Novemberi nyár

November 13-14 erre a két dátumra már nagyon készült minden motoros, hiszen olyan időt jósoltak ami talán ha nyáron abban a pár napban volt utoljára. Mi is kitaláltuk hogy legyen vasárnapra egy közös túra programja.

Jelenleg sérülés miatt én csak mint utas veszek részt a motoros forgalomban de közel van már az az idő, hogy egy könnyű motoron /már meg is van/ újra részt vegyek teljes értékű motorosként az utakon.

Utasként is nagy élmény ám a motorozás, sőt néha lényegesen élménydúsabb hiszen tekergethetem a fejemet jobbra balra nem kell az utat figyelnem ráérek bámészkodni. Főleg a túramotorozás ilyen sport amit néha az utas jobban élvez, hiszen a lassabb tempó /nem is értem a gyorsan az autópályán száguldozókat/ nekem fotósként a világ legjobb ötletadó terepe.

A szép idő adott volt, ezért kedvesem feldobta klub honlapjukra az egy napos motorozás ötletét. Mivel Ő alapos ember, a túra egy részét már előző nap bejártuk, de lehet, hogy csak már nagyon viszketett a motorozhatnékja…nekem meg a fotózhatnékom.

A túrára a kluból jelentkező volt is még két páros személyében. Apropóból sem volt hiány hiszen Kata így az új motorjával is ismerkedhetett. Kialakult a kis csapat Hat ember 4 motorral. Judit aki szintén utas /de ő is csak jelenleg egyre jobban kacérkodik a motorozás ötletével/ és párja Hosszú, ugye Katáék és mi ketten.

Kata és Laci évek óta házasok kamasz gyerkőccel, aki szintén motorozik, most éppen anyu első motorján. Mindketten nagyon lazák, mosolygósak olyan igazán összeillő pár, Lacinál kezdődött a motorozás szeretete, amit már Kata is elkapott rendesen mint egy fertőző betegséget.

Ezen ragály mára egy nagyobb motort jelent, most kapott egy Honda NX 650 Dominatort. A miértre egyszerű a magyarázat: így egyszerűbb lesz neki is lépést tartani a “nagyfiúkkal” egy “nagylány” motoron. A klubban viccesen azt mondják a nagyfiúk hogy ez a női verziója a legendás Africa Twin-nek. Azért ez a “nagylány” motor azért is vicces kijelentés mert sok klubtag is ezen a típuson is motorozott jó pár kilométert.

Katáék előtt volt a találkozó, már kint állt az utcán az új családtag csillogón villogón a megfelelő átalakításokkal és vadi új üléssel. Szép kis fekete példány az új gazdi szeme csillogott is rendesen miközben arról beszélt mi fog még történni a motorjával. De ez már mind csak esztétika de a sport sárvédőt már megkapta, szép piros színben. Én persze örültem mert nekem is fekete piros a motorom. Miután a fiúk is megcsodálták a motort és megnézték a műszaki átalakításokat útnak indultunk. Egy Vértes túrát terveztünk dorogi lángosozással.

Előbb a régi 1-es úton, majd onnan Botpuszta és Etyek felé mentünk. Végigmentünk a bor úton majd Alcsútdobozon felett felmentünk az egyik mobilszolgáltató adótornyára. Itt azért érdeklődött párom Katától hogy bevállalja-e hogy kis szakaszon murván vezetni az új motort. Kata mondta hogy igen max ha nem megy majd megvár minket, de nem kellet várakoznia, szépen megoldotta. Le a kalappal, hogy vannak olyan szolgáltatók akik megpróbálják ezeket a műszaki építményeket is élhetőbbé tenni és nem egy sima vas adótorony kerül kialakításra hanem egy kilátó. Ráadásul teljesen környezetbarát megoldással ami csodásan illeszkedik a tájba egy faszerkezetes adótorony-kilátó? melyik is az igazi funkció.

