Dolomitok dr. Tóth Ákossal

Ausztria-Dolomitok 5 nap alatt, 2007.09.

Sajnos kis Hazánkban nincs sok lehetőség magas hegyekben jókat tekeregni. Ha mégis erre fáj a fogunk, el kell mennünk a szomszédba és azok szomszédaiba.

Régen jártam a Dolomitokban, akkor is autóval, na jó dácsiával. Örök élmény marad, hogy a túra előtt direkt kuplungcserén átesett járgányommal, csak nehezen tudtam felküzdeni magunkat a Sella hágóra, kuplungcsúszkálás miatt. Úgy gondoltam el kell oda mennem megint, de most BMW 1150 GS-sel megyek, baj nem lehet.  A célterület elérésére elég sok variáció létezik, nézzük az enyémet.

 1. nap

Rábafüzesnél léptem át a határt. Heiligenkreuz – Mogersdorf – Jennersdorf – Welten – Fehring. Itt délnek egy nagyon szép, kanyargós borút vezet a Klöcher Weinstraße L204 néven. Stájer országban járunk. Érdemes Kapfensteinben megállni és egy kicsit körülnézni.

 
Stájer látkép

 
Kapfensteini látkép

Aigen után a GPS által javasolt rövid úton, (L235) Platzen – Hürth – Weixelbaum – Diepersdorf következik. Ez már a Südsteirische Grenz Straße a B69-es főút, amin Gersdorfig mentem. Látnivalónak ajánlkozik Mureck és a murai hajómalom.

Ezután letértem Grassnitzberg felé. Innen indul egy nagyon szép, kanyargós és keskeny borút, részben közvetlenül a hegygerincen futva, a steirisch-slowenischen Weinstraße. Egy szakaszon az út közepe és széle az Osztrák-Szlovén határ, erre tábla és aszfaltfestés figyelmeztet, határőr nem. Érdekes volt, hogy az út egyik oldalán osztrák, a másikon szlovén hójelző botok vannak leszúrva. Érdemes többször megállni, a csodás panorámában gyönyörködni. Glanz után van egy 570 méteres körpanorámás kilátó, Eckberg. Az utolsó métereket gyalog  kell megtenni, de érdemes. Ezt a szakaszt jó időben nem szabad kihagyni!

 
Vigyázz! Határ az út bal oldalán!

 
Borút a gerincen

A borút vége Leutschachnál van, itt ráálltam megint a B69-re és Lavamündig el sem hagytam. Eibiswaldnál kezdődik egy nagyon motorosbarát szakasz, a soboth-i hágóút, keresztül a Koralpe-n. Széles, jól aszfaltozott, nyújtott kanyarokkal. Több tábla figylemezteti is a rohangászókat. Felfelé haladva meg lehet állni a soboth-i víztározónál, de utam első hágójáról (hágó 1: Koglereck 1349 m) is érdemes lepillantani Karintiára, a Kaerntnerblick büfétől.

Lavamünd után a 81-es útra tértem, de hogy ne legyen egyszerű az élet, Neuhausnál felmentem egy kis hegyi úton, hogy abszolváljam a második hágómat (hágó 2: Kömmelsattel 1062 m). Az út felfelé részben 5-10 m hosszan kavicsos de jól járható, lefelé kifogástalan, szokásos osztrák egy sávos utacska. Bleiburgnál értem el ismét a 81-est, majd 82, Miklauzhofnál 85-ös út Ferlachon át Fürnitzig.

Itt most kihagytam egy kitérőt a sietség miatt, de egy héttel korábban voltam ott, ezért akinek van ideje, javasolom, Miklauzhofnál forduljon Bad Eisenkappelnek és Schaidasattelen át (1068 m) Zell-Pfarre érintésével menjen Ferlachba. Kihagyhatatlan egysávos hegyi út, a hágóról meseszép kilátással Zellre. Ha van időd ezen az úton felmehetsz még az Eisenkappeler Hüttéhez (1533 m), ahonnan fel lehet mászni, erős túrista késztetés esetén a Hochobir (2139 m) csúcsára. A hütte felé vezető úton számítsál domborúan kiképzett, 30 méteren belül vagy 10 métert emelkedő hajtűkanyarokra és útvámra is, ami 3,5 euro. No meg a szemben rohangászó piros autós helyi vendéglősre is :-). Én speciel 2x is kifogtam a múltkor. Felfelé is, lefelé is.

