A bázist valahol dél-Olaszországban képzeltem el, közel Monte Carlohoz, a francia Alpokhoz, de nem túl távol a comoi-tótól sem. Cuneo nevű kisvárosra esett a választás, amit két nap alatt terveztünk elérni.

Mivel kedvesem nemrég kezdte a motorozást, így óvatos voltam a napi etapok kitalálásánál. Úgy terveztem, hogy lendületes motorozással pár száz kilométer megtétele után mindig elérjük az itthon előre lefoglalt szállásokat.

A barlanglátogatás után rövid fotósétát tettünk Murphys főutcáján. A tarka színű, szépen felújított régivágású épületek többségében ajándékbolt, vagy étterem kapott helyet.

Ezt a napot pihenésre szántuk. Jól esett úgy felkelni, hogy nem kellett összerámolni, csomagolni, kiköltözni a szállodából Mariposában. A távolságokat is visszafogtuk, csak a Yosemite-völgybe akartunk visszagurulni egy kicsit sétálni, kávézni, nézelődni.

A 20. alkalom után már ketten sem tudtuk felállítani a motort, iszonyatosan kimerültünk. Az erőpróbán egy mögöttünk autózó francia család enyhített azzal, hogy a GS csomagjait átvette, üres motorral pedig már végignyomtuk a kritikus szakaszt.

Kalifornia zászlóján egy grizzly medve képe látható ugyan, de kaliforniában már nem él ez a medve faj. A nemzeti parkban ugyanakkor sok fekete medve lakik, amelyek félénkebbek és kevésbé veszélyesek, mint a grizzly.

Az amerikai Sierra Nevada kiterjedése 640 km észak-dél irányban és kb 110 km kelet-nyugati irányban. Mi most itt vagyunk a legdélibb csücskénél és választhatunk, hogy megkerüljük, vagy átvágunk rajta.

Gábor szerint az USA 52 állama közül Arizonában jut a legtöbb bejegyzett hajó egy lakosra. Ez akár furcsának is tűnhetne, ha nem tudnánk, hogy a Colorado itt délen már kiválóan hajózható a Lake Havasu területén és a Parker-gáttól délre is.

Hat órányi motorozás után, közben kisebb pihenőkkel megérkeztünk Bledbe. A táj, a látvány lenyűgöző. A képek is sugallják, de élőben még csodásabb. Már amikor odaértünk, azon sajnálkoztunk, hogy csak egy éjszakára maradunk.

A szállás remek volt! (HotelBrilant – A Chili Riders beszámolója alapján- köszönöm!) Végre megfizethető éttermi árak! Korfun nem éreztem ezt! Gazdag vacsora (estebéd) strand és korzózás – és ismét zaba:)

Mivel a bütykök, az aszfalton pár ezer kilométer alatt elkopnak, ezért találtuk ki azt, hogy lerendeljük a gumikat a Török Szír határra és az itthon felszerelt használt gumikat ledobva új papucsokkal vágunk neki a Közel-keleti kalandnak.

Még 2009-ben az Alpok túrán elhatároztuk Józsi barátommal, hogy 2010-ben Albániába megyünk. Egy dologban állapodtunk meg előre, hogy ez egy sátras vadkempinges konzerves nomád túra lesz.

A szurdok a gerincre vezet fel. Itt még tiszta az idő, fél Erdélyt belátni. Nyugaton tisztán látható a Gyalui-havasok, északkelet felé halványan a Kelemen-havasok, ettől délre a Görgényi-havasok vonulata is kivehető.

Szombat délután megérkeztem Malagára, majd busszal Marbellára. Gyönyörű idő volt, napsütés, este 10 óráig, és 26 fok! 6 db szinte új Transalp közül választhattam, napi 100 Euróért. Az ó-város részben ajánlottak egy kellemes hotelt.

2010. május 7-én és 8-án rendezték meg a negyedik kerékpáros és motoros zarándoklatot, Motoros Búcsút Ecséd település szélében található Szentkút-völgye Boldogságos Szűz Mária kápolnánál.

