Marokkó megint

Sietve indulok a malagai reptér felé, mivel délután 1 órakor érkezik a Bécs- Malaga járat, fedélzetén négy elszánt motoros, és három „turista”, kikkel másnap reggel indulunk Marokkóba, a Motomorocco által szervezett marokkói körútra. Sajnos az időjárás, erősen felhős, viszont nincs hideg, kb 15-18 fok van.

Marbellán, a délutáni órákban előkészítettük a felszereléseinket, a dobozokat teletömtük, majd elindultunk megtenni az első kilométereket a vadonatúj motorokkal, az első benzinkútig.

Az egyik srác, aki világ életében diesel autóval közlekedik, gyakorlott mozdulatokkal vette le a kút oszlopról a diesel pisztolyt, és már csordultig is volt az első, kísérleti Diesel Honda Transalp motorkerékpár!

Nagy szerencsénkre, fizetésnél a kútkezelő észrevette, és fogta a hasát a röhögéstől. Gyorsan hozott egy benzin csövet, kannát, és 30 Euróért, már meg is oldotta a problémát. Este, egy igazi hangulatos Andaluz „tapas” bárban tervezgettük az elkövetkezendő napokat.


Marbellai tapas bár

 1.nap

A tervek alapján, reggel 9-kor induló komppal megyünk át Tangerba. Sajnos, egy bekrepált telefon miatt, ami nem ébresztette időben a tulajdonosát, a 9-kor induló kompot lekéstük.


Tarifa – várakozás a kompra

A következő 11 órakor indul, a „B”terv alapján akkor azzal megyünk! De azzal sem tudtunk átmenni, mert annak valami műszaki gondja volt, hiába bizonygattuk, hogy mi azt megszereljük, bízzák ránk nyugodtan! Ezek után bőven volt időnk megismerni Tarifa városát. Egy kiadós reggeli ebéd helyett, majd délután egy órakor vitorlát bontottunk, szeltük a habokat Afrika felé, a fedélzeten nyolc, mindenre elszánt Kolombusz.


Úton

Marokkóban, gyors vámügyintézés, egy kis baksissal megfűszerezve, figyelmeztettek minket, ha nem hozzuk vissza a motorokat, a teljes áfát és 50% vámot kell megfizetnünk! Azonnal ellenőriztük, hogy mindenkinek meg van-e a biztonsági lánc! A vámterület után, már vártak minket a 4×4-es terepjáróval, amit a velük utazó „turista” haver srácok béreltek. Sajnos annyira esős, szeles idő volt, és már bőven benne voltunk a délutánba, ezért úgy döntött a csapat, hogy a 340 km-re lévő Casablancába autópályán menjünk. Később úgy felerősödött a vihar, hogy mindenki egy-egy kamion mögé dugta be magát, és annak szélárnyékában tudtunk tovább haladni. Este 10 körül értünk a hotelba, ahol több helyről előkerült a hazai pálinka és úgy éreztük, muszáj ezt a stresszes napot megszépíteni.


Sziklák között

 2.nap

Gyors reggeli, majd Marokkó egyik leghíresebb nevezetességét látogattuk meg, a II.Hassan Nagymecsetet, ami a XX. század végén, a nyolcvanas években épült. Lenyűgöző méreteivel, és a modern építőipar kivitelezéseivel, (pl titán kapuk) kápráztatja el az ide látogatókat. Egy- két adat méreteiről: 25 000 hívőt tud egy időben befogadni, minaretje 200 méter magas, 90 000 m2 fekszik, az alaksorában, 14 000 ember szálláshelye biztosított.


Marokkó ezer arca


Hegyi pihenő

Fényképezés után, megpróbáltunk mielőbb kijutni, ebből az óriási forgatagból. Az Arab közlekedési morálról csak annyit, hogy a kivezető úton óriási dugóban találtuk magunkat, ahol egy óra hosszát várakoztunk. Ugyanis a három sávos úton, 4-5 sávban álltak az autók, kamionok, a motorokkal sem találtunk egérutat! Kénytelenek voltunk megvárni, amíg külső segítség nélkül, a balesetet szenvedett járműveket a forgalomban résztvevők húzták, vonták le az autópályáról, és látták el a sérülteket. Ezek láttán mindannyian visszább vettük az arcunkat, és lendületünket.


