Fekete-tenger Bikemannel

Around The Black Sea 2013 – Fekete tenger kerülő túra 2013

2012 Őszét írtuk, amikor egy örült gondolat gyúlt ki a fejemben.

Meg kell kerülni a Fekete Tengert. Már elmentem délen Isztanbulig (2011), északon Jaltáig(2012)…. Akkor miért Ne zárnám be a kört. A szervezés nem volt egyszerű, mert a Kaukázuson 3 helyen lehet átkelni (Oroszország és Grúzia (Georgia) között). Abházia és Dél-Oszétia „de Facto” önálló állam, oda külföldi állampolgárt, járművel nem engednek be. Maradt egy újonnan megnyílt határátkelő Vladikavkaz és Tbilisi között. Ezen addig még magyar motoros nem jutott keresztül. (azóta már többen is). Akinek meséltem a túra tervéről enyhén szólva is hülyének néztek. De én „csakazértis” ember vagyok és megmutatom, megmutatjuk Nekik, hogy (szervezett nyílt túrán) (vad)idegenekkel is (nagyra) képes az ember!

 0. nap: 2013 május 17 Debrecen

Egypáran lejöttek, hogy innen induljanak és Ne legyen túl sok az első nap.

http://www.fapadosfogado.hu/szallas-debrecenben.html

 1. nap: Május 18 szombat Debrecen- Gyergyószentmiklós kb. 450 km

Sajnos, ahogy kiértünk Debrecenből, azonnal elkezdett ömleni az eső. Az út alatt, hol elállt, hol eset. Az utak aránylag jó minőségűek voltak. Tudtam amikor elindultunk, hogy fogunk ázni, DE könyörgök rögtön az első nap?! Szállásunk és a vacsoránk rendben volt.

http://www.erdelyi-gonduzo.ro/hu.html

Reggel csípős hideg fogadott, de legalább nem voltak felhők az égen.

 2. május 19. vasárnap Gyergyószentmiklós – Nufaru kb 460km

Verőfényes napsütés. Jó utak, és a kamion forgalom is eltűnt (vasárnap miatt). A kompról legurulva egy olyan lankás dimbes-dombos tájon (jó minőségű úton ) mentünk ahol megjegyeztem: „Az ilyen útért szerettem bele a motorozásba”. Mindenkinek fülig ért a szája. Egy újabb kompozás jött. Várnunk kellett kb. 40 percet… Ami nagyon Macskajaj – os feelinget hozott. Egy kocsma…. leszegényedett emberek…. minden mindegy… megállt az élet, (legalábbis) úgy éreztük. Ahogy átértünk a komppal összeszorult a gyomrom, mert tudtam a mai nap legkeményebb része következik a maga 25 km-ével. Sajnos beigazolódott a félelmem. Traktorok és az esőzések olyan mély gödröket, nyomvályúkat csináltak, ahol többen elestek. 3-4 telefon és Asztalos Barnával ( szállásadónkkal) meg kellett beszélnem, hogy visszafordulunk Partizán nevezetű faluig és küldjön értünk egy hajót, ami bevisz minket Gorgovára. A motorokat biztonságba helyeztük egy kempingbe és meglátogattuk a helyi „hivatalt”. Ott az elfogyasztott sör és az otthonról hozott pálinka jótékonyan hatott a társaság hangulatára, még az sem kedvtelenített el minket, hogy az értünk küldött hajó lerobbant. Vizi taxival mentünk be, ami 3-szor fordult, hogy mindenki beérjen. Fantasztikusan finom sült hal fogadott bennünket. (De annyira kimerítő volt a bejutás és hogy több ember elesett, motorok törtek, hogy kijelentettem ez az utolsó túra amit szervezek.)

 3. nap Május 20 Hétfő Duna-Deltra motorcsónakos kirándulás

Barna szerzett 5 motoros csónakot, amivel bejártuk a Duna Delta egy részét. Fantasztikus volt! Tudtam, hogy gazdag lesz növényzettel és (madarakkal) fogunk találkozni, de hogy Európa összes mocska itt jön le és a víz meg kristálytiszta ez hihetetlen volt. ( a növények annyira megtisztítják, hogy akár inni lehetne belőle). Ragyogó napsütésben értünk vissza a szállásra, ahol halleves volt a vacsora. A csapat egy része még este kimet a motorokhoz, hogy másnap Ne kelljen 3 at fordulni. a (vízi)taxival.

