Motorral Malajziában

Meleg, pára, kiváló utak, gyönyörű tájak és olcsó benzin. Ennyi jellemzi ezt a délkelet-ázsiai országot vagy többet találhatunk, ha elindulunk és felfedezzük magunknak?

A helyszín:

A kirándulást Malajziában, Penang (Pulau Pinang) szigetén ejtettem meg 2013. májusában. A sziget kb. 12.000.- km-re található Magyarországtól, a délkelet-ázsiai félsziget mellett, a Thaiföldi határ alatt. A szigetet egy több mint 13 km hosszúságú híd köti össze a félszigettel, ami egy ideig az egyik leghosszabb ázsiai híd tisztségét tudhatta magáénak. Most már építik a sziget déli részén a második hidat, ami kb. 20 km hosszú lesz. A szigetről egyébként ingyen lehet kihajtani, de visszamenni már csak pénzért lehet, a tarifa nem sok, autóra ezer forint alatt van, motorra csak pár szár forintnak megfelelő helyi valuta.

Ha nem lenne középen a betonfal, mindenki ész nélkül kanyarodna

Mivel a sziget az 5. szélességi fok körül fekszik, ezért meglehetősen kiegyenlített az időjárása, egész évben nappal 30-35 fok között, éjjel 25-27 fok között találhatjuk a hőmérő higanyszálát. Esőre bármikor lehet számítani, mert villámgyorsan összeállnak a felhők, de általában csak a magasabb területeken szokott esni. Az eső gyors és kíméletlen. Hihetetlen intenzitással tud esni, amit azért mi is meg tudunk tapasztalni, hála a globális klíma változásnak, de ugyanolyan hirtelen el is áll. Ami pedig leesik, azonnal elpárolog, mert a hőmérséklet egy cseppet sem változik, így eső után nem ritka a 80-90 %-os páratartalom sem. Éppen ezért az eső nem hűti le a levegőt, tehát nyugodtan lehet közben is motorozni. Nekem csak úszógatyát kellett felvenni, meg papucsot. Európai embernek meglehetősen megterhelő, mert csak attól képes csatakosra izzadni, hogy a szabadban eltölt 5 percet. Hát még ha valamilyen aktív tevékenységet végez…

A hegyekben ilyenkor vigyázni kell, mert az eső az útra viszi az erdőből kimosott hordalékot, és az árnyékosabb helyeken lassabban szárad az aszfalt. Ekkor sok munkást lehet látni, akik az utat tisztítják, és megpróbálják visszatuszkolni a természetbe annak kikerült alkatrészeit.

Malajziában a maláj ringgit (MYR, RM) a fizetőeszköz, egy ringgit kb. 75 forintot ér.

Mivel olajtermelő országról beszélünk (PETRONAS), a tankolások alkalmával párás szemmel mosolyogtam a fizetendő összegen, ugyanis a benzin literje 140 forintba kerül. Minden bizonnyal most mindenki elkezd turkálni az emlékezetében, hogy mikor is került nálunk ennyibe a benzin, és akik már legalább 16 éve rendelkeznek jogsival tudják a választ: 1997 körül. Az üzemanyag egyébként minden kúton ugyanannyiba kerül, mindegy, hogy PETRONAS vagy SHELL, és nem változtatják hetente az árat. Stabilan ugyanúgy lehet vidéken és városban is ugyanazon az áron tankolni, ez azért meglehetősen nyugodttá teszi a közlekedést, mert nincs kútvadászat a pár forint különbségért, és nincs kétségbeesett tekintet az üzemanyagszint jelzőre, hogy csak még ezt a kicsit bírja ki, hogy 5 forinttal kevesebbért tankoljak…

Ezzel már át is térünk a következő témára:

A jármű:

Az általam használt távolságleküzdő szerkezet egy YAMAHA NOUVO 135 CC volt, ami egy automata váltóval felszerelt, léghűtéses, 11 lovat hadrendbe állító új robogó, természetesen a délkelet-ázsiai piacra gyártva, sajnos nálunk ilyet nem lehet kapni, legalábbis a legnagyobb használtjármű portál nem hozott találatot és a Yamaha európai honlapja szintúgy mellőzi ezt a remek eszközt.

A gép kiemelkedik a helyi motorok közül azzal, hogy automata váltós, és önindítós, mert általában berúgó karos, körváltós megoldást alkalmaznak. Mondjuk berúgókar ezen is volt, valószínű a „megbízhatatlan” önindító vészhelyzetben történő helyettesítésére, és a nosztalgia fenntartására.

