Hilltop – ünnepi gasztrotúra

Zsolt, a szomszéd nemrég vette az alig használt 2005-ös évjáratú FJR-t. Már rakott bele azért 2000 kilométert gyakorlásképp, főleg Ausztria felé. Aznap Éva is ráért és mivel Péterrel egyébként is két keréken terveztük elverni az október 23-i ünnepet, együtt mentünk ki négy motorral élvezni a kései meleget és az ideális motoros időt. FJR Zsolt Évával, BMW R1150GS Péter, Yamaha Fazer Péter és FJR én Cicával. Az úticélunk csupán egy cukrászda Tatán és a Hilltop borászat étterme Neszmély fölött a hegyen.  Az útvonalat úgy raktuk össze, hogy legyenek benne hegyek (Visegrádtól Szentendréig), erdők, kis kanyargás és kis előttünk még ismeretlen szakaszok (pld. a kitérő Környe felé, meg a Szomódi útszakasz), többségük azonban sima, a sportmotoroknak is elviselhető aszfalt legyen.

 Túraútvonal
Budapest (Budaőrsi Agip kút) – M1-esen az M0 kereszteződésig – 1-es Bicske felé – Bicske után balra 811 Felcsút felé – Felcsút előtt jobbra Csákvár felé – Lovasberény – Csákvár – Csákváron tovább egyenesen Söréd felé – első kereszteződésnél jobbra Gánt felé – Bauxitbánya a bal oldalon – Gánt – Gánt után tarts balra Oroszlány felé – Majkpuszta – jobbra Környe felé – Környén jobbra Tatabánya felé és utána rögtön balra Tata felé  – (mi itt teszünk egy kis kitérőt: Környén balra – első elágazásnál jobbra – Kömlődön jobbra – kiérve a tatai útra balra az autópálya felé) – Át az M1-es fölött – Tata – Cukrászda – Győr felé az 1-esen – a felüljáró híd után rögtön jobbra Szomód felé – Szomód – (vigyázz, rázós út) – Dunaszentmiklós – Hilltop étterem – (vigyázz, nagyon rázós út) – a 10-esen Lábatlan felé jobbra – Lábatlan – Esztergom – Pilismarót – Dömös – Visegrád – Fellegvár felé fel, másik oldalon le (cool szerpentin) – vissza Lepencéig – balra Pilisszentlászló felé (szép erdei kanyargás) – Szentendre (Skanzennél érünk be) – jobbra Budapest felé – Budapest (a Lánchíd az utolsó pont)
230 km

A kör végül nagyjából 250 kilométer lett kaputól kapuig. Így fest a Mapsource programban, ha letöltöd a cikk végén az útpontokat és összekötöd őket:

 Reggel némi nehézségek árán ugyan, de rátűztük a nemzeti színű szalagot az FJR kuplungkarjára – nem volt otthon hosszabb szalag – és kilenc után pár perccel elindultunk az M1-M7 kivezetőn az egyes felé. Tempós haladáshoz ez egy elég gyors kijárat a nyugati országrész felé. Újbarok előtt borítunk le balra (a focicsapatáról híres) Felcsút, majd rögtön előtte Csákvár felé.  Itt teszünk egy kitérőt Gánt felé. Ha lenne időnk, akkor bemehetnénk a bauxitbányába, ezt azonban most kihagyjuk.

A Csákvárról Oroszlányba tartó utacska a kedvenceim közé tartozik. Szépen ívelt kanyarokkal van tele és végig erdőben vezet. A legvégén épp Oroszlány előtt kis tavacska jelzi Majkpusztát, ahol étterem várja a kirándulókat, igaz csak 11-kor nyit, így mi még zárva találjuk. Pár lépésre van innen a Kamalduli remeteség épületegyüttese, ahová óránként lehet bejutni vezetett csoporttal. Cicával épp előző nap jártunk benn. Azt számolgattuk, hogy legalább 5 évig próbálkozunk a bejutással, mert akárhányszor erre jártunk vagy zárva volt, vagy túl sokat kellet volna várni a következő csoportra.

Tatára egy kis kitérővel megyünk, hogy ne kelljen túl gyakran leszállni a motorról. Környén balra fordulok és Kömlőd érintésével kerülök vissza az M1-es felüljáróhoz, ahol a Tatai (Komáromi) kijárat van. Nagy szántóföldek között haladunk, miközben egy ragadozó madár száll el felettünk.

Tatán a Hattyúliget utca és a Sport utca sarkán, a Cseke-tó körüli park bejáratával szemben található Zsolt kedvenc cukrászdája, aminek most a nevére nem emlékszem, de a tejszínhabos kapucino nagyon finom volt. (Úgy gondolom ez lehet az: Barta Kávéház, 2890, Tata Sport u. 1.)