 4. nap Május 21. Kedd Gorgova – Odesza 500+ km

Reggel több csoportban indultunk, de egy komppal keltünk át. A Moldáv határig eseménytelenül telt, ha csak nem az, hogy bele mentem egy hatalmas lyukba (aknára, ami 30cm mélyen volt az útszintjéhez képest) és leszakadt a két tükröm..(szikszalag megoldotta) Sajnos be kellett lépnünk Moldáviába kb. 500 méter erejéig!!! Egyébként itt kezdődtek a határátlépési problémák:

– az egyik társunk, a másik motorjának a Zöld-kártyáját hozta el- biztosítást kellett kötnie

– – ketten olyan motorral jöttek, ami nem az Ő nevükön volt. Kérték a közjegyző által hitelesített, több nyelvre lefordított meghatalmazást- megoldották ezt is

Odesszáig nagyon rossz volt az út, de a 250 Ft-os az üzemanyag tompított a fájdalmamon. A Moldáv köztársaságba ismét vissza kellett menni, de itt már határellenőrzés nem volt, csak kis fecnit adtak a határzóna bejáratánál és elvették a kijáratnál. Odessza már igazi nagyváros. A szállásunk egy egykor (talán 100 éve) jobb napokat megélt Hotel volt. De legalább a belváros szívében helyezkedett el. Itt mindenkinek más a sztorija (valaki étteremben evett és utána egész éjjel hányt). Mi az utcán ittunk, pontosabban csak vittünk egy sörös flakont. Ezt kiszúrta két rendőr, akik meg akartak büntetni. Ugyanis közterületen tilos az alkoholfogyasztás. Értetlenkedtünk, mire kérték, hogy akkor kövessük Őket a rendőrőrsre. Szépen egy darabon mentünk utánuk, mikor Ők egy saroknál jobbra fordultak, mi balra. Próbáltak ránk hatni, hogy követni kell Őket, de mi szép lassan mentünk az ellenkező irányba (mi 4-en voltunk, ők meg 2-en és nem volt kényszerítő eszköz (gumibot, pisztoly, bilincs náluk.). Belátták, hogy így nem tudnak be vinni, ha mi nem akarjuk. És mi nem akartuk! Legyintetek, majd elmentek. A gyönyörű Operaház előtt élveztük a szabadtéri koncertet, ami áriákkal volt tele tűzdelve. A Promedánon ismét meg kellett állapítani, hogy az Ukrán lányok igényesen öltözködnek és nagyon csinosak… (A Hotel elég vacak , egér csapdák a szobákban stb. ez az utolsó túra ….)

 5. nap Május 22. Odesza – Sudak 550 km

Az egyik társunk mögé felugrott egy ukrán fiatalember az egyik kútnál , hogy „kipróbálja” a motort, de ahelyett, hogy az „élvezetekre” figyelt volna egy KTM Adventure nyergében, elvitte társunk pénztárcáját…… Innentől fokozottan figyeltünk az értékekre és megpróbáltunk nem a városokban tankolni. Az én csoportomban 5-en voltunk. Egy kocsi sort előztem (szaggatott vonalnál és) előzni tilos táblánál. A rend éber Őrei, ezt fejenként 100 EUR-al (próbálták) díjazni. A szokásos bohóckodás után, magához hívott az Őrszobára, ahol magunkra zártuk az ajtót, hogy (édes) kettesben maradjunk. Itt tisztáztuk, hogy ez nem volt egy nagy produkció, ezért csak összesen 100 EUR-t vagyok hajlandó fizetni. Egy 20 perc után belátta a fakabát, hogy többet nem tud kivasalni belőlem. Ugyanis tartottam felé a két kezemet, hogy bilincseljen meg és tegyen fogdába, de Nekem nincs több pénzem. Amikor kijöttünk az Örsről, már Ők is megnyugodtak, hogy visznek valamit haza. Mi is, hogy 6.000 Ft/fő –ért 4 teherautót megelőzhettünk, így igen jó barátságban váltunk el, széles mosolyokkal. IMÁDOM ezt az országot! . Mivel este az Ukrán animátorral táncoltunk (az alkohol befolyásoltsága alatt) és buliztunk egy jót : fáradtan ébredtünk és másnap nem motoroztunk, csak a környéken sétáltunk