A motor száraz súlya 105 kg, és virsligumikon gurul, mert az első gumi szélessége 70-es míg a hátsóé 80-as. Furán hangzik, de tökéletesen elég, mindenki ilyet használ, és minden helyzetben elég tud lenni. Erről főleg akkor győződhettem meg, amikor az általam már-már hipersebességgel bevett kanyar külső ívén egy helyi erő jelent meg és gyakorlatilag porig alázott, mert olyan sebességet diktált, amit én nem tudtam tartani. Ezt betudtam a helyismeretnek és az évek rutinjának. Akkor mondjuk meglepődtem, amikor a legközelebbi benzinkútnál kiderült, hogy a kanyarok királya egy kb. 16 éves srác. Nemhiába, ők már gyerekkoruktól motoroznak, mert nincs más könnyen elérhető közlekedési eszköz, és minden útjuk olyan kanyargós, mint nálunk a Salgótarján és Cered közti szakasz.

Ők egyébként a beledőlős kanyartechnikát alkalmazzák, tehát mindig a kanyar belső íve felé dőlnek, akármilyen kis vagy nagy tempóval is veszik azt be. A lenyomásos technikát senkitől se láttam, még kis tempójú fordulásnál sem.

A kis Yamaha megközelítőleg 2,5 liter benzinnel érte be 100 km-en, teljesen pontos adattal azért nem tudok szolgálni, mert az USA-ban használatos tankolási módszert alkalmazták, azaz előre kellett a kútnál kifizetni a tankolni vágyott összeget, így sosem tudtam csurig töltésekkel lemérni a fogyasztást. Illetve először sikerült teljesen teli tölteni, mert nem tudtam jól megbecsülni a tankban lötyögő benzin mennyiségét, és szégyenszemre a kútban kellett hagyni pár decit.

A motor fogyasztása kimondottan jónak számít, mert meglehetősen erőltetett menetben használtam, hegyre fel-le és lakott területen is, mert életveszélyben csak akkor volt az ember, ha ugyanolyan sebességgel ment, mint az autók. Ha lassabban, akkor simán kikerülték, ha gyorsabban, akkor meg ugye nem érték utol.

A motor egyébként a helyiek számára tényleg csak az A pontból B pontba jutást szolgálja, ugyanis sok embernek nincs lehetősége az autó megvásárlására, ezért a robogót használják olyannyira, hogy komplett családokat (apa, anya, két gyerek) láttam egy eszközön közlekedni. Természetesen ez nem felel meg a helyi szabályoknak, főleg az nem, hogy bukósisak nélkül vigyorog az egy éves gyerek a szülő ölében.

Utolsó napon az érdekesség kedvéért béreltem egy 100 cm3-es Honda Dream-et, ami a helyiek által kényszerből leginkább kedvelt márka. A berúgókar és a körváltó különös pikantériát kölcsönöz a használat során, ugyanakkor a motorral életveszély minden megtett kilométer, mert a futómű instabil, a fékek mintha nem is lennének, és míg a szerencsétlen európai a bal lábával kétségbeesetten keresi a váltó meghajlott karját, teljesen ki van szolgáltatva a helyi autósok kénye-kedvének, miközben sziszegve kapkodja papucsba bújtatott jobb lábát a forró blokk selymes érintése elől.

Az élet egyszerűségét jelzi, hogy a YAMAHA-t napi 3.000.- Ft.-ért, míg a helyi érdekességet napi 1.400.- Ft.-ért sikerült birtokolni némi alku után.

A YAMAHA ereje egyébként bőven elegendő a szigetre, mert bár nem egy Alföld – minden útjuk kanyargós, vannak hegyek, völgyek – mégis vidáman viszi utasát. Kizárólag néhány olyan szélesebb, nagyobb ívű kanyarral tűzdelt útszakaszon szerettem volna nagyobb gépet, ahol a kismotor ereje elfogyott, és a stabilitása megváltozott. 100 km/h-nál nem mertem többel menni, mert azért megállni is tudni kell, és hát a későbbiekben kifejtett közlekedési kultúra jelentős gátat szab az eszetlen száguldásnak.

Az utak minősége kiváló, még az alsóbbrendű utakon is tükörsima aszfaltot találhatunk, hiszen nem sok téli harc keseríti az életet. Egyedül a hegyi kanyargós utakon kell vigyázni a felvitt hordalékra.