 
Kömmelsattel utáni kilátás Szlovéniára

 
Schaidasattelről lenézhetünk a Zell völgybe

Tehát Fürnitz, Villach: a célterületen vagyunk. Arnoldstein-Thörl: elértem a Karnische Dolomitenstrasset. A 111-esen elég unalmas szakasz következik Hermagoron át Kötschachig. Innen viszont a Lesachtalban már végre kanyar, kanyar hátán, errefelé úgy mondják az 1000 kanyar völgye. Birnbaumnál délfelé tértem le, hogy felderítsem a Wolayerseehez vezető utat. Le a völgybe, aztán a túloldalon fel. A szokásos egy sávos hegyi út, ami akkor meleg egy kicsit, ha jobbra meredek mező van és egy autó jön szembe. A céltól kb. 10 kilométerre aztán elfogyott az aszfalt (magas hely 1: 1174 m). Délután lévén úgy döntöttem, egyedül ide most nem megyek be, majd legközelebb ha lesz útitársam. Nem szeretek egyedül terepezni. A kilátásért a völgyre viszont megérte ez a kis kitérő is. Aztán tovább a Lesachtalban. Akit érdekelnek a vízimalmok megnézhet párat, errefelé tucatjával láthatók, van vízimalom strassze is.


A Wolayerseehez vezető út, háttérben a Lesachtal


Egy a tucatnyi malom közül

Utam következő hágója (hágó 3: Kartitscher Sattel 1525 m) után Heinfelsnél (szép kis vár a dombocskán), befordultam Villgratentalba. Itt Kalksteinig (magas hely 2: 1639 m) érdemes elmenni. Benéztem a többi leágazásba, de nem találtam érdekesnek azokat. Az első éjszakát egy szép kis gasthausban Ausservillgratenben töltöttem.

Mai mérleg: 626 km, 3 hágó, 2 magas hely

 2. nap

Villgratenből vissza, majd Abfaltersbachnál befordultam a Pustertaler Höhenstrassera. A völgyben folyik a Dráva, ott megy a 66-os főút. Ez a kis, helyenként szokásos egy sávos, szalagkorlát nélküli magasút pedig fent a völgy oldalában, 1000-1500 méter között tekereg le-föl. Szintén kihagyhatatlan jó idő esetén. Feltétlenül fel kell még menni a Hochsteinhüttéhez (webcam) (magas hely 3: 2023 m) is. Bár 5 euro az útdíj és a parkolóból még fel kell sétálni a csúcsra, de felejthetetlen a kilátás Linezre és a környező hegyekre.


Pustertal a magasútról, lent a Dráva és a felfelé jövő út

 Kilátás a Hochsteinhüttéről Lienzre

Lejőve a völgybe, Lienz után Huben következett, ahol a Kalser Talba fordultam be. Nem sokkal a völgybe érés uátn a Schleier vízesés fogadott.


Kalser Tal


Schleier vízesés

Sokszor megcsodáljuk, ha tudjuk Grossglocknert a Ferenc Jóska kilátóból. De hányan látták a másik oldalról? A völgyben ragyogó motoros út, forgalom kevés. Először a Mairalm parkolóba (magas hely 4: 1831 m) mentem, mert kissé csepergett. Ezután le, majd fel a Lucknerhaushoz (magas hely 5: 1934 m). Útdíj 3,5 euro. Szép idő lévén reménykedtem benne, hogy végre idén én is látni fogom a csúcsot, mert kétszer voltam ez évben a túloldalon, de mindkétszer felhős volt az ég. Na majd most! Most az eső elállt, kitisztult az ég, csak 2 db felhő volt az égen, az a kettő pont a Grossglocknert takarta el. Nem baj, majd legközelebb.


