Blue megint nyári túrára csábítja a népet

2007. július 8-13.
BBT2
Avagy
Blue megint nyári túrára csábítja a népet

 

Időtúltengésben szenvedek így leírom mi is történt a 2007-es nyári túrán.

Az idei év sokunknak nem épp a bőség zavara, így egy olyan túrát próbáltam kitalálni még a télen, ami sokaknak még belefér a buxindex állásba, valamint érdekességeket is tartalmaz. Kétszer nem szeretek ugyanoda menni, így ennek szemszögéből készült az itiner is, de ugye 1-2 esetben csak érintve lett pár helyszín, ahol már megvetette lábát a kék ördög. 

Tehát már januárban megkezdődött a gyűjtögető életmód és ennek sikere az lett, hogy már májusban össze volt szedve és a biztonság kedvéért be is lett váltva a túra-lé. Már csak az időpont volt a kérdéses, de az is hamar eldőlt. Így csupán várni kellett az indulást.

 2007. július 8. vasárnap

Korai ébresztő, hisz ki tud egy túra előtt aludni rendesen? Én bizonyosan nem.   A paripát előtoltam az istállóból, felmálháztam, felhörpintettem az utolsó hazai kávé adagomat és indulás a találkozópontra. Felbuzdulván, hogy Beardék már vasárnap lemennek az Őrségbe páran, előrehoztuk az indulást így közösen töltöttük már a vasárnapot is. Találkozó a velencei Cápánál volt, ahol már nemegyszer volt talipont.

Szép számban gyűlni is kezdett a nép.

  • EsSO és Dorina – Gs500
  • Erik64 – Gs500
  • Beard – Freewind 650
  • Fazeres Fecó – Fazer
  • Kucsi és Teca – TDM850
  • Janó – Horni600

És akik csak lelátogattak, vagy elkísértek minket egy darabon:

  • Nénynye – CBF500
  • Kati – CB500
  • Dawntez – Gs500
  • Csikó – Gs500
  • Elbandit – Bandit650

A megbeszélt időpontban pedig már gurult is a nép…..

Az első megállásunk Tihanynál a szabad strandon volt, de sajnos a víz hőfoka egyedül Janót bírta rá egy kis pancsira – amíg mi a partról drukkoltunk neki. Mivel senki már nem volt hajlandó nekivetkőzni így pakolászás és indulás tovább, hiszen motorozni jobb, mint ülni egy helyben.

Tihanyt elhagyva a 71-esen gurultunk tovább egészen Badacsonyig, ahol megálltunk egy fagyira és némi természet által előidézet „hívó szóra” , majd ismét nyeregbe és irány tovább. A 71-est Keszthelynél a 7343-as úton Várvölgy felé hagytuk el, majd a 7342-esen Zalaszántó felé haladtunk majd pedig az Y elágazásnál jobbra, ki a faluból. A falut elhagyva egy balos kis út van, ami a Sztupához vezet.
(É46.8980367°  ;  K17.2188662°)

Nos itt értettem meg, hogy sokan miért a túraendurót vásárolják – legalábbis nekem ez a TDM, DL, Varadero. A közel 3km-es útszakaszon nem a kátyúkat kellett megkeresni, hanem a járható aszfaltot, mivel az út kb. 12%-a járható csak aszfalton.  Mikor már aszfalt sincs gidres-gödrös murvaút következik és a végén egy Y elágazás ismét.

No Én itt a bal oldalt nem szándékoztam megmászni a fullosan felpakolt mocóval, így a tábla után, vagyis jobbra mentünk, mert az sík terepet jelentet. Igen, csak ugye a sík terep végén jön egy balos kanyar és murvás 5-15%-os emelkedő, szóval IGAZI OFF-ROAD terep bent a fák közt. Sok esetben az autók is nyikorogtak rendesen, mikor épp elment lefelé egy-egy mellettünk. Nagyjából 1-1,5 km katarzis után viszont felérhetünk a Sztupához, amit már vagy 2 éve szerettem volna megnézni. Itt aztán egy kis kuplungpihentetés és itóka, mert a hőfok rohamosan emelkedni kezdett. Tihanynál lehetett 23 fok, itt viszont 30 fölött jártunk már bőven. Egy kis séta, pihi, és röhögést követően leereszkedés az úton, majd vissza Keszthelyre, ahol a 75-ösön folytattuk utunkat.

