Moto GP Brno 2005.

Kiutaztunk a MotoGP-re, hogy közelebbről is megnézzük a sportág hőseit, különösen Talmácsi Gábor szereplését. A jegyeket Zoli vette még hetekkel ezelőtt. 12.000,- Forintba került darabja és a C szektorba szóltak. Elvileg járt volna hozzá legalább egy zöld sapka is, de azt mondták, hogy az már elfogyott.

Hatkor indultunk vizes pályán és többnyire esőben, amely csak Brno előtt állt el, talán csak a verseny kedvéért. Kifelé kalandos utunk volt, Krisztián Kawasakija levetkőzött, letört az első sárvédő és magával sodorta mind a két oldalsó idomot. Valami más is baja is lehetett, mert a mocit végül ott kellett hagynunk a határállomáson és Krisztián utasként jött tovább velünk.

Közel 11-kor érkeztünk a célegyenes előtti hatalmas motorparkolóba. A főkapun nem engedtek be, a kerítés mellett kellet elgyalogolnunk egy oldalsó kapuhoz. Mire bejutottunk már elindult a 125 cm3-esek futama. Talmának sajnos hiába szurkoltunk, csak kilencedik lett – később kuplung hibára panaszkodott. Kellemes meglepetés, hogy volt magyar nyelvű műsorközlő is.

A 250 cm3-es géposztály indulását a keleti alagút előtt nézzük meg és a végére érkezünk fel a pálya közepén a domb tetejére, ahonnan leküzdjük magunkat a C szektorba. A C szektor, a legtöbb szektorhoz hasonlóan, egy többé-kevésbé füves domboldal. Csak a célegyenes fölött vannak lelátók, vagy kiépített ülések. A gyakorlott nézők összecsukható horgászszéket hoztak magukkal, amit félig beásnak a domboldalba. Ötletes megoldásokat láttunk az esernyő, vagy napernyő és a székek összekombinálására.

A pálya mellett ezen a szakaszon alig lehet mozdulni. Erről a domboldalról lehet belátni a pálya leghosszabb szakaszát. A dombtetőn a sátrakban lehet sört, üdítőket és ennivalót kapni. Kolbász, rablóhús nyárson és kenyér mustárral a teljes választék.

Az ezres géposztály futamát a pálya közelében nézem meg. Itt lenn még volt néhány folt, ahol le lehetett telepedni és pont ellátok a drótkerítés fölött. A 300 milliméteres optika (580 mm film ekvivalens) sajnos kevés ide, de egy nagyobb fényerejű 600-as lencsével egész jó képeket lehetne készíteni. Ez már jövőre marad.

Az ezres géposztály futama nagyjából három órakor kezdődik. Rossi egy darabig a második helyen köröz. Van vagy húsz centi közte és az élen haladó versenyző között. Azt olvasom a programfüzetben, hogy itt előttem kb. 150-nel mennek. Ha velem ezt csinálná valaki azt én biztosan előre engedném. Nagy üdvrivalgás jelzi, amikor végül a pálya valamelyik távolabbi szakaszán átveszi a vezetést és attól a ponttól már a verseny eldőlt. Befejezésül bemutat egy kis gumifüstölést a pályának azon a szakaszán, ahol a legnépesebb közönség ünnepli – pont előttünk. Fotósoknak ajánlom, hogy tartalékoljanak egy kis memóriát a tiszteletkörre, amikor a versenyzők igyekeznek egy kis egykerekezéssel, vagy legalább integetéssel megköszönni a szurkolást. Én a tiszteletkört tartottam a verseny legérdekesebb részének.

A futam vége felé a nap is kisüt. Délután öt körül végzünk. A motorpakolóból lassacskán egyenként elmennek a motorok. Ez olyan mint egy hatalmas motorkiállítás, ahol mindenféle gépet megtalálsz. Chopper és cruiser persze nagyon kevés van, annál több a sportmotor. Kifelé menet mindenkinek megnézik a forgalmiját, nehogy véletlenül valaki másnak a gépével menjen el. Motorral viszonylag hamar kijutunk, autós ismerősünk meséli, hogy 45 perc alatt haladt vagy öt métert.

A hazafelé vezető úton motoros csapatok előzgetik egymást és a benzinkutak is mindenütt motorosokkal vannak tele. Brno környékén nem is várjuk ki, amíg sorra kerülünk. Hazafelé sokfelé megállunk, hol ezért, hol azért. Bratislava előtt megint beöltözünk, mert esik. Csak akkor áll el valamennyire, amikor végre felvesszünk az esőruhát. Valamikor 11 óra tájban érkezünk haza.

