Berchtesgaden

A túrát Marika szervezte és – vicc nélkül – azóta sem voltam ilyen gondosan előkészített és alaposan megterzezett túrán. Ez volt az első eset, hogy mi is az érdi társasággal mentünk.  Ha jól emlékszem, akkor Zsolt hívott minket, mert tudta rólam, hogy még nem jártam a Grossglockneren és ők épp oda készültek. Abban az évben olyan hőség volt, hogy a fű megállt a növésben és egész nyáron csak egyszer nyírtam a kertemben.

Az utazás jó alkalomnak látszott arra, hogy elkészíthessem álmaim fotóit a napsütésben szikrázó havas hegyek között kanyargó szerpentinekről, amelyen a motorosok százai száguldoznak. Akkor még nem sejtettem, hogy erre majd még egy évet kell várnom, mint ahogy azt sem, hogy német Berchtesgaden környéke úgy elvarázsol, hogy ha csak tehetem útba ejtem, és ahányszor visszatérek mindig új mesékkel leszek gazdagabb. Így született meg 2003-ban az első dosszié, és azóta szaporodnak polcomon a Berchetsgaden akták.

 1. nap – 2003. július 3.
Budapest – Grödig

Autópályán szaladtunk végig a Salzburg melletti Grödigbe, ahol a szállásunk volt. Szokás szerint megálltunk a St. Pöltennél a Rosenbergben, ott ebédeltünk.

Menet közben eleredt az eső. Az itthoni kánikula után ezt üdítő hűtővíznek is felfoghattuk volna, de nem jött jókor. A hirtelen leszűkülő vizes autópályán egy alagút előtt a forgalom feltorlódott az útszűkület miatt, hirtelen leblokkolt és Miklósnak nem sikerült időben megállítania a súlyos Harleyt. Enyhén megütött vele egy kis piros egyterűt, az ütéstől eldőlt és csúszott egy kicsit az oldalán. Miklósék lehuppantak a földre, jól megijedtek, kicsit megütötték magukat, de azon kívül szerencsére semmi bajuk nem lett. A bukócső megakadályozta a komolyabb károkat a motorban is – később a magyar Harley szervizben alig több, mint félmillióért rendbe tudták rakni –  de a kormány elhajlott a normális pozíciójából és a plexi rögzítése is meglazult. Margó kiválóan levezényelte az eset rögzítését a biztosító felé a méltatlankadó osztrák autóssal.

 

A szállásunkhoz érve Grödigben kiderült, hogy a háziak nem tudnak rólunk. Marika akkor még nem tanult németül és egy utazási irodával foglaltatta a viszonylag olcsó, de mégsem fapados szálláshelyet Salzburg mellett egy pár kilométerrel. A foglalással minden rendben volt, csak az utazási iroda faxát nem kapta meg a tulaj – mint később kiderült, állítólag elkeverte a házban sertepertélő nagyi. Mázlink volt, hogy végül volt annyi szoba amennyi nyolcunknak kellett, csak meg kellett várnunk, amíg kitakarítják őket.

Este beszaladtunk Salzburgba. Egy kicsit késő volt már a fényképezéshez és az üzletek is bezártak. Azt terveztük, hogy másnap megnézzük Königsseet, majd elmegyünk a Grossglockner Hochalpenstrasse-ra. A tervezés egyik lényeges pontja volt, hogy a Harley-nek találjunk egy megfelelő szervizt. Salzburgban ugyan volt egy még 2002-ben, amit Miklós ismert is, de az a háziak szerint az már bezárt.

 2. nap – 2003. július 4.
Grödig – Golling – Königssee  – Zell am See – Werfen  – Grödig

Másnap aztán szemerkélő esőre ébredtünk. Előbb háziasszonyunk, Susanne felvezetésével elgurultunk a legközelebbi motorszervizbe, ahol nem tudtak ugyan mit kezdeni a Harley-vel, de továbbküldtek minket Gollingba.