No aki azt mondja a 6-os főútra, hogy rossz, annak ajánlom a 75-öst. Számomra egy katasztrófa volt. Felmarások, gödrök, huplik – szóval hamar kikészültem – bár a többiek is már épp le akartak gyilkolni mikor Mumornál végül azt mondtam ELÉG – cigiszünet. Itt pihiztünk egy 10 percet és mivel még volt hátra egy kevés a szállásig, így ismét nyeregbe pattantunk és lenyomtuk a hátralévő pár (jó pár) kilométert.

A szállást Veleméren találtam egy internetes oldalon, és még pár másikkal együtt levelet küldtem nekik árajánlat, kedvezmény, stb. alapon. Nem ez volt az első túrám, és nem az első szálláskeresésem – szóval tudtam, hogy mit kell nézni és kérdezni. Az elküldött 6 levélből azonban ez a veleméri szállás volt a legmegfelelőbb több szempontból is. Nekem fontos:

  1. gyorsaság – vagyis ha elküldök egy levelet ne 3 hét múlva válaszoljanak rá. Ha nem nézik a postaládát, akkor miért írják ki az email címüket?
  2. ár

Az elmúlt 3 évben a legtöbb, amit fizetem egy szállásért a reggelivel együtt 3.000 Ft. volt, és ugye nem egy faluban. Szóval egyedül Velemér maradt, hiszen röhejes árakat kaptam.

 

Szóval a 75-öst elhagytuk, és a 86-oson folytattuk az utat, majd egy balossal irány az Őrség mélye: Csesztreg – Szentgyörgyvölgy – Velemér.
A netten annyit találni a szállásról hogy „Veleméri vendégház – Velemér Fő utca 2.” http://w3.enternet.hu/velemer/

No Én ugye eddig térlépes gyerek voltam, szóval Veleméri térkép a kezemben (www.terkepcentrum.hu) ahol ugye Velemér 1 utca és kész, így meg is lepődtem, mikor átdöngettünk Veleméren, csak épp a képen látható épületet nem találtuk. Mikor pedig már a következő faluba voltunk kezdett gyanús lenni a szitu , így 180 fok  – és irány vissza.

Visszatérve még a falu előtt (falu után – nézőpont kérdése) van egy kis út fel a domboldalra, és a kereszteződés után kb. 5m-rel beljebb van egy kis tábla, hogy biza arra kell menni. No ezt ki látja? Mert mi nem láttuk – szóval irány fel a dombra (É46.7428479°  ;  K16.356998°)

Itt lecuccoltunk, sátorépítés (aki nem akart ágyban aludni, vagy nem volt helye) és egy nyugodt esti szieszta. A szállás és a szállásadók is korrektek, rendesek. Amúgy egy fiatal házaspár egy tündéri kislánnyal.

Szóval ettünk, ittunk és kellemesen telt az este/éjjel. Sőt még Bex is meglátogatott minket, aki pedig Szamival Szombathelyen nyaralt épp
Szóval a napi táv megvolt.

 2007. július 9. hétfő

Korai ébresztő, pakolás, fizetés és indulás, hiszen az itinerem szerint 10:00-kor határátlépés van folyamatban. Rábafűzesnél még várakoztunk egy kicsit, mert itt csatlakozott:

  • Nano és ZSU – Horni 900
  • Tompi – Z750
  • Gyöngyhalász – Breva850
  • Türelmes – ?

És vártuk még Aragornt is (Gs500), de sajnos 1 óra várakozás után Ő még mindig nem volt sehol, így pedig küldtem neki SMS-t hogy, merre jöjjön – mi pedig elindultunk. Sajnáltam, de ugye a „szabályzatban benne foglaltatik, hogy 10-20-30 ember nem fog 1 emberre várakozni. Amúgy kiderült hogy MÉG 1 óra hátránya volt hozzánk itt.

Szóval átléptünk a határt és haladtunk a 2A felé, majd pedig irány az autópálya. Szokványos gurulás a pályán, ami irtó unalmas volt, ráadául káosz, mert Graz után folyamatos útjavítások vannak, amik miatt dugó-dugó hátán. Az első megálló a pályán Wolfsbergnél volt (kb.) ahol ettünk, ittunk egyet, és persze vártam Aragornt , aki nem sokkal később telefonált, hogy „Jó felé megyek, ha WIEN van kitáblázva?” Hát dőlt mindenki a röhögéstől.  A fő poén az volt, hogy a táskában ott volt a GPS-e.