Ezt kellet volna látnom, de


ez fogadott…

Nézelődés után vissza Hubenbe, aztán tovább Matrei, ahol a Virgentalba fordultam, hogy felderítsem a Umball-vízesést. A völgy vége felé parkoló, melyért pénzt kértek és még két óra séta a vízesésig. Hát ez is kimaradt most (magas hely 6: 1417 m). Motorozásilag a völgy nem túl érdekes. Lakott hely szinte az egész, 50-es korlátozással, amúgy nagyon szép szakaszok vannak.

Vissza Hubenbe ismét és fel a Defereggen völgybe. Na ez megint kihagyhatatlan terep, kis forgalom, jónak nevezhető út, csodálatos táj. A hágó előtt útdíj ellenében fel lehet menni az Oberhausalmhoz, ettől most eltekintettem.

A völgy teteje a Staller Sattel hágó (hágó 4: 2059 m) egy kis fennsík legmagasabb pontja. A fennsíkon kis tó, meseszép, csak egy gond volt megint, az idő. Mivel a hágó túloldala, ami amúgy már Olaszország, egy sávos, csak hajtűkanyar, hajtűkanyar után, kitérési lehetőség nincs, megállni tilos, a forgalom szabályozott. Minden óra 0-15 perce között, csak lefelé és 45-60 perce között, csak felfelé lehet menni.


Staller Sattel előtti fennsíkon a tó csodálatos látvány


Staller Sattel Boszorkánykocsma

Szóval 16.05-re értem a hágóra, vagy sietek lefelé, vagy várok egy órát. Pár fénykép, a látnivalók elraktározása után irány lefelé. Egy kis pihenő a Lago di Anterselva-nál, aztán tovább az Olasz oldalon az Antholzer völgybe. Na ez a szakasz megint unalom, gyakorlatilag egyenesen meredeken lefelé egy kilométernyi széles völgyben. A végére már sírt az ékszíjam, pedig indulás előtt állítottam be a feszességet.

Leérve “végre” forgalmas úton kocoghattam teherautók között Bruneck felé. Közben Percha-nál észrevettem egy Erdpyramiden feliratú táblát, be is kanyarodtam, hogy ezt a természeti jelenséget megnézzem, de miután felküzdöttem magam Oberwielenbachba (magas hely 7: 1440 m), kiderült, a parkolótól még 1 óra “séta” szükséges és már 5 óra van, tehát mentem vissza a völgybe.

Bruneck után északra fordultam Mühlenen át Rain Talba. Felmentem a végéig, Rives di Turesig (magas hely 8: 1688 m). Itt láttam utam egyetlen hegyi szélmalmát, ami abban különbözött a síklaki testvéreitől, hogy rövid a szára. De jelenléte mutatta, szállást kell keresnem, mert errefelé hideg szélek fújnak és amúgy is esteledik. Visszafelé még megálltam lefotózni a Rain-vízesést. Természetesen be lehet sétálni és körbejárni, turisztikailag.

Északra fordultam és az aurina-völgyi Sankt Jakobban egy szép kis szállóban aludtam. A völgy szintén végig lakott, motorozásilag nem élményszerű.

Mai mérleg: 328 km, 1 hágó, 6 magas hely

 3. nap

Irány vissza Mühlenbe és fel a Mühlwalder völgybe. A vége felé erős szerpentin, egysávos úttal, de itt nem volt forgalomszabályozás, de forgalom se, viszont itt-ott volt útszélesítés leálláshoz. Az út végén kedves kasszírnő 2 euro útdíjat kért. Az út végén pedig a Neves Stausee (magas hely 9: 1860 m). Ide is érdemes volt feljönni. Lefelé még megálltam az erőmű tónál is. (Lappach)


Neves víztározó <


Lappach

Visszafelé ismét átlámpáztam Brunecken és Olangnál irány a Furkelpass (hágó 5: 1789 m). Majd egyenesen tovább Würzjoch (hágó 6: 1987 m), rögtön utána a Kofeljoch (hágó 7: 1880 m) következett. Ez utóbbi utat feltétlenül javasolnám motorozás céljából. Nekem nagyon bejött ez az itt-ott keskeny, jó minűségű út és ez a szép vidék.

