Motoros kalandozások 1/3

Motoros kalandozások 2008
I. rész

Az idei nyáron némi balszerencse hatására úgy döntöttem, hogy motorkerékpárt veszek. Döntésemnek volt némi gyakorlati, illetve romantikus oldala. Gyakorlati oldalról a motorral járó haszon – fogyasztás, a dugóban való araszolás elkerülése, az állítólagos szabadság érzésének átélése stb. – tolta a mércét a vásárlási oldalra. A romantikus emancipáció sok tényszerű és képzeletbeli lelki megjelenítés összességéből alakul ki. Példának okáért az ember szeretne azonosulni versenyzőkkel, vagy szívesen elmenne felfedezni Afrikát meg Mongóliát egy GS 1200 Adventure nyergében mint Ewan Mc’Gregor, de mindennek útját állja a társadalomban betöltött szerepe, illetőleg szűkre szabott anyagi lehetőségei. Lássuk mire megy hazánk egyszerű, átlagbérből élő fia és lánya, ha álmai töredékének megvalósítását, nyögve-nyelve, de megkísérli.


Szemem fénye

Az első lépések megtétele az imádott Alfa Rómeóm eladását követően ötlött fel bennem. A veszteség – ami a kocsi elvesztését jelenti – elfogadható mértékűnek bizonyult, hiszen még volt közös használatunkban egy negyvenhetes alfa.

Sokat morfondíroztunk azon, hogyan lehetne összehangolni az ingázást Etyek – Budapest között, és napvilágot látott az ötlet. Számításaink szerint évi nyolc hónapot képes lehetek motorkerékpáron tölteni, figyelembe véve fizikai képességeimet, mínusz ízületi betegségek, stb. Osztottunk szoroztunk, és megszületett a döntés! Irány a Törökbálinti Red Baron, keressünk megfelelő robogót, úgy kétszázezerért. Előtte persze órák hosszát böngésztük a neten található motoros oldalakat, gondolatban vettem már aprilliát, kymcot meg annyi más kis testűt, de valahogy sehogy nem állt össze a képlet.

Egy szép derűs júniusi vasárnapon, előzetes tapasztalatok hiányában, szemügyre vettük a kereskedés választékát.

Ötvenest semmiképp nem akartam, hiszen napi hatvan kilométer megtételére a benne rejlő teljesítmény kevés. Tehát maradt a nagyobb köbcenti, persze korlátozó tényezők sűrűjében. Mint például az, hogy nem rendelkeztem A kategóriás jogsival. Természetesen a minden hájjal megkent eladó azonnal hozta a megoldást, mindösszesen annyit kell tenni – elmondása szerint -, hogy olyan motor kell mely küllemre kis robogónak tűnik. És persze volt is ilyen. Ötvenes papírokkal -100 cm3- is Suzuki Adress személyében

Szerelem volt első látásra. Abból a rövidebb fajtából. Ugyan néhol fakó volt az amúgy szemet gyönyörködtető fekete fényezése, térképszerűen vázolták az előző tulajok kitörési kísérleteit a kasznin uralkodó karcolások, de összképileg megfogott. És hogy ment!!! Ültem már egy két robogón, de ez mindannyin túltett. Ha nem vigyáztam, mint El Cid paripája, úgy tört ki alólam!

Mindenesetre meggyőzött. Rövid matekot követően, hat hónap teljes körű garancia vállalása mellett, plusz egy olcsó bukósisak (fényképen látható) akciós beszámításával kettőszázezerért enyém lett a kisvad Suzuki.

A kiszolgálás minősége, a vevőre való figyelem példás volt a Red Baronnál, bár az árak kissé borsosak. Némi tankolás után kitolták a kereskedés elé, és máris boldogan repeszthettem haza a negyvenhetes alfa kíséretének biztonságában.


Az első paripa, 2002-es Suzuki Adress – 100 cm3. Természetesen 50-es papírokkal.

Remek élmény volt vele száguldozni. Semmi nem állta útját a sorok között történő szlalomozásnak, sofőridegesítő megoldások alkalmazásának, csupán egy negatív élmény jelentkezett, márpedig a robogó kisméretű kerekeiből adódó kellemetlenségekből. Mindehhez hozzá kell számolni a magyar útviszonyokat jellemző kátyúk egyvelegét, a kamionok által megjelenített nyomvályúkat.

A kis kerekek stabilan, de annál rázósabban teljesítették a fent említett úthibák abszolválását. Az eset fenékrepesztő élménynek bizonyult. De tanultam. A kategória szintek feldolgozása ezennel elkezdődött. A kis robogóval való közlekedés példás és kiváló lehetőség a dugók unalmát elkerülni vágyó magamfajta kalandoroknak. De az ingázáshoz kevésnek bizonyult. Kezdve azzal, hogy az autópályát nem lehet igénybe venni vele.