OK akkor majd beér minket.  Így tovább indultunk. Griffennél tankolás, és ahogy gurultunk fel a benzinkút felé – hát a szavam elakadt.
Egy váááááááár  és ugye köztudott hogy várbuzi vagyok.  Szóval tankolás közben pár kattintás a várromról, majd pedig irány tovább, hiszen soha nem érünk le a bohinji tóhoz.

A 2A-t Klagenfurt elején hagytuk el, majd dél felé vettük az irányt fel a hegyekbe. EsSO meg is jegyezte, hogy ilyen szép helyre bármikor elvihettem, de tény hogy ilyen terepen még Én se motoroztam. A Tátra kutya füle ehhez képest.

A határt Loibital-nál léptük át, ahova egy csodálatos szerpentin vezet fel. Egy gond volt csak, hogy bekaptunk egy buszt és 20km-en keresztül – amíg nem állt félre – egyszerűen nem tudtuk megelőzni.

A határon nem volt semmi gondunk. Ungarn? Gooo. Kb. ennyi.  A szlovén oldalon viszont nem épp volt rózsás a helyzet.  Igencsak csúf felhők jöttek, és a szél se volt szellő.  Ezért igen haladósan mentünk lefelé. Végül Bled, majd tovább Bohinjska Bystrica és a célállomás Ukanc. A szállás Ukancnál a Camp Zlatorogban volt.

Hát röviden? SENKINEK nem ajánlom ezt a kempinget, hacsak nem lakókocsival megy, vagy a motoron nincs légkalapácsa.  Sajnos a kemping egész területe köves, tehát a sátorokat alig, vagy szinte semennyire nem lehet feállítani. Pontosan biztos nem – így pedig esőben ugye érintkezik a külső ponyva a sátor rétegével, ami pedig beázáshoz vezet. Én még jobbik voltam a sorban, mert 8 órát bírt a sátram. A Tescós sátrak 1-2 óra múlva már jakuzziként funkciónáltak.  És biza Janó esőruhában aludt. Hogy miért? Kerek 17:00 volt hogy megérkeztünk, s míg Bledben sütött a napocska, addig a sátorhely kiválasztása és a motorok leállítása után 1 perccel már eset is az eső. Így ugye rekordkísérlet volt a sátorállítás – de az alapok miatt lehetetlen volt a kísérlet.

 

Pár perc múlva beeset Aragorn is. Ő is elhagyta Bledet mikor eső kapta már el. Szóval 17 órától eső – jégeső – eső – jégeső, és az intenzitása volt csak váltózó. Hajnalra már az Én sátram is átázott, de még mindig kitartott, így esSO lánykája hozzám kért bebocsátást, míg az örege küzdött az elemekkel.  Végül valamennyit csak sikerült aludni is.

 2007. július 10. kedd

Egész éjjel eset az eső/jég és az ébresztő is esőben ért mindenkit. Mire felocsúdtunk már a kemping kongott az ürességtől.  Úgy látszik mindenki megunta.

A mai terv ugye a Vintgar-szoros és a Mangart illetve a Vrsic hágó volt. De esőben szerpentinezni? Na ne. Többe lenne a leves, mint a hús. A Vintgart azonban MEG fogom nézni, hiszen tavaly mikor Bledben voltunk arra sajnos nem jutott idő. Így feldobtam: NA KI JÖN? És aki jött az öltözni kezdett – persze esőruhába.

Sajnos Én a mai napig nem találtam tökéletes esőruhát a méretemben – így a szorosra én már egy tepedt víz voltam, hisz útközben folymatosan esett – és volt egy 1km-es rész, ahol 1 cm kis jégkockákon mentünk át.  Nem mondom leírhatattlan élmény volt.

A szorost hamar meg lehet találni, csak a táblákat kell figyelnie az embernek. A belépő 3 euró – és megéri! Legalábbis annak aki szereti a szépséget a tájban. A szoros, mint a képen is látszik egy 1.600 m-es ösvény. A zuhogó folyó mellett, vagy épp fölött vezet kis hidakon, és néhol olyan keskeny, hogy nem bírtam magam előtt tartani a kamerát se.

