövünk errefelé!

 Hasznos blokk

Teljes út: 2.289 km

Motorok:
Kawasaki 650 Versys (2007): István motorja
Honda CBR 600 F (2005): az én motorom

Látnivalók:
1. Mostar
2. Sutjeska Nemzeti Park
3. Durmitor Nemzeti Park
4. Ostrog kolostor
5. Kotori öböl
6. Herceg Novi
7. Dubrovnik
8. Krka Nemzeti Park

Napi megtett távok:
napok/ megtett út (km)/ tól/ ig
1 427 Budaörs Doboj 2011.05.17
2 287 Dobolj Mostar 2011.05.18
3 249 Mostar Zabljak 2011.05.19
4 263 Zabljak Herceg Novi 2011.05.20
5 341 Herceg Novi KRKA 2011.05.21
6 328 Krka Karlovac 2011.05.22
7 392 Karlovac Budaörs 2011.05.23
Össz: 2287

Szállások:
Doboj út melletti motel 16,0,- EUR/ fő
Mostar belvárosi panzió 10,0,- EUR// fő
Zabljak 10,0,- EUR/ fő
Herceg Novi 12,5,. EUR/ fő
Krka 10,0,- EUR/ fő
Karlovac 10,0,- EUR/fő

Tankolások: összesen 12 alkalommal, kb: 42.000,- Forint

Budaörs, 2011.06.10.
Leírást készítette: Várhidy András, fényképek: Treml István és Várhidy András

Tags: , ,

8 hozzászólás to “Bosznia-Hercegovina-Montenegró-Horvát túra”

  1. Éri István június 17, 2014 at 4:44 du. #

    tetszett az útibeszámoló…Én is szeptemberben megyek Montenegróba és hazafelé Mostárba…..Érdekelne, hogy hol mentetek át a horvát-boszniai határon

    • Zoltán Lantos július 8, 2018 at 8:54 de. #

      Nagyon gyakorlatias,praktikus úti beszámoló….mi most készülünk -lakóbusszal-,h a horvát tengerpartra Bosznián át menjünk,és 1 napot rááldozunk a csodálkozásra. Érdemes bosnyák márkát vinni,vagy az euróval megoldjuk a kaját,esetleges belépőket -ha van ilyen?-.Szállás van ugye,csak valami biztonságos helyet keresünk éjszakára -akár fizetünk is a parkolásért-. Köszi a jól megírt és klassz képekkel tűzdelt beszámolót!

  2. Szegedi Mihály augusztus 21, 2013 at 12:11 du. #

    Szeretném elkérni a Doboj útmenti Motel nevét címét ha lehet.Köszönöm az útleírást,sok hasznos dolgot tudtam meg belőle Szegedi Mihály Érd

  3. bacsko július 14, 2011 at 11:39 de. #

    Ha már arra jártok a Skodra tavat (Skadarsko Jezero) se hagyjátok ki!

  4. Várhidy A július 13, 2011 at 5:28 du. #

    Hát engem azért a májusi hó is meglepett, de kétségtelen, hogy szerencsénk, az volt bőven. A Tara kanyon az már most biztos úticél, lehet hogy két hét múlva (igaz, most autóval). Üdv. Várhidy A

  5. bacsko július 13, 2011 at 1:29 du. #

    Szerencsétek volt, mi kb egy hónappal előttetek jártunk arra, és nem tudtunk átkelni a Durmitoron, a hó elzárta a hágót, kénytelenek voltunk megkerülni. A Tara hidért és (főleg) a völgyért viszont tényleg érdemes visszamenni, fantasztikus élmény.

  6. T július 6, 2011 at 2:04 du. #

    Nehogy elfelejtsd! 2011.07.07 – 2011.07.10 mtkp. túra Felvidék.
    Indulás 2011.07.07 csütörtök 17:30. garázsunkból. Jövőre Bulgária.

  7. Treml István július 6, 2011 at 1:52 du. #

    Köszönöm, András hogy megírtad a túránkról a cikket. Én egész életemben ülhettem volna a PC felett sem tudtam volna megírni. Így alkotunk egy jó mtkp. csapatot. Enyém a technika (GPS, sisakkamera, … stb.) tied a túraterv és élménybeszámoló.

Szólj hozzá!