24 – harmadik évad

Természetesen nem a méltán sikeres amerikai sorozatra utal a cím, hanem a BMW Motoros Túraklub által szerezett 24 órás motoros versenyre. Az idei volt a harmadik verseny, amin indultunk.

Először is, had gratuláljak azon csapatoknak, akik hibapont nélkül teljesítették az idei, több, mint 1200Km-es távot! Őszinte elismerésem részükre.

Gratulálok Jazz nevű csapatunknak is, név szerint Rencés Gábornak és Miklósi Lacinak. Gyönyörűen motoroztunk együtt. Nagy teljesítmény volt. Nem csak azért, mert önmagában 24 órát motorozni is fárasztó, hanem az útvonal, a terep és főleg a navigálás hármasa egyszerre nem kis feladat. Való igaz, hogy ilyen versenyen csak az induljon el, aki nagyon jól tud motorozni és már régen tisztában van saját képességeivel. Ez nem a lámpától-lámpáig egykerekező majmoknak szóló verseny az biztos.

Az idei útvonal Nyugat-Magyarországra vitt minket. Természetesen ezt is már csak a rajtnál, a motoron ülve tudtuk meg, mint eddig mindig.

Ez is a szabályok része. A főbb szabályok röviden:

  • Három motoros alkot egy csapatot, természetesen mindhárom motornak együtt kell mennie folyamatosan és egyszerre kell beérnie is.
  • A teljes 24 órás verseny alatt etapok vannak szintidőkkel. Idén összesen 10 etap volt.
  • Nem lehet használni GPS-t.
  • Aki kevesebb hibapontot gyűjt, az nyer.
  • Volt két etap, mikor a szokásos szöveges leírás helyett a piktogrammos, Roadbook technológia ment, azaz nem települések hanem csak távolságok és irányok voltak megadva. Itt külön mérték és büntették az előírt 55Km/h-ás átlagsebességhez képesti eltérést is.

Ha jól számoltam, akkor kb. 60 csapat indult, azaz kb 180 motoros. Voltak rutinos és alaposan felkészült csapatok, csakúgy, mint kevésbé azok. Volt egy csapat, akik Jawa-val nyomták végig, mint tavaly, amiért őszinte elismerésem részükre. Volt egy lánycsapat is. Nekik is! Természetesen indult ismét egy Motorosrendőr csapat, akik idén is hibapont nélkül értek célba.

A verseny a szokásos a Wallis Pest, Váci úti telephelyéről rajtolt és ide is kellett visszaérkezni 24 órával később. Az első két útszakasz a szokásos szöveges direktívákat tartalmazta, nem hiszem, hogy bárkinek is komoly problémát jelentett volna. A harmadik etap viszont már rögtön Balatonszőlőstől a korábban említett Roadbook-os szakasz volt. Itt volt egy kisebb szervezési malőr, ugyanis az első pár csapatot a szervezők rossz irányba indították el és mivel települések nem voltak megadva csak irányok és távolságok, így jó darabig határozottan de rossz irányba mentek. Ennek eredményeként volt némi vörös fej és ordibálás, mikor ez kiderült, de ez már csak ilyen. Mindig mindent lehet kicsit jobban is csinálni, mint korábban és ez a szervezésre is igaz.

Hogy milyen egy ilyen roadbook itiner? Ilyen. (Bocs a scannelésért…)

 

Látszik, hogy vastagon szedve az adott szakasz távolsága látható km-ben, míg felette az addigi össz km látszik, valamint mellette jobbra a következő fordulás iránya.

Ez alapján kell menni úgy, hogy közben tartani kell az 55Km/h átlagsebességet. Mivel GPS-t nem lehetett használni, ezért vagy fejben számolgatott az ember, vagy volt olyan szerencséje, hogy a motorja tudta az átlagsebességet is megjeleníteni. Más módszer nincs szerintem. Ez a szakasz 6db A4-es oldalban részletezte le a 110Km-nyi távot. Nagyon kellett figyelni.

Voltak csapatok, akik szemmel láthatólag nemigen értették a lényeget.

Némelyek pl beálltak mögénk és karavánban jöttek, akkor is mikor mi alig 50-el cammogtunk, miközben őket sokkal korábban indították. Volt is felhördülés, mikor beértünk egy ellenőrző pontra, ahol nekünk nem, nekik viszont sok hibapontot írtak jóvá a nem megfelelő átlagsebességük miatt.

Csak egy apró megjegyzés. Szerintem nincs két jármű, amiben tökéletesen egyformán mérne az óra akár távolságot, akár sebességet. Mindig lehet pár száz méter eltérés, csakúgy, mint pár tized Km/h is. Ez alapján, GPS használata nélkül megadni akár csak 200m-es távolságokat is nagyon rizikós. Leginkább nem a csapaton múlik, hogy jól teljesít-e, hanem a szervezők és az ő motorjának óráján.

Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy én mentem elől, mögöttem a Gábor ellenőrizte az irányt és a Laci leghátul folyamatosan diktálta rádión az Ő motorja szerinti átlagsebességet. Ha egy perce is megálltunk valahol, ahol nem volt egyértelmű az elágazás, akkor azonnal látványosan romlott az átlagunk és emiatt nagyon kellett húzni utána. Ha túlhúztuk, akkor türelmesen gurultunk, amíg újra 55Km/h-hoz értünk, mivel nem lehetett tudni, hogy hol és mikor ellenőrzik az átlagunkat. Hogy ezt hogy lehetne fejben követni azt el sem tudom képzelni. 6 oldalnyi direktívában és 110Km-en át… Állítólag egyeseknek ez is ment. Akárhogy is, tanulságos volt.

