Erdélyben Lillin Ferenccel

Darszi barátommal elhatároztuk, hogy a hétvégi motorozások mellé ideje beillesztenünk egy hosszabb közös túrát. Mindketten Kolozsvárról származunk, így az erdélyi és ezen belül is székelyföldi túra ötlete kézenfekvő volt. Ahogy ez lenni szokott, ameddig Kolozsváron laktam sem alkalmam, sem motorom nem volt, amivel neki lehetett volna vágni egy 2.000 kilométeres útnak.

Jóval indulás előtt készítettem egy részletes túratervet. Kimértem pontosan minden napra a kilométereket, az útvonalat, a megállókat, szóval úgy igazán tudományosan közelítettem meg a témát – majd az indulás előtti pénteken este Darszi még kifutott egy körre, és észrevette, hogy a BMW K75-ösén elkezdett csöpögni a hűtővíz. Rossz ómen mondanák a jósok! Szerencsénkre szombaton sikerült beszervezni egy jó szerelőt és találtunk alkatrészt is a vízpumpához. Így végül egy nap késéssel indultunk el úgy, hogy a precíz kis túratervünket dobhattuk a kukába. Innentől kezdve az egész út improvizációvá alakult és biztos, hogy ez is hozzájárult a túra sikeréhez.

Mátyás király szobra Kolozsváron (foto Agárdi)

 1. nap: 2005. május 14
Budapest – Kolozsvár

Ha gyorsan akarsz Kolozsvárra jutni, akkor menj az M3-on Füzesabonyig, ott térj a 34-re Kunmadarason át Karcagig, onnan a 4-esen Ártándig, át a határon és az E60-on Nagyváradon át Kolozsvárig. Így 450 km ez a szakasz.

Ha a legrövidebb úton mennél, akkor válaszd a 4-es út, Ártánd, határ, E60-as út Nagyváradon át Kolozsvárig (nagy forgalom, sok teherautó és nyomvályú) útvonalat, de már 400 km után Kolozsváron leszel.

Mi az Alsónémedi, Újhartyán, Cegléd, Újszász, Jászapáti, Heves, Füzesabony, Tiszafüred, Debrecen, Nyírábrány, határ, Margita (Marghita), Szilágysomlyó (Simleu Silvaniei), Zilah (Zalau), Kolozsvár (Cluj) útvonalon tettünk meg 550 km-t. Viszont mind a magyar mind a román oldalon kisebb forgalmú és szebb szakaszokon haladtunk. Ezen az etapon a Zilah-Kolozsvár szakasz a legszebb. Jó minőségű, kisforgalmú, eleinte szerpentines, majd lustán tekergő utakon haladsz a dimbes-dombos, erdő borította Szilágyságon át.

Úton Kolozsvárra 

 2. nap: 2005. május 15
Kolozsvár (Cluj) – Mezőkirályfalva (Craiesti) – Marosvásárhely (Tirgu Mures) – Szászrégen (Reghin) – Maroshévíz (Toplica) – Borszék (Borsec) – Durau

Kolozsvártól Marosvásárhelyig az utad a Mezőségen vezet át. Szemben a Szilágysággal a dombokat itt nem borítja erdő, így a táj jellege kopárabb. Az út hol a dombok lábánál kanyarog, hol fel- és alá lejt azokon át. Marosvásárhelyen érdemes benézni a város történelmi központjába, és megnézni a várat. Innen az út gyakorlatilag a Maros völgyén vezet felfele. Az első nagyobb település Szászrégen. A város korábban a szászok lakta vidék legnyugatabbi pontja volt. Ezt az örökséget a város épületeiben még mindig fel lehet lelni. Szászrégent elhagyva az út folyamatosan emelkedik, és balról a Kelemen, jobbról pedig a Görgényi havasok övezik. Visszatérnek az erdők, a lombhullatók helyét átveszik a fenyvesek. Az út mentén több helyen találni pihenőt, amelyik levezet a folyóhoz. Ottjártunkor az utat éppen javították ezért nehezen haladtunk Maroshévízig. Úgy tudom, azóta végeztek a felújítással, így te már az út helyett a gyönyörű tájnak szentelheted a figyelmedet. Maroshévízen van egy strand ahol nyaranta nagy az élet, és kempinget is találsz. Mi itt áthaladtunk és Borszéken tartottunk pihenőt.