Lavamünd után egy félkört leírva visszafordultunk és átkeltünk a szlovén határon Mezica felé. A kíváncsiság hajtott minket, mert a Crna Na Koroskem és Velenje közötti hegyi utat a térkép különösen kacskaringósnak jelzi.

Az egyik srác, aki világ életében diesel autóval közlekedik, gyakorlott mozdulatokkal vette le a kút oszlopról a diesel pisztolyt, és már csordultig is volt az első, kísérleti Diesel Honda Transalp motorkerékpár!

Az is kiderült beszélgetéseinkből, hogy az I.világháború mély nyomot hagyott az itt élőkben, hiszen az Olasz-Osztrák frontvonal éppen ezen a vidéken húzódott.

Ahogy a műszerfalon szaporodik a kilométer-számlálóm által futott körök száma, egyre távolabbi célpontok vonzanak. Ám talán sokunkhoz hasonlóan, a fokozatosság elvét favorizálom.

Mint minden kezdet nehéz, ez a szervezés sem volt zökkenőmentes. Ugyanazok a körök, merre is induljak? Aztán kivel? És mégis mikor?

Még 2008 decemberében elkezdtük tervezgetni, hogy merre menjünk nyaralni a barátokkal. Volt tervben Ausztria, Wörthi tó környéke, Attersee vagy Szlovénia Bledi tó, vagy a Szlovén tenger, esetleg Olasz tenger Bibione környéke…

Feltűnt, hogy az út mellett sűrűn valamit táblával jeleznek. Először permetezésre gyanakodtunk, de amikor végre el is olvastuk, rájöttünk, hogy egy aknamezőn haladunk, ahol csak az utat mentesítették.

Njegos az 1800-as években élt neki emelték a hegy tetején a síremléket több mint 500 lépcső vezet a sziklába vágva fölfelé. Crna Gora nagy nemzeti költője volt.

... legközelebb a gumibelsők, foltozókészlet és feszítővasak, pumpa, láncdarab, patentszem, láncbontó prés, tűszelep, izzók, biztosítékok, vontatókötél, kötöző drót, kuplung bowden, alap szerszámkészlet mellé még vigyünk olajszűrőt is ...

Háromszék Észak-Erdély, a Székelyföld legtávolabbi, délkeleti része, délnyugaton az erdélyi Szászföld és délkeleten a román Ókirályság közé ékelve, 550 méter magasan a tenger szintje felett.

430 km-t készültünk megtenni motoron hogy megismerkedjünk a Sierra Nevada hágóival a Yosemite-parktól északra. Aznap megálltunk Jamestownban néhány fotóért a vasúti múzeumban, majd a tipikus vadnyugati városkában is.

Terveim szerint reggeli találkozó a dán barátom garázsánál, hogy valamit kezdjek a fűtőművel. Tor (a kalapácsos Isten) Dánia szülötte, az öreg Thunderace-ben cseréli a fékfolyadékot, mert mondtam neki hogy anélkül nem jöhet velünk sehova.

A Yosemite-parkot délről közelítettük meg és a Déli Bejárat (South Entrance) nevű kapunál léptünk be. A kb. 3.000 km2 területű nemzeti parkot évente több, mint 3,5 millió ember látogatja. San Francisco-tól 4 órányira van, Los Angelestől kb. 6 órányi vezetés gépkocsival.

A vadászkés nagyon látványos és übervagány, de 100 emberből csak 5 meri használni még egy állattal szemben is, így hasznosabb egy gázspray amit kéznél tartunk. Egyébként pedig nem az állatoktól kell félni ...

A Dante-kilátó 1700 m-rel magasodik a Badwater fölé, ennek megfelelően a hőmérséklet is általában itt elviselhetőbb idefent. Kellemes 93 Fahrenheit, kb. 34 Celsius fok fogadott minket a völgybéli 113 után.

