Bohemia

Bohemia 2011
www.mgp.hu
A cikk eredetije itt olvasható.

Csapattalálkozó van Imiéknél. Hogy valami nevet is adjunk a dolognak, ez most amolyan útiterv ötletbörze, ha már épp nem motorozhatunk akkor legalább tervezgessünk.

Csabáék egész részletesen megtervezték már a Török utat, nagyrészt erről szól az este..

Részemről csak pár útpont és úgy nagyjából az irány van meg. Régi ígéretem hogy elmegyünk Jicinbe, de Zakopaneban is jó volna egy este a csapattal. SzászSvájcon csak átutaztam egyszer, de már akkor látszott, hogy azt a részt rendesen fel kell deríteni, ott van a PravcickeBrana, Europa legnagyobb természetes kőhídja, várak, kastélyok és természeti csodák tömkelege. Úgyhogy ötletként egy szép körutat vázolok fel, végig Csehország határvidéke mentén, azaz gyakorlatilag át Bohémián.

Szeretném, ha minél többen tudnának jönni, és ez az igazán nehéz, hogy nyáron mindenkinek megfelelő időpontot, célt és napi távokat összehozzunk. Ebben az útban lenne motorozás is és épp elég látványosság amit meg lehet nézni, de nem mennénk túl messzire, gyakorlatilag a legtávolabbi pont is egy nap alatt elérhető ha valaki menet közben tud csak csatlakozni. Ez végül így is lett.

Mondhatjuk, hogy az ötlet bejött, 16 fő már elég komoly létszám, ennyit már nem merek csak úgy adhoc vinni, szóval kell a napi szálláspontok kijelölése és lefoglalása. Motorizáltan is vegyesre sikeredtünk, két család kocsival jött, a többség a nagymotorokkal, Zozoo a Pegivel és csapatunk elsőtúrása egy 125-össel. Na de majd összehozzunk, az itiner és a szálláscímek mindenkinél megvannak, többségnél a gps-ben is feltöltve. Még a menet közbeni rádiózást kellene kicsit jobban felfejleszteni.

Július utolsó napján indulunk, általában ez az időszak elég biztosra vehetően száraz szokott lenni. Ehhez képest három hete folyamatosan esik. Minden nap várjuk, hogy ez már a vége..de csak belecsúszunk. Na mindegy, ilyen is kell.. ahogy Imi mondta végül is legjobb már a konyhában felvenni az esőruhát. Azon ritka esetek egyike áll elő, hogy most nekem kell a legkevesebbet mennem a találkozási pontra..de azért az elázáshoz elég pár perc is. A benzinkutas már rám is furcsán néz mikor mondom, hogy merre megyünk aznap, hát még mikor sorra gördülnek be a többiek a kútra a zuhogó esőben.

Nem is igazán állt el az eső így a csapatot nem terelem az AlacsonyTátra kanyargós útjai fele, megyünk a gyorsabb Kassa-Eperjes-Poprád szakaszon.

A Jasov-i Mammutfenyő és a Szlovak-Paradicsom kanyargások kimaradnak.

Csak Imiék mennek az eredeti útvonalon, mert az Poprádig rövidebb, meg a 125-ösnek a sztráda nem igazán lételeme. Gyakorlatilag egyszerre érkezünk a megbeszélt benzinkúthoz, majd egyből megyünk is tovább a szállásra, a Tátra csúcsaiból semmit sem látni.

Zakopanéban a központhoz közel, egy hatalmas, modern de belül egész szép templom mellett van a szállás. Este séta a mindig zsúfolt főutcán, gyorsan beszerezzük az első lapcsánka (tócsni) adagot. Rendes vacsorázó helyet már nem is olyan könnyű találni, főleg ennyi embernek, de végül az egyik rusztikus étteremben felszabadítanak nekünk két padot. Az étlap szokás szerint érthetetlen, Csele megkéri az egyik lengyel asztaltársat hogy segítsen, rámutogatunk az ételekre, hogy majd azokat kérnénk, ő pedig tolmácsolt a pincérnőnek.