Valahol messze tőlünk a világ másik felén Katrina épp most gyűjt erőt ahhoz, hogy két nap múlva darabokra törje New Orleans gátjait és elárassza a várost.

Ha a verseny eredményeire vagy kíváncsi, akkor mindent megtalálsz itt:

Egy élménybeszámoló a brnói futamról az indexen:

http://index.hu/sport/brnogp0830/

A MotoGP hivatalos honlapja:

http://www.motograndprix.com/en/motogp/index.htm

És egy Rossi féle bölcsesség a végére, ami tetszett nekem:

“… things change quickly in sport, and especially this sport, and the moment that you think your work is done, is the moment when others will take over you once again,”

ami magyarul valahogy így szólna:

“… a sportban a dolgok gyorsan változnak, különösen ebben a sportban, és ha egy pillanatig azt gondolod, hogy megtetted a dolgodat, az lesz az a pillanat, amikor a többiek megint megelőznek …”

Agárdi György, 2005. szeptember 2.

Tags:

No Responses to “Moto GP Brno 2005.”

  1. Béci november 10, 2005 at 4:55 du. #

    Szevasztok! Mivel életem első moto Gp élménye olyan ütősre sikerült, úgy gondoltam megosztom veletek. Biztos vannak olyanok akik miközben olvassák a gondolataimat, egyetértenek a dolgaimmal, és újra átérzik azt amit egy motoron lehet, vagy azt az élményt amit én ott átéltem. Azoknak akik szeretik az autó vagy motorsportot és akik ereiben zöld benzinszagú trutyi folyik vér helyett, azok hátán mindig végig futkos a hideg, mikor meghallanak egy ízig vérig gyári versenyautó, vagy versenymotor hangját, és olyan furcsa jóleső bizsergés hatja át, amit nehéz szavakba foglalni, lehet közhely, de át kell élni.

    Én 1994 óta járok rallye versenyekre, imádom az autókat, de emellett másik vonalon nagy szerelmem a motor is. Végigjártam a szamárlétrát simsontól 125 , és 400-on át, most épp egy 600-as Suzukim van. Mind nagy élmény volt, és kellett is ahhoz, hogy nyugodt szívvel üljek rá egy 100 lóerő körüli sportgépre. Van akinek nem számít, és egyből gixer 1000 re ül, ezt mindenki döntse el magának, hogy milyen szinten van agyilag, és rutinilag. Nem mondom, hogy ***** nagy motorguru vagyok, de motorozok már vagy 10-12 éve. Estem is már, fogok is még biztos, de azért próbálok nem teljesen agyatlanul száguldozni. Persze azért néha elkap a gépszíj engem is.

    Lényeg, hogy visszakanyarodjak az eredeti gondolatmenethez, a lényeg, hogy aki motorvásárlás előtt áll, azt mondom ne tegye. És miért? Azért mert ha egyszer elkapja az embert a hangulata, nincs megállás, és vagy kell hozzá egy izmos baleset, vagy valami hatalmas para, hogy azt mondja vége. Kevés olyan motorossal találkoztam, aki azért hagyta abba, mert megunta volna, számos más oka volt, család, pénz, stb.

    Tehát adódott egy lehetőség, hogy 2005-ben kijussak Brnoba. Ricsi barátom már az egész nyáron *******ott, hogy menjünk, mert ***** jó lesz higgyem el. Nem akartam menni, mert tudtam, hogy kb. egy 50-esbe fog fájni, másrészt meg mittomén, ilyen hosszú túrán még én sem voltam. Lényeg, jó szarul alakult a nyaram, kimaradt egy jegy, nem volt mese mennem kellett.

    A jászberényi King Road Suzuki szalon vezetője Szabó Peti szervezte a túrát. Az övék már egy összeszokott csapat volt, és ide csapódtam én is, úgy, hogy a 15 motorosból 2 őt ismertem. A Petivel egyből meglett a közös téma, a rallye. Mondta nekem, hogy előtte ő is versenyzett rallye II osztályban, nagy szerelme neki a sport, de higgyem el, hogy hatalmas élmény lesz, nem fogok csalódni.

