A Grossglockner, illetve a hegyek között keringő panorámaút nemhiába népszerű a motorosok körében, ezt már én is biztosan állíthatom. Ausztriai „hegyitúránkat” olaszországi kitérővel tettük még izgalmasabbá.

Eredetileg 6 naposra terveztük az utat, de a sors úgy hozta, hogy csak 5 lett belőle, ami a nagy meleg miatt nem is volt olyan nagy baj. Még januárban elterveztük, hogy idén megnézzük Ausztria legmagasabb hegycsúcsát és mivel egyik barátom alig egy órára onnan dolgozik egy hotelben, ezért a szállás is adott volt. A Krimml vízesés közelében, a Gerlos Alpenstraße egyik családi panziójában foglaltunk szállást 3 éjszakára.

Ahogy a www.wetter.at –n néztem az időjárásjelentést, kénytelen voltam megbarátkozni a tudattal, hogy esőben fogunk motorozni. Az indulás napján szakadó esőre ébredünk, szürke felhőkkela szélrózsa minden irányában. De csodák csodájára másfél óra alatt elvonul az egész felhőkavalkád és szikrázó napsütésben indulhatunk Ausztria irányába.
Kópházánál lépjük át a határt, utána az S31-en Wiener Neustadtig, rá az A2-re pár kilométer erejéig, majd az S6, B23 következik.  A késői indulásnak a Mariazellben eltöltött idő látja kárát, gyorsan megnézzük a szépen felújított bazilikát, aztán megyünk is tovább a B24, B25 és B146-os úton tovább Hieflau és Liezenen keresztül Radstadt irányába. Az utunk patakok és kisebb folyók mellett vezet az osztrákoktól megszokott, jó minőségű aszfalton.

A nagy távolság miatt pihenni csak alig állunk meg, néhány fénykép erejéig.

Ahogy közeledünk Krimml felé, úgy nőnek a hegyek is körülöttünk. A gerlosi panorámaútra érve tábla figyelmeztet előre, hogy a továbbjutásért fizetni kell. 4 Euró motoronként, a jegy egész napra érvényes. Itt található a Krimml vízesés, ami Európa legnagyobb vízesése. Na ez a kijelentés egy kicsit óvatosan kezelendő, a víz lépcsőzetesen szalad a mélybe, szerintem a Plitvicei tavaknál található vízesés nyomába sem érve.

Kilátás a Gerlos Alpenstraßé-ról

Nagy nehezen találjuk csak meg a panzióba vezető utat, de legalább kihasználom az útdíjat, kétszer megyek el a lehajtó mellett… A szállásunk a világ zajától távoli kis tavacska partján, idilli környezetben található. www.finkau.at Az áramot, a villanyt saját maguk állítják elő, ahogy a patakok tisztaságát nézem, az ivóvizet nem túl nagy erőfeszítéssel. Kedvesem korán nyugovóra tér, mi pedig Gábor barátommal megünnepeljük az érkezést, megkóstoljuk a hely jellegzetes söreit és sárgabarack pálinkáját. A napi táv 600km volt.

Szálláshelyünk – Finkau

Miután felébredünk úgy döntünk, hogy maradunk és sétálunk egyet a közeli hegyekben. A döntésben az előző este is nagy súllyal közre játszik. Jól döntünk, délután elered az eső.

Napsütéses reggelre ébredünk, reggeli után indultunk is vissza B165, 168-ason Zell am See irányába. Utána a B311-esen Bruckig, itt dél fele fordulva érjük el a Grossglockner Hochalpenstraße-t. Útdíj itt is van, 18 Euro/motor, szintén egész napra és nem behajtásra érvényes, kicsit drága, de megéri befizetni.

Grossglockner Hochalpenstraße

Többszöri megállással jutunk el a 2407 méter magasan fekvő Fuschertörlre. Kötelező fényképezés után nekivágunk a 2571 méter magas Edelweißspitze-nek, ahol gyönyörű kilátás tárul elénk.

Kanyarvadászok csemegéje

Itt ért egy kisebb meglepetés, mivel a motorom alapjárata megszűnt létezni. Befecskendező és motorelektronika ide vagy oda, a ritkább levegővel nem tudott mit kezdeni.

Kilátás az Edelweißspize-ről

Innen nem messze található egy kőépítmény, ami az útépítés során meghalt embereknek állít emléket. Az utat 1930-ban kezdték építeni 3200 munkással és 1935-ben nyílt meg teljes, 47,8km-es hosszában. Az első motorkerékpár, ami végighajtott az úton egy Indian Scout volt.

