A szikrázó napsütésben egyre jobban kitárulkozik a táj, elmaradnak a növények, és a sziklák veszik át a helyüket. Néhány vad olasz megelőz minket, de végül mi is felérünk a tetőre, és szinte körpanorámában van részünk a környező hegyekre.

Louise többéves rutinnal kattogtatja a fényképezőgépet, melynek sokszor én is hasznát veszem, mert nem tudom levenni a tekintetem az útról, és sokszor lemaradok dolgokról amik kívül esnek a perifériámon.

Kilenc már elmúlt és a szakács hazament, de a háziak nagyon rendesek és főznek nekünk Carbonara spagettit, meg kapunk egy óriási fatányéron annyi sonkát, hogy alig tudjuk eltüntetni, bár végül valahogy mégiscsak sikerül.

A Dolomitok déli részén, Cavalese mellett Tesero-ban foglaltunk szállást. Innen minden közel van és szabadon lehet válogatni a jobbnál jobb útvonalak között.

Miután csak négy nap állt rendelkezésünkre, így az oda-vissza útból kihagytuk az autópályákat, helyette az élményre helyeztük a hangsúlyt.