Stájerországi kirándulások

Három napunk volt, mert augusztus 20-a szerdára esett és hozzácsaptunk még két nap szabit. Tamás Ausztriában foglalt két éjszakára szállást Mariazell alatt Seewiesenben. Az idei Szallerbeck Maratonon bejártuk ezt a vidéket, de akkor siettünk, meg részben éjszaka volt, most meg akartuk nézni nappal is a szerpentineket.

 1. nap – 2008. augusztus 20.
Budaörs – Tatabánya – Környe – Kömlőd – Dad – Császár – Kisbér – Gic – Pápateszér – Pápa – Celldömölk – Sárvár – Kőszeg – Obervart – Hartberg – Pöllau – Birkfeld – Mürzfeld – Turnau – Seewiesen
400 km, 8:30 menetidő

Reggel nyolc körül indultunk Budaörsről. Az egyesen hajtottunk Tatabányáig, ott Oroszlány felé fordultunk.


Egy kávé mellett megbeszéljük a világ nagy dolgait az olimpiától az MBT cipőig.

Környén álltunk meg először, hogy reggelizzünk valamit. Az útmenti étteremnek van egy kis kerthelyisége és adtak meleg ételt is. Közel van ahhoz az útelágazáshoz, ahol Majkpuszta felé kell elkanyarodni. Az ottani tóparti étterem csak 6 kilométerre van innen. Kényelmes tempóban hagytuk magunk mögött a mellékutakat Kömlőd, Dad, Császár felé. (Megint nem álltam meg a Western kocsmánál Császáron, igaz nem is úgy nézett ki, mint ami nyitva van.) Kisbér, Gic, Pápateszér, Pápa, Celldömölk, Sárvár következtek, majd Vátnál hagytam magam eltéríteni a rövid útra, így a GPS Acsádon és Kőszegpátyon keresztül Szombathelyt messze kikerülve vitt minket Kőszegre az első benzinkútig. Szerencsére ezúttal nem volt földút a programban.

A kutas javaslatára a Kőszegről kivezető út mellett a Csikar Csárdában ebédeltünk. A pincért vérig sértettük azzal, hogy a rendelt levesekről feltételeztük, hogy porból készülnek. (A Csikar Csárda itt van.) 12:20-kor érkeztünk és egy óra múlva már tele hassal és beöltözve figyeltük, ahogy nyugat felé gyülekeznek a felhők az osztrák hegyek fölött. Felvetődött, hogy esetleg korrigálni kellene az úticélt, de a demokratikus próbálkozások hamar elhaltak, mint általában az alulról jövő kezdeményezések.

(MGP megjegyzése: “Ha Kőszeg környékén jót akartok enni akkor érdemes 5 km-t rászánni a Cáki Csikó Csárdára, a Cáki Aprópecsnyében még nem csalódtam. Amúgy meg útba is szokott esni, mert ha arrafele megyek a határnak akkor kis kerülővel még 5 km Bozsok a túloldalt pedig a B56-os szerpentinje Írottkőre.”)

A határ után integettem bugrenlandi kedvencemnek, Lockenhaus (Léka) várának, majd Bernstein (Borostyánkő) várához közel egy parkolóban beöltöztünk, mert az idő sajnos komolyan esősre fordult. Meséltem a többieknek, hogy ez a kastély volt az otthona gróf Almássy Lászlónak, a magyar Szahara kutatónak, akiről az Angol beteg c. film készült, de az embereket kevéssé érdekelte a kultúra, sokkal inkább gumiruháikkal voltak elfoglalva.

Obervartnál felbontották a Hartberg felé vezető 50-es főutat, ezért kerülnünk kellett egyet a 63-mason észak felé. Szép kis mellékutakon jöttünk vissza az 50-esre Markt Allhaunál. Hartberg után az L406-ost követtük Pöllauig, (szeretem ezt a kis települést, ahol olyan szépen énekeltek a templomban, amikor utoljára Cicával erre jártam) aztán az L448-ast Birkfeldig. Innen az L114, L115 következett Mürzfeldig, majd az L123 Turnauig és a B20-as Seewiesenig, ahol a szállásunk volt. Fél öt körül érkeztünk meg az Alpengasthof Schuster-be. Elfoglaltuk a szobáinkat, beindítottam és a csurom vizes ruháimra irányítottam a hajszárítót aztán megvacsoráztunk.