Kapott egy korsó sört köszönetképpen..amit egyből két korsóval viszonzott.

Hát emberes adagokat kaptunk és nem reformkosztot. Már a harmadnál elpilledt a társaság, erre megjelent a pincérnő, hogy na mi van? Miért nem eszünk?… Időkérés!.. nem olyan egyszerű ez.

Közben a zenekar ismerős dallamokat játszik, az egyikbe be is csatlakozunk, magyarul énekelve a népdalt. A vacsorával végül is szégyenben maradtunk, a maradékból még két nap múlva is volt a dobozban.

Reggel továbbra sem a napsütés a jellemző, próbálom tartani az eredeti útvonalat, a táj szép..és szép időben egész jókat lehetne ezen a dombos vidéken motorozni. Egy középhegységen is átkelünk….nagyon lassan, mert a zuhogó eső mellett valami iszonyúan csúszós, hosszbordás aszfaltos szakaszt fogunk ki. Nincs értelme a hegyekben menni tovább, inkább az a Cseh oldalra és fel a sztrádára. Ahogy határt lépünk egyből valami iparvárosban találjuk magunkat… nem kicsi a kontraszt a hegyvidékhez képest..na de most egyenlőre az utazás a cél, késő délután már száraz időben érkezünk Jicinbe.

Az esős út miatt az Adrspach-i kör kimaradt.

Zakopane előző napi nyüzsgéséhez képes elég kihalt a város. A szálláson vacsorázunk, ez nem volt túl jó döntés. A kaja max közepes, a háromszemű pincérlány flegma. Bár a harmadik szeme a tarkóján volt (tetko), valahogy mégis elég ritkán nézett az asztal felé. Este még sétáltunk a belvárosban, keresve, hogy lehet majd Rumcájsz bábut venni másnap.

Reggel a reggeliért át kell sétálni egy másik szállodába, de ez igencsak megéri. Évekkel ezelőtt már egyszer jártam egy jicini panzióban, azóta is emlegettük az ottani hihetetlenül bőséges reggelit..na úgy látszik ez itt városi hagyomány, mert most is ilyet kaptunk.

Az idő is kegyes hozzánk, ma van az első szabadtéri gyalogos program és már nem esik. A városka mellett található nemzeti parkok egyike a Porladó Sziklák nevű képződmény. Ez egy valaha homokkő fennsík volt amit a víz valóságos szurdok labirintussá erodált. Innen ered a Rejtekadó Kerekerdő legendája, az biztos, hogy aki ismeri a területet az rendesen el tudott itt rejtőzni. Mi a legkisebb túrakört járjuk be, ez gyakorlatilag az első nagyobb szikla megmászása. A keskeny szurdokjárat épp csak elegendő, hogy fel tudjak menni rajta, de a kilátás megéri.

Mai napon már SzázSvájc felé tartunk, a táj jellemzően laposabb, de az utak egész jók.

Liberec felett egy kiváló hegyi kanyargón felmegyünk a Svetla kilátóhoz (Jested Tower)..ahonnan a köd miatt nem hogy a panorámát de még magát a kilátót sem látjuk.

Így az első látványosság a Sloup sziklavára, bár ez inkább csak egy őrpont volt a folyóvölgyben elhaladó sókereskedelmi útvonal felügyeletére, még az 1300-as évekből.

A következő látványosság kimondottan a motorosoknak való, pont az út mellett van. Ez a Kamenicky Senov-ban a Kúria-Sziklák, ami leginkább a mi Badacsonyi képződményünkhöz hasonlít. Mára már csak egy kisebb domb, mert a múlt század elejéig mint kőbánya működött.

A mai nap utolsó szakaszán már egy egész vadregényes kis hegyvidéki úton érkezünk az Elba völgyébe, az azonos nevű kis szállóhoz.