Következhetett Budaörsön történő túlélési kaland a reggeli dugóban, bár így is bent voltam Etyekről (34 km.) harminc perc alatt a hatodik kerületben. A másik jelentkező negatív tényező egy ilyen méretű eszközön a szélvédelem hiánya. Az ókori széllovasokat megszégyenítő turbulenciák keletkezése okán, néha úgy éreztem, hogy a menetszél letépi a fejem. Összegezve két hét élményeit, és persze régebben motorozó kollégáim intenzív rábeszélése hatására, megvilágosodott bennem a megoldás. Nagy motort kell venni!

Persze a gondolattal párhuzamosan jelentkeztek a felmerülő aggályok is. Például, hogy nincs jogsim. Na meg a váltással járó nem kevés költségtöbblet. És milyet kellene beszerezni? Rögtön ezrest, vagy esetleg kisebbet, hogy rövid életem lehetséges meggyújtásának reményében fokozatosan lépkedjek a megfelelő gyakorlat megszerzéséig vezető létrán? És milyen típust vegyek? Olcsó, de elfogadható, és robogóban – legalábbis nálam – már bizonyított Suzukit? Sport, túra vagy esetleg ezek kombinációját ötvöző endurót? Mindenesetre azonnal napi program lett a különböző kereskedések példa nélküli látogatása, az internet unalomig történő böngészése a különböző lehetőségek, úgy mint márka, teljesítmény, ár-értékarány stb. figyelembe vétele mellett.

Ez a projekt körülbelül két hétig tartott, melynek során egy komoly tapasztalatot sikerült szereznem. A válogatásban, eleinte ímmel-ámmal, később több érdeklődést tanúsítva, részt vett életem társa is. Nőhöz méltóan, csupán az eszközök forma világa fogta meg, de a válogatásra hamar ráunt. Egyáltalán nem hálálta meg az elmúlt idők vele töltött, ruha és egyéb őt érdeklő boltok látogatása során tanúsított türelmemet, bár legalább átérezte, hogy milyen felemelő doldog lehet – az unalomig jó pofát kell vági olyan dolgokhoz ami minket nem érdekel – élménye. De aztán fellelkesült, ez a későbbiekből kiderül.

Gondolatban már vettem Yamaha Frazert, boldog tulajdonosként ültem álmomban Suzuki Banditon, és SV-én, de a döntést, mint mindig Ő hozta meg, legalábbis a tekintetben, hogy túra motort kell venni. Persze a hölgyeknek, a kényelmi szempont a legfontosabb. Igazi nő.

Több napos gondolkodást követően, és persze kollégáim unszolására (Honda tulajdonosok) megszületett a döntés. Honda CBF600S. Volt némi ismeretség a Fóti Cora mellett található Honda kereskedésben, ezért jó magyar szokáshoz híven az említett mellett döntöttünk. Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul. Új vagy használt?


Választék a Fóti Cora melletti Honda kereskedésben (az egyik már az enyém)

A kereskedésben több használt Honda típus választéka kápráztatta el az elmémet, de dönteni még mindig nem tudtam. Sokat méláztam – anyagi lehetőségeim figyelembe vételével – transalpon, volt is bent egy 9000 kilométert futott tesztpéldány andalító bordó színben, de enduro vétele a tudásomnak szintjét elemezgetve, bonyolult és kivitelezhetetlen döntésnek tűnt.
Hosszú konzultálásba kezdtem Tibivel (kereskedelmi igazgató a kereskedésben), aki azon véleményének adott hangot, hogy nekem a motor-motort kell megvennem kezdőként, a Honda CBF 600-at. Érvei között szerepelt többek között, hogy ez a típus egy kicsit mindenre jó. Akár középtávú túrázásra két személlyel, akár munkába járni, mivel keskeny, magas építésű szerkezet, ülés pozíciója rendkívül kényelmes, jó a szélvédelme az idomos változatnak, azaz a CBF gyártói tipikusan az ilyen palikat célozzák meg ,mint én a vásárlókért vívott küzdelem színterén.

Időközben beiratkoztam egy motoros suliba, ahol kaptam egy KRESZ szabályait tartalmazó és magyarázó könyvet, és egy ugyanilyen tartalmú cédét. Hihetetlennek tűnt, hogy nekem, közel tizennyolc éves jogsi mellett, kreszt kell tanulnom. Egy kicsit féltem, mivel a nem is olyan régen a Vágó által celebrált ország tesztjén lehetőség nyílt a saját tudásunkat is felmérni kreszből, persze nekem az első oldalon sikerült megbuknom. De mit tehet az, aki mindenképpen motorozni, kirándulni szeretne, mégiscsak van jog az országban, és ha elkapnak a rendőrök, alkalmazzák is sajnos, minek könnyen egy jelentősebb összegű csekk, na meg egy kis eljárás lehet a vége.