A hely specialitásai a MEGA-májgombócleves (leberknödelsuppe), ami egy vájlingra való lé a közepén egy kézilabdányi májgombóccal, és a fogasfilé (zanderfilet), ami csak egyszerűen nagyon finom. (Elképesztő, hogy ezeken a motoros túrákon mekkorákat tudok hízni. Imiéknél a Balatonon pld. kb. 3 kilót szedtem fel fél nap alatt annyi roston sült tarját faltam fel. Imiék nagyon ismerik a jó roston sült tarja titkát.)


King size leberknödelsuppe érkezik.

A Schuster család is ismeri a jó konyha jelentőségét a vendégek megtartásában. Kell is nekik, mert főleg abból élhetnek, hogy a Mariazellbe zarándokló nyugdíjasokat etetik busz-számra. A bőséges vacsi után sétáltunk egy kört Seewiesenben. A rendezett kis település mindössze talán öt ház, amiből három panzió, egy pedig templom.


Ennek a nem túl nagy háznak itt az erdőszélen olyasfajta kovácsoltvas kapuja van, mint a fertődi Eszterházy-kastélynak.


Ez a törött képkeret a Turnau régió egyik kedvenc motívuma lehet. A honlapjukra is feltették.

Este még kugliztunk egy kicsit lefekvés előtt, amíg a bábufelállító berendezés tönkre nem ment. (Nem mi voltunk. A zsinórok valahogy összeakadtak.) Aztán még a szobánkban drukkoltunk egy kicsit, hogy másnap szép idő legyen. A kabátom már száraz volt és a szoba is rendesen felmelegedett a hajszárítótól.

 2. nap – 2008. augusztus 21.
Seewiesen – Mariazell – Josefsberg – Wienerbruck – Puchenstuben – B28 – B25 – Göstling an der Ybbs – B25 – Lassing – Palfau – Grossreifling – Altenmarkt Bei Sankt Gallen – Seewiesen
345 km, 9:40 menetidő

A hegyek között mindig felhős a reggel. Korán fenn voltam, de Schusteréknek már volt egy buszra való éhes nyugdíjas zarándokuk, akikihez hamarosan további két busznyi csatlakozott. A-la-carte rendeltek és meleg ételt kaptak. A szállóvendégeknek egy külön szobában terítettek. Kihasználtam, hogy én vagyok az első és lenyúltam a legfinomabb falatokat a svédasztalról. Közben átnéztem a környék idegenforgalmi prospektusait, meg a térképet. Ezen a vidéken kirándulni kell, itt minden a gyalogtúrára van kihegyezve. Stájerország legfőbb látnivalói az erdők, hegyek, vízesések.

Aznapi első célpontunk a 25 kilométerre északra fekvő Mariazell volt, ami a legnépszerűbb idegenforgalmi célpont errefelé. Ausztria első számú zarándokhelye. Ha még nem jártál ott, ne tévesszen meg a rengeteg parkoló a település előtt. A főtéren a templom közelében érdemes megállni.