Csodálatos látvány!  És a hangok. Frenetikusak.

Sajnos esett ugyebár, szóval baró volt a menet és csodák csodájára kb. a felénél elállt az eső, innentől napsütésben mentünk a végére, ahol szintén egy büfé és egy állat nagy vízesés található. Itt ittam egy kávét, míg Janó, Fazeres Fecó, Tompika lencsevégre kapták a természetet. Majd pedig irány vissza, és irány vissza az esőbe, hiszen a felétől ismét esett az eső.

Én már röhögtem csak. Az itiner módosult is, a mai napot elcsúsztatjuk – így indulás a tengerpartra! Mikor visszaértem a kempingbe már csak Én voltam soros a pakolásba – ami gyorsan ment, mert persze az eső elállt és kisütött a nap , de az elhatározás, az elhatározás!

A menet? Autópályán Ljubljana – és tovább Koper felé. Koperban megálltunk egy csöppnyit, hiszen Pálmafás Gs-ses háttérképre szükség lehet.  

Így ment egy kép képkocka erre is.  Majd pedig irányba vettük a kiszemelt kempinget, ami Kopertől pár km-re délre Pirannál található, a neve: Camp Fiessa.

Ezt is megtaláltuk, de mikor begördült a csapat, már rossz előérzet volt.  A recepción közölték hogy 5 sátor, mi pedig közöltük, hogy 12, a hölgy ismét mondta hogy 5, mi pedig hogy 12. 

Hát ez egy meddő vita,  mert sajnos a kemping fullosan volt.  OK. Akkor ajánlat? A hölgyike segítőkész volt, így a Lucijai kempinget javasolta és kérésünkre fel is hívta őket, hogy van e értelme elmenni odáig. Persze hogy volt. Így irány a Camp Lucija, Pirantól egy laza 8km-re.

Az árak ugyanazok, mint Bohinjnál, a kemping a tengerparton van, szóval minden tökéletes volt. SŐT! Itt már néhol le lehetett szúrni a cövekeket is.

Az este további része igazi túra jellegű volt. Ettünk, ittunk, sétáltunk, felfedeztük hol occó a sör, Én meg még bedobtam magam a tengerbe is. Este végre nyugodtan feküdt le mindenki.

 2007. július 11. szerda

Ébresztő és az itiner követése – persze aki akarja. A napi program a városnzésé, vagyis irány Piran.

Hát, szóval voltam már pár kikötővárosban, de az Internet szerint Piran egy igazi gyöngyszem. Lehet, Én nem találtam meg a gyöngyöt.
Ehez képest Pula, Rovinj, Koper igazi élő város, de Piran olyan, mint egy lomos kis falu. Szóval nem voltam feldobva – szép, szép – de az egészet meg lehet járni 2 óra alatt. Persze érdekes dolgok ott is vannak.  Ez egy MOTOROS PARKOLÓ – a tábla is jelzi. Ugye milyen sok motoros parkol? Na ezért akartak minket is megbüntetni, mert mivel nem volt parkolóhely oda álltunk ahol találtunk helyet, azt utána máshova  Mert jött a rend éber őre.

A városnézegetés után irány vissza a kemping és ejtőzés. A fiúk söröztek, a lányok nevettek, majd 17-kor nyitott a büfé és elkezdtünk zabálni.  Mikor lemenőben volt a nap, akkor pedig Teca találta ki hogy irány be Portoz és séta. Nos jó is volt.  Csámborogtunk egy 8-10km-ert majd irány a sátor.

 2007. július 12. csütörtök

Ébresztő, pakolás és irány a túra, hiszen nem lógni jöttem el otthonról.   Vissza Koper, majd át Trieste és a megálló: MIRAMARE a tengerpart egyik gyöngyszeme.

Belépő nem volt, csak parkolás, ami 0,8 Euro/óra/motor. Mi nem játszottunk sokat, de az 1 órát így is túlléptük, hát istenem , a látvány viszont megéri.

GPS koordináta: É45.7024581°    K13.7129245°

Ezután irány az esti szálláshely Klagenfurtban: Miramare – Monfalcone – Gorizia – Tolmin – Bovec – és a Vrsic Hágó.

No igen a hágó  ez az itiner 3. Napja volt. Sajnos a Mangartra visszafelé kellett volna menni, így azt kihagytuk (pluszban az be volt havazva, mert Nanoék, Beardékkel felmentek rá).