Lefelé jövet a kis erdei letérő utat elnavigáltam és ha már arra mentem megmásztam Ploset (magas hely 10: 1895 m). Visszafordulva lementem a völgybe, Klausen után forduló Val Gardenába, de nem azért, hogy máris támadjam a Sellarunde-t, azt majd másnap. Sankt Ulrichnál visszafordultam Panider Sattelen át (hágó: 8 1437 m) Seisnek. Gondoltam felmegyek a híres-neves Seiser Almra.
Gondoltam.

Eddig is sokféle előírással, korlátozással, útdíjjal találkoztam, de ami itt van az új volt. Egy behajtani tilos táblánál csinos faház, csinos kedves nénivel, meg két morcos egyenruhással. Kérdeztem mennyi az annyi, erre a néni a kezembe nyomott egy ismertetőt, ahol két nyelven írva volt, hogy csak 17 óra és 9 óra között hajthatok be külön megszerzendő engedély nélkül, vagy vegyek ki most náluk egy szobát a fenti szállodákban és akkor felengednek. Különben súlyos 100 eurokat fizetek. Tehát ha valakit érdekel a hely 5-re menjen, akkor még talán lát is valamit (magas hely 11: 1291 m). Ezután szépen legurultam Blumauba.


Úton a Würzjoch felé


Blumau előtt a völgy felé nézve a Brenner autópályára látunk

Következő cél a ritteni földpiramisok lettek volna. Egy szép napsütötte szőlőhegyen ment a szerpentin felfelé Rittenig. Tankoltam és megkérdeztem a helyi erőt, merre menjek, mert nem nagyon volt kitáblázva a látnivaló, vagy én tévesztettem, mindegy, mentem egyet oda-vissza, nem találtam. A következő helyi erő meg azt mondta, forduljak megint vissza stb. Majd legközelebb. Ezek a piramisok megvárnak. Úgyhogy irány Oberinn és az 508-as út, mert nem fogok megint visszafordulni (magas hely 12: 1370 m). Irány Bolzano.

Itt azt az utasítást adtam a GPS-nek, hogy ne a főúton vigyen Auerba. Komolyan vette és elvitt egy kicsit az erdőbe a Bolzano feletti hegyen, úgyhogy Kohlern érintésével, “picinke” kerülővel értem Leifersbe. Amikor elfogyott az út egy behajtani tilos táblánál, egy kutyát éppen arra sétáltató helyi erő mondta, menjek nyugodtan, más is bemegy. Érdemes volt. Azon azért elgondolkodhatunk a hazai útviszonyokat ismerve, hogy ez az erdei út a 150.000-es térképemen sincs teljesen rajta, csak egy vendéglőhöz megy a hegyen, mégis frissen aszfaltozott, kitűnő minőségű, festett stb. út volt (magas hely 13: 1357 m).


A felújított kis erdei út


Minden szerpentin előtt figyelmeztető tábla van

Auer: felfelé megint a hegyen, esteledett, de volt még egy kis idő, felmentem Oberradeinbe. A térkép szerint itt van egy kis átkötő Jochgrimmnek. Volt is, de sorompóval lezárták (magas hely 14: 1532 m). Le a hegyről és irány Cavalese egy kis albergo, ideje aludni, holnap lesz a nagy hágótámadás.

Elég kimerítő volt a nap. Csak a délutáni három magas hely 3300 méter volt fel-le, Bolzano 270 méterétől indulva.