A legenda szerint a 1175-ben egy Magnus nevű bencés szerzetest küldtek ide a Sankt Lambrecht apátságból, hogy az itt élők lelkét ápolja, mellesleg nézzen néha oda, hogy mi történik az egyház itteni birtokain. Magával hozta a hársfából faragott Madonna szobrát. A legenda szerint útközben elzárta az útját egy sziklatömb. Nos Magnus a szikla megkerülése helyett inkább imádkozott egyet Máriához, mire a szikla széthasadt és az út szabaddá vált. Ez a technika esetleg érdekes lehet az M6-os építésével manapság szenvedőknek. Megérkezvén Magnus egy kis kápolnát (cellát) épített a szobornak. Mariazell neve innen származik.Később egy Henrik nevű morva őrgróf a Szűzhöz imádkozott és felépült gyógyíthatatlan betegségéből. Akkor terjedt el a híre, hogy a szűz meghallgatja a hozzá intézett imákat. Innen nem volt megállás, ha valaki ide jött, kívánt valamit és bejött neki, az marketinggel fizetett – küldte a többieket, jó esetben maga is hozott valamit hálából. A XIV. században például a faszobrocska elintézte, hogy Nagy Lajos király legyőzze a törököket. Lajos felépíttette a bazilika főhajóját, és 90 m magas gótikus tornyát. A templom főkapujában a király ércszobra áll 1757 óta. A gótikus kapu domborműve is az ő cselekedeteiről szól és a templom belső díszítésében is többször helyet kapott. A Mária szobrocska ruháját és koronáját rendszeresen váltják. Ez a világ kevés öltöztetett szobrainak egyike. (Erre egy másik példa a brüsszeli Manneken Pis, Brüsszel egyik jelképe, amit szintén rendszeresen öltöztetnek.)A szobrot ma úgy tisztelik, hogy „Magna Mater Austriae”, azaz „Ausztria nagy Édesanyja”.

Több kilónyi fényképező felszerelés lógott rajtam, amikor beléptem a templomba. Odabenn középkori szerzetesnek öltözött fiatalember rótta a köröket a látogatók körül. Amikor már negyedszer megy el mellettem magyarul szólít meg, kérte hogy ne fényképezzek. Talán arra várt, hogy megszegem a szabályt és fülöncsíp? “Láttam a feliratot – mondom – és tiszteletben tartom.” A legény szabadkozik, neki ez a dolga, hogy mindenkinek szóljon.

Pedig fényképezni éppen lenne mit, mert a templom belső roskadozik a díszítésektől. Bent épp a soronkövetkező istentiszteletre várakozhatnak a zarándokok. Rengetegen vannak, minden ülőhelyet elfoglaltak, valószínűleg köztük vannak azok is, akik reggel jól feltankoltak Schuszteréknél. Körben a gyóntatófülkék előtt is sorban állnak. Több nyelven lehet gyónni, lengyelül, franciául, magyarul is.

Az egyik bal oldali oldalkápolnában nyugodott a nyilasok és a kommunisták által egyaránt megkínzott és elítélt Mindszenty József bíboros, aki az 1956-os forradalom után előbb az amerikai követségen, majd a szenszék és a magyar állam megállapodásának megfelelően 1971-től Bécsben élt. 1975-ben temették el itt, majd 1991. május 3-án holttestét átszállították Esztergomba. Mindszenty bíborost ma a Magyar Katolikus Egyház egyik legnagyobb 20. századi alakjaként tartják számon. Folyamatban van a boldoggá avatása.

“- Vajon mit szólna Jézus az egyház eme pazarló gazdagságát látva? Mit tenne a templomban kegytárgyakat áruló kioszkkal?” – elmélkedett mellettem Péter kifelé jövet a fundamentális értékekhez való ragaszkodást számon kérve a keresztényeken. Ezen egy kicsit elméláztam. Aki nagyon erősen hisz valamiben az jó eséllyel követőkre talál és szabályokat állíthat fel. Az illető akár Forrest Gamp is lehet. A követői azonban az idők során újra értelmezik a szabályokat. Ez nem csak Jézussal van így, mindenkivel, még Newtonnal is az ellenzéki oldalon. Nekem mindenesetre szimpatikusabb, amikor csecsebecséket árulnak, mint amikor boszorkányokat égetnének, vagy más vallásúakat kergetnek. Több ésszerűség van benne. A fényképezős szabályért viszont egy kicsit haragudtam.


Tamás felpróbált egy motoros trikót. “- Mit gondolsz, ez jó lesz nekem?”

A templomot körülvevő utcákon méretes bazársor szolgálja ki a souvenirre vágyó zarándokokat. Nem annyira hivalkodó, mint Medjugorje kegytárgypiaca, de itt is van minden.