Kaiser-Franz-Josefs-Höhe

A következő megállónk a Kaiser Franz-Josepf Höhe, 2369 méter magason. Innen lenyügőző kilátás nyílik a Grossglocknerre és az alatta elterülő, mára már szinte teljesen elolvadt, töredezett gleccserre. Itt ingyenes, zárható szekrények várják a használaton kívüli kabátokat és sisakokat.

Grossglockner és az előtte elterülő gleccser

A hegyoldalban mormoták tanyáznak, de csak egy volt hajlandó előjönni rejtekhelyéről.

Elmotoroztunk még Heiligenblutig, majd pedig ugyanezen az útvonalon visszamegyünk Krimmlbe.

Ismételten a B168-on megyünk Mittersillig, itt rákanyarodunk a B108-ra. Megint csak fizetős szakasz következik, sorompó állja utunkat. Lienz-ben tartunk egy rövid kis pihenőt, majd indulunk is tovább Olaszország irányába az E66-on. Határ természetesen itt sincs, az SS49-es út után az SS51-en folytatjuk az utunkat a Dolomitokon keresztül. A kopár sziklák, lepusztult hegyek látványa lenyűgöző.

Tavacska valahol az SS51 mellett, háttérben a Dolomitokkal

Következő állomásunk a Dolomitok fővárosaként is gyakran emlegetett Cortina d’Amprezzo, itt eszünk egy igazi olasz pizzát. A közlekedési kultúra miatt a városban megint megfogadom, hogy olasz földre még egyszer be nem teszem a lábam, igaz ezt egyszer már korábban elhatároztam.
Az SS51-en továbbmenve az utunk hangulatos és szűk utcájú kis falvakon vezet keresztül, majd mikor elérjük az autópályát felhajtunk rá és kb. 40 kilométert ezen teszünk meg. Érdekes módon gyakorlatilag üres sztrádán.

Coneglianonál elhagyjuk a sztrádát és nagy nehezen elevickélünk Caorle-ig. A tájékozódást megkönnyítő táblák persze nincsenek. A kisvárosba bevezető út mellet egy ingyenes információnál szállás után érdeklődünk, kapunk is egy megfelelőt, közvetlenül a tenger partján. Az információs hölgy felvilágosít, hogy Caorle-ban minimum három éjszakát „illik” eltölteni és ezt a hotelek nagy része támogatja is. Magyarul, szerencsénk van, hogy egy éjszakára van szabad szállás. Mire oda érünk, már este van. Piros paripám külön kérés nélkül kap helyet a hotel alagsorában egy Triumph mellett. Gyors fürdés a tengerben, majd egy kis séta következik a hangulatos óvárosban.

Napernyők végeláthatatlan sora az olasz tengerparton.

A város egyik nevezetessége a közvetlenül a partra épült kápolna. Különálló tornyán jelenleg partjelző lámpa világít. Vacsora után kimerülten fekszünk az ágyba, de a hőség nem hagy minket aludni.

Kápolna Caorle-ban

Az utolsó napon autópályán indulunk vissza, a túlzsúfolt pályát a sziklafalakkal és patakokkal szegélyezett út után ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kényelmes bőrüléses limuzinból a MÁV 2.osztályú dohányzó kocsijába ül át az ember.  Nagyobb megállót csak Villachban tartunk, nagyon szép város, itt akár több napot is eltölthet az ember, a környéken több vár és kastély is várja a látogatókat. Innen tovább megyünk Grazig, itt „pihenésképpen” beugrok a munkahelyemre, majd Búcsúnál átlépjük a határt.
Oberwartnál viharba keveredünk, megpróbáljuk elhagyni, de amikor Szombathelyhez érünk a szél annyira felerősödik, hogy nem tudunk továbbmenni. 1 órás pihenő után indulunk tovább a 86-os főuton, a vihar mögött motorozva. Sajnos nem sikerül túljárni a vihar eszén, mert Répcelakon elkezd szakadni az eső és a maradék utat így tesszük meg Győrig.

Az eltelt 5 nap alatt kaptunk mindenből, motoroztunk 35 fokban, hógolyóztunk a kellemes 10 fokos „melegben”. Nagyon szép helyeken jártunk, vegyítve egymással a hegyek nyújtotta kellemes klímát és az olasz forróságot. A túránk során 1800km tettünk meg, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Reider Tamás, 2007. július 30.