Idén sajnos nem sikerült hibapont nélkül teljesíteni a 24 órát. A következő etapnál Zalaegerszegnél egy ideig sehogy sem találtuk meg a megfelelő utat Teskánd felé. Természetesen nem volt kitáblázva. Ezzel sikerült 10 percet késnünk, ami 3×100 hibapontot jelent. Pedig húztuk neki. Szegény Laci harmadikként néhol 200 körüli tempóval kellett, hogy jöjjön és még így sem voltunk elég gyorsak, hogy korrigáljuk a navigációs hibánkat. Egyébként a teljes versenyre igaz az, hogy egyes etapok könnyűek és lazák olyan értelemben is, hogy volt olyan szakasz, amikor 55 perc pihenőnk volt a következő indításig, míg más szakaszoknál 180-200-al kellett, hogy menjünk és így is éppen, hogy időben beestünk.

A következő szakasz után, Balatonboglárnál volt a kötelező 1 órás pihenő mindenki számára, itt jártunk a táv felénél. Majd ezután jött a második roadbook-os szakasz 135 Km-en át. Itt sem lehetett tudni, hogy hol lesz az átlagsebesség ellenőrző pont, így az első méterektől tartottuk az 55-56Km/h átlagot. Laci végig mondta hátul menve az átlagsebességünket. Én elöl néztem az itinert és mondtam a következő fordítót. Nem is volt semmi gond. Mégis, mikor kb 80Km után az ellenőrző ponthoz értünk, a mi óránk szerinti 55,4Km/h átlaggal, az ottani óra szerint 12 másodperccel értünk be hamarabb, így Torokgyíknak és profi hozzáállásának köszönhetően máris bevéste a 3×100 hibapontunkat. Több, mint 80Km után 12 másodperccel értünk be hamarabb, mint az ő órája szerint kellett volna, noha nálunk még jót mutatott. Nincs vita, ő a bíró. „Jó indulatúan” bevéste a hibapontokat, mi pedig „hálásan” megköszöntük ezt neki. Most sem tudom, hogy mit kellett volna máshogyan tegyünk.

Mivel hátravolt még a szakaszból kb 50Km, és szerettünk volna pihenni egy keveset a következő indulásunk előtt, így belehúztunk kicsit. Körmendnél tudtunk tankolni és enni-inni egy keveset. A versenyből még hátravolt 4 szakasz, de innen a célig már semmi különös nem volt. Követni kellett az itinert és figyelni, figyelni, figyelni. A fáradtság és az éjszakai vadak ugyan néha okoztak izgalmakat, mégis tudtuk, hogy ez lesz, nem volt meglepetés.

 

24 óra ébren a motoron, több, mint 1200Km Magyarország talán legszebb részein, tökéletes időjárás és jó társaság. Erre fogok emlékezni az idei versenyből. Az nem kérdés, hogy jövőre is indulunk.

Laci, Gábor; köszönöm!

Molnár Imre, 2007. június 11.

Tags:

No Responses to “24 – harmadik évad”

  1. Borbiró Frigyes február 15, 2008 at 10:26 de. #

    Sziasztok!
    Jómagam is két barátommal részt vettem a 24 óráson.
    A piktogrammos szakaszhoz szeretnék hozzászólni.
    Én a következőt találtam ki: mivel minden irányváltásnál be van írva az indulási ponthoz képesti távolság, így (az 55km/h-s átlagsebesség azt jelenti, hogy kb.1,1perc ((66mp))kell 1 km megtételéhez) még fejben is gyorsan kiszorozható, hogy addig mennyi időnek kell eltelnie. Ha a szakasz indítási idejéhez az adott kereszteződésig szükséges időt hozzáadjuk, akkor mindig megvan, hogy pontosan mikor (abszolut időben) kell az adott kereszteződéshez érkeznünk!!! Én a csapatot úgy vezettem, hogy tartottam a 60km/h-s sebességet (mindig legyen egy kis tartalék idő a tájékozódásra), minden kereszteződésnél nulláztam a napi számlálót. Amikor idő előtt odaértünk egy kereszteződéshez, akkor az abszolút időig álltunk. Így minnél hosszabb út megtétele után egyre kisebb összidő (átlagsebesség) eltérési esélyünk van, hisz mindig csak az utolsó kereszteződéstől követően térhetünk el a pontos helyzettől!!! Az eredményünk így hibapont nélküli lett az átlagsebességre is. Természetesen itt is alapfeltétel az, hogy a tájékozódásban ne csússzunk…….
    Legközelebb azzal javítom a stratégiát, hogy egy korábbi etep végén ha lesz várakozási időnk, akkor számológéppel előre kiszorzom az adott piktogrammhoz tartozó pontos abszolút időket, így nem kell menet közben fejbe számolgatni. kisebb hibalehetőség.
    A következőn természetesen mi is OTT LESZÜNK!!!!
    Széles utat!

Vélemény, hozzászólás?