A Gollingból a Salzachöfen felé kivezető út mellett a fogadónál kell lekanyarodni. A városban elmondták, hogy az is a Harley-seké, a műhely jövedelméből épült. Maga a szerviz egy volt kőbányában van. Sajátos élmény még megközelíteni is a helyet. Mély sziklaszoros fölött átívelő híd a zuhatagos folyón, toronymagas sziklafalak, elhagyottnak tűnő furcsa bánya épületek. Ide egy hangárnyi műhelycsarnokot képzelek el, de meglepő módon a műhely maga egy apró épületben bújt meg, amely a nem túl széles ajtaja mögött tömve volt Harley Davidson motorokkal, annyira, hogy még egy nem fért volna már be és kihozni is csak azt lehetett, amit utoljára vittek be. Ezt a tárolási formát hívják LIFO-nak – gondoltam (Last In First Out). A szerelők viszont megszólalásig olyanok, mintha egy amerikai filmből léptek volna elő. Két szikár hosszú hajú fazon olajos farmerben és olajos trikóban. Megszólalni viszont csak németül tudnak. Épp custom modelleket faragtak, de rendesek voltak, látva Miklós gondját segítettek neki.

Bercthesgaden csak egy ugrás Salzburgtól. Miklóst hátrahagyva néhány perc alatt odaértünk. A Königssee-t enyhén szitáló esőben néztük meg.   Kiúsztunk egy elektromos kishajóval St. Barthaloma állomásig, ahol a 900 éves, hagymakupolás kis templom áll. Az első kápolnát 1134-ben építették ide. A mai épület a XVII. században épült. Itt lehet pihenni, sétálni és mindenféle helyi souvenirt vásárolgatni. Zoli egy vadászkalapot vett vaddisznósörtével. Sok kiránduló ösvény indul a minden irányba a természetjárók örömére és nagyszerű sült halat lehet kapni. Én fel és alá rohangáltam a fényképezőgéppel, mint a mérgezett egér. Az alacsonyan úszó felhők, az eső mosta élénk színű táj, a hihetetlenül átlátszó vizű tó a rajta úszó kacsákkal és a benne úszó halakkal, a turisták meg-megújuló csoportjai szerepelnek a képeken, meg Zoli az új kalapjával.

A prospektus szerint a tavon a Weiss-Blaue flotta hajói közlekednek 1909 óta, azelőtt evezős hajók jártak rajta. Ma a flotta 17 villanymotoros hajóból áll. . Az motort hajtó elemek 60 cellát tartalmaznak. Egy elemkészlet 4 tonna súlyú és kb. 7 év az élettartama a feltöltések számától függően. A 800 amperóra kapacitású akkumulátorok egy egész napi üzemeltetésre elegendőek. Ez 120 km utat jelent 80%-os lemerülés mellett. Az akkumulátorokat éjszaka újratöltik egy 110 voltos 8,8 kW-os motorral. A hajók átlagsebessége 12 km/óra.

Nagyjából két órát töltöttünk hajózással és semmittevéssel, aztán újra motorra szálltunk, hogy megnézzük a Grossglocknert. Ilyen időben 2200 méteren motorozni nem tűnt olyan vonzó programnak, de ha már ideáig eljöttünk legalább megpróbálkoztunk vele.

A Grossglockner Hochalpenstrasse  kifejezetten turisztikai célokra épült. Könyvem szerint teljes hossza 87 km, amelyből a fizetős szakasz 40 km. Legmagasabb pontja a Hochtor alagútnál 2200 méter. Az út Ausztria második leglátogatottabb nevezetessége a Schönbrunni kastély után. Évente 1 millió látogatót fogad. Az út a Hohe Tauern Nemzeti Parkba, Grossglockner csúcs lábához vezet. A Grossglockner 3.798 m magas és Ausztria legmagasabb hegye. Ugyancsak itt van Ausztria legnagyobb gleccsere, a Pasterze. Az út 1.500 méter magasságból emelkedik a Ferenc József császár magaslatig (Kaiser-Franz-Josefs-Höhe). Mai áron 53,5 millió Euro volt a útépítés teljes költségvetése és további 3,3 millió ment el a bevezető utakra, a telefonra és egyéb kiegészítő fejlesztésekre

A fizető kapuig jutottunk. Innen sajnos csak azokat engedték át akik át akartak kelni a hegyen Villach felé, mert odafenn éppen havazott. Csalódottan visszafordultunk és lecsurogtunk Zell am See-be. Útközben utolértünk egy magyar csoportot, akik a kútnál azt mondják, hogy áthajtottak ugyan az úton, de nem sokat láttak belőle a havazáson kívül és örülnek, hogy túl vannak rajta, mert nagyon hideg volt odafenn. Zell am See-ben egy étteremben ebédeltünk, ahol egy kicsit felmelegedtünk és kitaláltuk a délutáni programot.

