Bakancslista 1

2011-ben is mentünk egy kört. A korábbiaktól eltérően ezúttal nem Amerikában, hanem csak itt Nyugat-Európában motoroztunk, igaz nem is laza 5.000 km-t, hanem nagyjából 7 ezret 16 nap alatt.

Balu eredetileg Skóciába készült, én a francia Alpokba, Tamás Izlandra, Imiék a tengerpartra. Összejöttünk, átböngésztük a térképet aztán rajzoltunk egy útvonalat, ami egyikünk terveihez sem hasonlított, de sok dolog belekerült abból az Európa top 100-ból, amit napjaink divatos útikönyvei bakancslistaként emlegetnek. Lássunk egy gyors számvetést a leltárunkból:

  • a Neuschwanstein-kastély;
  • a Wieskirche;
  • a Neckar folyó völgye;
  • Heidelberg óvárosa;
  • Dinant és az Ardennek;
  • a normandiai partraszállás emlékei;
  • Le Mont Saint-Michel;
  • a Loire-völgy két legszebb kastélya: Chenonceau;
  • és Chambord;
  • Carcassone vára;
  • a Pont Du Guard;
  • a Millaui-viadukt;
  • a Cote d’Azure;
  • a Francia, majd a svájci Alpok néhány nagy hágója;
  • a Lago Maggiore;
  • a Dolomitok nagy hágói a Sella körül;
1. nap: 2011. 06. 10. péntek
 Budapest  – Mosonmagyaróvár

Az első napon munka után indultunk Mosonmagyaróvárra, a Nimród hotelbe.

A szállóban vacsoráztunk, Itt csatlakozott hozzánk Tamás, aki később indult, mint mi. Az ablakból néztük, ahogy elhúz a szálló előtt Hegyeshalom felé. Úgy emlékezett, hogy oda foglalt szállást.

2. nap: 2011. 06. 11. szombat
 Mosonmagyaróvár – Eisenstadt – Wiener Neustadt – Trieben – Brunn – Selzthal – Zell am See – Mittersil – Gerlos-hágó – Wiesing – Schwaz – Hall in Tirol – Telfs – Füssen
668 km, 10 óra 30 perc 

Az aznap leküzdendő távolság még Mosonmagyaróvártól is 600 km volt. Úgy döntöttünk, hogy egy részét lenyomjuk pályán, hogy még ésszerű időben odaérjünk Füssenbe. Bécstől délre az S6-ost néztük ki, aztán a Zell am See, Mittersil, Innsbruck vonalat.


Benzinkút Trieben mellett az S6-oson.

A Fertő-tavat északról megkerülve Eisenstadt és Wiener Neustadt felé indultunk. Brunnig az S6-ost követtük, onnan az S9-est Salzburg felé egészen Selzthalig, ahol végre elhagytuk az autópályákat és a következő két hétben amennyire csak lehetett elkerültük őket.


Több motoros túrázó csapattal találkoztunk aznap.

Mittersilben 14:20-kor álltunk meg egy bäckereinél. Beugrottunk enni valami sütit meg meginni egy kávét. Pékárut és gyümölcsöt is lehetett kapni. Ideáig hol többé, hol kevésbé borult volt az ég, de a nyugat felől érkező motorosok már esőruhát hordtak.

Nem telt el egy óra és mi is beöltöztünk egy buszmegállóban. Büszke voltam magamra, hogy nem felejtettem el kivenni a nadrágszáramat a csizmából – ezzel többször szívtam korábbban. Az öltözködés nem volt hiába való, mert hamarosan beértünk a nagy szürke felhők alá, ahol már vízhűtéssel motoroztunk tovább.

A Gerlos-hágóhoz érve Wald Im Pinzgaunál elfordultam jobbra a Krimmlt megkerülő hegyi útra. Ezzel elkerültük a Gerloss Mautstrasse fizetos szakaszát (B165), amely keresztül megy Krimml falun és amelyen pár euró fejében lehet áthaladni. Azért mentem erre, mert kíváncsi voltam a kerülőútra, amelyen még sohasem jártam, ellentétben a másikkal. Most már tudom, hogy nem volt érdemes kíváncsiskodni. Tigris szétrázta a fenekünket miközben igyekeztem a keskeny, töredezett aszfalton tartani. Mindemellett ez a szakasz messze nem olyan látványos, mint a Krimml-vízesésre néző széles, sima szerpentin.