2004-ben Ratzinger bíboros Mariazellbe látogatott, majd már XVI. Benedek pápaként 2007-ben visszajött és szentmisét tartott a kegyhely alapításának 850. évfordulójának tiszteletére. Ennek az emlékére készülhetett a képeslap. (Háttérben a Magna Mater Austriae.)

“- Tudjátok hogy becézik Benedek pápát?” “Páparatzi.”  (Ez Tamás poénja volt.)


Más motorosok is megpihentek Mariazell főterén …

 
… ahogy mi is szusszantunk egy kicsit a templomból jövet. Az átszellemült arcok talán annak köszönhetők, hogy nem mindennap találkozik az ember Ausztria édesanyjával,

 

Továbbindulás előtt egyik Adventure-t szervizelni kellett. A középstandardjéből elveszett egy csavar és ettől felállítva ingataggá vált. Ez már a második eset, hogy Adventure-nél ilyen hibával találkozom. Ekkor derült ki az is, hogy a GS-ekhez a BMW nem ad olyan szerszámkészletet, amivel a speciális csavarokat meg lehetne húzni, sőt a gyári készlet a kerék levételére sem alkalmas. Még a romániai kalandunk után próbáltunk szerszámkészletet rendelni a BMW-nél, de ilyet nem is szállítanak.

Mariazellt észak felé hagytuk el és szerpentines hegyi úton kényelmes tempóban hajtottunk Josefsberg, Wienerbruck felé, majd azokat elhagyva Puchenstuben felé a B28-ason egészen fel a B25-ig, ahol jobbra visszafordultunk délnyugat felé és legközelebb Göstling an der Ybbs-ben álltunk meg tankolni. Göstling arról híres, hogy Szallerbeck Robi gyakran jár ide pihenni és az idei Szallerbeck Bike Maratonnak ez a hely lett a legnyugatabbra eső célállomása. Itt volt az éjszakai pihenő. Göstlingben nem sokat időztünk. A B25-öst követtük Lassing és Palfau felé, majd a Salza folyását Grossreiflingig és onnan északnyugat felé az Enns folyását Altenmarkt Bei Sankt Gallenig.


Az Enns által körbefolyt kis településen egy árnyas vendéglőben ebédeltünk. A neve Gasthaus Post, a Giba család üzemelteti. 6,50 € volt egy menü, amit egy jeges kávéval öblítettem le.


A kora délutáni hőségben jól esett egy kicsit könnyíteni a felszerelésünkön.


Ez itt már az Österreichische, vagy Steirischen Eisenstrasse Unterlaussa és Oberlaussa között. Éppen Windischgarsten felé tartunk nyugatnak.

Továbbra is a térképen zölddel jelölt utakat követtük. Altenmarktól az Eisenstrasse-n gurultunk Windischgarstenig, onnan délnek Liezen felé. Spital Am Pyhrn egy kis település Windischgartentől délre. Zarándoklatunk következő megállója a Raiffeisen bank előtt a templommal átellenben volt.


Spital Am Pyhrn temploma arannyal futtatva és felvirágozva.

A templom zárva van ugyan, valószínűleg esküvőre virágozták fel, de a vasrácson át is látszik gazdagsága, ami itt az érchegységből, a vasfeldolgozásból származik. Az Eisenstrasse egy marketing brand. Igazán nem annyira az út érdekes benne, mint az hogy a környék települései ez alatt a név alatt árulják a kulturális és szabadidős idegenforgalmi programjaikat. Ezt jó dolognak tartom. Remélem mi is átvesszük és sikerrel alkalmazzuk majd.


Lelki béke és testi nyugalom. Imre és Tamás a templom árnyékában a szökőkút csobogása mellett meditálnak.


A 138-as Spital am Pyhrn után egy hurkot vet. Itt megálltunk egy kicsit motorosokat fényképezni. Hárman tornásztak nekem fel-alá, a többiek meg álltak és nézték, hogy mi ez a hülyeség, így aztán megint nem készült csoportkép. 

