Hat órányi motorozás után, közben kisebb pihenőkkel megérkeztünk Bledbe. A táj, a látvány lenyűgöző. A képek is sugallják, de élőben még csodásabb. Már amikor odaértünk, azon sajnálkoztunk, hogy csak egy éjszakára maradunk.

A ruhákat a nyeregtáskákba csomagoltuk, a konyhafelszerelést némi kajaalapanyaggal a hátsó dobozba, a sátrat és a dupla gumimatracot az ülés alatti sisaktartóba tettük, a kétszemélyes hálózsákot magam elé egy hátizsákban rögzítettük.

Tibor széles vigyorral az arcán már várt bennünket és amint befutottunk rögtön feldobta a grillsütőre a rengeteg előkészített tarját és kolbászt. Erős pálinka, jó sörök, a mediterrán vidék zamatos vörös borai kísérték az illatos húsokat és az omlós kenyeret a jó hangulatú estén.

A csavarkulcsot sohasem látott, Microsofton felnőtt értelmiségi magabiztosságával rutinosan kikötöttem az akkumulátort, majd vissza és ettől a BMW minden funkciója helyreállt.

Tamás az SMS-e szerint a legközelebbi hely, ahol süt a nap, az Észak-Afrikában van. Május elsejének azonban nincs esőnapja, így aztán nagy tanakodás folyik, hogy menjünk, vagy ne menjünk.

Húsvétkor 4 napos hosszú hétvégére indultunk Horvátországba. A 2004-es év tavasza rengeteg esőt hozott és vízből bőven jutott nekünk mind a négy napra. A túra egyik nagy meglepetése a Horvát infrastruktúra volt. Sokat gurultunk vadonatúj autópályákon és frissen szõnyegezett mellékutakon. Láttuk a Plitvicei tavakat, Zadar-t és ebédeltünk egyet húsvétkor a tengerparton.

Feltűnt, hogy az út mellett sűrűn valamit táblával jeleznek. Először permetezésre gyanakodtunk, de amikor végre el is olvastuk, rájöttünk, hogy egy aknamezőn haladunk, ahol csak az utat mentesítették.

A cél nem más, mint Veli Losinj egy 1000 lakosú halászfalu a Losinj-sziget végében. Csend és nyugalom. Már alig vártuk, hogy legalább 16-18 fokig melegedjen az idõ.

Ezek után keresztbe átszeljük a félszigetet. Pillanatok alatt 10 fokra hűl a hőmérséklet a hegyekben a szerpentin húzós és szűk, csak nehogy jöjjön valaki szembe, mert akkor nincs hova félreállni.

Életem első külföldi túrájára indultam két barátommal tavaly nyáron. Horvátország tengerpartján való végig motorozás volt a cél. Mivel nem állt egyikünk se túl jól anyagilag, ezért a lehető legkevesebb költségre számoltunk, így a csomagban helyet kapott a sátor, polifon meg hasonló hasznos kiegészítők.

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a túra beszámolót avagy sem, hiszen egy motoros túra a horvátországi Dubronikba nem nagy szám, évente valószínűleg sok motoros megteszi ezt az utat akár többször is. Azért, hogy a tisztelt olvasó megértse, hogy miért vágtam bele mégis, kell egy kis kitérőt tennem a múltba.