A kapott tananyagot tartalmazó eszköztárral, és némi instrukcióval nekiálltam tanulni, természetesen csupán azt a részt, amely a motorosokra vonatkozott. A könyvet gyorsan meguntam, maradt a cédé, és rájöttem, hogy ez mekkora okosság! A könyv rendkívül áttekinthetetlenül és fárasztóan taglalja, magyarázza a szabályokat, nehéz eligazodni a szerkezetébe foglalt, motorra vonatkozó sorok között. De bezzeg a cédé!!! Beállítja az ember a laptopjára (képtelenség sokszorosítani, a közlekedési felügyelőség tett róla, hogy csupán egyszer lehessen installálni), és a körülbelül ötvenhat kérdéscsoportba rendezett szabályokat, magyarázatokkal ellátva, áttekinthetően megjelenítve, el lehet kezdeni magolni. Persze a rendszer így is szar, a magolás végett a tudás csupán a vizsgáig, vagy azon túl még talán egy- két hétig tart ki, utána jön a közlekedésben ismert szokásjog ötvözete a szerencsével.

Mindösszesen három napom volt a vizsgáig, körülbelül nyolcszor mentem végig a kérdéssoron (mindent összevetve négy óra intenzív magolás), és utána a próba teszten kilencven százalékosra töltöttem a vizsgalapot.
Maga a vizsga Szigetszentmiklós külterületén található Közlekedési Felügyelet épületébe volt kiírva. Utoljára talán államvizsgáimon éreztem ilyen kellemetlen gyomorszorító izgalmat, de lazítgatás közben sikerült megállapítanom, hogy van pénze a felügyeletnek. Ugyan sokba kerül a közlekedés, de sok bőrt is lehúznak a közlekedőkről, mely szépen tükröződött a szép, igényes és korunk fejlett elektronikai felszereltséget felvonultató épületén. Hát hajrá, jöhetett a vizsga! A cédén történő magolás meghozta a várt eredményt. A tesztlapot 100% – ra hoztam. E nap délelőttjén volt már egy fél jogsim.

A fentieken felbátorodva ismételten megkerestem Tibit, és nekiláttunk a legjobb vételnek tűnő csomag összeállításának. Időközben a kereskedésbe bevittek egy nyolc hónapos fekete színű CBF 600-at, volt benne háromezer kilométer.


A régi 600-as, fekete, karbis blokkal

De hát tőle mindösszesen három méterre ott álltak az új hatszázasok!!! Tibor jó kereskedőhöz méltóan megérezte megingásomat és megkezdte ellenérveim felőrlését a régi modell tekintetében. Az új már alumínium vázas, injektoros, elektromos befecskendezéssel rendelkezik, kisebb összsúly, és némileg nagyobb erő jellemzi. Formailag mindebből semmit nem lehet észrevenni, hacsak azt nem, hogy a régi fekete blokkot alumínium váltotta fel. De az újnak az illata is más!


Akkor és most. A régi és a 2008-as modell. Kívülről szemmel alig észrevehető a változás, de belülről teljesen megújult.

Az ember eleinte csak mustrálgatja, ízlelgeti az elé tárt csodálatos paripákat, majd döntést hoz! Na persze nem egyedül. Már egy honapja próbáltam letolni e nehéz falatot páromnak a torkán, sokáig ódzkodott a vétel mellett való elkötelezettségtől, de a végén ráállt. Csupán egy kikötése volt. Mégpedig az, hogy csupán újat vehetek. Titkon persze ebben reménykedtem, és megadta az utolsó lökést, melynek hiánya a karnyújtásnyira lévő motortól tartott távol.

A vétel nem könnyű feladat. Az ember fiának természetesen nincsen annyi pénze, hogy zsebből kifizessen egy ilyen csodát, marad a hitel. Akkor még nem volt gazdasági kockázat, recessziós félelmek, ezért hát könnyen ráálltunk a dologra. Még másnap kértem fizetéselőleget a munkáltatótól, volt némi kézpénzem, és ezzel megvolt a vételár 20%-a. Ja, hogy nem írtam mennyibe kerül? A 2008-as CBF600 cakk pakk 1.998.000 forint, ez a változat ABS-el szerelt, akcióban járt hozzá egy színre fújt gyári hátsó doboz, melynek egyébként a listaára 123.000 forint. A motorozás sem olcsó sport.

A hitel elbírálásának ideje mindösszesen egy napot vett igénybe, a forgalomba helyezés és járulékos költségei újabb hatvan ezret vettek ki a zsebemből, de az elhatározástól számított harmadik napon elhozhattam az új Hondámat.

Ez egy pénteki napon történt, úgy mentem a kereskedésbe, hogy volt egy olcsó robogós dzseki rajtam, rendelkeztem egy fél jogsival, és a legnagyobb (mármint súlyra) motor, amin ültem az egy 125 cm? ETZ volt. Tizennégy évvel megelőzően a jelzett pénteki naphoz képest. Tehát aránylag jó kilátásokkal érkeztem átvenni a motorkerékpárt, némi félelemmel a gyomromban. Hogy, nem írtam meg pontosan hogyan néz ki, milyen színű stb. a paripa? Természetesen történet izgalmas fordulatokkal folytatódik, ez és még sok más érdekesség kiderül a következő részekből.

Petergy. 2009. december 31.

Tags: ,

No Responses to “Motoros kalandozások 1/3”

  1. dino december 19, 2008 at 3:24 du. #

    Akarom a folytatast !

  2. kutya. december 14, 2008 at 11:08 de. #

    Rendkívül olvasmányos, remek.

Szólj hozzá!