Belépőjegy a galériába.Délutáni programnak a werfeni vár megtekintését választottuk. Azért mentünk oda, mert látszott az útról és nagyon megtetszett onnan messziről, látványos nagy erődítménynek tűnt és nem is csalódtunk benne. Hohenwerfen  egy hegy tetején épült, amit meg kell mászni, de az első várkapun túl a hegy még mindig nem ér véget. A belső várat igen meredek sétaúton lehet csak megközelíteni. Érdemes bemenni, mert nagyon szép a kilátás a falakról, érdekes a múzeuma és építészeti megoldásai is nagyon látványosak. A váriakat arról lehet megismerni, hogy középkori jelmezben járnak.

A várkertben ragadozó madarakat tartanak, itt működik a Salzburgi Solymász Központ. Időnként röptetik őket a vendégek kedvéért. Amikor ott jártunk épp gyakoroltak a madárkák. Két solymász röptette őket, az egyik egy fiatal lány, aki szemérmesen elfordult, amikor madara letépett egy kis darabot a vastag kesztyűs kezében tartott friss egérből.

A Salzach völgye fölött magasodó Hohenwerfen erődöt a XI. században kezdték építeni. Mai formáját a XVI. században nyerte el. 1931 telén szinte teljesen leégett. Tulajdonosa, Eugen főherceg újjáépíttette és 1938-ban eladta. A Nemzeti Szocialista Német Dolgozók Pártja vette meg. A várban a második világháborúban oktatóközpont, utána rendőr-akadémia működött. 1987. július 1. óta áll nyitva a nagyközönség számára.
Mindez azonban Zolit nem hatotta meg akinek elege volt a hegymászásból. Fájós lábbal leült a csodás vár kapuja mellett, ahol szunyókált egy kicsit, amíg mi felküzdöttük magunkat a maradék talán 30 méternyi szintkülönbségen a múzeum bejáratához. Marika belépőjegye ezalatt ott lapult Zoli zsebében.

Estére Miklósék találtak egy hangulatos kisvendéglőt Grödigben, ott vacsoráztunk és megkedveltük a helyet barátságos hangulata, ízletes helyi konyhája és jó búzasöre miatt.

 3. nap – 2003. július 5. 
Grödig – Obersalzberg – Herrenchiemsee – Grödig

Éjszaka megint esett az eső. Reggel ismét Berchtesgadenbe mentünk, ezúttal a Sasfészek, vagy ahogy a helyiek hívják, a Kehlsteinhaus meglátogatása volt a célunk. Kanyargós, igazi motorozásra való út visz a buszmegállóig. Ha arra jársz, a nagy körforgalomnál állj meg, mert megérkeztél. Mi ezt nem tudtuk, a parkoló tök üres volt, a buszmegálló nem látszott az útról, mert egy kicsit lejjebb van, ezért továbbmentünk, amíg már majdnem elfogyott a hegyekbe vezető út. Turisták igazítottak el és küldtek vissza minket. Aznap a Sasfészek nem nyitott ki az eső és a köd miatt. Ezért volt üres minden.

Miklós szerint arra kéne menni

 Az jutott eszembe, hogy nincs messze Herrenchiemsee, II. Lajos bajor király egyik mesekastélya.  Rákanyarodtunk az A8-ra, München felé – ami még motorral sem volt könnyű valami nagy dugó miatt – és elmentünk a tóhoz. A kastély a Herrenchiemsee közepén, egy szigeten áll. Hajóval kell odamenni hozzá és vissza. A hajókikötőtől a kastély kb. 15 perc gyaloglásra van. A vezetett túrákra is várni kell. Mindent összevetve elég időigényes vállalkozás volt. Ráadásul mi voltunk az utolsó csoport, ezért nem engedték, hogy használjuk a ruhatárat. Motoros kabát, tanktáska, bukósisak, mind jött velünk.