A Vrsic ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ha délről támadsz, akkor Bovec után a 49-es számmal fogsz találkozni.

Hogy ez mi? A Vrsic-hágón 49db számozott HAJTŰkanyar található. A kisebb kanyarokat, amik kisebbek, mint 180 fok, nem számozták , pedig lenne értelme . Szóval kék tábla, kanyar szám, és magasság.

   

Szóval délen van a 49-es kanyar a hegytetőn a 30-as amin 1.611 m áll. Felfelé menet ismét szemerkélni kezdett az eső – amire a többiek esőruhát öltöttek. Én meg továbbmentem, hiszen a kanyarok lassítanak és ugye nem száguldozni, jöttem. Érdemes lassan is végigmeni, és megállni, mert csodás részek találhatóak.

Ezt pl. egy lengőhíd alatt találod. Az útról szinte észrevehetetlen. Fehér falak, szakadék, és a benne zuhogó víz. Szóval, ha speeder, kanyarvadász vagy, akkor menj át a hágón full gázzal, majd gyere visszafelé és állj meg sok helyen. ÉRDEMES!!!!

Szóval mászok felfelé – 49-es kanyar, 48as kanyar, és a 38-asnál leszakadt az ég.  Olyan szinten szakadt az eső hogy felniig ért a víz ami szemből lepett meg a kanyarokban. Természetesen 10 másodperc alatt ronggyá áztam – és hol van még a csúcs? Jujjjjj de messze.

Szóval felértünk végül. Ritka sz@r fentről a kilátás.  Persze mint látszik – NAPSÜTÉS.  Szóval doboz nyit, alsógatyára vetkőzés, turisták röhögése és Blue mester öltözik át.  El se lehet mondani milyen az a száraz , biztonságos érzés amiről a nők beszélnek.  Persze a lényege az volt hogy nem fagytam meg a vizes ruhákban és a kb 7 fokban.

Ettünk, ittunk, és nagyon jó volt valami meleget érezni a pocakban (isten áldja a kemping gázt ) És irány lefelé.

A netes olvastam hogy a hajtűkanyarok macskakövesek – hát nem – hiszen eddig nem volt egyik sem az. Na de lefelé? HE HE HE – ugy biza, 29—28—-27—-egészen a egy számjegyig az összes hajtűkanyar macskakőves volt.

Továbbá olvastam hogy az északi oldalon van egy 10-15 km-es macskakőves szakasz. No hála az égnek z a jelekből ítélve pár hete szünt meg, legalábbis zsír új aszfalt van egy ekkora szakaszon, szóval innentől tényleg lehet döntögetni.

Az út vége Kranjska Gora, ahol nyugatra fordultunk, és egy “feles” határon léptük át a szlovén-osztrák határt.a B109es úton (Krainberg). Feles, mert csak motor, bringa és autós átkelőhely. Elsőre nem értettem miért, hisz felfelé lehet menni frankón. Igen ám  csak ahova felmész ott lefelé is kell menni  És biza az osztrák oldalon FÉKGYILKOS az út  Sok helyen jelzi a tábla hogy pakold a vasat 1-esbe, csak mikor már a motorfék alapján is 10.000-et pörög a moci, gyorsan használni kezded a féket is.  Megabrutál lejtők, de végül sikerül Villach-nál fellépni a A2-re és irány Klagenfurt.

Itt az Europarknál lévő kempinget szúrtuk ki, ahol már Beard várt minket (Ő A Bohinji tónál maradt és onnan jött fel ide). A kempinget gyorsan elfoglaltuk, sátorépítés (persze esőben), majd séta és vacsi. Este még egy laza dumaparty, holnapi menetrend egyeztetés és végül tente. Ez a nap nem volt gyenge, és iszonyatosan látványos volt.

 2007. július 13. péntek

Jó reggelt bikerek. Csodás környezet, jó idő fogadott mindenkit az utolsó napon. Így ébresztő, és irány a MINIMUNDUS, vagyis a miniváros.

Belépő 12 euró, de hát 1x megéri megnézni.
Sok híres épület, szépség….és egy igazán frankó kis park, no meg persze millió turista és iszonyat sok honfitárs.  Szóval séta.