Faluhelyen azért elég nagy gödröt hagynak a csatornának, nem árt figyelni…

A nagy köbcentis motorok is megtalálhatóak a szigeten, bár meglehetősen drágák. Ritkán lehet nagy vasat találni, de azok bizony szemet gyönyörködtetőek: KAWASAKI Z800, Z1000, DUCATI MONSTER/DIAVEL, BMW GS 1200, YAMAHA FJR 1300, KAWASAKI GTR 1400. Ráadásul mindegyik max. 2-3 éves, egyszerűen nincs ennél régebbi nagy motor.

Ebbe belejátszhat, hogy nagyon drágák, a vadonatúj YAMAHA R1 pl. útra állítva, adókkal, biztosítással megközelítőleg 8 millió forintba (!) kerül. Ezzel szemben a YAMAHA NUOVO 135 CC újonnan a fenti kiegészítésekkel közel 500.000.- Ft.-, míg a helyi HONDA DREAM 100 CC körváltós gép kb. 300.000.- Ft.-ból megvan. Ezek új motor árak, a használtpiacot nem volt alkalmam feltérképezni.

Meg hát az utak döntő többségű kanyargós részén inkább a könnyű motorok élveznek előnyt, amiket nagyon könnyű terelgetni.

A malájok a KAWASAKI-t olcsó motornak tartják, leginkább a HONDÁT és a YAMAHÁT kedvelik, mert megbízhatóak, és jól tartják az árukat. A SUZUKIT is megbízhatónak tartják, de az értékvesztése miatt ritka.

A közlekedés:

Most következő témánk talán az egyik legérdekesebb, mert számomra először megbotránkoztató, később teljesen természetes helyzetek sokaságát eredményezte. A maláj közlekedés néhány alapvető rendelkezése:

  • A robogó nem jármű,
  • Elsőbbséget csak akkor adunk, ha annak elmaradása közvetlen és súlyos veszélyt jelent életünkre valamint testi épségünkre,
  • Ha lassan közlekedünk, akkor a másik forgalmi sávban lehet forgalommal szemben is haladni (az út szélén lehúzódva), bár ez inkább csak motorokra/biciklikre jellemző,
  • A lámpa piros jelzése csak egy lehetőség, lassan kúszva és a forgalmat felmérve akármikor át lehet hajtani rajta, éppen ezért a zöld jelzésnél nem árt figyelni,
  • Bukósisakot csak akkor hordunk, ha erősen tűz a nap vagy esik az eső.

Kiegészítő szabályként rögzíthető, hogy lehet robogózás közben cigizni, telefonálni, sms-t írni, és minden olyan tevékenységet folytatni, aminek következtében az egyik kezünk még alkalmas lehet a jármű irányítására.

Faluhelyen a fenti szabályok végleg elvesznek, mert ott a helyiek tényleg csak úgy közlekednek, ahogy nekik tetszik.

Összefoglalva elmondható, hogy a helyi KRESZ előírásait a malájok inkább csak olyan tájékoztató jellegű információhalmaznak tekintik, amit az aktuális hangulathoz, az elintézendő tennivalók mennyiségéhez, a maláj ringgit-usa dollár árfolyamhoz és a vezető bátorságához igazítanak.

Falun nem kell bukó a gyerekre

Itt már sorba rendeződtek a tehenek, de 10 másodperce még az út közepén voltak. Varánusz gyík is előfordult az úton…

Az út túloldalán látszik, hogy simán kipakolnak a sáv közepére

Ja, hogy gyalogos is van?

Ajtó nélkül jobban szellőzik…

Villás targonca nem akadály

Sunnyogunk előre a lámpánál, hátsó versenyzőn fordítva a kabát, ez jellemző rájuk, állítólag a nap és kosz ellen

A rend őrei és kis segítőjük

Hozzá kell tenni, hogy láttam balesetet is (most visszagondolva őszintén csodálom, hogy csak egyet), ahol megmutatkozott a helyiek összetartó ereje, mert a földön elterült robogósofőrt pillanatok alatt segítették, kb. 30 motoros intézkedett saját hatáskörben a terület körbekerítéséről, a követő forgalom eltereléséről, és egyébként a jó hangulat fenntartásáról.

Az utakon egyébként minden járművet meg lehet találni, mert ez Malajzia iparilag egyik igen fejlett régiója, ahol megtalálhatóak a luxus hotelek, plázák, McDonalds, Burger King, KFC, Pizza Hut, sőt még TESCO is, hiszen angol gyarmat lévén a nyugat folyamatosan teret hódít.

Bentley, Porsche, Ferrari, BMW a sziget keleti oldalán, ahol a reptér és az ipari negyed is megtalálható, és a maláj autógyártás csodája, a PROTON a sziget nyugati oldalán, ahol békés falvakban töltik mindennapjaikat az emberek. A PROTON WIRA típusú autó régebben még a rallyban is szerepelt.