Mai mérleg: 380 km, 7 hágó, 8 magas hely

 4. nap

Kicsit fagyosan ébredtem. Ilyenkor 1000 méteren reggel bizony nincs meleg, de este sem volt és a fűtést se kapcsolták még be, úgyhogy az éjjel 3 takaró alatt és motoros maszkban aludtam .

Jó reggeli és gyors indulás a 620-ason északnak. Pár perc múlva benéztem jobbra a Passo di Pramadicciora (hágó 9: 1431 m). Ki lehet hagyni, semmi érdekes, “csak” egy szép fenyőerdő közepe.

Tovább a 620-ason, Passo di Lavaze (hágó 10: 1808 m). Innen még feljebb mentem a Jochgrimmnek, megnézni a lezárt út másik végét. Le volt zárva, de a Passo Oclini (hágó 11: 2000 m) miatt megérte körülnézni. Tovább a 620-ason, majd jobbra a 241-esre. Nem álltam meg a Lago di Carezza-nál, mert akkora tömeg volt már arrafelé.

Eddig hétfőtől szerdáig kényelmesen, nagyobb forgalom és akadály nélkül motoroztam. Ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy kevéssé ismert, turisztikailag nem értékelt kis utakon jártam, az időjárás a hét elején kezdett jóra fordulni, tehát hétvége felé megjelentek a turistabuszok és a népszerűbb helyekre is megérkeztem. Mindenesetre nem volt sok kedvem megállni fotózni, ha éppen leküzdöttem egy szerpentinen totyogó buszt, mert akkor kezdhettem elölről.

Balra benéztem a Passo Nigra-ra (hágó 12: 1690 m), de a hágó-vendéglő-tábla nem az útszakasz legmagasabb pontján van, hanem lejjebb. A “csúcson” megálltam fotózni, 1770 méteren pontosan.


Jochgrimm a Lavaze hágóról


Kilátás a Niger hágó előtti magaspontról

Vissza a 241-esre és rögtön megint egy kis hágó Passo di Costalunga (hágó 13: 1752 m). Itt is a szokásos szép panoráma fogad.
Ezután indult az igazi nagy hágó élmény, a Sella Kör. A Sella csoport hegyeit körüljáró utat több felől meg lehet kezdeni, hogy a legkevesebb ismétléssel tehessem ezt meg, délnyugatról a Fassa völgyből indítottam. Ezt a szakaszt nem ragoznám, el kell menni és meg kell csinálni. Passo Pordoi (hágó 14: 2239 m). Keverednek már az adatok, de talán 33 számozott hajtű innen és 29 onnan. Akár a többi.


Pordoi hágó nyugati oldala


Pordoi hágó keleti oldala

Tovább Passo di Campolongo (hágó 15: 1850 m). Leereszkedve Corvarába kedves tábla fogad: Mi szeretjük a motorosokat! Én is szeretem ezt a szép kis várost.

Passo Gardena (hágó 16: 2121 m), Passo Sella, Sassolungo közelről (hágó 17: 2240 m). A hágókon lanovkák, felvonók, lehet a magasba libegni a szép kilátást fotózni, ha nem elég a 2200 méteres. Sok siklóernyős is fent keringett a magasban.


Gardena hágóról Corvarára tekintünk


Sella hágó, Sassolungo

Vége a Sella körnek, egy kicsit vissza a Fassa völgybe, majd irány a Marmolada, Passo di Fedaia. Víztározó nagy gáttal, melyen át lehet motorozni, de a tavat sajnos nem lehet megkerülni, az utat lezárták (hágó 18: 2057 m). A hágóról keletfelé lejőve érdemes megkeresni a gyalog egy kilométeres sétát igénylő szorost, a Sottogudaschluchtot. Ezután Selva di Cadore felé a Passo di Giaut másztam meg (hágó 19: 2236 m). Ez az a hágó, amit sose fogok kihagyni ha erre járok.