 

És ennyi. A Minimundus után vissza a kempingbe (kb. 1km), pakolás, sátorbontás és GO. 11:30-kor indultunk el és szépen döcögtünk hazafelé. Útközben meg-megálltunk felfrissülni miközben szép sorban szakadoztak le a Bikerek. Levált Gyönyhalász, Tompi, Türelmes, majd Velencénél Kucsiékkal mi is Adony felé vettük az irányt.

A vége? 19 órára itthon voltam. Az óra 1771 km-t mutatott. Bux indexfogyás kb. 68.000 HUF. 6 nap – és 6 csodálatos nap. Szóval jó volt. Ha pedig nem elég:

Képek:
http://blue—speed2.fw.hu/bbt21/index.html
http://blue—speed2.fw.hu/bbt22/index.html
Videó:
http://akmtturak.extra.hu

Blue, 2007. augusztus 26.

Tags: , ,

No Responses to “Blue megint nyári túrára csábítja a népet”

  1. BIKE-R szeptember 6, 2007 at 7:29 de. #

    Az egyenesek (szerintem) sosem voltak macskakövesek, a lánctalp károkat csak a visszafordítóknál okozhatott, hiszen az kanyar belső ívén lévő lánctalp szinte álló helyzetben tett egy 180 fokos fordulatot, ez még az álmoskönyv szerint sem tesz jót az aszfaltnak.

    És hogy miért nem aszfaltozták már le a macskaköves kanyarokat? Talán csak azért, amiért nem dózerolták le a Soca völgyében a hegyről a (mára már funkcióját vesztett) bunkerokat, nem olvasztották be Kobarid főterén kiállított ágyúkat, stb… Mert ez nekik EMLÉK.

  2. kutya. szeptember 5, 2007 at 6:18 du. #

    Könyörgöm, ha kicserélték azt a 6-7 kilométert, akkor miért pont a kanyarokban maradt ott?
    Vagy még számítanak pár lánctalpas túristára ? :-)))

  3. BIKE-R szeptember 4, 2007 at 10:39 du. #

    Ti sem tudtátok kideríteni, hogy mire jó a kanyarokban a macskakő ?!
    *****
    1 lehetséges verzió a sok közül:
    Mivel a Soca völgye háborús hadszintér volt és az utánpótlás a Vrsic hágón történt, igen gyakori volt a lánctalpas járművek forgalma a szerpentinen. A lánctalp ezeknek a visszafordítóknak az aszfaltjcsíkjában feltehetőleg “maradandó emlékeket” hagyott, ennek kiküszöbölésére cserélhették az aszfaltot macskakőre a kritikus pontokon.

  4. kutya. szeptember 4, 2007 at 7:13 du. #

    Tegnap este jöttünk meg mi is – Osztrák – Olasz – Szlovén hármashatár környékét, valamint az őrséget és a Mariazell környéki hegyeket jártuk be – jó volt még visszaolvasni is a sok ismerős helyet… 🙂
    És a Vrsic hágó : Ti sem tudtátok kideríteni, hogy mire jó a kanyarokban a macskakő ?!

  5. esSO szeptember 3, 2007 at 10:32 de. #

    Hát igen! Eriknek teljesen igaza van. Olvasva a beszámolót, megint átélem az egész csodálatos utat!

  6. ERIK64 szeptember 2, 2007 at 8:36 du. #

    Blue!
    Nagyon szép ez a túrabeszámoló!
    Csodálatos volt itt ülve újra átélni az egész túrát!
    Egész felpezsdültem így este felé!

  7. Blue szeptember 2, 2007 at 7:53 du. #

    Szia Ispán!
    1000 éve nem láttalak:-) Mindig csak a haverjaiddal futunk össze. Utoljára Koxival:-) Áldott jó fej Ő is!

    No igen:-)
    Nem volt rossz ez a nyári vakáció (hisz nekem ez volt a nyaralásom)….

    Köszönet a szerkesztőknek hogy felkerült!
    Talán valakinek jól jön és többen nézik meg , mint a saját oldalamon:-)

  8. ispan szeptember 2, 2007 at 6:41 du. #

    Szia Blue”
    Jó kis beszámolót rittyentettél
    Én most mászkáltam ezen a környéken.
    Ági pont ebben az időben jött haza,és végül mi motor helyett autóval körbe mentünk Istrián
    no pá is pán

Vélemény, hozzászólás?