Arab lacikonyha

Marrakechtől északnyugatra, található Észak-Afrika legnagyobb vízesése, a Cascades d’Ouzoud. A reggeli megbeszélésen úgy terveztük, hogy útba ejtjük, viszont a rossz időre való tekintettel, és az előző nap viszontagságait tekintve, töröltük az itinerből.

Így kényelmesen kora délután megérkeztünk Marrakechbe. A városban rengeteg látnivaló van, jellegzetes vörös épületek miatt, sokan „vörös városnak”nevezik. A város mögött, a Magas Atlasz havas csúcsai, éles kontrasztot alkotnak. Nyüzsgő főtér, Jemaa-El-Fna Afrika legeredetibb szabadtéri színpada. Nyüzsgő élet, mutatványosok, szabadtéri lakomával egybekötve. Fantasztikus város!


Marrakechi kígyóbűvölő


Desszert

 3.nap

Igazán ettől a naptól kezdődtek az igazi motoros élmények. Kicsit aggódva figyeltük az Atlasz hegység hófödte csúcsait. Még jó, hogy a tavaszias időjárás miatt választottuk ezt a februári időpontot. Két út vezet délre, a 203 számú sárgával jelölt, és az N9-es főút. Előző év szeptemberében, a 203-on mentünk keresztül, hát, föl nézve a havas csúcsokra biztos voltam benne, hogy ott képtelenség átkelni. A kiemelt főúton viszont kellemes volt motorozni, élvezni a rengeteg szerpentint. Egy-két leszakadt úttest, szakadék, szembe jövő busz, kamion. Néhány helyen, főleg az árnyékos szakaszokon megmaradt a hó, kanyarokban egész élvezhető volt! Jó hogy ezen az útvonalon mentünk, mivel így lehetőségünk volt megnézni a legszebb állapotban lévő „Kasbah” agyagvárat. Ait-Benhaoddu. Itt forgatták például, az Arábiai Lawrence vagy a Gladiátor című filmet. Ebéd, rövid pihenő, majd folytattuk utunkat Foum-Zguid felé. A vörös sziklákkal szegélyezett út, a kopár, holdbéli táj gyönyörű képet hozott elénk.


Ait-Benhaddou

Az Atlas után, a táj és az időjárás teljesen megváltozott. Magunk mögött hagytuk Európa téli időjárását, száraz meleg fogadott minket. Rengeteg datolyapálma-liget mellett haladtunk el.


A csapat

Az út egyre rosszabb állapotban volt. A szállásunk előtt 25-30 km-rel viszont teljesen „elfogyott” ugyanis, elvitte a víz! Érdeklődtünk az arra járóktól, hogy mi is történt? 15-20 nappal előttünk, akkora esőzés volt, hogy hidak, utak tűntek el. Kitaposott nyomok alapján a völgyben lévő, egyéb időszakban jelentéktelennek tűnő patak medrén kellett keresztül motoroznunk. Kissé gyanús volt, hogy a gázló mindkét partján gyerekek lebzseltek, és várták a „mutatványosokat”. Hát volt mit nézzenek, mire mind az öten átmentünk! Néhány helyen a víz mélysége meghaladta az 50 centit. A túloldalon a kavicsok között botorkálva, jött az újabb meglepi, a folyón vissza is kellett menni!


Berber whisky

Újabb látványosság a helyieknek! A csizmánkból önteni kellett ki a vizet, de mindnyájan szerencsésen átértünk bukás nélkül. Az út nélküli szakaszon rengeteg időt veszítettünk, így késő este sötétben kellett megtalálnunk a szállásunkat, nehezítve egy igazi off-road szakasszal. A szállás előtti hidat is elmosta a víz, így újból patak meder, majd meredek kavicsos folyópart. Sajnos az első térd ficam befigyelt. Este hangulatos agyagból épített apartmanok, úszómedence, pálmafák, kandalló lobogó tűzzel, és hazai Pálinka! Megérdemeltük!