 6. nap Május 23. Sudák 0 km

Pazar volt a szállásunk. http://www.hotel-bastion.info/ Közvetlenül a Genovaiak által épített erődrendszer alatt, ami az 1200-as években a Selyem út mentén feküdt és érte el fénykorát. Tenger igen hideg volt, de a lányok… (András hátsó kerekének csapágya széteset ezért Ő csak du.-án idul utánunk) Bacsek csak idáig jött velünk, mert nem volt Orosz vízuma és várta a munka is (a főnöke is otthon)

 7. nap Május 24. Sudak – Tuapse

Többen megjegyezték. A Kaland most kezdődik. A komppal és az átkeléssel el is kezdődött. Pokolian „vacak” nap volt A komp 4 óránként jár (pl. 9.30, 13.30 stb.) de mindegy mikor érsz oda, mert az egész napodat ott töltheted. Amikor megjött Oroszország felől a komp, ahogy lecsapódott a rámpa, őrült futásba kezdtek az utasok. Versenyeztek, ki ér hamarabb az ellenőrző ponthoz. Megmosolyogtuk, mert még akkor nem tudtuk, hogy mi vár ránk.

Orszországba a járműveket ideiglenesen be kell importálni. Ki kell tölteni egy Vámárú nyilatkozatott, amit a kilépéskor, majd le kel pecsételni. Éreztük, ez már nem a Nyugat. A bürokrácia még éli virágkorát, habzsol és fickándozik, szívatva a jó népet (de különösem Minket). Mindenkit előre engedtem és a legvégére maradtunk 3 an, amikor már befutott a következő komp. Egy „nagymenő” fekete ML-es gondolta, hogy beelőz minket az utolsó ablaknál…. A kis naiv….(többen is, nagyobbak is és elkeseredettebbek is voltunk) szóval szépen beállt mögénk… Ahogy átértünk, állat jó volt az út… végre olcsóbb lett a benzin is (200 HUF alatt). Novorossysk után hihetetlen forgalmas volt az út. Még éjfélkor is kamion sor között kellett vergődni. Tudtam, hogy pokoli sok autó lesz, de erre nem gondoltam (és állítólag Szocsiig ilyen). Éjfél lett mire elértük a (rossz) GPS koordinátákat, háromnegyed egy mire a jót (!) és le tudtam dőlni öcsém mellé, aki már rég aludt, mivel az elsők között jött át a határon) (Én többet nem motorozok sötétben, ilyen veszélyek mellett ez az utolsó túra…)