Liezentől keletnek fordultunk a 146-oson Admont felé. Frauenberg után az út éles kanyart vet balra, majd jobbra. Itt álltunk meg legközelebb az erdőszélen őzikéket, vagy inkább szarvasokat nézegetni. Az út bal oldalán egy egész nagy csordát tartanak kerítés mögött. Nagy területük van és nem látszanak különösebben idegesnek.


Őz (Capreolus capreolus). Tényleg – ez egy őz egyáltalán??? Csak abból gondoltam, hogy olyan suta. A színe ne tévesszen meg senkit, a Photoshop festette élénk narancsszínűre nem a graffitisek. Mátyás szerint ez egy gímszarvas tehén, mert őznek túl nagy. Inkább neki higyjetek.


Mindenki elfoglalja magát. Tamás a térképpel, Balu az Adventure-rel, én az őzekkel, Imit pedig az érdekli, hogy mennyi van még hazáig.

Admont után a 146-os keresztülfúrja magát a Gesäuse nemzeti parkon az Enns mentén. Ez egy különösen szép és változatos vidék sokféle állattal (mondják) és növénnyel. A Gasthof zur Bachbrücke a park bejáratának is tekinthető. A hegyekre felnézve a látvány olyan, mintha a Dolomitokban járnánk.


Ebben a gasthofban a motorosokat szívesen látják. Tanusítom.


Várjuk, hogy kihozzák a jegeskávét és a fagylaltkelyheket.


Az Enns hídján állva megvárjuk, hogy elmenjen a vonat.


Megvárjuk a többieket, amíg azok bevásárolnak egy kevés sört estére.


Erzberg

Eisenerz mellett tornyosul az Erzberg hatalmas tömbje (N47.53982 E14.89703). Ezen a külszíni fejtésen rendezik éves rendszerességgel az őrölt motorosok találkozóját, az Erzberg Rodeo-t. 2008-ban május 22-től 25-ig tartott. A végső cél a hatalmas tájseb csúcsának a meghódítása toronyiránt. Az Érchegy látogatható, kb. 14 € a felnőtt belépőjegy. A környező hegyekről kiváló kilátás nyílik a borzasztó pusztításra. A 115-ös délkelet felé tartva felmászik a szomszéd hegyre és van egy kifejezetten az Erzbergre néző parkolója. Ott sajnos nem álltunk meg, menet közben pedig alig néhány képet tudtam készíteni, mert folyamatosan emelkedett az út. Ilyen alkalmakra kéne egy bal kezes váz (vagy egy tempomat).


Vajon mit rejt az erdő odébb?

Trofaiachnál Tamás talált egy fehér utacskát a kis zöld taváról ismert Tragöß nevű síterep felé, amivel lehetett egy kis távolságot spórolni, csak át kell vágnunk az erdőn. Nem mindenki örült neki, hogy murvás útról van szó, ami ráadásul a vége felé éles kanyarokat is vet.


Rövid hezitálás után aztán mégiscsak nekifutottunk.


Jóformán az első kanyarban az egyik GS felborult. Szerencsére komolyabb baj nélkül megúszta.

Imi szeme még este is színes szikrákat vetett, úgy szidta az ötmilliós motorokkal murvás hegyi utakon tomboló endurósokat, akik miatt neki FJR-rel kell hegyet mászni (Az FJR listaáron oldaldobozokkal most csak 4). Végülis nagyon jól ment neki, igaz az út is kiváló minőségű volt jelentősebb emelkedők, lejtők, sziklaomlások, kátyúk és sártengerek nélkül. Kérdezte is a GS, hogy miért Romániába járok vele, amikor ilyen földutak is vannak – szegénykém még nem heverte ki egészen a Fogarasokat. A hátsó felnije még mindig hullámzik és a gumi időnként leereszt rajta.


Ilyen virágládát szeretnék otthonra is, de valahogy nálunk nem nőnek meg ekkorára a gazok.

Schusterék vacsorája megint bejött. Hű maradtam a már bevált menühöz, májgombócleves (most egy kicsit kisebb, mint tegnap) és fogasfilé.