Ha ló nincs …


Az első vízmosás

 4.nap

A kényelmes éjszaka után, kicsit sajgó fejjel, nekiláttunk a motorok szervízelésének, ugyanis az első ezer kilométernél kell az olajat lecserélni. Ez pontosan itt a Szahara kezdeténél vált esedékessé! Szakszerűen próbáltuk megoldania feladatot, viszont az egyik motor úgy döntött, hogy nem megy tovább. Eltűnt a szikra. Mindent megpróbáltunk, 3-4 óra kísérletezés után feladtuk. Telefonos segítség, a térerő hiánya miatt nem volt.


Nincs szikra

Elővettük a „B” tervet, a szállás tulajával megbeszéltük, hogy 4 nap múlva valamikor késő délután, legyen a motor Ceutánál, a határon. Csak 1400 kilométert kellett szállítani, ugyanis a határtól legdélebbre állomásoztunk, és mindezt 800 Euróért tudtuk elintézni. Sokat nem lehetett gondolkozni, mivel délután 1 óra volt, és aznap off-road szakaszon kellett eljutni a következő állomásig, a homokdűnék között lévő, ” Berber” sátortáborig.


Kell a segítség

Mivel a srácok többsége most motorozott először kő sivatagban, majd később homokdűnéken, nem igazán volt tapasztalatuk ez ügyben. A feladatot nehezítette az is, hogy az ottlétünk előtt, 1-2 héttel jelentős esőzések voltak, és néhány helyen több volt a víz, mint a homok! Szegény srácok, többszöri bukás után folyamatosan azt mormolták, hogy mit keresek én itt?? Elgyötört, kétségbeesett arcok út közben, majd a tábornál kisimult, megkönnyebbült tekintetek, „Allah megsegített” felkiáltással!


Irikki sóstó

A terepjárós alakulatnak volt még energiája, tevegelni, majd quadokkal dűnét mászni. A Berber sátortábor kissé eltért az eddigi szállások színvonalától, a vizesblokk eljutásához két dűnén keresztül kellett küzdeni magunkat, az úgynevezett szobák négy alacsony agyag falból álltak, a tető és az ajtó vastag szőnyegből, a világítás, gyertya, ja és két ágy.


Berber tábor

Téglalap alakzatban felépítve a sátrak, középen a központi sátor, hibátlanul megterítve a vacsorához. Menü: sárgaborsó leves, utána Taji, agyag edénybe párolt kecske, vagy csirke hús, mellé kuszkusz párolt zöldségekkel, majd narancs felszeletelve karikákra, fahéjjal leszórva.


Allah velünk van

A téglalap alakú udvar leterítve vastag szőnyegekkel, középen tábortűz, majd marokkói folklór, dob és ének. Igazi nomád életmód! Éjszaka, hihetetlen csend, gyönyörű csillagos égbolt. Beszéltük a többiekkel, egy- két hét itt töltött idő ráférne néhány európai emberre, valószínűleg rendbe tenné az agyát, nem kellene pszichológus! Egyébként több emberrel is találkoztunk, akik gyalog, egy helyi vezetővel vágnak neki a Szaharának, és pár hetet ott töltenek.

 
Vizes blokk

 5.nap

Másnap reggel, még volt hátra kb 40 km szaharai szakasz, homok, kő, víz. A csomagokat, oldaltáskákat föl a jeep tetejére, és indultunk.


Ha nincs motor …

Kiérve a Szaharából, eljutottunk M’hamid faluba. Szerettük volna meglátogatni az előző túrán megismert Hassan barátunkat a kempingjében, viszont a kemping előtti folyómederből az esőzések miatt a Dráa folyó úgy 20 méter szélesre duzzadt, és semmi nem tudott átgázolni rajta.
Mai napon visszakerültünk az aszfaltra, és a Dráa folyó völgyén haladtunk. Gyönyörű az út, vörös sziklák a folyó mentén, gyönyörű zöld pálmaligetek, megművelt zöldterületek. A Dráa völgye egyike Marokkó legszebb folyó menti tájainak. Sietnünk kellett, mivel a következő szállás Erfoudban volt, ami 400 kilométerre van M’hamidtól. Útközben lemosattuk a motorokat, mivel nem látszott az eredeti szín a vörös sártól. Kávé szünet, uzsonna a megfelelő helyen, és estére a négy csillagos Kasbah Hotel Xaluca!


Jó utat!