 8. nap Tuapse- Elbrus kb. 620 km

Reggelinél befutott András immár új csapágyakkal. Tibi volt olyan rendes, hogy megvárta, amíg pihen egy pár órát és később indultak utánunk. Mivel a túrát Én szerveztem és jártam a dolgok után, ettől a naptól tartottam a legjobban. A gyanúm bejött… Ahogy felkanyarodtunk a hegyekbe Maykop felé, az aszfalt elfogyott és csak murván lehetett közlekedni. Teljesen új utat készítenek, ezért a régit felszedték és a kavicságyon kellett akrobatikázni, a közel fél mázsás megpakolt gépekkel. A Pán-nal hátrányba kerültem a túra endurókkal szemben. Mivel Nekem Oroszországban nem volt GPS- em (iGo) ezért emlékezetből navigáltam. Ha kellett a helyi „erőkre” hagyatkoztam. Volt olyan hogy megálltam a buszmegállóban, ahol megkérdeztem, hogy merre kell menni, erre két ember egyszerre az ellenkező irányába mutatott …. Néha elővettük a térképeket… az M29-esen már jól lehetett haladni. Tele csőrős kamionnal, mintha csak az USA-ban lennénk. Az utolsó 80 km-nél ott hagytam a csoportomat, mert Ők fényképezgettek, vásárolgattak stb. Én meg be voltam rosálva, mert lógott az eső lába. Közel voltunk a Grúz határhoz. Egy katonai ellenőrző ponton az Elbrustól 10 km-re megállítottak, ahol alaposan kifaggattak. Honnan hová, mikor, meddig, ki vagyok, mi vagyok. Majd a katona (hátán a gépfegyverrel) ki jelentette, hogy Én tudok oroszul, mert elég öreg vagyok és Ők akkor még itt voltak. Ezért ha gyorsan tovább akarok menni, akkor villantsam meg az orosz tudásom. Egy kicsit tiltakoztam, hogy nem, meg , hogy nem tanultam meg stb., de akkor már tudtam, hogy itt az idő, hogy újra jelenthessek. Mert amikor hetes voltam, egyszerűen lehengereltem az orosztanáromat a jelentésemmel, persze csak akkor, ha nem hiányzott senki. Elmondtam! A siker nem maradt el, olyannyira, hogy a katona elkiáltotta magát: Komandant! (ennyit értettem) jöjjön itt egy „Венгерские идиот” (hülye magyar). Széles vigyorral kérték, hogy mondjak még valamit. Ekkor húztam elő varázskalapomból a másik (ugya,n csak 3 szavas) mondatomat: „бабушка смотрит телевизор” Nagymama nézi a televíziót! Ez a szitáló esőben, a hatalmas Kaukázusi hegyek lábánál, egy gépfegyveres katonai ellenőrző ponton, meg tette a hatását. Tovább mehettem! (gondolom rájöttek, hogy a 10 év alatt összeszedett orosz tudásom ezzel ki is merült) Szakadó esőben éppen a sötétedéskor érte be.

Nagyon állat volt a szállás http://www.povorot.ru/22279.php és még vacsora is jó volt. A csoportom is beért igaz „szarrá” áztak. Éjfél előtt befutott András és Tibor is. 9-en viszont rossz felől közelítették meg a hegyet és katonai lezárásba ütköztek, így vak sötétben szakadó esőben egész késő értek a szállásra. (közel 200 km es kerülővel) Csoda, hogy nem történt baj. Egymás lámpáját látták csak a lezúdoló esőben. Ha egy árokba megy, akkor a többi is. (Én többet nem szervezek túrát, még a végén valakinek komolyabb baja lesz…)

 9. nap Elbrus

Gyönyörű napsütésben ébredtünk. A Hotel 2000 méteren volt egy hatalmas fenyves közepén Innen 2 libegővel mentünk fel a Chergetre. Lenyűgöző volt a kilátás. Jól jött a pihenő nap mindenkinek! (szaunázás, motorok átnézése, kisebb javítások elvégzése

 10. nap Elbrus – Tbilisi 390 km

Lejöttünk a hegyről, amikor megálltunk tankolni. SMS jött. „Andrásnak balesete volt. Tönkre ment a motorja.” REMEK! Tibivel visszamentünk (80 oda , 80 vissza), de addigra a fiuk megoldották a problémát. Mivel szétnyílt a (hátsó) felni ezért a leeresztet kerékbe egy Lada belsőt tettek. Ezzel jöttek el Öcsémmel a közeli Vladikavkazig (200 km). Ott meghegesztették és kigörgőzték a kereket, teljesen INGYEN! Az új határt elérve aránylag gyorsan kiléptünk és a Military HighWay-en keltünk át a Magas-Kaukázuson. Sajnos itt sem volt út! Teljesen fel volt szedve és a munkagépek között, öklömnyi köveken kellett egyensúlyozni. Szellemileg és fizikailag is fáradt voltam… csak eső hiányzik és itt sza..m össze magam. És lám csoda! Jött az eső! De nem kicsi! Átvergődtem, a csapat endurósabb része előttem, a lassabbak mögöttem. Mindenkinek át kell hozni a vasát valahogy! Ja, vas. Az egyik hídon, ami vaslemezzel volt fedve, a szakadó esőben elcsúszott az egyik túra társam. Vállát megütötte, de be tudta hozni a városba a mocit. Grúzában csak a Garmin tudott navigálni. Az Én csapatomban ilyen nem volt. De telóval nagy nehezen megtaláltuk a szállást. Itt hagy meséljem el Öcsém és András történetét. Mivel semmi navigációjuk nem volt (GPS, térkép) ahogy beértek Tbilisibe egy autósnak a piros lámpánál megmutatták a szálloda kinyomtatatott címét. Mivel az emberünk nem tudta merre van, a kereszteződésen át érve egy rendőrautónál megállt. Megmutatta a rendőrnek, akinek szintén homály volt. A rendőrségi autóban lévő Navigációval nézte meg, hogy merre van a keresett cím. Az emberünk memorizálta és kérte a két motorost, hogy kövesse Őket. 15 perc autózás után a segítő megállt egy Taxisnál és annak magyarázott. Intett Öcséméknek, hogy kövessék a Taxit, aki a megadott címre elvezette Őket. Amikor megkérdezték, hogy mivel tartoznak, a Taxi sofőr közölte, hogy az előző ember már kifizette a fuvarköltséget!