Borszék a századelőn felkapott üdülő volt, épületei is ebből a korból származnak. Bár mostanra állaguk nagyon leromlott még mindig őrzik az 1900-as évek fellendülésének hangulatát. Az üdülőtelep természetes pezsgővizű források köré épült. Érdemes egy pohárral ellátogatni pár ivókúthoz és megkóstolni a vizeket. Mindegyiknek más az íze és az ásványanyag tartalma. Különböző betegségek kúrálására ajánlják őket, de egészséges ember is igen finomnak fogja találni őket.

A szállásunk Durauban volt a Csalhó hegység lábánál található üdülőhelyiségben. Ez már Moldova legnyugatibb csücskének számít, a magyar szó is kevesebb errefelé, viszont mindenki barátságos és segítőkész, ha motorost lát. Mivel Durau sízőhely, májusban nem nagyon van vendég, így kedvünkre válogattunk a szállásokból. Végül a biztonságos parkolás miatt egy szocreál piros-sárga-kék színekben pompázó szállodában kötöttünk ki.

Tájkép a háttérben a Csalhóval

 3. nap: 2005. május 16
Durau – Békás (Bicaz) – Békás szoros – Gyilkos tó – Gyergyószentmiklós (Gheorgehni) – Csíkszereda (Miercurea Ciuc) – Tusnádfürdő (Baile Tusnad)

Az 50-es években a Beszterce patak útját elzárták egy duzzasztógáttal ennek eredményeképpen született meg a Békás tó. A reggeli nap sugaraiban fürödtek a környező hegyek és fenyvesek, amikor körbemotoroztuk a tavat. Az út jó volt, a forgalom gyér, a táj pedig gyönyörű.

A békási gátnál

A gát után a Békás patak folyását követtük a Békás szoroson át. A szorosban az út nem szélesebb két nyomtávnál, ugyanakkor a sziklafal jó 250 méterre magasodik mindkét oldalon, és dübörgéssé erősíti fel a patak hangját. Fenséges útvonal, érdemes kétszer is oda-vissza áthaladni rajta.

A Gyilkos tó 1837-ben egy hatalmas földcsuszamlás eredményeképpen alakult ki. A lecsúszó föld elzárta a Békás patak útját. A völgy megtelt vízzel, és elfedte a völgyben nőtt fenyőket. A fenyőknek időközben a felső vége lemorzsolódott, viszont a vízben található ásványanyagok konzerválták a törzseket, amelyek arasznyira kiállnak a tóból, ezzel meghatározva annak jellegzetes arculatát. Itt mindenképen állj meg, és sétálj végig a tó partján. Ha éhes vagy szomjas lennél a parton vendéglőt is találsz, a környéken sok és változatos a szálláslehetőség.

Innen Gyergyón és Csíkszeredán át folytattuk az utunkat Tusnádfürdő felé. Az út végig a Csíki medencében halad. Két oldalról a messzeségben a Gyergyói havasok és Hargita csúcsai sejlenek. Csíkszeredánál tarthatsz egy kitérőt Csíksomlyóig amelyik a katolikus székelyek leghíresebb kegyhelye. Mi ezt kihagytuk, egyszerűen végigcsorogtunk a medencén, majd felkapaszkodtunk Tusnádfürdőig. Mivel ez is üdülőhelyiség, szállás bőven van minden igény számára. A település arculatát szintén a századelei építészet és a fenyvesek közelsége határozza meg akárcsak Borszék esetében.

 4. nap: 2005. május 17
Tusnádfürdő (Baile Tusnad) – Kozmás (Cozmeni) – Kászonújfalu (Casinu Nou) – Székelyudvarhely (Tirgu Secuiesc) – Bálványosfüred (Baile Balvanyos) – Szent Anna tó (Lacu Sfinta Ana) – Sepsibükszád (Bixad) –
Sepsiszentgyörgy (Sfintu Gheorghe) – Kökös (Chichis) – Brassó (Brasov) – Brassó Pojána (Poiana Brasov) – Barcarozsnyó (Risnov) – Törcsvár (Bran) – Azuga – Busteni – Sinaia – Brassó (Brasov) – Feketehalom (Codlea) – Fogaras (Fagaras)