Ugye hogy lehet sedanra is hátsó ablaktörlőt tenni?

Faluhelyen

Autóra mindig érdemes költeni

A túra:

A YAMAHA NUOVO-t hét napig béreltem, ez alatt közel 900 km-t tettem bele, ami elsőre nem hangzik túl soknak, de ha azt hozzáteszem, hogy a sziget két legtávolabbi (észak-dél) pontja közötti távolság kb. 30 km, akkor már látható, hogy gyakorlatilag egész nap csak hajtottam kisebb pihenőkkel. Az utolsó napon bérelt HONDA DREAM-mel megtett félelmetes távot nem számolom, mert az életbenmaradási ösztön elvonta figyelmemet a km számlálóról.

Olyan leírással nem tudok szolgálni, ahol napokra lebontva közlöm a megtett távot és az aznapi látványosságokat, hanem egy általános és a főbb helyeket tetszőlegesen felsoroló leírás következik.

A sziget fővárosa Georgetown, ami tulajdonképpen a sziget északi részétől a déliig terjed, felöleli a régi belvárost, annak külső részeivel együtt. A várost a 18.-ik században az angolok alapították, és III. György angol királyról nevezték el. Fontos kereskedelmi ponttá vált, ez a mai napig így van, rengeteg hajó érkezik nap mint nap a kikötőbe, hogy hihetetlen mennyiségű árut pakoljanak le és fel.

A város és a sziget déli részén található a nemzetközi repülőterük, ahol az ipari negyed is kiépült, BOSCH, OSRAM, Intel és még a National Instruments is, akik nemcsak Debrecenben üzemeltetnek gyárat, de itt Penangon is nyitottak egyet tavaly ősszel.

Ebben a városban nagyon sok régi kis utcát lehet találni, ahol azért megtalálható a nyomor és a kosz. A külföldi hátizsákos turisták előszeretettel foglalnak itt szállást, mert a központban van, és minden megtalálható errefelé, egymást követik a motorbérlő/utazási iroda/pénzváltó helyek. Azért az utcán sötétedés után sétáló, rendkívül barátságos ifjú hölgyek esetében nem árt tisztázni, hogy miért is olyan kedvesek és tulajdonképpen miért is van ádámcsutkájuk…

A luxusapartmanház melletti lak, parabolával

Cölöpváros a kikötőnél

Vajon milyen helyiség van a képen? És az hova ürít?

Helyi érintésvédelem

A helyi zöldséges zuhany után

A város szélén található a Kek Lok Si elnevezésű templomegyüttes, ami egy hatalmas buddhista komplexumot jelent. Több templom, kert és imádkozó hely található itt, és ez Délkelet-Ázsia legnagyobb buddhista temploma.

Itt lehetőség volt kívánságszalagokra üzenetet írni és elhelyezni a templomban, ahova természetesen én is írtam magyarul, sőt még rovásírással is, úgyhogy terjesztettem a magyar kultúrát.

A sziget legszebb botanikus kertje mellett található Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb hindu temploma, ahová 513 lépcsőfokon keresztül visz az út. Elsőre nem tűnik megterhelőnek, de az ottani időjárás miatt a célba érkezés ára fél kiló fogyás és teljesen átázott ruházat.

A Lorong Burma-n egymással szemben található két buddhista templom, az egyik thaiföldi, ahol az egyik legnagyobb fekvő Buddha (33 méteres) található, míg a másik burmai, ahol a klasszikus narancssárga lepelbe burkolózott papokat figyelhetjük meg. Az országban egyébként a buddhista, a hindu és az iszlám vallás a legelterjedtebb, de keresztény templomok is voltak, hála az angol gyarmati létnek.

A sziget közepén található hegy keleti felén kiépítettek egy kirándulóhelyet, ahová fogaskerekű viszi az utasokat, és innen egész Georgetown belátható.