Nagyon élhető hely tele bárokkal, éttermekkel, olcsó kajákkal, Új és modern épületekkel. Az egyik bárba véletlenül futottunk össze. Fogyott némi olcsó sör…

 11. nap Tbilisi pihenő nap

Közlekedés a Georgia fővárosában kaotikus (Indiaihoz hasonló). Nyomd a gázpedált, majd a dudát, és ha ennek a kettőnek az egyvelege nem sikerül, akkor jön a fék. De ilyet nem láttunk… Gyalogosok az utcán szaladgálnak, próbálnak átkelni. Egyszer megálltam a zebrán, hogy átengedjek egyet, majdnem tömeg baleset volt (az autósok hihetetlenül szidtak és dudáltak) ráadásul a gyalogos is fel volt háborodva, hogy miért engedem Én el őt! A csapat egy része mikro busszal járta be a környéket és a várost. Mi is megnéztük a régi fővárost Mchetát.. Sajnos Nekem ekkora teljesen elkopott a hátsó fékbetétem. Leszedtük a tárcsát egy szervizbe (mivel duál fékes) és a következő pihenőnapra a szomszédos Isztanbulba (1700 km) rendeltem egyet. Odáig hátsó fék nélkül is elmegyek….Amikor vissza értünk a városba Öcsémmel bele vetettük magunkat a piaci forgatagba. Mivel Azerbajdzsán és Őrmyényország ellenséges egymással és a közös határuk is le van zárva, ezért a kereskedelem itt a Grúzokon keresztül folyik. A piacon sétáltunk, számunkra ismeretlen gyümölcsöket kóstoltunk és mikor fintorogva kiköptük nagyokat kacagtak az árusok. Azért volt egy két finom csemege is. Ajándéknak vettem egy pár fejfedőt (sapka), amit a Kaukázusban használnak. Az öreg néni, akitől vettem fokozottan felhívta a figyelmemet, hogy ez Örmény (Arménia) és nem Georgia-i. Dinnyeárus megsértődött, mikor azt hittem, hogy a terméke Azeri. Ez a dinnye csak is Georgia-i. Rendkívül önérzetesek. Megéheztünk. Betértünk egy a piac mellett lévő falatozóba. Itt csak helyiek voltak. Turistát egyébként sem látni itt, esetleg a belvárosban. Kértem egy “Dörner”-hez hasonló szendvicset (bárányból). Amikor a számhoz emeltem és bele haraptam, az agyamban a boldogság jóleső érzése spriccelt szét. Mint amikor az ember életében először csókolózik. Arra mindenki emlékszik. Ekkor gondoltam: Kaukázus Én beléd szerettem! Végérvényesen, visszavonhatatlanul! ( A szállásra visszaérve, vigyorogva mondtam a többieknek. IDE VISSZAJÖVÜNK! Szervezem a jövő évi túrát is)