Délután átvettük a motorokat Gáborék irodájában. Én egy BMW 1200 RT-t béreltem. Tavaly is ilyen motorral utaztunk. Péter és Gábor BMW 1200 GS-t választottak. Ezeknek az az előnye, hogy a rosszabb terepviszonyokat könnyebben elviselik.

Régi vágyam volt Erdély felfedezése, a Wass Albert és Tamási Áron ébresztette romantikus kíváncsiság kielégítése. Na és persze Marci fiam nemzeti - történelmi nevelésének is új lehetőséget ad egy ilyen út.

A hegyoldal bár nyugalmasnak tűnt, apró mozgások voltak láthatók. Időnként apróbb kövek érkeztek fentről. Tanakodás és szemügyre vételezés után egyenként keltünk át. Ha omlik, csak egyet vigyen magával – alapon.

Jó egy rövid kényelmes egynaposnak, hogy az ember korán hazaérjen és még az asszony sem lesz morcos, hogy miért jött későn haza, vagy jó délután, ha korábban ellóg az ember a munkahelyéről, és akkor még a párja meg sem tudja.

A Kotor fölött magasodó hegyek közül a Lovćen (1754 m) a legmagasabb. A Lovćeni Nemzeti Parkba egy 18 km hosszú kanyargós, meredek úton juthatunk fel, amely Kotorból dél felé kivezető útról ágazik le jobbra.

Októbertől gyakorlatilag április 30-ig garázsban állt az Divi. Valahogy nem jött össze, hogy guruljunk, a tavalyi 4500 kilométer mély nyomott hagyott bennünk. Gabi, a munkatársaival kitalálta: 30 kilométert gyalogolnak a Káli-túrán, a Balaton felvidéken.

A fehér jelzésű utakat is bátran lehet használni, mert kiváló minőségűek még ha csak 1 nyomvonalasak is. Ez a rész szinte teljesen forgalommentes volt. A szieszta és a forróság miatt alig látni embert a kisebb városok utcáin.

Zabar, majd Cered következtek. Itt a 2304-est felújították nemrég. Nem csak a legszebb, de a legjobb magyarországi motoros utak egyike lett ez a tízen-egynehány km-es szakasz Salgótarjánig.

A kalotaszentkirályi református templomhoz megfagyva, de lelkesen érkezett a csapat. Mivel az istentisztelet már elkezdődött, a bejárat előtti kis

Dunakilitire beérve a Vízerőmű táblát kell keresni (ez jobbra lesz). Az úton haladva felérünk a gátra az út minősége olyan, mint a Kunmadarasi beton.

A hidegben csak egy dolog éltet bennünket, hogy pár nap múlva majd a tengerparton fogunk gurulni remélhetőleg napos, meleg időben. Többen azonban jelezték, hogy ne reménykedjünk a jó időben, mert havazik arra.

Rendesen leégek mikor abban a hitben, hogy három hamburgert kértem a hölgy közli hogy nincs ingyen hamburgerük. Rendben, egy kissé csapzottan nézek ki, de ennyire?

Életemben nem motoroztam olyan jókat se utcán, se pályán, mint Szardínián. Most is bizsergető visszaemlékezni, amikor elhatalmasodik az emberen az élet, a koncentráció és a boldogság tömény megtapasztalása ...

Amikor 2005-ben a PARIS-DAKAR Rally-n, mint a Szalay Dakar Team szerelői részt vettünk, akkor határoztuk el Léner Tibci barátommal, hogy ezt a csodálatos, felejthetetlen országot jobban meg kell ismernünk, mégpedig motorral!

A ruhákat a nyeregtáskákba csomagoltuk, a konyhafelszerelést némi kajaalapanyaggal a hátsó dobozba, a sátrat és a dupla gumimatracot az ülés alatti sisaktartóba tettük, a kétszemélyes hálózsákot magam elé egy hátizsákban rögzítettük.