Innen a Vértesszőlősi útra, a MOL kúthoz vezetném a csapatot, de a fele lemarad. Zsolt csak jó néhány perces késéssel érkezik és lógó orral. A kikanyarodásnál álló helyzetben eldőlt az FJR-rel. Szerencsére nem ütötték meg magukat különösebben, de az FJR oldalán van néhány oda nem való karcolás. Ezekkel a nehéz vasakkal ilyesmi előfordul. Hasznos, ha van rajta bukógomba.

 A Hilltop borászat Neszmély fölött a Dunára néző hegy tetején van. Az üzem mellett a szőlők között kis szálloda és étterem várja az arra látogatókat jó konyhával és jó borokkal, amiket mi most érintetlenül hagyunk. Péter rövid időre eltűnik a szőlők közt a GS-sel. Végre egy kis földút – már alig várta, hogy belevesse magát a susnyásba.

Zsolt érdeklődve szemlélgeti a GS-t. Péter segít neki tájékozódni: “Ez itt a gyerekülés.”

 Megszemléljük a ház előtt sorba állított hatalmas, kényelmes tóramotorokat.

 Kérsz egy kis borsot? Péter fenyegető testtartást vesz fel a darálóval, de többet nem mer kockáztatni – ma amúgy is van elég verekedés Pesten.

 Az ebéd rendben van. A konyha jó, legalábbis a túrós csuszával körített harcsáról ezt bizton állíthatom, de Cica is nagyon elégedett a rántott sajttal, amely különösen guszta látvány. Az árak is elogadhatók, hatan mindössze 12 ezer forintot fizettünk.

A Hilltop után megint folyamatosan haladunk néhány kilométert, ezúttal végig a Dunaparton, át Esztergomon Visegrád felé. Rengeteg motoros járkál ezen a szakaszon fel és alá. Esztergomban egy egész csapat szállta meg a várost. A fellegvárhoz vezető szerpentinen jól lehet gyakorolni. Az út melletti rövid panoráma parkolóban állunk meg egy kicsit nézelődni, mint annyi más motoros ma délután.

Péter szeretne néhány fényképet magáról motorozás közben, ezért elmegy előttem lefelé …

 … aztán felfelé, …

… miközben másik Péter (Fazer) és Zsolt alaposan szemügyre veszik az FJR-t. Épphogy szét nem szerelik.

Visszafelé Tovább mennék végig a szerpentinen, de Zsolt lemarad, mire visszamennénk érte már elindul Pilisszentlászló felé, de mi ezt még nem tudjuk, ezért két irányban idulunk a szerpentinen, hogy megkeressük. Én visszafelé megyek.

A fellegvártól az észak felé levezető lejtőn van egy kanyar még az Apátkúti-völgy felé vezető elágazás előtt, amely előtt egy hatalmas aszfalthiba évekkel ezelőtt csúnyán megdobott. Ezt most is benyalom. Az első teleszkóp felütődőtt, én a levegőben húztam az első féket és földet éréskor alig maradt időm a kanyart bevenni. Utoljára ezt ABS nélkül adtam elő és akkor sokkal nehezebb volt állva maradni, mint most. Vigyázzatok arrafelé!

Tempósan vágunk át a Lepence-Szentendre szakaszon, amely kiválóan motorozható. Bár vannak rajta itt-ott nehezen kiszámítható éles kanyarok, gyakorlásnak kiváló terep.

Pétertől (GS) még Szentendrén elbúcsúzunk, aztán lazán végiggurulunk a rakparton és még világosban érünk haza.

Ennyi volt – nem akkora kaland, mint a rendőrök és a Kossuth térről kitiltott tüntetők aznapi összecsapása a fojtogató gázokkal telt belvárosban, elkötött tankkal és teherautószámra felszedett macskakővel. Mi csak csendesen ünnepeltünk, viszont valószinüleg jobb hangulatban.

Letöltés

  Download GPS Data

A bejárt útvonalak Garmin MapSource térképei a Garmin GPS készülékekre feltölthető formában.
Jelöld ki az összes útpontot az útvonaltervező programban és hozz létre belőlük egy új útvonaltervet.

Agárdi György, 2006. október 30.

Tags:

No Responses to “Hilltop – ünnepi gasztrotúra”

  1. Grabsits László november 23, 2006 at 8:04 du. #

    A Majki tó mellett van egy étterem,ahol isteni desszertet lehet enni, a neve sültfagylalt. Ha arra jártok ne hagyjátok ki. Az étterem felett van egy kolostor az örök némaságot fogadó kamanduli szerzeteseké.Kaja után tartalmas kultúrprogram.Űdv Laci Yamaha xvs 650 A

Hozzászólás a(z) Grabsits László bejegyzéshez Click here to cancel reply.