 12. nap Tbilisi – Batumi 370 km

Tbilisi és Gori között remek autópálya van. Goriban megnéztük a Sztálin múzeumot, azon belül a szülőházát és a várostól (Uplistsikhe) kb. 10 km lévő barlanglakásokat, melyek több mint 3.000 évesek voltak. Az utóbbi jobban „bejött”. Változatos, de jó minőségű úton (és rengeteg tehénnel) haladtunk a tenger felé. Egy helyen megéheztünk és megálltam egy elhagyatott helyen. Egy „kocsma” egy „vegyesbolt” egy mindenes helyre tértünk be. Az addigi életemben elfogyasztott salátát dobtak össze Nekünk, friss kenyérrel és finom sajttal (ásványvízzel). Az Összeg 11 Lari volt hármunknak (nem egészen 5 EUR). Amikor 12 Larit átnyújtottam, az eladó nem értette. Majd mutattam, hogy azért kap többet, mert finom volt. Gyermeki öröm látszott az arcán és szaladt, hogy megmutassa a főnökének, hogy Ő kapott 1 Latit, mert finomat készített. A főnök is elismerően bólintott felénk. Hát igen! 45 euro centtel is lehet örömet okozni. A maradék sajtot és kenyeret meg becsomagoltam, rosszabb időkre. Batumi a Fekete-tenger Dubaja. Érdekes házak előszezon ellenére lüktető élet. Mindenki megállapította, hogy itt is jó lenne egy szabad nap.

 13. nap Batumi – Samsun 540 km

Az olcsó benzinből még megtankoltunk és irány Törökország. A határon több nepper is jött, hogy felajánlja a „szolgáltatásaikat”. Nem éltünk vele. Ez azzal járt, hogy a mögöttünk lévő autóknak elintézték a papírjait és szerettek volna áthaladni. Viszont mi is bekeményítettünk. Megértettem a határőrrel, hogy ugyan csúszó pénzel a nepperek papírjait megcsinálta, de mi innen nem állunk el az útból, amíg nem végez velünk is. Itt lökdösődés és dudálás lett a vége. A határőr is megértette, hogy hiába vitte gépre a mögöttünk lévők adatait, ha mi nem engedjük el Őket. Ezért beültem a határőrbódéba és mindenki okmányából diktáltam az adatokat. Így aránylag hamar végeztünk. Ahogy átértünk az utak kivallóak lettek, az üzemanyagárak pedig 2 EUR környékére szöktek. Egy traffipaxba belehajtottunk 6-an. Mindenkinek az összes adatát felírták és a közel 150 USD-os büntetést a kilépéskor meg kell fizetni. Kérdeztem a rendőrt mi van, ha nem fizetem ki. Mosolygott és mondta, hogy semmi. Dobjam ki nyugodtan a kukába. A Török és a Magar(isztán) jó barát!

 14. nap Samsun – Istanbul 740 km

Túlnyomórészt autópálya vagy jó minőségű autóút. Törökországban nagyon drága az autópálya, ezért voltak, akik kerültek és voltak (mint Én), akik sorompót kerülték ki fizetés nélkül. Itt leváltam a csapattól, hogy a Honda szervizbe fel tudjam venni a fékpofákat. Végre elemében érezte a gép magát 160-170-es tempót tartottuk végig. (hozzáteszem a motorkerékpárok megengedett legnagyobb sebessége autópályán is 90 km/h!) a Hotel a belvárosban a kék mecset közelében volt. Itt készítettük az első és utolsó csoportképet is. Még egyet este söröztünk, mert másnap 4-en hazaindultak.

 

 15. nap Istanbul pihenőnap

Reggel mikor felkeltem, meghűlt bennem a vér, mert a tükörasztalon 2 útlevelet láttam. Igaz, hogy előző este jól sikerült a sörözés, de azért ennyire nem. Öcsém hajnalban haza indult, de itt felejtette az útlevelét. Írtam SMS-t, amit Ő a Bulgár –Török határon el is olvasott. Visszajött érte (500km motorozás a semmiért!). Teljesen egyedül bejártam a várost. Ugyan most voltam hetediére, de Isztanbulból soha sem elég! Egy turistáktól mentes, kis kajáldában ebédeltem, egy asztalnál a helyiekkel.

