Szatmári Istvántól kaptunk ezt az ajánlatot, amit azonnal közzé is tettünk. István és barátai szívesen látnak benneteket Erdélyben, ha vezetett túrára szeretnétek menni.

... legközelebb a gumibelsők, foltozókészlet és feszítővasak, pumpa, láncdarab, patentszem, láncbontó prés, tűszelep, izzók, biztosítékok, vontatókötél, kötöző drót, kuplung bowden, alap szerszámkészlet mellé még vigyünk olajszűrőt is ...

A vadászkés nagyon látványos és übervagány, de 100 emberből csak 5 meri használni még egy állattal szemben is, így hasznosabb egy gázspray amit kéznél tartunk. Egyébként pedig nem az állatoktól kell félni ...

A hegyoldal bár nyugalmasnak tűnt, apró mozgások voltak láthatók. Időnként apróbb kövek érkeztek fentről. Tanakodás és szemügyre vételezés után egyenként keltünk át. Ha omlik, csak egyet vigyen magával – alapon.

A kalotaszentkirályi református templomhoz megfagyva, de lelkesen érkezett a csapat. Mivel az istentisztelet már elkezdődött, a bejárat előtti kis

Egy katlanból küzdöttük magunkat a hegygerinc felé és valószínűleg a medvék is lent rejtőztek és a motorok hangjára ők is felfelé vették az irányt. A gerincen aztán találkoztunk velük. Nagyon megijedtünk, de ők annál is jobban.

Ez a folytatása a rövid képes beszámolónak arról, ami az első részbe már nem fért bele, vagyis hogy hogyan áldották meg a motoromat, hogyan látott vendégül a román királyi család és hogyan ütöttem el majdnem a fogarasok (egyik) félelmetes medvéjét.

Két éve jártunk utoljára Erdélyben, keleti csücskében, Székelyföldön. Már akkor megtapasztaltuk, hogy a romániai utakkal kapcsolatos híresztelések – miszerint az utak járhatatlanok – nemcsak legendák, hanem huen tükrözik a szomorú valóságot.

Odajön hozzám és egy méterre a motortól megáll. A fölém magasodó állat nem úgy néz ki, mintha csak kockacukorért jött volna, bár ki tudja. Én mindenesetre a macikra javasolt stratégia szerint szépen kiengedem a féket és elkezdek lassan hátrafelé gurulni.

Üres állattartó telepek, rozsdásodó mezőgazdasági gépek, omladozó magtárak, malmok. A főutcákon italdiszkontok előtt sörös és kólás üveget szorongatva az új földesurak.

Háromszék Észak-Erdély, a Székelyföld legtávolabbi, délkeleti része, délnyugaton az erdélyi Szászföld és délkeleten a román Ókirályság közé ékelve, 550 méter magasan a tenger szintje felett.

Régi vágyam volt Erdély felfedezése, a Wass Albert és Tamási Áron ébresztette romantikus kíváncsiság kielégítése. Na és persze Marci fiam nemzeti - történelmi nevelésének is új lehetőséget ad egy ilyen út.

A szurdok a gerincre vezet fel. Itt még tiszta az idő, fél Erdélyt belátni. Nyugaton tisztán látható a Gyalui-havasok, északkelet felé halványan a Kelemen-havasok, ettől délre a Görgényi-havasok vonulata is kivehető.

Azok után, hogy a korábbi években Ausztria és déli szomszédaink útjait kellőképpen megedzettük elérkezettnek láttuk a pillanatot, hogy magyarságunkat erősítendő megnézzük Magyarország elcsatolt területei közül a talán legszebbet, Erdélyt.

Major dokival Debrecenben találkozok, kezdem megszokni, hogyha vele indulok Erdély fele akkor a napfelkeltét már menet közben láthatom. Így tehát rövid (mintegy 175 km-es) bevezető és néhány a horizontig tartó technikás egyenes után máris Méhkeréken vagyunk.

Rövid képes mese arról, hogy miért folyt az ölembe a benzin, hogyan tört el a felnim, miért töltöttem az éjszakát a szabadban, de olyan hosszú lett, hogy majd később írom le hogyan látott vendégül a román királyi család és hogyan ütöttem el majdnem a Fogarasok (egyik) félelmetes medvéjét.

motort egy segítőkész autós szállította még 60 km-t Vajdahunyadig, és máris 11-et ütött az óra. Egy motoros érdeklődik, hogy mit keresünk ebben a kései órában kint az út szélén, hiszen nem találtunk szállást egész Vajdahunyadot átkutatva sem. Irány vissza Hátszegre.

Laci megkínálta kolbásszal, ergo megvásárolta a szerencsétlen kutya lelkét, mert onnantól kezdve hű társként követett minket több, mint 6 km-en keresztül.

Az indulás előtti pénteken este Darszi még kifutott egy körre, és észrevette, hogy a BMW K75-ösén elkezdett csöpögni a hűtővíz. Rossz ómen mondanák a jósok!