    A cuccainkat kivitték előtte egy kisbusszal, úgyhogy nekünk csak egy szál bőrruhába kellett száguldozni, esetleg egy hátizsákkal. Hatalmas élmény volt, hogy süt a nap, beindulnak a vasak, gyülekeznek a bőrruhások Jászberény közepén, összejön a csapat, és elindul együtt 12 motor. Ha rágondolok, még most is feláll a szőr a hátamon. Vááááááááá J Irány Hatvan. Utazó tempó 150-160 hát nem mondom, durva, de azért bírjuk. Tele a tankok, és az újabb megálló M1 Pest után. Ott már várt minket a kocsink élelemmel. Tankolás, tovább, goooo, autópálya, 180-220 km/h, hmmmmmmmm fincsi előzgetünk mindenkit mindenhonnan, nem gyenge volt.

    Vicces, hogy csak nálunk kellett autópálya matricát venni, se a Cseheknél, se a Szlovákoknál, de nem sírunk, faszák az útjaink, én még többet is fizetnék a benzinért az útalapba, mert megérdemli az államunk, sehol egy kátyú. überfasza. vaáááááá nem is idegesítem magam mindegy, ez csak a mi szegénységi bizonyítványunk, de nem kezdek politizálni.

    Tehát gyorsan leértünk a szlovák határig, ott viszont lett egy kis baki. A Peti kedvese jött utánunk autóval, és a kollegája, Karel GottJ. Állunk a határon. Peti hívja az asszonyt. Na merre vagytok anyukám? Hát mi már itt vagyunk a határon – jött a válasz. Határon? Mi is, de sehol nem látunk, mégis melyik határon vagytok? – kérdi vezérünk Hát itt Hegyeshalomnál – feleli Ildikó. Azt figyelj már anyukám, neked nem mondta senki, hogy Brnoba megyünk moto GP re, nem Ausztriába???? ***** jó volt, de senkit nem zavart, röhögtünk egy jót, aztán persze mindenki szívatta szegényeket, de ez is jó poén volt. Utána go tovább.

    Odaértünk a pálya környékére, egyik motorosunk elveszett, pedig azért figyeltünk egymásra, de Feri mégis úgy gondolta szét néz Csehország más részein is, és bebarangolja azt, teljesen eltévedt, de igaza van hogy szétnéz, ha már ilyen sokat motoroztunk Végülis meglett. Kitöltöttük a kemping igénylő lapokat, irány a kemping. ***** sok motoros, mi pedig magyarok hoztuk a formánkat, egy hatalmas Magyar zászló középre, kordon, ez a mi területünk. Letáborozás. Ivászat, alvás. Reggel GP.

    Hát eleve megdobban a kicsi szivünk, hogy végre van egy technikai sportban tündöklő csillagunk, akiért mi magyarok is izgulhatunk a világ élvanalában, és ott küzdhet. Tényleg nagyon jó érzés magyarnak lenni , ilyenkor érzi az ember (hátha még a végén a himnuszt is hallhattuk volna) Lényeg a kis 125 cm3 es vasak, amelyek állítólagos értéke 50 misi környékén pulzál, veszettül mennek. A 250 is jó, már jobb, az igazi azért mégis a GP. Hű, olyan hangok jöttek a hegyekből, hogy majd össze*****tuk magunkat. Igaz, hogy kellett, vagy 4 km-t sétálni a kempngtől, de nem is érezted, hogy mennyit turnézol, mert a hang húzott magához. (Visszafelé szarabb volt) Ahogy kijöttek a nagyok, azta*****, megint felállt a szőr a hátamon, Peti rámnéz vigyorog, kérdi, hogy tetszik, láthatta rajtam, semmit nem hallunk, mert a pálya kialakítása olyan , mint a régi görög színházé, minden hang felfelé jön, és hatványozottan hat a közönségre a katlan aljáből előtörő ********tul kemény Duki, és Yamaha, Honda hangja. Mintha nem is motorok lennének, veszett hangja van főleg a dukinak, de a többi is csodálatos. És ahogymennek vele, keresztbe csúszkálnak, mint Colin McRae a forddal anno, tiszta hülyék, kigyorsításkor megint tolják ki a ********kat a 200 lóerő feletti vasak, pokoli. Be nem állt a szám, ásztá*****áááá, mindenki tisztára extázisban, nekünk ez a drog. Ha megállok egy subaru, vagy egy focus WRC mellett, és beindítják, vagy elmegy mellettünk, az is észveszejtő, és borzasztó hangulatú milliő van, ajánlom mindenkinek, ha van rá lehetőségetek próbáljátok azt is ki, de a GP masinák is brutálisak, persze más élmény, nem is kell összehasonlítani.

