Toma szerint, ha egyszer oda megyek, akkor másodszor is vissza akarok majd menni. Neki az N193-mas felejthetetlen élmény marad, mert olyan változatos, hogy hiába motorozott rajta végig többször, sohasem unta meg.

Erődítmények, völgyzáró gátak, rhododendron méz, opinel kések, kerékpárosok, motorosok, a Col de l’Iseran, amely a világ egyik legszebb hágója, a Col de la Bonnette, amely a legmagasabban futó alpesi út.

Napóleon az ellene kivezényelt egykori katonái elé állt, kitárta a köpenyét, és felszólította őket, hogy lőjék le volt tábornokukat, ha valóban ez a szándékuk. Azok erre eldobták a fegyvereiket, megéljenezték egykori vezérüket és átálltak hozzá.

A 11,6 kilométeres alagút Európa legmagasabb hegye alatt Chamonix és Aosta között 1999-ben vált híressé, amikor egy lisztet és margarint szállító belga teherautó kigyulladt benne.

A bázist valahol dél-Olaszországban képzeltem el, közel Monte Carlohoz, a francia Alpokhoz, de nem túl távol a comoi-tótól sem. Cuneo nevű kisvárosra esett a választás, amit két nap alatt terveztünk elérni.

Belvederenél be akartam lógni a jégalagútba. A kerítésen már átjutottam...de aztán lekapcsoltak. Kezdek már kicsit beletompulni a sok lélegzetelállító látványba. Holnap érek a keddi Tour startjához.

Az odautazást kicsit máshogy gondoltuk, mint eddig. Több olyan célpont van Ny-Európában, ahol még nem jártunk korábban, de önmagában egyik sem elég egy kielégítő, 8-10 napos túrához. Ilyen Liechtenstein, Svájc, Monaco-Monte-Carlo.

Itt a Gorges de la Vis nevü völgyből fantasztikus szerpentineken haladtunk felfelé. Gyönyörködve, meg-megállva jutottunk fel a Cirgue de Navacelles nevű képződményhez, ami egy a víz által évmilliók alatt kivájt katlan. Hihetetlen látvány, és élmény átmotorozni rajta.

... miután az első mondattal tisztázom, hogy a recepciós beszél angolul, egyből visszapasszolom. Csele megdicséri a hibátlan angolját. - Talán mert Angol vagyok. Az sokat segít. - válaszolja Judy.

A többség talán szép emlékekkel jött haza, bár nem minden úgy alakult, ahogy terveztük. Tizenhárman voltunk összesen, öt autóval, négy trailerrel és 11 motorral Korzikán, amelyből 3 saját kerekein tette meg a teljes utat.

Chartresban az utolsó szobát foglaltuk le a szállodában és Saumurban néhány kilométert kijjebb kellett mennünk a városközpontból. Chambordban és Bloisban viszont a kastélyra nézett az ablakunk.

Ahogy a műszerfalon szaporodik a kilométer-számlálóm által futott körök száma, egyre távolabbi célpontok vonzanak. Ám talán sokunkhoz hasonlóan, a fokozatosság elvét favorizálom.

Amit mindenképpen látni szeretnék az a svájci alpok, a francia Alpok híres nagy alpesi útvonala, a Mont Blanc, Monte Carlo, a Garda tó és a Dolomitok. Ezeken a helyeken egy hetet is simán el lehet tölteni, de nekünk az egészre volt ennyink és 1000 Eurónk.

Átlagosan 300-500 km-rel számoltunk egy napra, maximum 7-8 órás motorozással. A szállásokat előre lefoglaltuk interneten keresztül, ami jó megoldásnak bizonyult és nagyon kényelmes volt.

Már jönnek a rideg téli esték, a motor csak néha kerül elő rejtekéből, legfeljebb néhány pillantást kap lopva egy nagy sóhaj kíséretében, de ebben már benne van a következő tavasz és nyár számtalan ígérete és a végtelen álmodozás lehetősége is, ami képes megszépíteni a semmittevés unalmas óráit.

Vannak helyek melyet csak egyszer érdemes megnézni. Csak egyszer varázsolja el az embert, másodjára már csak valami átlagos tájnak tűnik. Na Korzika nem ilyen. Ide bármikor újra és újra érdemes elmenni, mindig tartogat valami meglepetést.

Provence ötlete Tamástól származott. A szállást utazási irodán keresztül foglaltuk le még februárban. Június elejére, a főszezon előtti utolsó hétre időzítettünk.

A normandiai táj és a hely történelmi jelentősége különös elegyet alkot. Az éghajlat miatt a mezők és a fák olyanok mintha örökzöldek lennének. Ott ahol a szárazföld véget ér a part meredeken (30-60m) szakad bele a tengerbe, néhol homokos part ékelődik közbe.