 16. nap Istanbul – Burgasz (Napospart) 350 km

Péterrel ráálltunk a 170-180-ra, mert végre a Beachelni akartam. Még beleszaladtunk egy trafiba, de hamar oda értünk. A büntetést kidobtuk a kukába a határ előtt. A tenger állat volt. Az árak ismét kedvezőek (törökhöz képest). Andrásnak annyira megnyúlt a lánca, hogy másnap szervizt kellett keresnie, hogy megoldódjon a problémája ezért csak délután indult utánnunk

 17. nap Nessebár – Horezu kb. 550 km

A Bucuresti elkerülő megint nagy szívás volt! Egyszerűen nincs jó megoldás. Városon keresztül is lassú, de itt a nyomvályús úton több 10km-es kamion sor mellett menni sem volt egyszerű. Este vacsora mellé a pálinkát is belealkudtam az árba. Egy jó kis beszélgetős este kerekedet ki belőle. Visszaemlékeztünk, hogy mennyi minden történt az elmúlt 2 hétben. András ugyan bőrigázva és jogosítvány nélkül (gyorshajtás) , de épségben megérkezett 22-re.

 18. nap Herezu – Debrecen 500 km, – Budapest 640 km

A Transaplinán keresztüljöttünk. Ez Románia legmagasabban fekvő közútja. Ahhoz képest, hogy pár éve aszfaltozták le, elég sok helyen már kátyús volt, vagy a víz mosta le. Mi az E79-esen jöttünk! Kerüljétek nagy ívben. Az egész több mint 7.000 km-es túrán ennyit nem szívtam.

Amikor a ház elé befordultam elkurjantottam magam. IGEN! Megcsináltuk. Felemelő érzés volt! 6 éve szervezek motoros túrákat, de ha összesnek az élményét összeadom és megszorzom 2X, akkor sem éri el ennek az élvezeti fokozatát! Szét röhögtem az agyamat egy pár szor. Jó volt itthon hagyni a malomkereket, meg a sok sz..rt . Jó csapat volt! Köszönöm fiúk!

  • Gyarmati Tibor Suzuki DL1000
  • Mester Andras Yamaha Fazer 1000
  • Ocskó Károly Suzuki DL650A
  • Szőke József Suzuki DL650A
  • Oberritter Miklós BMW R 1150 GS
  • Latyák István KTM adventura s
  • Kovács Péter Suzuki Gsx 1200
  • Egyed Zoltán KTM 990 Adventure
  • Zádory Imre BMW R 1200 GS
  • Nagy Ragályi Tamás BMW R 1200 GS
  • Dudás Zsolt Honda Transalp 650
  • Márki Zoltán KTM 950 adv
  • Szabó Zsolt KTM
  • Hadnagy Zsolt BMW R 1200 GS
  • Bacskai István Csaba DL650
  • Szabó Zoltán Pan Eurpe ST1300
  • Szabó István Yamaha FZS600

 

Következő szervezett motoros túrám: 2014 május 14 – június 1

Debrecen- Odessa- Avozi Tenger- Groznij- Mahacskala- Baku- Hegyi Karabah- Jereván- Tbilisi- Batumi- Ankara- Chanakale- Belgrad (3 tengert kerülünk meg) www .bikeman.hu

Jelentkezni : bikeman@bikeman.hu

Szabó Zoltán

+36 20 988 9288

Tags: ,

3 hozzászólás to “Fekete-tenger Bikemannel”

  1. Halász István november 7, 2013 at 2:26 du. #

    Szia Zoli!
    Jó volt olvasni Már csak azért is mert egy csomó ember személyesen is ismerekt .Szinte pontosan,vagy legalábbis nagyon hasonló úton mentünk mi is.Utólag is köszi a tanácsokat amit Karcsikával osztottál meg..
    Volt amit felhasználtunk.Grozníjból mi is gondoltunk Mahacskalára,de végül lemondtunk róla,hiszen a fő irány Iraq volt..
    Azért nem semmi szervezésed lehetett gratula érte.,és jó készülődést a következő túrára.
    na pá is pán.

  2. szabo kornel november 2, 2013 at 4:26 du. #

    Élvezettel olvastam a beszámolót. Hol lehet jelentkezni és hol van részletes túraleirás a jövő évi túrához?
    Korni

    • Kovács Péter november 12, 2013 at 12:32 du. #

      Email cím és telefonszám a résztvevők névsora alatt megtalálható, a túra a motorozz.hu oldalon van kiírva.

Vélemény, hozzászólás?