A völgybe érve visszafordultam, hogy az utolsó nagy hágót még megmásszam, Passo di Falzarego (hágó 20: 2105 m).
Cortina után egy már kevéssé forgalmas de szintén jó motoros úton következett a Passo Tre Croci (hágó 21: 1809 m).


Látkép a Passo di Giauról


A fáradt motoroshoz…

Ekkor egy telefonbeszélgetés a családdal. Kiderült változott az otthoni program, másnap koradélután otthon kell lennem, ezért a hágó után nem a terv szerinti északnak, hanem délnek fordultam és az eddigi kényelmes nézelődés helyett elkezdtem a gázt húzni, megállás és fényképezés nélkül tekertem minél közelebb Villachhoz.

A 48-as úton Auronzo, majd a 355-ösön Cima Sappada következett (hágó 22: 1286 m), majd a 465-ös megint egy kis hágóval, Sella Valcalda (hágó 23: 958 m), majd északra fordultam a Plöckenpasson (hágó 24: 1357 m) át Auszrtiába. Hermagor, Arnoldstein, dög unalom és fáradtság. Jó éjszakát. Ez a mai nap nem volt semmi.

Mai mérleg: 400 km, 16 hágó!

Magasság profil:

1: Passo di Pramadiccio
2: Passo Oclini
3: Passo di Lavaze
4: Passo Nigra
5: Passo di Costalunga
6: Passo Pordoi
7: Passo di Campolongo
8: Passo Gardena
9: Passo Sella
10: Passo di Fedaia
11: Passo di Giau
12: Passo di Falzarego
13: Passo Tre Croci
14: Cima Sappada
15: Sella Valcalda
16: Plöckenpass

Maximális emelkedő 14,2%, összes emelkedés 9715 méter.

 5. nap

Szinte soha nem megyek autópályán, de a mai nap a gyors hazaérkezésről szól, ezért az A2-esen az autóval szokásos módon Heiligenkreuzig. Azért ma sem maradtam hágó nélkül, az A2-es Graz előtt átmegy a Packalpe-n (hágó 25: 1060 m), de mennyire más volt ez. Egy megálló még a graz-i Louisnál és a Billanál sört vételeztem.

Azért van egy másik hazaút javaslatom is, a mellékletbe betettem, de akinek nincs MapSourceja: Fürnitz-Ossiach tó északról-Feldkirchen-Rennweg-Weitensfeld-Pisweg-Meiselding-Althofen-Klippitztörl-Wiesenau-St.Gertraud-Weinebene (1668 m)-Deutsclandsberg-Preding-Wildon-Glatzau-Paldau-Feldbach-Brunn-Henndorf-Heiligenkreuz. Szép mellékutak, egy kis főúttal fűszerezve.

 Összegzés

Közel 2300 km, majd negyvenszer 1000-2000 méter fölé és vissza, 3 Mount Everestnyi emelkedés, süllyedés, életre szóló élmények, látnivalók.

Osztrákoknál kellemesen lehet közlekedni, nem nagyon jönnek veled szemben a sávodban a kanyarban, ez az olaszoknál viszont sokszor előfordult. Ettől függetlenül a legmellékebb utak is jók, sőt sokszor kiválók. Figyelnek a motorosokra, nem szórakoznak veled, ha tolakszol, elengednek. Amúgy a gyorsabb, mehet ha tud. Ha valamiért lelassultunk, akkor az vagy német, vagy holland turista volt, vagy egy busz. Amikor ritkán dugóba kerültem, megvártam a helyi erőt a piadzsójával, aztán furakodtam utána, pedig volt még két dobozkám is oldalt. Pirosnál mindig előrementem, sose volt gond.

Az olaszok kitalálták mivel lehet a száguldozókat idegesíteni. Látszólag ok nélkül meg kell őket állítani 30 másodpercre egy piros lámpával…
A harmadik, falu végén lévő, se zebrát, se keresztutat nem védő, előttem hirtelen pirosra váltó lámpa után esett le a tantusz, hogy ezek csak lézeres közlekedés lassító lámpák. Ha 60 alatt közelítettem meg, akkor nem váltottak pirosra.

