Anconába érkezve, hét óra után olasz földre lépünk (akarom mondani, gurulunk) és egy kellemes reggeli kávé után nekivágunk transzkontinentális utunknak a nyugati, toszkán partvidék felé.

Felérve szétnézel a világ négy égtája felé, hagyod, hogy megérintsen a csúcsok örökkévalónak látszó világa és egy megint irigyled a madarakat. Aztán lefelé hagyod szaladni a vadat, olykor erős motorfékkel megzabolázva, egyre csendesebben, amíg végül megérkezel a völgybe.

Ahogy elolvad a hó és kizöldülnek a hegyoldalak a sí-szállások parkolójában megjelennek a motorok. Sok kanyarvadász messziről jön és trailerrel hozza ide a gépeit, hogy vékony gumiréteggel vonhassa be a jellegzetes színű sziklák között kacskaringózó jól karbantartott aszfaltcsíkokat.

Toscana: Hullámzó dombokon olajfák, szőlők, napraforgómezők, magasba törő ciprusok. A dombtetőkön apró, sok száz éves falvak és városok, kiváló ételek és kiváló borok. A chianti mellett a 600 éve innen indult reneszánsz művészet hazája, amit pedig nem látunk, azt Andrea Bocelli elénekli.

A Garda-tó környéke az egyik kedvelt kirándulóhelyünk. Évente útba ejtjük, elidőzünk ismerős éttermeinkben, meglátogatjuk kedvenc hegyeinket, tavainkat és mindig felfedezünk valami újat. Felújítottuk a terveket.

Mivel kedvesem nemrég kezdte a motorozást, így óvatos voltam a napi etapok kitalálásánál. Úgy terveztem, hogy lendületes motorozással pár száz kilométer megtétele után mindig elérjük az itthon előre lefoglalt szállásokat.

Az is kiderült beszélgetéseinkből, hogy az I.világháború mély nyomot hagyott az itt élőkben, hiszen az Olasz-Osztrák frontvonal éppen ezen a vidéken húzódott.

Életemben nem motoroztam olyan jókat se utcán, se pályán, mint Szardínián. Most is bizsergető visszaemlékezni, amikor elhatalmasodik az emberen az élet, a koncentráció és a boldogság tömény megtapasztalása ...

A szikrázó napsütésben egyre jobban kitárulkozik a táj, elmaradnak a növények, és a sziklák veszik át a helyüket. Néhány vad olasz megelőz minket, de végül mi is felérünk a tetőre, és szinte körpanorámában van részünk a környező hegyekre.

Louise többéves rutinnal kattogtatja a fényképezőgépet, melynek sokszor én is hasznát veszem, mert nem tudom levenni a tekintetem az útról, és sokszor lemaradok dolgokról amik kívül esnek a perifériámon.

Régóta érlelõdött a gondolat cimborámmal Bazsival, hogy egy „igazi” nagy túrára kellene útra kelni. Elvégre Magyarország jobb és legjobb helyeit már ismerjük, nézzük meg milyen lehet külföldön az élet két keréken, asszonyok nélkül, amikor csak a motorozás számít.

Alapvetően a nyaralás kétféle lehet. Motoros, vagy motorral közlekedős. Előbbinél a minél több km megtétele a cél, utóbbinál a motor adta előny kihasználása.

Kilenc már elmúlt és a szakács hazament, de a háziak nagyon rendesek és főznek nekünk Carbonara spagettit, meg kapunk egy óriási fatányéron annyi sonkát, hogy alig tudjuk eltüntetni, bár végül valahogy mégiscsak sikerül.

Már megint nem bírtunk magunkkal és muszáj volt kipróbálni tudásunkat egy komolyabb nemzetközi versenyen is. Idén ez volt a sokadik túraversenyünk Misivel és azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem bántuk meg.

A Dolomitok déli részén, Cavalese mellett Tesero-ban foglaltunk szállást. Innen minden közel van és szabadon lehet válogatni a jobbnál jobb útvonalak között.

