Sehová se sietünk, sehová se akarunk a legrövidebb úton és idő alatt odaérni. Célunk, hogy a várakozás, felkészülés, az út minden kilométere, a meg-és hazaérkezés, az utazásra visszaemlékezés mind-mind öröm legyen.

Ezt a két napos túrát Zöldi, alias fazerrider tervezte és tette közzé. Nagyszerű áttekintést ad Szlovákia történelmi múltjáról és sok érdekes településéről.

Bajmóc (Bojnice) és Árva (Orava) várai megérnek egy napi motorozást. Budapestről indulva 550 kilométert fogunk megtenni.

Jó egy rövid kényelmes egynaposnak, hogy az ember korán hazaérjen és még az asszony sem lesz morcos, hogy miért jött későn haza, vagy jó délután, ha korábban ellóg az ember a munkahelyéről, és akkor még a párja meg sem tudja.

Vigyázat: egy adag 1 azaz egy kilogramm húst tartalmaz, ezért ajánlatos a half kilogramm külön megértetése, különben vagy ott halunk meg, vagy a kutyánk örül nagyon a csomagolt madárlátta húsnak.

Vasárnap reggel verőfényes napsütés, valahová menni kell. Pár telefon után lementem a garázsba, motor elő, majd lemos. Elvégre ilyen szép időben nem illik koszos motorral gurulni. Mire megszáradt a gép a többiek is befutottak, indulás.

A 2007-es második túra célja a szlovákiai Handlová, azaz Nyitrabánya volt. Mint a Magyar Africa Twin Klub tagjai ide már mi is bejelentkeztünk, hogy végre személyesen is megismerjük az ATIC tagjait.

’Hull a pelyhes fehér hó’ – éneklem torkom szakadtából. A helyiek nem értik, nekik természetes májusban a hóesés. Nekünk, a motorok málházása közben extrém élmény.

Az ősz már beköszöntött, a reggelek hidegek és ködösek. A motorosruhába belekehúzom a bélést és aláöltözöm. Vasárnap szép idő lesz, még kihasználjuk a lehetőséget és gurulunk egyet Szlovákia felé.

Aki a több ezer kilométeres, távoli tájakon-földrészeken futó túrákra vágyik, el kell keserítsem: semmi ilyenről nem lesz szó. Viszont kaland, tanulság akad majd bőven.

A 30. születésnapomon szerettem volna, hogy a „bakancslistáról” ez is lekerüljön. Megtapasztalni, milyen érzés szabadon zuhanni. Egy csöppet tériszonyos vagyok, de hát gondoltam, pár ezer méter magasan ez már nem számít.

Próbáltam összerendezni egy magyarázatot, miszerint ha egy piros körös táblában szekér van akkor szekérrel tilos behajtani, ha traktor akkor traktorral. Ha tehát nincs benne semmi akkor nem tiltja semminek sem a behajtást.

Kiderült, hogy a távolban feltűnt nekik az ördög - és csak kíváncsiak voltak hogy a szarvakhoz pata is járult e, közben meg dőltek a röhögéstől a bukóm miatt.

Kérdés, hogy hová menjünk. Így kettesben elég rugalmasak és gyorsak vagyunk még a nem túl gyors túraendúrókkal is, ezért aztán bedobom, hogy esetleg megnézhetnénk Szepes várát.

Látom magam előtt a darabokra tört kerítés romjait, amit a víz vitt el három napja. Erről álmodtam: de álmomban mi is itt voltunk, és a ZZR – a szokott helyén - közvetlenül a kerítés mellett aludt. Aztán jött a víz…

Rétság után a benzinkútnál vásárolunk be, kiterítem a térképet és tervezgetem az utat. Egy Apriliás fiú itt állt meg mellettünk, Zoltánnak hívják.

6 nap, 1700 km és némi becherovka… tényleg csak ennyi lenne? Ó nem. Két új barátság, egy nagy emlék, és a tudat, hogy hónapok tervező munkája, a nehéz napok spórolása édes valósággá vált. Hiányzik-e? Hát persze. Hogy visszamegyünk-e? Ez nem lehet kérdés…