Rendőrt alig lehetett látni, egy carabinieri a mögöttem menő kocsit kiszedte, nekem intett. Viszont ha láttam, hogy az amúgy tempós helyi erő lassít, akkor én is lassítottam. Sokszor volt oka, elnéztem volna pár radardobozt. Az egész úton 3 lézeressel találkoztam, kettő a 8-ason állt, egy pedig Burgenlandban, egy pisztolyos a szemből jövőket lövöldözte.

Jobb a népszerű helyekre vezető túrát hét elejére időzíteni, mert a hétvégén sokan vannak, nem lehet kellemesen tekerni.

A magyar időjárás-előrejelzést használtam a tervezéskor, speciel nekem minden bejött, amit a régióra mondtak. Már előző héten elindultam volna, de akkor voltak a nagy hidegek, hóesés, kivártam, amikor vasárnap, hétfőtől péntekig jó időt jósoltak, akkor döntöttem az indulásról.
Végig 2-26 fok között volt a hőmérséklet és leszámítva egy kis vízpermetet, esőruha nélkül tudtam motorozni. Ha sok a felhő és esik, ide nem szabad elmenni, legalábbis nem sok értelmét látom.

Tankoláshoz legyen nálad jó állapotú 5-10-20 euros bankó, mert ha minden kötél szakadt, automata tankoldában tudsz éjjel-nappal benzint vételezni. Sőt, szieszta időben is sok helyen csak így tankolhatsz.

Szállás nem foglaltam előre, mert nem tudtam mikor, hol leszek. Amikor eljött az ideje, este 6-7 óra körül, akkor egy szimpatikus helyen megkérdeztem van-e és mennyi. 1 főre reggelivel 25 és 35 euro között találtam szállást max. 10 percen belül.

Ide kattintva találhatjátok a teljes képtáramat.

GPS adatok letöltése

Üdv Tisztelt Letöltő!
Az útvonalat kéretik megfelelő kritikával kezelni. Ha a kis faluban be akar vinni a GPS valamilyen értelmetlen helyre, akkor gondolj arra, hogy a rajzolásnál csak áthúztam az utat a falu fölött, a GPS meg a legrövideb utat tervezi be. Nem biztos, hogy arra kell menni.
Ez az útvonalterv emailware.
Az azt jelenti, hogyha letöltötted és hasznosnak ítélted, vagy ha bármilyen megjegyzésed van akkor irj egy emilt nekem, ezzel értékeld azt a baromi sok munkát, ami benne van.
üdv
soka63
soka63@freemail.hu
dr Tóth Ákos

 Linkek

Ez az oldal segített a legtöbbet a tervezésben, viszonoztam is új útpont javaslattal, adatmódositással és sok képpel.
http://alpenrouten.de/

Itt pedig néhány hasznosnak ítélt linket találhattok:
http://www.alpentourer.de/verzeichnis/verzeichnis.html
http://www.gs-enduro.de/
http://www.alpenbiker.de/
http://www.4biker.eu/
http://www.alpineroads.com/
http://www.motourrad.com/
http://www.met.hu/
http://www.wetter.at/
http://www.wetter.it/

 dr Tóth Ákos, 2007. 09.

Tags: , ,

One Response to “Dolomitok dr. Tóth Ákossal”

  1. johnny október 3, 2007 at 9:09 de. #

    Gratula a túrához. Szinte ugyanezt az útvonalat csináltam végig, csak előtted egy héttel. Lehűlés volt, de nem volt olyan vészes, mint Ausztriában vagy itthon. Egyszer kaptunk havat a Sella-hágón, de fél óra múlva kisütütt a nap és a hetet csapadék nélkül úsztuk meg. A közlekedési lámpák miatt én is bosszankodtam, de aztán nekem is leesett a tantusz…

    Üdv,
    johnny

Vélemény, hozzászólás?