A sziget északnyugati részén található egy trópusi gyümölcsfarm, ahol idegenvezetéssel egybekötött kóstolót tartanak. Egy helyi alkalmazott körbevisz minket a farmon és minden egyes gyümölcsfajtánál elmondja, hogy mit kell tudni róla, valamint kóstolót is kapunk, mert a túra végén szabadon lehet választani a kitett asztalról és a korábban már megismert gyümölcsökből halálra ehetjük magunkat. Kapunk továbbá egy lehetőséget, hogy a nekünk tetsző gyümölcsökből igyunk egy koktélt. Én a papaya-lime keveréket próbáltam helyi tanácsra és nem bántam meg. Azért a papayával óvatosan kell bánni, mert hashajtó hatása van bizonyos mennyiség után, így gyors segítség lehet, ha elakad a gyurma…

A magam részéről egyébként állhatatosan kipróbáltam mindenféle ételt, igyekeztem a helyiekkel együtt étkezni az útszéli kifőzdékben, és egyéb útszéli árusoknál, és utólag elmondhatom, hogy egyszer sem ment a hasam, semmiféle probléma nem volt az emésztésemmel. Lehet, hogy csak nekem volt mázlim, de kellemes meglepetés volt, hogy a legszörnyűbben kinézetű étel, sőt még a helyi vízből készült jégkockás ital után sem kellett bérletet váltani az egyébként guggolós WC-be.

Char kway teow

A helyi svédasztalnál összeszedett étel értéke kb. 300.- Ft.-

A tejes tea, mint angol örökség

Útszéli gyümölcs szójaszószban és darált mogyoróval

Indiai konyha remekei

Tejes tea azaz té tarik elvitelre helyi jégkockával, szívószállal elegánsan felakasztva a kormányra. Természetesen csorgott a víz a lábamra menet közben

A legjobb kilátással és szellőzéssel megoldott WC Penangon

Na ezzel nem volt gond…

A klasszikus guggolós

Volt alkalmam a helyi piacra is kimenni, ahonnan zöldséget, gyümölcsöt vettem. Semmi gond nem volt vele, az árusok nagyon segítőkészek, maguktól mondják, ha valami nem friss, azt inkább csak az állatoknak vigyük, ne magunknak. Mivel az iszlám is jelen van, a disznóhús nem nagyon népszerű, de azért a piac egyik eldugott sarkában azt is lehet kapni.

Fő a vidámság

Sertéshúsos a piac sarkában. Innen valahogy nem volt kedvem vásárolni…

A sziget délkeleti sarkában található egy háború múzeum, ami engem kicsit megviselt. Nemcsak a hőség, a szúnyogok és a felirat, hogy skorpióra bárhol számíthatok, hanem az, hogy miféle erőszakkal éljük az életünket, hogyan gyilkoljuk egymást halomra naponta, és hogy mennyi mindenre lehetne fordítani azt a hihetetlen mennyiségű pénzt, amit fegyverkezésre költenek. Sok probléma megoldódna nagy hirtelen. De akkor bizonyos emberek nem vehetnének luxushajókat és magánrepülőket…

Ha már fegyveres erők: az utolsó napok egyikén összeismerkedtem egy helyi rendőrrel, aki amúgy Kuala Lumpurban lakik, de egy éve Penangra vezényelték. Ennélfogva kissé unatkozott, így leállt velem beszélgetni. Mondjuk ez minden helyire jellemző volt, hogy állandóan kérdezgették, honnan jöttem, mit csinálok én náluk. Nagyon barátságosak voltak, minden érdekelte őket. Az egyik még azt is megkérdezte, hogy mikor fog borulni az Euró, mert Ő úgy hallotta, nyakig ülünk a szószban itt Európában.

A rendőr készséggel körbevezetett a szigeten, megmutatta a rendőrséget, ahol dolgozik, és elvitt egy árushoz, ahol a helyi ritka és igen drága Durian nevű gyümölcsöt lehetett kapni. Ennek éppen nem volt szezonja, így csak kevés helyen, és ott sem olcsón lehetett hozzájutni. Ha bárkinek lehetősége lesz rá, hogy egyen belőle, én csak biztatni tudom, mert nagyon különleges. Az egész gyümölcsnek csak egy kis részét lehet megenni, a sárga húsát, de az egy pépes állagú, és többek által húsízűnek mondott valami. Az biztos, hogy nagyon tápláló és kalóriadús.

A Durian annyira büdös, hogy nem lehet hotelekbe, liftekbe bevinni. Az íze nem probléma

A helyi rendőr és egy érdekesen kinéző étel, újdonsült barátom kakaót fogyaszt a vacsihoz

A magam részéről élveztem a két hét minden percét, de természetesen még mindig sok látnivaló van az országban. Volt olyan része az utazásnak, amiért bármikor visszamennék, de bizonyos dolgok itthon jobban tetszenek. Mindenesetre én élményekkel telve komolyan gondoltam, amikor azt mondtam az út végén: viszontlátásra Malajzia!

Dr. Ungvári Gábor, 2013. július 16.

Tags:

Még nincs komment.

Vélemény, hozzászólás?