Egy kicsit várnunk kellett a vezetésre, ezalatt megnéztem a szökőkutakat a kertben.  Ezek is mind másolatok. Középen a Latona-kút eredetije is Versailles-ban van. Ovidius “Metamorphosis”-a szerint Apolló anyja, Latona bepanaszolta az őt nevetségessé tevő parasztokat Jupiternél, aki békává változtatta azokat. A Hírnév kútja (balra) szintén másolat. Az eredeti a spanyolországi San Ildefonsoban, Madridtól 90 km-re Segovia közelében van. (PALACIO REAL DE LA GRANJA DE SAN ILDEFONSO). Ez az a Segovia, aminek egyébként a legfőbb nevezetessége ahatalmas, 2.000 éves  Aquaduct.

Herrenchiemsee a versailles-i kastély másolata, a bourboni abszolutizmus emlékműve, amit annak bukása után közel száz évvel emelt II. Lajos, az abszolút hatalomról ábrándozó bajor „tündér-király”. Herrenchiemsee Lajos 3 híres kastélya közül az utolsó. A másik kettő Linderhof és Neuschwanstein. Herrenchiemsee alapkövét 1878-ban rakták le.

1878 amúgy a történelem fontos éve volt. Ekkor találták fel az olvadóbiztosítékot (Edison), a színesfémhegesztést, a kétütemű motort (két évvel a négyütemű után), ekkor cseppfolyósították először a levegőt és használták fel a kohósalakot műtrágyának. Az angol Joseph Wilson Swan és az amerikai Thomas Alva Edison izzólámpái pedig kereskedelmi forgalomba kerültek.

A palota tehát 200 évvel a Versailles-i eredeti után épült. Egy kicsit nagyobb, egy kicsit modernebb, mindent összevetve, az, ami elkészült belőle az egy kicsit jobban is tetszik nekem, csak sajnos élettelen. Ide fogadásokat, nagyszerű bálokat tudnék elképzelni, vagy legalábbis embereket, legalább azokat a kis japán turistákat, akik miniatűr kameráikkal ott rohangálnak mindenfelé és dokumentálják egész Európát. (Versaillesben alig lehet megmozdulni tőlük.)

Az első emeleten a béke és a háború termei zárják közre a 98 méter hosszú tükörtermet, amely hosszabb, mint a versailles-i. Itt azonban nem lehet csak úgy végigsétálni rajta, mint az eredeti Galerie de Glaces-ben. A tükörterem világítását 33 csilláron és 40 kandeláberen elhelyezett 1848 gyertya szolgáltatta. A gyertyákat 1982-ben gyújtották meg utoljára.

Versailles-ban  a tükörteremben végigsétálhatsz, közelről megcsodálhatod a hatalmas gyertyatartókat, fényképezhetsz, tele van élettel, laza. Itt szűk folyosón vezetnek végig zsinórok között, a turistaút épphogy csak érinti a termet és már vissza is fordul, sötét van és fényképezni tilos (ilyenkor hasznos a hangtalanul működő, miniállványra szerelt 2 másodpercre időzíthető kompakt kamera).

Margó testedzéssel múlatja az időt.

Visszafelé a személyzettel együtt hagytuk el a szigetet. Mielőtt hazamentünk volna, még benéztünk Berchtesgadenben a Watzmann termálfürdőbe. Ez egy viszonylag kicsi élményfürdő, csúszdával, szabadtéri medencével, vízesésekkel és mindennel ami egy-két órás pancsoláshoz kell.

Este ugyanabba a kis vendéglőbe mentünk, ahol előző este is vacsoráztunk Grödigben.

 4. nap – 2003. július 6.
Grödig – Obersalzberg – Budapest

Az utolsó napon kisütött a nap, mintha csak tudta volna, hogy mi már megyünk haza és bosszantani akart volna minket. Azért sem hagytuk magunkat. Délelőtt visszamentünk a Sasfészekhez és most végre feljutottunk. Rutinosan gurultunk be Obersalzbergben a parkolóba egy ugyancsak arra túrázó vörös VFR 800-as mellé. Valamikor ilyen motort szerettem volna venni, mert nagyon jókat írtak róla. Kár, hogy a 800 cm3 még Hondából is kevés két személyre.

