Még Amszterdamban megígértem Gabinak, a gyémántmúzeumba feltétlen benézünk. Keresni sem kellett, egyszer csak ott álltunk a múzeum bejárata mellett. Gabi alig várta, hogy belépjünk.

Az Északi-tenger hihetetlen nyugalmat sugároz. Cuxhaven és környéke az Elba torkolatánál terül el, nem kimondottan Ibiza hangulat. Főként negyvenesek, ötvenesek járnak ide, a homokos, szeles, hűvös tengerre, ahol csak nádkosárszerű ülőkében lehet megmaradni.

A legjobb zene az útra: Vangelis. Még Győr magasságában értem a Paradicsom meghódításához. Tényleg úgy éreztem magam, mint egy felfedező. Lazacot reggeliztem, érdekes érzés, jól csúszik a kakaós zsömlével. Végre valami perverzitás.

Tulipánok, szélmalmok, facipők, fekete foltos tehenek, sajtok, kerékpárok, festők, piros lámpás negyed és zöld fehér címkés kávéházak, védőgátak, kikötők, multik és liberális tolerancia.