A Ferienhotel Berger Füssen belvárosától néhány száz méternyire van. A recepciós lánnyal könnyen szót értettünk, mert egy nyelvet beszéltünk.

Ez egy nagyon ronda BMW Z4-es az M3 motorral. Tigris gyanakodva méregette. Attól tart, hogy elcserélném érte?

Este átmentünk a közeli vendéglőbe egy kiadós osztrák vacsorára. A felszolgáló lánnyal könnyen szót értettünk, mert vele is egy nyelvet beszéltünk.

Vacsora után kb. 9-kor esti sétára indultunk a többnyire kihalt füsseni óvárosban. Váracska, múzeum, főtér, sétáló utca, kivilágított régi házak, minden tiszta, rendezett, bajorosan tökéletes és mentes minden izgalomtól.

Aki a bajor királyi kastélyok miatt érkezik a környékre, annak inkább azt javaslom, hogy Schwangauban foglaljon szállást, ahol este is gyönyörködhet Neuschwanstein fényeiben. A Hotel garni Schlossblick-et már kipróbáltuk és bejött. Egyszer jártam erre úgy, hogy egy tóhoz közeli vendégházban aludtam, miután rémesen eláztam. Az a neve, hogy Hotel-Gaststätte Wiesbauer am Hopfensee im Allgäu. Ott körben minden szép zöld, a pincében megszárítják a ruhádat és reggel körbefuthatod a tavat.

Esti imámban azt kértem, hogy lefényképezhessem már egyszer az életben Neuschwansteint napos időben is.

3. nap: 2011. 06. 12. vasárnap
 Füssen – Schwangau – Heidelberg

A vasárnap reggel hófehér felhőpamacsokkal díszített kék színű éggel köszöntötte Füssent. A szobánk valahol a sokadik emeleten volt – erre kevés pontot adtam a reggeli hurcolkodásnál. A “Mountain View” erkélyünk fák sűrű lombkoronájára nézett.


Tamás az útinaplóját vezeti

Lent a garázsban egy amerikai turista jött oda hozzám kérdezősködni, hogy honnan hová megyünk. Valami chopperes fazon volt, egy utazó ügynök Coloradoból, akinek az egyik nagy kedvence a Million Dollar Highway. Mi is jártunk ott két éve. Szép, szép, de a Dolomitok hágóival nem veheti fel a versenyt, vagy ha már Amerika, akkor inkább a Sierra Nevadát járnám be újra keresztbe, hosszába.

Schwangau

Kényelmesen megreggeliztünk, és 9:30-kor felsorakoztunk orral Schwangau kastélyai felé. Schwangau látnivalói Neuschwanstein, II. Lajos bajor király mesekastélya és Hohenschwangau kastély, ahol II. Lajos a gyermekkorát töltötte.

Schwangauban a rengeteg turista miatt szigorú parkolási rendet vezettek be. A motorokat a P2 parkolóban a kassza körül kell elhelyezni.  A parkolójegy motoronként 2 euróba került.

Neuschwansteint végre sikerült tisztességes megvilágításban – júniusi napfényben, délelőtt 10:21-kor lefényképeznem. A Hohenschwangau kastélyról is viszonylag jó képek készültek.

Aznapi kreatívom

Wieskirche

A Wieskirche eredetileg nem volt a programban. Tudtam, hogy a közelben van, de útitervünk szerint nem arra kellett volna mennünk. A GPS nem volt kihangosítva, és elvétettem egy kanyart. Fogalmam sem volt, hogy merre menjek, de amíg a GPS újra tervezett megláttam egy Wieskirche felé mutató barna táblát. Arra gondoltam, hogy ennek még bele kell férnie a napba.

Az alábbi térképen látható, hogy kerültünk egy kicsit. Füssenből Wiesbe a B17-esen kellett volna menni. Az eredeti terv szerint Steinbach felé kellett volna elfordulnunk, ott bambultam el a kanyart.

A többiek persze követtek. Valószínűleg nem tudták, hogy akkor épp el voltunk tévedve, de utólag nem volt ellenükre a dolog.