Tevefű


Újabb akadály

Ez a hotel minden elvárást kielégít. SPAH részleg, igényes szobák, gyönyörű kert medencével, barátságos személyzet, minőségi étterem. Végignézve a kínálatot, akár egy hetet is el lehetne tölteni. Kirándulások kínálata tevével, jeep túrák, off road túra cross motorokkal. És ezek után, minden nap Hamam, azaz a török fürdő masszázzsal.


Hasszán kempingje


Hotel Xaluca


Éjszakai megbeszélés

 6.nap

Mai napi úti cél, a 430 km-re lévő, Fes városa.


Víz a sivatagban


Menjek, vagy ne menjek?

A 4 csillagos szálloda megtette a hatását, mindenki jókedvűen, kipihenten jött reggelizni.Kis meglepetés azért várt ránk, a 4×4-es Nissannak 2 defektje is lett reggelre. Nem gond, 1 óra múlva, hála a gyors segítségnek elrajtolhattunk.

Az út első harmada a ZIZ folyó partján vezetett, majd Ar-Rachidia városán átkelve, amit a Szahara kapujának neveznek, kezdődött az Alacsony Atlasz vidéke. Kemény emelkedő, szerpentinekkel tűzdelve, majd a 2200 méteren lévő „Légionáriusok alagútja” után enyhe fennsík.
Továbbhaladva teljesen megváltozott a táj, és az időjárás.


Bőrfestők Fesben

Újból elő a téli ruházat, hiszen közeledünk a marokkói síparadicsomok felé. Az út minősége, és a táj abszolút az Alpokat idézte. Gyönyörű zöld környezet, zuhogó vízesések, legelésző Milka tehén csordák.


Allah hívei

Elértük Ifran nevezetű egyetemi várost, ami kiinduló pontja a síelőknek.

A városba érve, nem hittünk a szemünknek, az épületek valóban olyanok, mintha a Francia Alpokban lennénk. Később megtudtuk, valóban a Franciák építették a várost a harmincas években, és az óta is megtartotta a stílusát.

Késő délután megérkeztünk Fes-be. Úgy terveztük, megnézzük az Arab világ legnagyobb Medináját, (harminc hektáron terül el) azaz bazárral egybekötött óváros részt. A helyiek lebeszéltek róla a késői idő miatt, viszont megszerveztük, hogy másnap kora reggel, kísérővel együtt megnézzük a fontosabb látnivalókat.

 7.nap

Reggel átnéztük a térképet, módosítottuk az útvonalat, a Medinai városnézés miatt.Egy rövidebb utat választottunk a látványos, véleményem szerint „balhés” eredeti útvonal helyett, ami a Rif hegységen keresztül halad.

A fogadott idegenvezető pontosan érkezett, majd taxival elmentünk az egyik kapuhoz, amin keresztül megérkeztünk a középkorba. Állítólag, 32 bejárata van az óváros résznek. A 9. században épült, 9400 utca, 1000 zsákutca, sikátorok, labirintus az egész. Kísérő nélkül nem érdemes neki indulni. A kézműves ipartól, a bér kenyér sütödéig, az óvodától a 9. században épült egyetemig minden megtalálható. Itt érdemes vásárolni eredeti kézműves ajándékokat, persze az alku kötelező!


Szamár pick-up

Délután 1 óra körül sikerült szakítanunk a történelemmel, és irány vissza a hotel. Indulásnál komoly gondot okozott, hogy hova pakoljuk a sok „vásár fiát”?

Természetesen az új utat nem sikerült megtalálni és a legnagyobb kétségbeesést az okozta – miután megtettünk legalább 120 kilométert- egy táblát találtunk, amire az volt írva, hogy FES 50 km-re van! Az út ezután leszűkült egy sávra, szinte járhatatlan szerpentin, a földcsuszamlások miatt az útest egyes szakaszain, alig járható mocsár. Na, ez volt igazi, balhés útvonal! Az idő egyre gyorsabban fogyott, mivel az utolsó komp Ceutából este 10 óra.