Tusnádfürdőtől pár kilométert visszamentünk az előző napi útvonalunkon, majd betértünk a Kászon patak völgyére. Ez volt számomra az egyik legemlékezetesebb szakasz. Ember és település alig van a völgyben, jó út és szép táj annál inkább. Udvarhelyen valahogy átverekedtük magunkat (helyenként nagyon rosszak az utak a városban) és Bálványosfüred érintésével felmentünk a Szent Anna tóhoz. A tó egy kialudt vulkán kráterében alakult ki, bármelyik székelyföldi túra kötelező eleme. A tó mellett fizetős parkoló van, innen gyalogosan pár percre van a tó. Elvarázsolt hangulata van a helynek, annál is inkább, mert nagyon tisztán tartják és óvják. Árusnak vagy vendéglőnek nyoma sincs a tóparton, és ez így van jól. Semmi sem zavarja a pihenőnket.

Szent Anna tó

A tóba benyúlik egy stég, amelyiknek egyik deszkáján akkora lyuk van, amekkorába befér egy felnőtt keze. A szájhagyomány szerint, aki a lyukon keresztül bedugja a kezét a vízbe, egy évvel tovább fog élni. A kérdés csak az, mihez képest.

Lyuk a stégen

Szent Annától Bixádon át Sepsiszentgyörgy érintésével Brassó felé vezet az utunk. Brassó főterét érdemes megnézni, mert a Fekete templom és a városháza révén még mindig őrzi a jómódú középkori kereskedőváros hangulatát.

A brassói városháza

Brassóból egy szép szerpentinen vezet fel az út Brassó Pojána üdülőre, majd onnan egy újabb szerpentinen jutunk le Barcarozsnyóba. Ne hagyjátok ki a középkori várat, mi sajnos csak egy tankolásnál, jóval Barcarozsnyón túl láttuk felsejleni a körvonalait a hegyoldalban. Itt már a Déli Kárpátokban lábainál járunk és folytatjuk utunkat Törcsvárig. A hely nevezetessége, hogy Erdély és Havasalföld történelmi határán vagyunk, ezért is épült ide a középkorban egy a határt őrző vár. Mindenképpen érdemes meglátogatni.

Törcsvár

Innen visszatérünk Barcarozsnyó felé és onnan a Déli Kárpátok előhegyein átvágunk a Prahova folyó völgyébe. A völgy mentén nagyon forgalmas úton elmentünk Sinaiaig. Sinaia a román királyi család téli üdülőhelye volt, itt található a Peles kastély, amit szintén érdemes meglátogatni.

Sinaia volt az utunk legdélibb pontja. Innen visszafordulunk és Brassó, valamint Feketehalom érintésével Fogaras felé vesszük az utunkat. Az etap szépségét az adja, hogy naplementében haladunk a majdnem nyílegyenes úton, amelyiket egyik oldalról a Fogaras havas csúcsai a másik oldalon az Olt síksága, és attól északra a Szászság szegélyez. Fogarasban egy kis panzióban szálltunk meg a főtéren. A motorok a zárt hátsó udvarban pihentek.

 5. nap: 2005. május 18
Fogaras (Fagaras) – Bilea tó (Lacul Bilea) – Szeben (Sibiu) – Bürkös (Birghis) – Medgyes (Medias) – Berethalom (Biertan) – Segesvár (Sighisoara) – Udvarhely (Odorheiu Secuiesc)

Reggel meglátogattuk Fogaras várát. Bár nagyon elhanyagolt mégis nyers erőt sugároz a többször átépített erődítményrendszer.

Fogaras vára

Terveink szerint meg akartuk látogatni a Bilea tavat, amelyik közel 2000 méter magasan található a Fogarasban. Sajnos túl korai volt az idő, csak a menedékházig jutottunk el és a távolban láttuk a vízesést, amelyik elvezeti a tó vizét. Feljebb az út motorral még kikerülhető sziklaomlásokkal, később teljes szélességű több méter magas hótorlasszal volt elzárva. Így is a látványért érdemes a kitérőt megtenni. Visszatértünk a főútra és Szebenen keresztül bekanyarodtunk a Szászságba. 20 évvel ezelőtt itt még virágzó, szász falvak voltak, szép házakkal, gondozott gazdaságokkal. Időközben a szászok kitelepültek Németországba és kevés kivétellel a házak elhagyatottak, jobb esetben betelepültek által lakottak, de elhanyagoltak. Olyan mintha egy kataklizma vonult volna át a vidéken és megtizedelte volna az embereket. Berethalomban megállunk és meglátogatjuk a vártemplomot. Nem egyedülálló a környéken, viszont a legszebb állapotban van. Mindenképpen megéri azt az egy órát, amit rászántunk.