Az Elba és a Kamenec patak találkozásánál lévő szálló kívülről nagyon szépen fel van újítva, belül már kicsit régiesebb volt, de teljesen elfogadható. A személyzet kedvessége pedig kiemelkedő volt, maximálisan segítőkészek. Ma csatlakozott hozzánk Zozoo és a Majorék, ők egyben motorozták le a távot eddig. Pont jókor, mert Anikó beszél németül innentől minden étlapot ő fordított, köszönet érte!

Reggelihez már kis „menükártya” van magyarul, itt nem a svédasztalos kaja a divat. Kicsit tájékozódunk, hogy a Pravcicke Brana-ra mennyi időt kell szánni, belefér-e még mellette Drezda is. A pincérlány erősen lebeszél minket, nagyon nehéz kaptatót emleget és egész napos programot, ami mellé más már nem igazán fér be. Így változtatunk.. első úticél Königstein vára ami az Elbát kísérő tanúhegyek egyikére épült. Hatalmas sziklatömb, parkolni a hegy lábánál épített zárt parkolóházban lehet. Kis buszok is visznek fel, mi inkább gyalog indulunk neki. A várfal lábáig épp elég a kaptató, a csapat egy része tovább is gyalogol, de ha már egyszer van egy szép panoráma lift is akkor azt is ki kell próbálni .

A látvány fenséges az Elbára és a környék többi tanúhegyére. A vár inkább egy komplett erődítmény rendszer több épülettel, a történelmi tablók szerint nem igazán vették be.

Ideje tovább indulni Drezdába. Nem ismerjük a várost, sikerül is két csapatra szakadni már a parkolásnál, végül is így járjuk be a várost. A belváros első ránézésre szépen karbantartott óvárosnak tűnik, ami kicsit furcsa, tekintve, hogy a második világháború végén teljesen lebombázták, aztán a keletnémet időkben szocreál építészet „hódított”. De mára már ezeket az épületeket elbontották és az eredeti épületeket állították helyre eredeti tervek és korabeli fotók alapján. Mára igazi turistalátványosság a város, nagyon hangulatos az Elba parti sétány Érdekes helyi jellegzetesség a „napernyő” formára nevelt kis facsoportok.

A városban sétálva érdekes figyelni az épületek falaiban látható megfeketedett köveket, ennyi maradt az eredeti épületekből.

Kicsit későn indulunk hazafele, de azért csak el kellene nézni Bastei-Szikláihoz. Csak egy pár fotót láttám róla, nem tudom mennyire időigényes, de egy kört megér… Hát nagyon is, hihetetlen egy hely. A homokkő sziklák itt is hihetetlen formákat alkottak. Eredetileg is volt is egy helyőrség, kilátással az Elbára (de Königstein is látszik). Mára kiépült, könnyen bejárható, a boltíves hidak amolyan Gyűrűk Ura hátteret adnak. Egy helyen látszik a korábbi ösvény, na oda inkább csak alpinisták mászhattak fel. Van aki meditációra használja a környéket.. legalábbis a szemközti sziklákon valaki épp könyvet olvasott naturalista módon.

Estére hullafáradtan érkezünk a szállásra, nem is keresgélünk más vacsizóhelyet, maradunk a hotelkében.

Reggel tovább kell állni, kár..ezen a környéken el lehetne még tölteni egy kis időt. Mai napra főleg motorozás van, a Cseh és a Német oldalt váltogatva haladunk a határvidéken.. igazi motoros kóborlásra való dombvidék.

Teplice-Annaberg-Plausen az utiterv amit követünk.

A német oldal láthatóan rendezettebb. A cseh is szép, de áthaladunk pár lepukkadtabb településen. A mai napi városnézés Karlovy Vary fürdővároska.

Az óváros nagyon szép, sajna mi kb a szélén lévő piac parkolójában álltunk le, ami elég lehangoló volt.

Érdemesebb bentebb parkolót keresni a Tepla folyó fentebbi részén ahol a klasszicista stílusú hotelek sorakoznak mindkét oldalon. Itt található a fontosabb forrásokat összekötő oszlopos fedett sétány a Kolonád. A város az 1500-as évektől kezdve Európa egyik legnagyobb fűrdővárosa..bár lehet hogy vannak akik inkább mint a Becherovka gyártóhelyeként ismerik .

