Chili Riders Trieste robogó túra!

Chili Riders Trieste robogó túra!

Megőrültem, vagy mi a fene történt velem, hogy Laci barátom rá tudott venni, hogy menjünk el túrázni robogóval?! Mivel szeretem a kihívásokat, ezért belevágtunk az „ismeretlenbe”. A túrára Lacin kívül, Tibor és Gábor barátom is eljött.

Korábban Tibi és Laci is oltogatott minket Gáborral, hogy mi a fenének a dög nehéz GS Adventure itt a városba rohangálni, miért nem veszünk egy robogót, azzal, sokkal lazábban lehet közlekedni. Nincs dugó, nincsen parkolási probléma, kiszámítható a menetidő és nem beszélve arról, hogy szabadabb és élvezetesebb, mint a nagymotor, vagy az autó. Korábban mi is „lenéztük” a robogósokat, hogy az nem is motor meg ilyesmi, de végül Gábor vett egy Aprilia Scarabeo 300 i.e.-t, aztán én sem bírtam cérnával és vettem tavaly egy Vespa GTS 300 Super-t. Mondanom sem kell, hogy azóta, a GS a sarokban áll. Néha nagy duzzogva előveszem, ha több napos túrára megyünk, de most nem így tettem.

A Triesti túrára a Vespával mentem…. és Laci is az övével, Tibor a Piaggio Beverly Cruiserével, Gábor meg a Scarával.

Augusztus 4-én reggel 7-kor volt a találkozó. Szépen teletankoltuk a 9l-es tankokat, átnéztük a csomagokat, majd útra keltünk. Az ülés alatt néhány kacat, a többi a top-casekbe, nekem ez nem volt így, maradt a GS belső táska a csomagtartóra. Sportcipő, farmer és pulcsi így kezdtük utunkat. Veszprémig a 8-ason, majd Tapolca és Keszthely, ahol eleredt az eső, vagy inkább felhőszakadás. De ezzel semmit nem törődve haladtunk Lenti felé, mivel a nagy plexi, a robogó kialakítása és az esőruha teljesen szárazon hagyott bennünket, így hidegen hagyott minket az időjárás. Szlovéniába átérve, mintha egy másik bolygóra értünk volna, gyönyörű idő, napsütés és meleg fogadott. Lendva, Ljutomer, Ptuj, Celje, Kamnik, Gorenja Vas, Logatec, Sezana, hogy csak a nagyobb városokat említsem, amelyeken áthaladtunk az utunk során.

A gyönyörű tájat végre élvezhettük is, hála a motorok 100km/órás ideális sebességének. Sem a sebességváltás, sem a kigyorsításkor a testre ható tehetetlenség, sem az izzasztó motoros ruha nem terelte el a figyelmünket, gondolatunkat a táj szépségéről, élvezhetőségéről. Mivel robogóval voltunk csak húzni kellett a gáz és néha fékezni, így nagyon másra nem is kellett koncentrálni. Szépen gurultunk Triestig néha tankoltunk, néha kávéztunk, néha benyomtunk egy szendvicset.

700km után megérkeztünk, elfoglaltuk a Szardínia túra során már bevált belvárosi apartmanunkat. Pár jó sör, és tengeri étkek elfogyasztása közben értékeltük a leutazás élményeit. Egyben mindannyiunk egyetértett, hogy kevésbé vagy csak éppen annyira fáradtunk el a robogón, mintha nagymotorral mentünk volna. A 13órás út után, azért jól esett az alvás.

Augusztus 5-én, papucs és rövidgatya és póló egyszóval felvettük a helyi robogós stílust és ritmust, csapattunk a városban. Élveztük a megannyi robogós társaságát, Triest hegyes útjait, és a tengerparti utakat. Ellátogattunk Monfalcone-ba, ahol egy Aprilia szervizbe kicseréltettem a kipufogó tömítésem, ugyan is kifújt és kissé szupermotos hangja volt a Vespának, bár nekem tetszett…

Délután pár órás szieszta, majd elrobogóztunk Koperbe, ahol csobbantunk. Állati jó érzés volt a kis gépekkel a kanyargós tengerparti utakon cirkálni. Este néhány „Spritzt Aperol” elfogyasztása után betermeltük a szokásos tenger gyümölcsei fejadagokat. Egy kis séta a fiatalokkal zsúfolásig megtelt belvárosban. Bóklászás a kikötőbe a világ legjobb és legszebb yacht-jai között.

