Romániában szerencsére nem láttam medvét szabadon kószálni, amikor a Pádis Nemzeti Parkban egyedül motorozgattam és kirándultam. Most azonban, hogy medvekaland nélkül tértem haza, valahogy mackóhiányosnak éreztem az életemet, olyannyira, hogy az október vége felé sűrűsödő ünnepnapok egyikét rászántam egy kis maci lesre.

Igazán nem is csak a macik vonzottak, hanem az is, hogy visszatérjek a gyermekkoromból jól ismert vidékre – az előbb az orosz, majd a magyar (nép)hadsereg által bevett Buják környékére, a Cserhátba. Cicának annyit mondtam, hogy csak elugrunk Alsótoldra a Bableves Csárdába, ahol ő akkor még nem járt.

A város idegbajos forgalmát a Népligetnél megunva elindultam sugárirányban kifelé, amerre a legkevesebb ellenállásba ütköztem. Hamarosan olyan helyeken találtam magam, ahol budai őslakos lévén talán most jártam először életemben – Ecser, Nagytarcsa, Kistarcsa. Jó volt látni, hogy szépen épülget az M0 erre felé vezető szakasza. Sokat szívunk ott Budafokon azért, mert ez még nincs kész. Csak Mogyoródnál éreztem megint, hogy nagyjából tudom, hogy hol vagyok, amikor megkerültem a Hungaroring kerítését kelet felől.

Mogyoród

Mogyoródon megálltunk a kiglancolt főtéren egy kis kávéra és sütire a cukrászdánál. Látszólag elhagyatott hely, tele szebbnél szebb finomságokkal. Furdal a kívánsiság, hát megkérdezem: “Mi lesz az este megmaradó torták sorsa?” A cukrász hölgy kinevet – “Vasárnap van, ilyenkor minden kevés. Egyébként, ha valami megmarad az megy a malacoknak.” Még a malacsorsban is van valami jó.

A GPS-t Fótra állítottam, mert Cica szerette volna megnézni a Fóti templomot. Sikerült is megtalálnunk (hat faluval odébbról lehet látni a tornyát), de sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni.

A fóti teplom kapuja.

Igazi úti célunk az előbb a Janicsák féle ZiZiLabor mögött Stones refréneket nyivákoló asszonykórusáról később pedig medveotthonáról elhíresült Veresegyház.

A medveotthon 1998. október 24-én nyílt meg, akkor 21 darab barnamedvével. 2000 nyarán beköltöztek a farkasok is a másfél hektáros kifutójukba. Ma 42 barnamedve és 26 farkas várja a látogatók adományait, de van itt vaddisznó, őzike, sőt néhány kecske is.

Az otthon lakói állatkertekből, vadasparkokból, magángyűjtőktől, esetenként a vám és pénzügyőrségtől kerülnek ide. Az állomány jelentős részét – 21 macit és a farkasok többségét – egy vállalkozó filmforgatási célokból gyűjtötte össze, velük indult a projekt. Több bundás médiasztárral is találkozhatunk az itt lakók között.

A mackóknak mesterséges barlangokat építettek.

A macik kifutója egy 3,5 hektáros egybefüggő park fákkal, tóval, néhány mesterséges mackóbarlanggal és drótkerítéssel, amely mellett elektromos árammal futtatott belső kerítés is van. Az egyik mackó éppen kedélyesen rágcsálta az állítólag sokkoló villanypásztort, amikor elmentem mellette. A kerítés maga egyébként megengedi a testközeli érintkezést a sztárokkal. A kifutó egyik szőrös lakója épp ott pózolt a kerítésen stabilizált optikámnak, amikor egy másik húsz centire tőlem elsétált. Azon gondolkodtam, milyen érzés lenne, ha néhány méterrel odébb azt látnám, hogy egy óriási lyuk van a kerítésen. A mackókat szabad mézes fakanállal etetni, de azzal számolni kell, hogy a medvék nem nyalnak mindenkinek. Ennek bizonyságaként számos szétrágott fakanál látható elszórva a kerítés mentén a medvés oldalon.

Egy maci napi eltartása 4800 Ft/maci, a belépő csak fejenként 200, a parkolás 100 Ft. Egy látogató tehát egy mackó egy órára való ellátását biztosítja, ha járművel jön az még egy fél óra. A farmon van egy nagy betonpersely, amelyben további adományok helyezhetők el, lehet továbbá az adónk 1%-át adományozni, illetve a macikat egy évre 20.000 Forint/mackó és a farkasokat 10.000 Ft/ordas áron örökbe is fogadhatjuk. Medveczky Ilona pld. jó példával járt elől.

A medvéket és a farkasokat szabad etetni.

A Cserhátba a Galgagyörk, Püspökhatvan, Bercel útvonalon merültünk el. Püspökhatvanban mindig megállok, hogy vessek egy pillantást az itt élő Koltai László fafaragóművész és fafaragó társainak a szoborparkjára. A faszobrok többsége kivágásra ítélt fák törzséből készült.

Becske után Szanda felé kanyarodok, majd az elnéptelenedett romos Kiskérpuszta irányába. Kihasználom, hogy épp hét vége van és ilyenkor fel szabad menni (30 km/órás sebességgel) a keskeny erdei úton a Sasbérci-kilátóhoz. A kilátó három oldalról közelíthető meg, Szanda, Bokor és Buják felől. Mindhárom bejáratánál ugyanaz a tábla van kihelyezve: Az átmenő forgalom tilos, de hét végén a kilátóhoz 17 óráig felmehetünk. Az áthajtás engedélyhez kötött, de mivel mindhárom bejáratnál ugyanez a tábla van kinn, nehéz megmondani, hogy valaki onnan jött-e, ahol visszafelé megy.

A Sasbérci-kilátóhoz vezető ütakon ezek a táblák tiltják az áthaladást.

A Sasbérci-kilátó

Alsótold itt van egy ugrásra. A Hollókő közelében álló Bableves-csárda jó konyhájáról ismert.

Este a Bablevesben.

Ilyenkor október végén már sajnos korán sötétedik, így aztán az autópályán szaladtunk haza.

 
Zöld szín jelöli a megtett útvonalat. Kattints a képre a nagyításhoz.

Agárdi György, 2007. október 21.