A berethalmi vártemplomban

Medgyes érintésével Segesvár felé tartunk és meglátogatjuk a történelmi városközpontot a dombon. Ódon hangulatú utcácskái a középkort idézik, ékessége az öreg vártoronyban található bábokat mozgató óramű. Egész nap kerülgettük az esőt, amelyik Segesvár után nem sokkal a nyomunkba szegődik, és Udvarhelyig csuromvizesre áztat. Udvarhelyre már be sem értünk, hanem szakadó esőben és sötétségben betértünk az első panzióba Udvarhely előtt. A tulajdonos endurózik, egy bor mellett vele beszélgetve költjük el a vacsorát.

 6. nap: 2005. május 19
Udvarhely (Odorheiu Secuiesc) – Tolvajostető (Pasul Vlahita) – Udvarhely (Odorheiu Secuiesc) – Farkaslaka (Lupeni) – Parajd (Prajd) – Szováta (Sovata) – Nyárádremete (Eremitu) – Szászrégen (Reghin) – Mezőkirályfalva (Craiesti) – Kolozsvár (Cluj)

Uvarhelyről Homoródfürdőre mentünk. Itt érdemes egy rövid pihenőt tartani és inni az út mellett fakadó ásványvízforrásból. Az út magashegyi legelőkön visz át a Hargita szívébe, a Tolvajostetőre. A tetőn, közel 1000 méteres magasságban Márton Áron püspök emlékére emelt hármaskereszt emlékmű található.

Tolvajos tető

Ha továbbmennél az úton, akkor Csíkszeredába jutsz. Mi itt visszafordultunk és a Sóvidék felé vettük az irányt. Farkaslakán Tamási Áron Szervátiusz fivérek által faragott síremléke a klasszikus látnivalók közé tartozik.

Tamási Áron síremléke

Ezután következik Parajd, a Sóvidék központja. Itt alászálltunk a bányába. Hihetetlen látvány a föld alatt kalandozni a sportcsarnoknyi termekbe, amelyeknek a falai, a padlózata és mennyezte is sótömb. Mindeközben pár tíz méterrel odébb még ma is zajlik a kitermelés.

A sóbányában

A bánya lejáratánál friss kürtőskalácsot sütnek. Ki ne hagyjátok!

Kürtőskalács és motor

Szovátán mindenképpen érdemes megnézni a Medvetavat. A tó a nevét az alakjáról kapta, amelyik hasonlít egy kiterített medvebőrre. Ennél talán fontosabb a sós víz közismert gyógyító hatása. Amikor itt jártunk még nem volt nyitva a strand. Ha te nyáron jársz erre, akkor biztos jól esik majd megmártózni és lebegni a vízen. Szovátáról mellékutakon tartottunk Szászrégenbe. Ez mindenképpen hibás döntés volt. Az út olyan rossz minőségű, hogy komolyan féltettük a motorokat. Igazság szerint ez az egyetlen útszakasz, amit semmiképpen nem ajánlok nektek. 20 kilométeres kínlódás után Szászrégenben pihentünk meg egy kései ebédre, majd a Mezőségen keresztül tértünk vissza Kolozsvárra.

 7. nap: 2005. május 20
Kolozsvár – Budapest

Darszi még Kolozsváron marad egy napra. Én a legrövidebb úton gyorsan haladok Budapestig, az eső megint a nyomomban van. Rossz visszarázódni a hétköznapok mókuskerekébe, de jó érzés visszagondolni a 2000 kilométernyi útra és a látottakra.

Feri 

Darszi

 Általános tudnivalók

Ahol két helyiségnevet látsz az első a magyar, a második zárójelben a hivatalos román, amit a térképeken és útjelző táblákon is megtalálsz. A magyar nevű településeken jó eséllyel magyarul is beszélnek. Székelyföldön majd’ mindenki magyarul beszél. Az utak minősége igen változó. A főutak általában jó állapotúak, a mellékutak nagyobb része elfogadható, kisebb része katasztrofális. Ezeket külön megemlítettem.