Augusztus 6-án, 140km-es túrára indultunk végig a tengerparton Rovinj városkáig. Mondanom sem kell, hogy az irtózatos dugókat könnyen és kényelmesen leküzdöttük a robikkal. A Limszki fjordnál fekete kagylóztunk, majd Rovinjt jártuk körbe. Fürödtünk, ugráltunk a sziklákról. Egyszóval üdültünk…

A heti 500 millió forintért bérelhető Luna jacht is éppen ott pihent. Jó volt az összhang a hatalmas hajó és a város templomtornya között. A régi és az új találkozása. Estére értünk haza a belső rövidebb utakon, hogy mihamarabb felfrissülhessünk az Aperoltól. Sikerült is a pohár fenekére nézni vagy ötöt megittunk fűszerezve helyi grappával. Érdekes volt eljutni a parkolóig, szerencsére közel volt a szállás.

Augusztus 7-én, reggel elbúcsúztunk Gábortól, Ő ugyan is „csalt”, mivel csak Péntek estére tudott lejönni ezért, lehozta a motort busszal, így megkímélte magát az előttünk álló újabb 700 km leküzdésétől. Szóval újra felmálháztuk a kis gépeket és nekiláttunk utunknak. Most egy másik útvonalat terveztem, hogy ne legyen „unalmas” a hazajövetel sem.

Trieste, Gorizia, Bovec, majd a Trigláv megmászása után, Kranjska Gora, Faaker see, ahol ebédeltünk, majd végig az Osztrák Szlovén határ mentén, Murfel, Heiligenkreuz, majd Körmend és a 8-ason haza. A szerpentines szakaszokon rápirítottunk néhány nagymotorosra, hiszen sokan nem is gondolják, hogy mennyire jól lehet dönteni és mennyire stabilak ezek a Piaggiok a kanyarokban. A gumik össz szélessége sem marad el sokkal a nagymotorokétól, viszont vagy 100kiloval könnyebbek azoknál. Így a nagyon szerpentines szakaszokon szinte verhetetlenek voltunk… Az adrenalin hajhászás után, a 8-ason kiakasztottuk a gázt és szépen hazagurultunk.

Számomra új dimenzió nyílt meg a robogózással. E praktikus városi bringa, a mindennapos közlekedésen kívül számos örömteli pillanat okozója akár egy laza gurulásról vagy éppen több száz kilométeres túráról legyen szó. Az biztos, hogy egy évben legalább egyszer elmegyek vele szülőföldjére, hogy átéljem az olasz robogósok mindennapjait.

Örülnék, örülnénk neki, ha velünk tartanátok…

Ja és tessék a robogósoknak is integetni, mert ki tudja, mikor suhan el egy, belső íven, valamelyik osztrák szerpentinen…

Story by Ballun Gergely, 2011.08.19.

Tags:

5 hozzászólás to “Chili Riders Trieste robogó túra!”

  1. Niki március 5, 2016 at 9:12 du. #

    Valaki tervez még túrát robogókkal, mi nyáron egy BP-Velence-Balatonra mennénk 3 50ccm-el, az igazi robogózás kedvéért 😀 Csodás helyeken voltatok elismerésem, hogy bevállaltátok 🙂

  2. Piró november 21, 2015 at 12:40 du. #

    Kicsit megkésve, de nekem is nagyon tetszik ez a beszámoló.
    Nekem egy Beverly 500-m van és álmodozom egy ilyen túráról.. 🙂

  3. Sólya Nándor november 8, 2013 at 10:13 du. #

    Nekem Kymco Dink 50 2T-m van,a feleségemnek meg egy Kymco Spacer 50 2T-je.Mi is túrázunk itthon a robogókkal.Jövőre egy Balaton körüli túrát tervezünk 5-6 napban.Ezek ugyan nem olyan gyorsak mint a tietek,de azt a 60-65-öt tudják tartani egyhuzamban.Nagyon meg vagyunk eddig elégedve velük.Ami a robogósokat illeti,magam is pár éve kissé ferde szemmel néztem rájuk,de mióta megvettük ezeket a motorokat azóta teljessen beleszerettem a robogózásba.Ja és Kymco?Sokan lenézik,mondván keleti egykutya,de ez nem így van,mert a Kymco az szerintem és sokak szerint nagyon megbízható robogókat gyárt.Ami a többi motorost illeti,igazán inthatnének nekünk is valóban,mert ezek a motorok is vannak olyan jók mint a többi,csak más szemszögből.Üdv mindenkinek és széles utat.:)))))

  4. István november 25, 2012 at 10:05 de. #

    Ezek robogó formájú nagymotorok. Mi közel ugyanezt a túrát megcsináltuk 3-an. piaggio zip,yamaha jog,honda dio robogókkal. 50km/h átlag sebességgel.

  5. Csele szeptember 7, 2011 at 10:30 du. #

    Tetszik nekem az ötlet:)

    A cikk is igényes, szép munka.

    Gratulálok!

Hozzászólás a(z) Piró bejegyzéshez Click here to cancel reply.