 3. nap – 2008. augusztus 22.
Seewiesen – Mariazell – Terz – Kernhof – Sankt Aegyd Am Neuwalde – Kalte Kuchl – Pernitz – Muggendorf (Mira-Wasserfall) – Puchberg – Ternitz – Gloggnitz – St Corona – Aspang Markt – Bernstein – Lockenhaus – Rechnitz – Szombathely – Sárvár – Jánosháza – Veszprém – Székesfehérvár – Budapest
486 km, 11:40 menetidő

Reggel megint én voltam az első és ismét lenyúltam a legjobb falatokat a reggelizőasztalról, aztán lefényképeztem Schusterék virágait Cicának, hogy lássa milyet akarok a konyhaablakba.

Északnak indultunk megint Mariazell felé, de onnan most keletnek, a B21-esre fordultunk (egy kis hurokkal, mert amikor elől megyek valahogy mindig eltévedek – hátul jól szoktam tudni az utat és azt figyeltem meg, hogy ezzel többen vannak így). Terz, Kernhof és Sankt Aegyd Am Neuwalde következtek.

Sankt Aegyd Am Neuwalde után egy kanyarban átöltöztünk valamivel könnyebbre a nagy meleg miatt. Egész ideáig tartott a már előző nap megkezdett motor cserélgetés. A legnagyobb sikere nálam a saját GS-emnek volt. Könnyebb és mozgékonyabb, mint az Adventure. Más áttételének köszönhetően jobban indul, jobban gyorsul. A szinténelég nehéz FJR-hez képest nagyon könnyen kormányozható, bár ezzel nekem nincs sok gondom, mert már lassan 6 éve járok FJR-rel túrázni. Két személyre sokkal megfelelőbbnek tartom, mint a GS-t, amit csak egyedül használok. A legkisebb lelkesedést a BMW R 1200 ST váltotta ki. Tamás azt mondta, minden kanyart széles mosollyal az arcán fejez be az Adventure-rel és összeszorított fogakkal, amikor az ST-n ül. Hát ez a különbség.


Custom Hayabusa oldalkocsival a Kalte Kuchl előtt. Daddy színes játékszere.

A B21 98 kilométer hosszan hullámzik a hegyek között Mariazelltől Pernitzen keresztül Wiener Neustadtig. A Wiener Neustadt előtti 20 kilométert leszámítva végig látványút. A 21-es motoros bázisa a Kalte Kuchl, az északra vezető L133 kereszteződésében található (N47.88720 E15.68388). Itt is hűsöltünk egy kicsit. Elmondhatnám most, hogy mekkora királyság a 21-esen végigdöngetni, de ezt már sokan leírták előttem. Ha rákeresel a “Kalte Kuchl”  szövegre a magyar weben, akkor egy csomó jó kis beszámolót találsz. Itt most inkább azt emelném ki, hogy mennyire közel van. Wiener Neustadt mindössze 40 km-re van Soprontól és 80 km-re Hegyeshalomtól. Onnan Pernitz még 30 km és kezdődhet a rock and roll.


A Kalte Kuchl parkolója olyan, mint egy nagy motorkiállítás.


A 350-es Honda tulajdonosa körülbelül annyi idős, mint maga a bringa. Most múlt 30. Odajött egy kicsit csetelni, amikor látta, hogy fényképezem az öreg gépet. Az apja tolmácsolt, aki egy kicsit jobban beszélt angolul.

A 21-estől nem messze, Pernitztől északra Muggendorf mellett található a Mira-vízesés (N47.91395 E15.93497). A vízesés alsó végénél parkoltunk és felgyalogoltunk a víztárolóhoz, ahonnan a patakot leengedik. Az egy €-s belépőjegy kifizetése után nagyjából fél órát sétálhattunk felfelé, valamivel kevesebbet vissza a fából ácsolt hidakon.

Ternitzben még megálltunk egy üdítőre a Spar árnyékában, aztán Gloggnitzig visszagurultunk és onnan keresztbe délkelet felé átvágtunk a hegyeken a kanyargós kis sárga utakon. Lockenhausnál értünk ki, ahonnan dél felé még végigszaladtunk a B56-os úton Írottkő mellett, aztán Szombathely felé kanyarodtunk. Sárváron még ebédeltünk egyet, aztán a 84-esen értük el Jánosházánál a 8-ast.