Egy sétát mindenképpen megér. Bár engem eléggé zavart a turistákra vadászó éttermi kikiáltók tömege, bár lehet hogy csak azért mert sikerült is egy ilyen helyen egy kimondottan pocsék ebédet elfogyasztani… pedig egy natúr csirkemellet szinte művészet elrontani.
A városból kifele még megállapítottam, hogy a helyi rendőrség sem a tolerancia jegyében nevelkedett, egy autóst egy vasúti sorompónál ellenőriztek, cseppet sem zavartatva magukat attól, hogy közben a sorompó felnyílt és kb ötven kocsi vár rájuk.

Na de haladjunk, a ma esti cél és kicsi kis város..amin úgy egyébként simán áthajtottunk volna, mert se hegy, se völgy, se víz… Chodovar a neve.. (azóta részünkről Csodavár) ..és azért tudtunk róla, mert egy lánclevélben egyszer kaptunk róla egy pps-t amiben éppen valaki egy kád sörben fürdik. Azt hiszem a hely kihagyhatatlan, és ha nem akartam nagyon kitolni a csapattal akkor érdemes ezt egy nap szálláspontjának választani..úgy se lehetne tovább vinni őket.

Szóval egy sörgyár-komplexum a ma esti cél. Első a gps a gyárkapuhoz visz, többen már málháznák is le a motorokat.. de azért csak megkeressük a hotelt..alig pár száz méter. Zárt belső udvar, színvonalas lakószobák, szuper. Sajna a prospektusokkal ellentétben a gyár nem látogatható csak adott időpontban.. kárpótlásul viszont kapunk egy tippet a gyárhoz tartózó étteremre ami egy sziklabarlang ahonnan a sörgyártáshoz használt forrásvizet is veszik. Az étteremben végre megtapasztalható az igazi cseh vendéglátás és cseh konyha remekművei. Fantasztikusan finom ételeket kapunk és igazán olcsón. Városnézés már szóba sem jöhet.. ilyen kaja után már csak a szállásra jussunk vissza.

Reggel volt némi probléma a szállásdíjjal, amit mi két részletben előre utaltunk, de ők csak egyet kaptak meg. Szerencsére a hazai „bázis” telefonon mindent rendezett, a cseh részen volt a hiba, a prágai központjuk nem küldte tovább az utalást. Azért kellemetlen, hogy a cseh szállásoknál rendszeresen futunk bele ilyenekbe.

Azért gyakorlatilag késés nélkül tudtunk indulni, mai napra már nem voltak igazán kanyarok betervezve (azaz igazából voltak, de így a végére már inkább kisimítottam az útvonalat, elmarad Hlubovka Vára ás Ceske Budejovice is).

Viszont így sokkal több időnk marad Csehország második leglátogatottabb városára (Prága után) és ez pedig CeskyKrumlov.. a Moldva parti kis gyöngyszem. Alapvetően kis területen lévő óváros rengeteg látnivalót kínál. Órákon át lehet sétálni a zegzugos utcákon míg végül fel lehet sétálni az 54 méter magas vártoronyba (függőhídon át, mely alatt a várárokban medvék laknak).

Séta után be lehet ülni valamelyik Moldva parti kis kifőzdébe ami helyenként csak egy kis udvar két ház között és az ablakon át adják ki az ételt. Evés közben meg lehet nézni a folyó kis zúgóin leereszkedő raftingosokat vagy tutajosokat. Ez utóbbiak általában szárazabban úszták meg a dolgot.

Túránkat gyakorlatilag zártuk is itt, még megaludtunk de reggel már mindenki a saját tempójának megfelelő időpontban és úton indult hazafele, remélhetőleg szép emlékekkel megrakodva.

MGP 2011. december
www.mgp.hu

Tags: ,

Még nincs komment.

Vélemény, hozzászólás?