Kata vadonatúj bőrruháját ezen a túrán viselte először.

 A buszok gyorsan felkapaszkodnak a 124 méteres alagúthoz, ahonnan a 124 méteres lift indul a legendás házhoz. A Sasfészek ugye Hitler szülinapi ajándéka volt. Nem volt igazi meglepetés, amint a Führer dokumentumaiból kiderül, állítólag zavarta őt a sok robbantás és az építkezéssel járó nyüzsgés. A házból végül is egy kis emlékhely lett, a Führer hagyatéka. Az egykori második főhadiszállás (az első Berlinben volt) a mostani buszmegállók melletti területen állt. A helyén nagy építkezés folyt, amikor arra jártunk, azóta már üzemel az Intercontinental szálloda.

Az épületet, melyet ma Sasfészeknek hívunk, és a hozzá vezető utat Martin Bormnann Reichsleiter, Hitler személyi titkára építtette a náci párt (NSDAP) ajándékaként Adolf Hitler 50. születésnapjára, ami 1939-ben volt. Az építkezés 13 hónapig tartott és már 1938-ban befejeződött. Martin Bormann teaháznak szánta, ismerve Hitler vonzalmát a mooslahnerkopfi teaházhoz. Hitler keveset járt itt. Egyesek szerint félt a magasságtól, a villámcsapástól és a lifttől. Mások szerint a ritka levegőt nem szerette. Bormann és Éva Braun gyakrabban látogattak ide.

Az épületet csak a hegyi busszal lehet megközelíteni. A buszok a Hintereck parkolóból indulnak Obersalzbergből. Egyszerre több számozott busz indul kb. 20 percenként. Ha felértünk, helyet kell foglalnunk a visszatérő buszok egyikére.

A Sasfészek megúszta a második világháború bombázásait, bár a Royal Air Force célpontjai között szerepelt, mert föld alatti katonai létesítményeket sejtettek alatta.Kehlsteinhaus túlélte 1951-52-ben a náci romok megsemmisítését is, amikor a háború után önálló projekt keretében igyekeztek elpusztítani a szövetségesek a Harmadik Birodalom építészeti emlékeit, és a bajor önkormányzat tulajdonába került. Restaurálták, modernizálták és külsőre ma is majdnem olyan, mint új korában volt. 1952-ben étteremként nyitott ki. 1960-ban, amikor a 150 éves évfordulóját ünnepelték annak hogy Berchtesgadent beolvasztották Bajorországba, egy alapítvány kapta meg az épület kezelési jogát, amely az üzemeltetésből származó nyereséget jótékonysági célokra fordítja.

A ház német neve Kehlsteinhaus. Az angol verzió “Eagle’s Nest” – azaz Sasfészek – ezt azonban a németek sohasem használták. A “Sasfészek „ nevet a mese szerint az ide látogató André François Poncet francia követ használta először és a szövetségesek átvették.

A hegycsúcson körbenézve az Alpok hegyei és völgyei, az apró épületek odalenn, a Königssee mélykék vize valóban olyan látványt nyújtanak, amely madarak számára is királyi. A nagyszerű fényben csak a memóriakártyám kapacitása szabott határt a fényképim számának. VAdul panorámáztam, amíg a többiek a kandalló mellett üldögélve kávéztak és régi dokumentumfilmeket néztek a Harmadik Birodalomról és Hitlerről.

Adolf Hitler 1889. április 20-án született, Alois Schickelgruber és Klara Hitler negyedik gyermekeként az osztrák Braunauban. Három éves volt, amikor a család az Inn melléki Passauba költözött. 1923-ban puccskísérletért ötévi börtönre ítélték. A börtönben olvasta Henri Ford az “Életem és munkám” és “A nemzetközi zsidóság” című könyveit. Ez utóbbiban Ford azt állítja, hogy nemzetközi zsidó összeesküvés volt a világhatalom megszerzése érdekében. Hitler a börtönben életrajzi könyvet írt “Mein Kampf” – “Küzdelmem” címmel, amelyet Rudolf Hess, egy müncheni egyetemista segített megfogalmazni. A könyv szerint a németek magasabb rendűek, mint más emberek. A németek házassága nem németekkel a civilizációt veszélyezteti és a földre új, barbár korszakot hoz. Hitler szerint mindenért, amit nem szeretett a zsidók voltak felelősök, a modern művészetektől a pornográfián keresztül az első világháború elvesztéséig. Hitler 1945. április 30-án lett öngyilkos. Egyebek mellett az európai zsidóság egyharmadának szisztematikus kiirtása fűződik a nevéhez.