Az utolsó megpróbáltatások

Este 9 órakor, még legalább 100 km volt Ceutáig. Ekkor jött a „B” terv, miután a sokadik telefon után kiderítettük, hogy Tanger-Tarif komp utolsó időpontja, este 11 óra. Irány Tangerba! Ja, és a járóképtelen motort, amitől 4 nappal ezelőtt búcsúztunk el, azt is át kellett irányítanunk Tangerba. Szerencsénkre rugalmas volt az emberke, és már taposta is a kicsit szakadt Peugeott pick-upjának a gázpedálját, hogy az utolsó percben ő is odaérjen.

22 óra 59 perckor értünk a határra, Máté az autós alakulatból gyalog rohant be a komphoz, hogy ne engedje elindulni a járatot, ugyanis másnap reggel, indult a gépe Malagából. Természetesen Marokkóban minden megoldható, csak meg kell dobni pénzel a problémát, itt fejenként 50 Eurós volt a probléma. Így a komp indulási ideje, 23 óra 55-re módosult! Közben sikerült segítséget szereznünk Marbelláról, aki egy kis busszal elvitte az üzemképtelen motort, így hajnal kettőkor sikerült megérkeznünk a marbellai hotelba.

 8.nap

Gyönyörű napsütés, délben reggeli, majd motormosás, renoválás. Két tükör, egy villogó, egy két karcolódás, de alapjában véve nagy amortizáció nem történt! A megmakacsolt motort nem volt idő elvinni a Honda szervizbe, a legközelebbi túra előtt megjavítatjuk, remélhetőleg nincs nagy baj!


A kompon hazafelé

 Hasznos blokk

Útvonal
1. nap:
Érkezés a malagai reptérre, transzfer Marbellára. Elhelyezés, 3 csillagos hotelben, a motorok átvétele, a túra útvonal ismertetése.

2. nap:
Indulás reggel 6 körül, az Atlanti Óceán partján lévő Tarif városába. Kb 105 km. A gyorsjáratú komp átkelési ideje 35-40 perc. Tangerből az N1-es főúton Marokkó fővárosát érintve, Rabaton keresztül, Casablanca-ig, 420 km.

3. nap:
Casablanca-Marrakech, (ajánlott, az N11-es autópályán) 260 km. Délután városnézés.

térkép 4. nap:
Kora reggeli indulás, keresztül a magas Atlasz hegységen, majd az N10-es úton Tazenakht-ig, a napi cél: a sivatag kapuja, Foum-Zguid. 450 km.

5. nap:
Helyi autós kísérettel, kitaposott karaván utakon, homok, és kősivatagon keresztül, Mhamid faluig. 165 km. (off-road szakasz)

6. nap:
Indulás a Vallée du Dráa folyó mentén, majd az N12-es úton, Erfoud városába. 450 km.

7. nap:
Erfoud, Ar-Rachidia, majd megérkezés Fes-be. 420 km.

8. nap:
Fes-ből, az N8-as úton, a Rif hegységen keresztül Ceuta-ig. 375 km. Aznap este átkelés Algeciras-ba, a kompút kb: 40 perc, majd szállás Marbellán.

9. nap:
Hazautazás Malagáról.

A túra útvonala, kb: 2750 km.
Minden résztvevő részletes útleírást kap, napi szakaszokra bontva, GPS pontokkal kiegészítve.

A túrán résztvevő, bátor, kitartó, kemény motorosok véleményét a www.motomorocco.com honlapon olvashatjátok!

Szikszai István, 2010. március 23.

Tags: ,

No Responses to “Marokkó megint”

  1. Krisztián április 14, 2010 at 10:11 de. #

    Gratula az úthoz. Mi is voltunk 2009 nyarán Marokkóban, egy hatat motoroztunk ott. Bár mi a kiutat is lábon tettünk meg Portugália érintésével, és a hazautat is motorral tettünk meg egy kis svájci hágótúrával megfűszerezve. 3 hét alatt 11500 km-t motoroztunk, fárasztó volt, de élményekben gazdag. A 2 db 70-90 ezer km-t futott Yamaha FZ6-osokkal és a 60 ezer km-t futott DL650-essel nem volt semmilyen műszaki problémánk.

  2. Kutya. április 6, 2010 at 7:33 du. #

    Megvan a 2011 -es túraterv…

  3. Lendvai Valentin március 30, 2010 at 11:22 de. #

    Hello!
    Gratulálok az úthoz, sok szép helyre eljutottatok.
    További jó túrázákat !

Szólj hozzá!