Gyerekkoromban volt egy farostlemezre kasírozott reprodukcióm. Az volt a címe Castellammare di Stabia. Az eredetit Csontváry festette. Ezen a helyen.

Miután csak négy nap állt rendelkezésünkre, így az oda-vissza útból kihagytuk az autópályákat, helyette az élményre helyeztük a hangsúlyt.

2005 őszének egyik nagy eseménye volt az EICMA , a 63. milánói nemzetközi kerékpár és motorkerékpár kiállítás. (63a Esposizione Internazionale del Ciclo e Motociclo)

Tamás teóriája beigazolódni látszott - a magyar világnyelv. Elmesélte egyik kedves sztoriját ismerőseivel, akiknek már lógott a nyelve annyit köröztek kocsival Athénban, hogy megtalálják az Akropoliszt, de sehogy sem sikerült odajutniuk ...

A fehér jelzésű utakat is bátran lehet használni, mert kiváló minőségűek még ha csak 1 nyomvonalasak is. Ez a rész szinte teljesen forgalommentes volt. A szieszta és a forróság miatt alig látni embert a kisebb városok utcáin.

Mint minden kezdet nehéz, ez a szervezés sem volt zökkenőmentes. Ugyanazok a körök, merre is induljak? Aztán kivel? És mégis mikor?

Még 2008 decemberében elkezdtük tervezgetni, hogy merre menjünk nyaralni a barátokkal. Volt tervben Ausztria, Wörthi tó környéke, Attersee vagy Szlovénia Bledi tó, vagy a Szlovén tenger, esetleg Olasz tenger Bibione környéke…

... kihasználva az eső miatt kissé tompult éberségünket, össze-vissza cikázva vezetett át minket Győr városán, az összes nevezetességet felvonultatva az egyre erősödő esőfüggöny mögött.

Közel a magyar határhoz egy elszánt társaság ébredezik, hogy beteljesítsen egy fél éve dédelgetett közös álmot. 16 szerencsés, akik már régóta másról sem beszélgetnek e-maileznek, csak hogy mi legyen az idõpont, útvonal, szálláslehetõség, ki mit szeretne megnézni, és mibe szeretne belekóstolni.

A toszkán dombvidéken olajfák, szőlők, napraforgók, magasba törő ciprusok váltják egymást, a dombtetőkön pedig apró, sok száz éves falvak és városok virulnak, amelyekben minden ház eredeti és közel nyolcszáz éves.

A vario plexit lenyomva a telókat berogyasztva a kamion hátsó támasza alatt éppen átfért a motor, de az első láb jó 15 cm-rel alacsonyabb volt. Némi tanakodás, erős gesztusokkal és metakommunikatív jelzésekkel teli egyeztetés után lepakoltam minden málhát a transzi hátáról...

Le a völgybe, aztán a túloldalon fel. A szokásos egy sávos hegyi út, ami akkor meleg egy kicsit, ha jobbra meredek mező van és egy autó jön szembe. A céltól kb. 10 kilométerre aztán elfogyott az aszfalt (magas hely 1: 1174 m).

Az észak-olaszországi Lombardia tavai gyakran szerepelnek a programunkban. Ideáig elsősorban a Garda-tó ökörül lófráltunk, de most kicsit nyugatabbra látogatunk, a Comoi-tóhoz.

Az idényzáró nagy túránk bázisa Maratea lett, ez a tengerből meredeken kiemelkedő hegyek közé épült kis dél-olaszországi üdülőtelepülés, amit csak a hajtűkanyarokkal az égbe kapaszkodó szerpentineken lehet megközelíteni.

Soha ennyi új élmény, soha ennyi meglepetés – és igen: soha ennyi költőpénz négy napra. Hosszú hétvége Olaszország gyöngyszeménél és környékén.

A szokásos éves kirándulásunkat a Garda tóhoz a már sokszor járt utakon kezdtük és fejeztük be, ott azonban ezúttal a járatlan utakat kerestük.

Mindegy, hogy merre, csak menni. Kényelmesen követni azt aki elöl megy és tudja az utat. A cél most még senkit sem érdekel, csak az út, az utazás maga. Szerintem jól érzik magukat.