Hazafelé aztán vágtattunk, mint a szél. Miklós külön jött a hatalmas cruiserrel. Nekünk csak Zsolt BMW-jének a végsebessége szabott határt. Az M1-esen őt küldtük előre, hogy mutasson példát. Mégiscsak motoros rendőr.

 Látnivalók 
Grossglockner Aplesi Panorámaút www.grossglockner.at
Hohenwerfen vára (Werfen)   erlebnisburg.hohenwerfen@salzburg.at
Salzburg tartomány nevezetes várai www.salzburg-burgen.com
Berchtesgaden nevezetességei www.berchtesgadener-land.com
www.berchtesgaden.com
A Királyok tava (Königssee) www.koenigssee.com
A Sasfészek (Kehlsteinhaus) www.kehlsteinhaus.de
Berchtesgadeni sóbánya www.salzbergwerk-berchtesgaden.de
Watzmann thermálfürdő www.watzmanntherme.de
II. Lajos kastélyai és minden egyéb, ami róla szól www.koenig-ludwig.org/english
 Szállás 

Haus Susanne

A-5082 Grödig, Market strasse 7A.
Telefon: +43 664 460 04 41
web: www.haus-susanne.at
e-mail: office@haus-susanne.at

Zoli

Zoli bemutatja: Harley Davidson Electra Glide Ultra Classic (FLHTCUI) Motor: 1.449 cm3, Twin Cam 88, forgatónyomaték: 109,5 Nm  3.300/min. Önsúly: 385 kg, ülés-magasság: 693 mm, tengelytáv: 1.592 mm. Erőátvitel: 5 sebesség, szíjhajtás. Az alapmodell kb. 10.000.000 Ft. Az első ülést 3 motor mozgatja a kívánt alakra és helyzetbe.  Megállíthatatlan!

Agárdi György 2004.

 Utóirat

Szemelvények a motoros-rendőrszlengből :

Megdöbbensz, mint faltörő kos a fotocellás ajtó előtt!

Kevés, mint szerelőben a golyóscsapágy!

Kevés, mint labdában a lóerő!

Kevés, mint Salvadorban a fegyverszünet!

Be van nyomva, mint rajzszög!

Megtörlek mint a ropit!

Saját kezeddel verlek agyon!

Felszántom veled a padlót!

Úgy megütlek, hogy olyan helyre is becsöngetsz, ahol még csak az alapot rakják!

Felrúglak, mint tehén a vödröt!

Akkor lássalak, ha a kavics kivirágzik!

Tags:

No Responses to “Berchtesgaden”

  1. Okoska december 28, 2006 at 9:56 du. #

    Hali
    A story jó, gratulálok.
    Ellenben megjegyezném, hogy amikor egy motoros rendőr utánam jön mert
    szabálytalankodok, egyik sem érti miért sz*rok rá mit pampog…
    Glom érthető

  2. Tomi augusztus 26, 2005 at 11:32 de. #

    Sziasztok!
    Ha legközelebb mentek akkor a bobpálya alján lévő étteremben feltétlenűl egyetek. Egy életre szóló élmény.
    Halkedvelők elönyben :o)

    További szép túrákat

  3. Rudi április 18, 2005 at 12:32 du. #

    Szia Józsi!
    Mikorra és hány napra tervezed ezt a túrát?Rudi

  4. Kreisz Jozsi április 11, 2005 at 6:24 du. #

    A Grossglockner,Chimsse,Bad Ischl,Werfen,Hallstatt,tura utvonalra nakünk is van programunk.A szallas 3 csillagos panzio reggelivel es vacsoraval.Koppl Salzburgtol 8km,Bp-töl 550km(www.riedlwirt.at) .Szerettel varunk minden kedves erdeklödöt.

Vélemény, hozzászólás?