Az utak jellemzően áthaladnak a falvakon, ahol viszont sokszor nincs járda és emiatt az élet a főúton zajlik. Érdemes ilyenkor óvatosan haladni. Ezt az is alátámasztja, hogy néhány falu rendőrőrse rendelkezik radarral, és nagy élvezettel vadásszák a legkisebb sebességtúllépést is. Minket egy 40-es táblánál lemeszeltek 43-al, és képesek voltak háromnegyed órán keresztül jegyzőkönyvet körmölni, amiről végül kiderült, hogy csupán írásos figyelmeztetés – de nem volt mindenki ilyen szerencsés. A falvakban kora reggel és napnyugta körül ki- és behajtják a csordát a legelőre és vissza. Ilyenkor a marhák szintén a főúton haladnak, és a dolgukat is oda végzik. Ez van!

Helyiségen kívül általában mindenki betartja az ésszerű szabályokat, de őrült előzést, erőszakos vezetőt itt is szép számmal látni. Az autósok kevésbé vannak hozzászokva a nagymotorokhoz. A nagyobb városokban, csúcsforgalmi időben a közlekedés kissé kaotikusnak tűnhet. Mivel kevés a motor ne számítsatok arra, hogy automatikusan beengednek az autósorok között vagy a közlekedési lámpánál álló sor elejére.

A fő és mellékutak mentén legalább 70 kilométerenként – de általában sűrűbben – van benzinkút. A harmadrendű utakon ez már nem biztos. Ha van kút, akkor minden manapság használatos olómmentest be lehet tankolni.

Szállást is sok helyen lehet találni. A főbb utak mentén vannak panziók. Javasolom azt ahol a motort az udvarban, netán garázsban el lehet zárni. Az árak 2-10 eFt/fő/éjszaka között változnak. Minden szálláson lehet étkezni és sok az út menti vendéglő. Az árak nagyjából a magyarországiak színvonalán vannak, főként, ha a vendég nem beszél románul. A nagyobb benzinkutak, üzletek és a szállodák elfogadnak akár Mastercard akár Visa bakkártyát. A városokban biztos lehet forintot vagy eurót váltani akár a bankokban akár a pénzváltó irodákban. Bankoknál automatából is fel lehet venni készpénzt bakkártyával.

Végül érdemes megjegyezni, hogy a tévhittel ellentétben az emberek általában kedvesek, közlékenyek és segítőkészek. Különösen igaz ez a fiatalabb generációra, akinek a tagjai az idegen nyelvekkel (angol, francia, esetleg német) is közelebbi ismeretségben vannak.

 Néhány hasznos link

www.szekelyszallas.ro

www.szekelyfoldiinfo.ro

www.erdelyiszallas.lap.hu

www.erdelyivendeghazak.ro

www.cchr.ro

Képek és szöveg © 2006 Lillin Ferenc

Tags:

4 hozzászólás to “Erdélyben Lillin Ferenccel”

  1. Hunor június 9, 2016 at 9:28 de. #

    Kis helyesbítés: Tirgu Secuiesc – Kézdivásárhely

    Gratula a körúthoz, visszavárunk.

    Üdv,
    Hunor

  2. irma augusztus 21, 2015 at 6:09 de. #

    Azóta biztosan még többször is jártatok Erdélyben, Szovátáról megtettétek az utat a Nyárád völgyén keresztül is. Mi Marosvásárhelyen lakunk, sokszor, nagyon sokszor végigjártuk ezeket az utakat, de sohasem tudunk betelni velük. Most tervezem eljutni a Hortobágyra, mert ott még nem voltam, a Szilágyságon keresztül akarunk menni, így akadtam rá erre a leírásra. Minden megfelel a leírásotoknak, azóta sem sokat változott…

  3. D. Attila március 24, 2008 at 9:07 du. #

    Szépen össze volt foglalva, én is kolozsvári vagyok, idén szeretnénk többször is lemenni.
    Üdv. Attila

  4. Kádár Gábor szeptember 15, 2006 at 2:12 du. #

    Gratulálok srácok!
    idén mi is egy 1890 km-es utat tettünk meg Erdélyben, igaz, autóval.
    minden évben megyünk 1-2-szer. a decemberi következik.
    Nekünk Erdély kifogyhatatlan meglepetést adó szépsége minden évben lebilincsel.
    jövő nyáron is odamegyünk !

    Mi is Kolozsváriak vagyunk!
    Kádár Gábor és Somai Boróka

    minden jót fiúk !
    kg

Vélemény, hozzászólás?