Marokkó Ballun Gergellyel

2008. február 1-én indultunk Budapestről. Egy nagy utánfutóban 3 motort húztunk le a Spanyolországi Almeríáig. A 2.700 km-es utat 36óra alatt állandóan, felváltva vezetve tettük meg. Almeriában leállítottuk a terepjárót és az utánfutót egy kempingben, onnan már egy Honda Varadero és két BMW R 1200 GS Adventure nyergében folytattuk utunkat.

A komp a Marokkói Nádor városában kötött ki. Innen kezdődött a kaland. Először az Atlasz hegység észak-keleti magaslatait, fennsíkjait hódítottuk meg. Utunk folyamatosan a 2.000 m-es magasságokban ment. Hegyek, völgyek, patakok, ösvények, gátak váltották egymást. A táj igen változatos volt. A hegyekben a helyi néptörzsek, a berberek élnek.

Az Atlaszból már messziről látszott a Szahara marokkói része. A kősivataghoz érve az utolsó falutól távol vertük fel sátrainkat. A napi 23 fokos maximum után -2, 0 fokig hűlt le hajnalban a levegő. Nem volt melegünk, de az éjszakai égbolt lenyűgöző szépsége felejtetett mindent. Életemben nem láttam ennyi csillagot és kristálytiszta eget.

Másnap reggel utunkat tovább folytatva a sivatagban haladtunk a tuaregek útvonalain. Ilyen kemény terepen, sokszor valóban úttalan utakon a megpakolva 300-350kg-os motorokkal kemény volt a motorozás, a bütykös Conti TKC80-as gumik jól bírták a strapát. Az egész napos küzdést az újbóli sátrazás váltotta fel. Bébi tisztítókendős tisztálkodás és néhány gyorsleves után, hamar elaludtunk.

Másnap utunk Zagorába az Algériai határ előtti utolsó városba vezetett. Végre jól laktunk kuszkusszal és a helyi specialitással a Tadjinnal (kerámiában sült zöldségek, kecskehússal). Itt végre fürödhettünk. Feltankoltuk a kétes minőségű benzinnel a verdákat, de tudtuk, hogy a katalizátor nélküli BOS sportrendszereknek köszönhetően nem kell aggódnunk.

A sivatagból sosem elég, így a következő nap a szálláson hagyott csomagok nélkül, egy Dakaros, sivatagi dűnés, homokos, Adventure-os kört tettünk. A mocik meglepően jól vizsgáztak, mi viszont este átértékelve a dolgokat, nem indulnánk (egyenlőre) a Dakaron. Sokan nem is hinnék, de ezeket a nagy testű endurókat is lehet meglepően jól terelni, porban, köveken, néha sziklákon, homokban. Kormányt előre hajtani, a motort állva vezetni, és engedni, hogy a futómű tegye a dolgát.

Utunk Sidi-Ifni-ig az Atlanti óceán partjáig még a sivatagban folytatódott, fűszerezve némi 800-1.200 m-es sziklás hágó átkeléssel. Az óceán partra kiérve utunk Agadiron keresztül Tangerig, már aszfalton folytatódott.

Gibraltárnál újra otthon éreztük magunkat Európában. Az 500 km-en Almériáig a kanyargós szerpentineken megadtuk a kegyelemdöfést az abroncsoknak. 4.000 km Marokkói utak után örültünk, hogy ismét beszállhattunk a Tuaregbe, de már a Volkswagenbe, úgy 12 nap után.

Ez a túra a kalandról szólt, a helyi emberek, tájak, körülmények megismerése volt a cél! Aki a Well-Ness-t szereti….az egy másik történet.  :)))

Ballun Gergely, 2008. március 12.

Tags: ,

No Responses to “Marokkó Ballun Gergellyel”

  1. gezabmw április 1, 2008 at 2:25 de. #

    Gratulálok! Mi is volltunk 2003-ban , de az utat oda vissza motoron tettük meg nagyon szép és izgi vollt , minden pénzt megérrt , elmennék mégegyszer, további jó motorozást kivánok Géza 1150 GS

  2. Simon Mŕrk március 18, 2008 at 2:16 du. #

    Gratulŕlok a sikeres ůthoz! Ez a kis beszŕmolň is jň lett!

  3. Kornél március 17, 2008 at 8:18 du. #

    Gratulálok az élménybeszámolóhoz! A felkészülésről, az út tapasztalatairól, az emberek hozzáállásáról is szívesen olvastam volna. Talán emiatt személytelen egy kicsit a leírás. Fogalmazás négyes:))
    Mindenkinek min. ilyen utat kívánok. Csak így tovább!

  4. BZoli március 17, 2008 at 4:23 du. #

    Én is csak gratulálni tudok nektek! A Gergőt ismerem és volt szerencsém filmet is látni a sivatagi rongyolásról, meg a porban arcon csúszásrol is. Fantasztikus! Érdemes meg nézni a többi képet is!

  5. Fivérek március 17, 2008 at 3:29 du. #

    Nem semmi, nagy álmom egy ilyen motoros túra, élni tudni kell.
    Egyszer pár profi remélem elcsábit egy ilyen útra. Csak gratulálni tudok és álmodozni.
    A szöveg szerintem rendben van, izelítőnek szuper .
    Majd megkérem a szerzőt, hogy adjon ki egy 3 kötetes kalandregényt, amit majd dedikál az olvasóknak.

  6. én március 17, 2008 at 2:57 du. #

    Orlasa!

    A dátummal nincs gond szerintem. Az első az indulás dátuma, a végén pedig a beszámoló írása van dátumozva. Egyébként biztos lehetett volna egy 10000 karakteres valódi élménybeszámoló, de nem mindenki ragad a billentyűhöz.

  7. Dingo március 17, 2008 at 2:21 du. #

    A Gyuszko féle emberek megnyilvánulásaitól szoktam hányingert kapni, nagyzolást csak a “kisemberek” éreznek ebben a cikkben. Gratulálok nektek, elképesztő élmény lehetett, lenyűgözőek a fotók, további sok szép kalandot kívánok!
    Annyi valóban igaz, hogy picit szűkszavúak voltatok, némi plusz info jól jött volna. Üdv.
    Ps.:Legközelebb Babettával menjetek, csakis Gyuszko kedvéért.

  8. Csele március 17, 2008 at 12:40 de. #

    Zseniális fényképek!
    Szívből gratulálok

    Ha Gyuszko-nak sikerül ezt a szinvonalat csak megközelítenie, akkor szóljon bátran!…. 😛

  9. Gyuszko március 16, 2008 at 8:46 du. #

    Az út szépsége és exotikuma talán sokkal több élmény leírását érdemelte volna a drága tenchnika felvágós előtérbe helyezésével szemen. A képek alapján biztos lehetett volna több izgalmas és poénos kalandot elmondani, és kevésbé nagyzolni… Láttam vittetek GPS-t is – az ottani GPS használatról is sokunk inkább érdeklődött volna! A track-et fel fogjátok tenni? A fotók mindenestre nagyon ütősek, és egy marokkói motorozást minden motoros csak irigyelhet – én is azt teszem 😉

  10. Orlasa március 14, 2008 at 5:21 du. #

    Vagy az elején vagy a végén hibás a dátum. 😛
    Csak irígykedem , de azért az igaz hogy egy kicsit hosszaban is írhattál volna.

  11. Fiu március 14, 2008 at 10:17 de. #

    sziasztok
    Nagy elismeressel olvastam a beszamolot, nomeg bevallom, hogy nagy irigyseggel is. Meg sok hasonlo elmenyeket!

Vélemény, hozzászólás?