    Ez olyan mikor megkérdezik melyik a jobb nő Görög Zita, vagy Csősz Boglárka, vagy Pantinchin Edina, vagy az R-go gidák, tök mindegy, mindegyik ***** jó nő, csak máshogy. Szóval, a napjank úgy teletek, hogy reggeli, verseny, délután bográcsolás, estére vacsora, éjszaka bezsibbadás a jégertől, viszkitől, bortól, hányásig. Hülyéskedés, alvás, 4 napig ez, gusztustalan toi toi wc-k, ****ás a közeli panzióban, szondafújás a kapuknál. Minden este ugyanaz, reggeli, verseny, bogrács, vacsora ivászat, kipufogó le, lángok elő, ***** nagy tömeg, mindenki a magyarokat néz, tömegbotránkoztatás, gokart, balhék, diplomácia magyar pálinkával német, osztrák, cseh szlovák, bolgár haverkodás, szivatások, nagy röhejek, este hányás, reggel kezdődik minden. hatalams buli az egész, főleg így, hogy sokan voltunk egy csapatban.

    Egy maradandó pillanat volt, mikor Kolossal beszélgettünk egyik este, már kissé tudatmódosult állapotban, amikor előjönnek a nagy igazságok és az életbölcsességek, és természetesen a lelkünk olykor legbelsőbb titkai is elmesélte nekem, hogy ők mennyire tisztelik és szeretik a Petit, és olyan őszinteséggel adta nekem elő az egészet, olyan őszinte tisztelettel beszélt róla, hogy kicsordult a könny a szeméből a kemény katona srácanak megindító pillanat volt. Egy kisebb csoport közűlünk nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Ők rengeteget motoroztak együtt, versenyeztek is, olyanok ők- én úgy vettem észre mint külső szemlélő- mint egy nagy család. Egyébként a Petiben én is egy vezéregyéniséget ismertem meg, nagyon korrekt embernek tűnik, jó hogy vannak még ilyenek. Nem ismert mindenki mindenkit közűlünk sem annyira, de jó fej volt mindeki a másikkal. Kolos, Dani, Dongó, Peti, Feri, Gyuri, Ufo, Tomika, Józsi-Pintó, Qtya, Ricsi, Raszta, Szengyi, Laci bácsi, stb., plusz természetesen a csajok és én is. Együtt voltunk vagy 20 an biztos. Aztán jött a nagy nap. Mindenki Talmácsi zászlóval, beülni az emberzászlóba, látni magunkat a kivetítőn a helikoptrese nézetből, azért ezek jó dolgok. Tényleg sajnáltuk, hogy nem sikerült letenni maradandót Brnoban Gábornak, de vigasztaljon mindenkit, hogy megnyerte nekünk a bronzot a végelszámolásnál.

    Visszafelé szarrá áztunk, akkora eső volt, hogy semmit nem láttam. Először bepárásodott a szemüveglencsém, utána le is kellett vennem. gáz, nem volt mese fel kellett hajtanom a plexit, az előttem csapató busz meg nyomta a pofámba dzsúzt, hmmmmmm ****a volt, szerintem egy komolyabb növényi organizmus biztos nem halt volni ki vízhiányban a bukósisakomban ,mert annyi lecsó volt benne, hogy néha azt éreztem aquáriumban van a fejem, nem bukósiskban, de kit érdekelt.

    Ha olvassátok a superbikeot, elmondja Gábor is, hogy az egész GP csak üzlet semmi más. Nem kell, magyar vagy bolgár bajnok, olyan kell, aki fellendíti a motoreladási statisztikákat. De ne legyünk telhetetlenek, a lányeg, hogy van kiért szétmarcangolni az idegeinket, és izgulni. Nagy dolog ez, legyünk büszkék! És tényleg, ha megérjük azt majd, hogy nagypapa krunkban lógó zacsival, pipával a kezünkbe, majd elővesszük a 2005 ös képeket majd melegség tölti el a szívünket, hogy mi akkor és ott személyesn átélhettük, és szemtanui lehettünk ezeknek a történelmi pillanatoknak és ennek a komoly túrának, amit remélem jövőre újra átélhetünk.

    Szevasztok.

Vélemény, hozzászólás?