Wiesbe érkezvén (Wies a Steingaden községhez tartozó kis falu) Európa egyik legszebb rokokó temploma helyett egy vendéglő kerthelyiségét látogattuk meg, ahol dús keblű bajor pincérlány rohangált az italokkal.

Később azért benéztünk a házba is, amit  1983-ban a Világörökség részévé avattak. Hogy kerül ide az Isten háta mögé egy ilyen drága templom? Az azóta is többször alkalmazott recept vált be. Például valakinek könnyet kell látnia a megkorbácsolt Megváltó szobrának a szemében a steingadeni kolostorban. Onnan már csak egy kis marketing és özönlenek a zarándokok. Először kápolna épül, aztán lassan egy óriási templomra is futja a bevételekből. A könnycseppeket  1738. június 14-én jelentették, a templomot 1745-54 között építették. Évente  1 millióan látogatják.

A Neckar völgye

Útvonalunkat a Neckar völgyében vezettük, amilyen hosszan csak lehetett. A Neckar menti dombokon kisebb várak állnak sorban, a falvakban pedig sok megőrzött régi épület, gerendás házak sorakoznak. Vannak, akik szerint Európa legszebb útvonalai közé tartozik a Neckar-völgy, de én azért nem írnám le a Rajna menti utat Mainz és Koblenz között, (hoppá még egy Világörökség), sem a Duna menti 3-mas utat Ausztriában.

Heidelberg

Nos, ha már megint a Világörökségnél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy annak a Neckar partjai mentén elterülő Heidelberg óvárosa is részét képezi. A városka a legfelkapottabb turisztikai célpontok közé tartozik Németországban. Szerencsés voltam, hogy sok időt eltölthettem itt. Az SAP szoftver cég a Heidelbergtől délre fekvő Walldorf faluba telepítette a központját. Oda jártam tanfolyamokra.


Tetőtéri szobát kaptunk


 Taxira várunk a szálloda előtt


Alien tombol egy szűk kis óvárosi galériában.

Heidelberg nyüzsgő egyetemváros. 30 ezer egyetemista, 5 ezer tudós. Itt mindig történik valami, egy zenei fesztivál, vagy egy kirakodóvásár, és ha éppen nem, akkor is van elég látnivaló, gasztronómiai élmények, bevásárlási lehetőségek.

Sétáltunk egyet az óvárosban, vacsoráztunk a sétáló utcán, aztán ránk esteledett.


Őt úgy hívják: Der Brückenaffe. Tükröt tart eléd. Egy régi motívum új megfogalmazása az Alte Brücke mellett.


Das Brückentor – az Alte Brücke kapuja

Következő rész.

Agárdi György, 2012. július

Tags:

3 hozzászólás to “Bakancslista 1”

  1. JIM augusztus 18, 2012 at 7:18 du. #

    Hello!
    szép túra volt, és szuper jók a fotók. sokat mentetek, de sok minden mellett is el kellett menni, ha ilyen célokat tüztetek ki. Nem tom, hogy kevesebb több lett-e volna. Teljesítménynek elég komoly, élménynek meggondolnám.
    üdv

  2. Zsolt augusztus 1, 2012 at 9:34 du. #

    Jó kis túra lehetett, tetszik a beszámoló eddig, a képek is profik (milyen Canon géppel fotóztatok?)
    Kíváncsian várom a folytatást

    Motoros üdvözlettel
    Zsolt

    • Agárdi György augusztus 3, 2012 at 3:41 du. #

      Szia Zsolt! Egy alap optikával felszerelt Canon t1i (EOS Rebel, EF-S 18-55mm IS Kit) és egy Canon 7d képeit látod a cikkben vegyesen. A Canon EOS 7D vázon a nagy látószögű képeket egy EF-S 10-22mm f/3.5-4.5 USM optika rajzolta. Legtöbbször a Canon EF 24-70mm f/2.8L USM optikát használtam, ami már olyan jó, hogy meg sem érdemlem. A képek eredeti minőségét sajnos a weben nem élvezhetitek, mert azt elrontom egy Photoshop makróval, ami egyéb trükkök mellett kicsinyíti, elszaturálja, élesíti és tömöríti azokat. És éjszakánként lassan-lassan készülnek a folytatások.
      Üdv: Agárdi György

Szólj hozzá!