Albánia 2012.
GurulásokMindenütt nagyon jól éreztük magunkat és soha ennyi érdek nélküli segítségben még nem volt részünk.
Mindenütt nagyon jól éreztük magunkat és soha ennyi érdek nélküli segítségben még nem volt részünk.
Tiszta pohár, jeges becherovka, jó sör. Kell ennél több? Arról nem tehet a szegény kocsmáros, hogy az összes kisebbségi prosti itt tart ebédszünetet, és a stricik irodája is az egyik sarokban működik.
A felkészülés sok előtanulmányt, beszámoló-olvasást jelent. Megfogadtam, hogy ha ismeretlen helyre megyek, még a várható kocsmák pincérnőinek mellbőségét is előre földerítem.
Alig látni rendőrautót, a közbiztonságot a motoros rendőrök adják. 4 zsaru, 2 motoron, golyóálló mellényben, 2 géppisztollyal. Tulajdonképpen az ő megjelenésük döbbentett rá arra, hogy akin bukó van, az vagy külföldi, vagy zsaru.
Évente egy nagyobb túrát (min 10 napos) szoktam szervezni (2009 Montenegró, 2010 Korfu-Albánia, 2011 Isztanbul) és ezek a túrák nem csak a motorozásról szólnak.
Számomra még érdekesebbé teszi a dolgot hogy csak egy útvonalvázlatunk van, szakítunk a csillagtúrázás hagyományával, szállásokat is csak előtte való nap foglaljuk le, így kapva maximális rugalmasságot.
Tudtad például, hogy a tengerparti fehér homokért nem kell Hawaii-ra utazni? Vagy egyedülálló faunáját bárhol Európában hiába keresed?!
Heidelbergben hétfőn esőre ébredtünk. Ez az eső engem igazán súlyosan érintett, mert a Garmin 2720-as GPS-em végét jelentette.
2011-ben is mentünk egy kört. A korábbiaktól eltérően ezúttal nem Amerikában, hanem csak itt Nyugat-Európában motoroztunk, igaz nem is laza 5.000 km-t, hanem nagyjából 7 ezret 16 nap alatt.
Jó volt elég időt szánni az útra, és nemcsak végigszáguldani az álomszerpentineken – mint legtöbbször én, és sokan megteszik az idő szűke, és a Magyarországtól való nagy távolság miatt.