Nagyon korán keltem és kora reggel el is mentem egy kicsit csavarogni Moabban, de a hajnali fotózásból semmi sem lett, a napsugarak sem tudtak keresztül verekedni a sűrűn gomolygó felhőkön, hogy elképzelhetetlenül vörösre és narancssárgára fessék a Moabot körülvevő homokkő sziklákat. Majd este – gondoltam – itt úgyis hármat alszunk, tehát még maradt kettő.

Aki még bírta a vörös sziklákat annak végre minden együtt volt. Az Arches nemzeti park megfürdött az éjszakai esőben, és reggel a világ legérekesebb sziklaszobraival és ragyogó napsütéssel várt minket.

Kora reggel volt még, amikor átmentünk megreggelizni egy közeli étterembe a Ramada szálló mellett. Ham and eggs sült krumplival, kávé, tea. A kis étterem kellemes meleget és kávé meg rántotta illatot árasztott, amivel az álmosan, felhősen és hűvösen induló reggel emlékét megszépítette. Sokan ültek körülöttünk mindenféle mosolygós népek, talán a hosszú hétvége kellemes emlékeivel telt turisták, néhányan, mint azok a nevetgélő lányok ott a sarokban valószínűleg helyiek, akik talán dolgozni, talán iskolába mentek. A reggeli nagyjából 30$ volt, talán nem olcsó, de most jól esett.

A három éjszakás egy helyben tartózkodást kihasználva felújítottuk az eddig viselt ruháinkat. Kiválasztottunk egy szimpatikus mosodát a közelben és megtanultuk a gépek kezelését. A laundromatot az amerikai filmekből úgy ismerjük, mint a szocializáció és művelődés népszerű helyszínét. A mosás ideje alatt az ember vagy ott hagyja a cuccot és más elfoglaltságot keres, vagy végigvárja amíg a gépek elkészülnek, ilyenkor vagy beszélget, vagy olvas, vagy TV-t néz. Az mi mosodánkban épp egy sportosan öltözött férfi unatkozott, amikor megérkeztünk. Kerékpárja odakint állt a falnak támasztva. Előbb magunktól próbáltunk rájönni, hogy mi lenne a legjobb technológia, aztán tanácsot kértem tőle, és készségesen segített is, bár mint kiderült neki is épp aznap volt az első amerikai mosoda élménye. Új-zélandból érkezett és a feleségével épp kerékpárral járták be az USA legérdekesebb területeit, így jutottak el Moabba.

Az első szabály, hogy a mosáshoz sok-sok 25 centes kell, vagyis először a pénzváltó gép használatát kell megtanulni. A következő a mosópor és öblítő áruló automata, amiből kis dobozokba csomagolt porokat lehet venni, akkorák, mint két cigarettás doboz egymásra rakva. A mosógépen hamar kitalálható, hogy melyik port hová kell beönteni, annak, aki már otthon is kezelt mosógépet. Cica és új-zélandi barátunk itt átvették az irányítást, én csendben a háttérbe húzódtam egész addig, amíg a ruhák betöltésére került a sor.

A mosás idejére otthagytunk mindent, összedobáltuk a cuccainkat és Barna átköltöztetett minket a többiek mellé a Ramadába, ahol addigra már felszabadult egy szoba. Később visszamentünk ruhát szárítani. A szárítást kétszer futtattuk le és a végére már nagyon elegem volt a várakozásból. Azóta sem tanultam meg mosógéppel mosni.

Az Arches nemzeti park látogatóközpontja

Moab fő látványossága az onnan alig néhány kilométerre, a Colorado folyó szemközti oldalán fekvő Arches nemzeti park. Ide gurultunk ki késő délelőtt. Nem siettünk, mert az aznapra tervezett motorozás a GPS szerint alig volt több mint 90 km. A parkban sokat akartam fényképezni, ezért a csoporttól különváltunk, így nem volt sem rohanás sem alkalmazkodás.

Az Arches nemzeti park a természetes szikla boltívek legjelentősebb lelőhelye a földön, ahol több mint 2000 ilyen formációt tartanak nyilván, a legkisebb egy méteres (definíció szerint ettől a méterről tekintik boltívnek), a legnagyobb terpesztése kb. 100 méter.

A sziklaívek kialakulása hosszadalmas és bonyolult folyamat. Először is az kell hozzá, hogy a fennsíkot alkotó szilárd (kb. 90 méter vastag) kőzetréteg hatalmas nyomást kapjon alulról és felemelkedjen. Ettől a felszíne töredezésnek indul. A törés sokszor érdekesen szabályos, párhuzamos vonalak mentén következik be. A törésvonalakba beszivárgó víz aztán a sziklát szabályosan szeletekre vagdalja. ehhez a gyakran egy napon belüli 40 fokos hőmérséklet ingadozás is szükséges, ami itt az 1.500-2.000 méteres magasságú sivatagi éghajlatban természetes adottság. A szeleteket a helyiek a halak hátúszójához hasonlítják, ezért a nevük „fin”. A sziklalemezek aztán tovább erodálódnak és így keletkeznek bennük a hasadékok, amelyek aztán boltívekké szélesednek.

A boltívek keletkezését bemutató tabló.

Ilyenek a párhuzamos lapokra töredezett lemezek.