 Hasznos blokk

A tapasztalataimat összefoglalva azt mondanám mindenkinek ajánlom a Stájerországi motorozást, mert közel van, nagyszerű utakon vezethetünk és közben kellemes, megnyugtató mozit látunk. A magas hegyekhez viszonyítva csak annyi a különbség, hogy itt sűrűbb a növényzet. Mariazell környéke kiváló kiindulópont, mert akármerre indulunk, mindenütt hosszan maradhatunk a hegyek között. A legfontosabb látnivalók a következők:

  • A B21-es út Mariazelltől Pernitzig, Kalte Kuchle megállóval, esetleg kis kitérővel a Mira-vízesés megtekintése. Akinek jobba bejön Gloggnitz, az dél felől is megközelítheti a Kalte Kuchlt.
  • A B20 Bruck a. d. Murtól észak felé. Ugorjatok be Seeweisenben Schusterékhoz a hegytetőn. Mariazell után érdemes megnézni a B28-as hajtűkanyaros szerpentinjeit St. Anton felé.
  • Admont és Hieflau között a Gesäuse nemzeti parkon átvezető út, amelynek pihenője a Gasthof zur Bachbrücke.
  • A Salza mentén a Wildalpenen átvezető út, amit ezen a túrán kihagytunk a Greifensteinen Salza étteremmel (N47.71843 E15.25088).
  • A kiutazóknak változatos szép tájakat kínálnak a Kőszeg – Aspang-Markt – Gloggnitz irány alsórendű útjai.

GPS adatok letöltése (GPS waypoints, tracks, routes)

A bejárt útvonalak Garmin MapSource waypoint és track adatai a Garmin GPS készülékekre feltölthető formában.


1. nap


2. nap


3. nap

Agárdi György, 2008. augusztus 28.

Tags:

No Responses to “Stájerországi kirándulások”

  1. Gálos Csaba szeptember 25, 2008 at 9:36 de. #

    Csak gratulálni lehet az útválasztáshoz és az élmények előadásához is. Sok benne a hasznos információ. Kis szakmai okoskodás: A képen valóban gímszarvas tehén látható. Ez elsősorban nem a méretről (a képen nincsen mihez viszonyítani), hanem a külső jegyekből látszik. A legegyszerűbb módja a hovatartozás megállapításának az, hogy az őzféléknek soha, a szarvasféléknek minden esetben van jól látható farkuk.

  2. zs a szomszéd szeptember 22, 2008 at 4:48 du. #

    Hali, szép túra lehetett nagyon 🙂 a virágok itt is lehetnek akkorák, valami spéci drága táp kell nekik, és nőnek mint a bolondok 🙂

  3. zeltner roland szeptember 16, 2008 at 10:08 du. #

    én is voltam errefele haverokkal, csak mi ssopronból indultunk és bécsujhely felől a mira vizesés tényleg szép onnan tovább ketyektünk máriazell fele az utak nagyon jók bárkinek tudom ajánlani

  4. Ódor János szeptember 16, 2008 at 5:13 du. #

    Tuti beszámoló volt erről a túráról is mint mindig. Nagy élvezettel olvasom az írásaidat. Mindig nagyon részletes és szépek a képek is. Már most kedvet kaptam, csak az idő nem igazán alkalmas.Ez azért is a kedvencem mert nagyon szeretek Ausztriában motorozni, főleg hogy közel lakom a határhoz és amikor tehetem irány Ausztria. Jó ötletet adtál ezzel az írással, jővőre nekivágok én is. Széles utat.

  5. Csiba Mátyás szeptember 15, 2008 at 6:47 du. #

    Gratula a túrához, gyönyörű l

  6. Kárpáti Frigyes szeptember 14, 2008 at 7:47 du. #

    Gratulálok a túrabeszámolóhoz.

Vélemény, hozzászólás?