Az Arches legérdekesebb látnivalói a kitérők végén hosszabb-rövidebb sétával közelíthetők meg. Ezek az elérés sorrendjében a következők:

• Courthouse Towers
• Windows section
• Delicate Arch
• Devil’s Garden

A park bejárata után az első jelentősebb megállóhely a Courthouse Towers terület. Itt találhatók a Three Gossip, a Sheep Rock, az Organ és egyéb érdekes sziklák, amelyek nem boltívek ugyan, de némelyikük modern szobornak is elmenne.

A La Sal Mountains kilátóhelynél fiatal parkőr leány szórakoztatta az arra járó vendégeket, elsősorban a gyerekeket. Gyurmával mutatta be, hogy mennyivel nagyobb a boltív teherbírása a közönséges keresztgerendáénál.

Three Gossips – a Három Pletykafészek

Cica a sivatag élővilága iránt mutatott élénk érdeklődést. Sorban dokumentálta a virágokat, kaktuszokat, bogarakat és gyíkokat. Időnként engem is lefényképezett és már reflex-szerűen minden szembe jövő motorost.

Cica a természetfotós – a kis kaktuszok kíváncsian köré gyűltek.

Az apró rovaroknak épp ebédidő lehetett.

Errefelé ő a tápláléklánc csúcsa, ha magamat nem számolom bele.

A második érdekes megállóhely a Windows Section, ahol a North Window, a South Window és a Turret Arch formációkat lehet körbesétálni. Itt is hosszabb időt eltöltöttünk a hatalmas kőkapuk körül mászkálva.

A Balanced Rock – Kiegyensúlyozott Szikla – ezután kell elfordulni jobbra a Windows Section felé.

A Windows Section – itt van a turret Arch, a North Window és a South Window

Turret Arch – Tornyocska Szikla

Mintha óriások dobálództak volna gyurmával.

A kísérőautó személyzetével itt futottunk össze – Joli, Erzsike és Barna.

A lányok a Turret Arch árnyékban üldögéltek, miközben mi Barnával rohangáltunk körba, hogy megtaláljuk a legjobb beállításokat.

A művész épp a fényviszonyokat mérlegeli.

A legfelkapottabb boltív a 16 méter magas Delicate Arch, amely Utah állam szimbóluma, az autók rendszámára is ezt festik fel az állam azonosítójaként. Mind alakja, mind elhelyezkedése elég különleges. 2002-ben a téli olimpia lángját direkt elhozták ide, hogy átvihessék a boltív alatt. Utoljára állítólag 2006-ban mászta meg valaki a Delicate Archot segédeszközök nélkül, amikor ezt még nem tiltották. Azóta a parkban nem szabad megmászni az elnevezett sziklaformációkat.

A Delicete Arch, az a pirinyó kis boltív ott középen Utah szimbóluma. (Fotó: Kósa Barna)

A Delicate Acrh megközelítéséhez két kilométert gyalogolni kell a Wolfe Ranchtól, kényelmesebbek csak távolabbról tudják megnézni, mert egy meredek falú sziklaplató tetején áll. Aki elmegy az Upper, vagy Lower Delicate Arch Viewpoint kilátóhelyekhez, az kevesebb gyaloglással megússza, csak vigyen magával teleobjektívet.

Végül egy hosszabb motorozás után eljutunk a campinghez, ahol a Devil’s Garden, az Ördög Kertje kezdődik. Itt van nem messze a 2008 augusztusában leomlott Wall Arch és a ma leghosszabbnak ismert Landscape Arch. Ezekhez megint gyalogolni kell.

Késő délután az éhség hajtott minket hazafelé. A parkban a Devil’s Garden mellett van vezetékes ivóvíz, de élelmiszert nem lehet venni, még a Visitor Centerben sincs semmi ilyesmi, ezért aztán fájó szívvel ugyan, de lassan otthagytuk a parkot. Még megálltunk egy-egy kilátóponton az út mellett, segítettünk egy világjáró motorosnak fényképet készíteni magáról a kamerájával, aztán leereszkedtünk a fennsíkról a völgybe, hogy visszatérjünk Moabba. Sötétkék felhők gyülekeztek fölöttünk.

A késői ebédre egy Pizza Hut-ba tértünk be a Ramadával majdnem szemben. A Pizza Hut hasonlóan működik, mint nálunk, csak ez az üzlet épp tök üres volt amikor bementünk. Amíg a hatalmas pizzákra várva ott üldögéltünk a felhőszakadás is megérkezett. A legjobb ütemben jöttünk ebédelni. Kényelmesen megettük a pizzát, ami most nagyon jól esett és mire befejeztük az eső is elállt. Az úttest egy hatalmas hömpölygő folyammá változott, a szállodában elment a villany és csak órák múlva jött vissza.

Előtte …

… közben.

Később megbeszéltük a többiekkel a másnapi programot és végre aludtunk egy nagyot. Eszembe sem jutott korán felkelni, hogy reggeli napfényt fényképezzek.

A nap mérlege kb. 600 fénykép, többségük végre álló helyzetben és némi beállítással. Előző nap 1.500-at készítettünk – a legtöbbet mozgásban. Remélem találok köztük egy-két jobb darabot, bár a reggeli és a délutáni felhők miatt a legjobb színhőmérsékletek most hiányoztak.

Motorosoknak ajánlott:

Agárdi György, 2007. október 2.