A kilátóra mindenki elindult felfele én is de nekem előjött az érdekes tériszonyom csak akkor van bajom ha átlátok a lépcsők közt amin felmegyek na itt átláttam. Úgyhogy félútig felmentem majd lementem. Itt pihegtem egy kicsit majd erőt vett rajtam a kíváncsiság és elindultam újra felfele és nagy nehezen felküzdöttem magam. Megérte csodálatos látvány nyílt a szemem elé a Pilist a Vértes is láttam egyszerre. Azért annyira nem voltam nyugodt hogy elővegyem a fényképezőgépemet és fotózni is merjek. Elég erősen harcoltam az életbemaradásért a széltől kilengő toronyban. Stabil talaj a lábam alatt igazán nagy felüdülés volt , szeretem én az adrenalint na de nem ennyire….
Már itt felmerült a fiúk részéről, hogy mikor is fogunk már enni, én naiv megmutattam nekik hogy annak a hegynek a lábánál ! A lángosozás ígérete úgy látszik ennyire megmozgatta fantáziájukat. Meg lettek nyugtatva, hogy igaz hogy arra van a lángosos és még látótávolságban is van a hegy de mi totál az ellenkező irányba megyünk tovább !

Ahogy kiértünk a főútra Kata felavatta a Dominátort de nem a murván hanem már az aszfalton. Hiába a terep motoros lány az aszfalton szédül. Sem Katának sem a motornak nem lett – kisebb esztétikai – hibákon kívül semmi baja, ami meg csak javított az összképen hiszen mi már úgy néztünk ki mit a rossz gyerekek akik saraztak, mert párom kedvenc időtöltése hogy összekoszol engem is meg a motort is mindenféle pocsolyákba áthajtva.

A felavatott motor és mosolygós gazdija beálltak a sorba és folytatódott a túra.

Egy kis tankolás ahol felhangzott ismét a mikor fogunk enni kérdés /ekkor még nem tudtuk hogy ez kardinális kérdésként fogja végigkövetni a túrát/

Csákváron át Mór felé vettük az irányt. Csákberény közelében dombok közt megy az út amin feliratok vannak kirakva kis kövekből. Hogy hogy kezdődött szerintem senki sem tudja de szerelmesek írják ki neveiket , vicces üzeneteket írogatnak ki a doboldalra mindenesetre ez is egy érdekes színfoltja az utaknak.

Pusztavám majd fel az erdőn át vezető utakra, aminek fő ága Oroszlányba visz. De sok mellékága is van amik szintén aszfaltosak. A legtöbbje zsákutca, általában bányászathoz köthető helyekre vezet, pl. légakna.. Ezek az utak tökéletesen motorozhatók minden motorral de ha az ember szépet akar látni azért nem árt ha le is száll a motorról.

Az egyik ilyen hely ami egy balra (észak felé) nyíló az úton lehet megtalálni az vértesszentekerszti apátság romjai. Az apátság előbb bencés, később dominikánus apátság Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma melyet a 12. században kezdték építeni majd több ütemben a 16 század elejére érte el a végleges formáját. Sajnos ez is mint sok más értékes dolog az emberi kapzsiság és nagyravágyás áldozata lett. Területvitákkal, birtokos cserékkel teletűzdelt sorsát az Eszterházy család pecsételte meg aki a templom akkor már romosodó épületének köveit elhordatta más templomok felépítéséhez. Jelenleg is folynak a helyreállítási munkálatok de közben látogatható az apátság, ahol még idegenvezetést is kapunk. Itt egy labrador is a kolostorhoz tartozik aki rögtön megtalálja a hangot minden kedves vendéggel de szerintem ilyen már vele is regén történt hogy az egyik látogató még le is fekszik vele játszani. Természetesen a mikor eszünk már kérdés itt is felmerült.

A bányászati kitermelés után megmarad csillesorsok és különböző aknák tárnák területek felfedezése is megérne egy két-napi motorozást. Bár a vértes közepén kialakított szeméttelepről hordja a szél a nylon zacskókat, ami eléggé kiábrándító!

Reményeink az apátság látogatás után szertefoszlottak mivel az Oroszlányba vezető úton amatőr autóverseny volt, ezért újraterveztük a lehetőségeinket. Pusztavámra vissza majd Bokod felé vettük az irányt, Tata és Aggostyán érintésével a Gerecse tájvédelmi körzeten át a Tarján-Héreg-Bajna útvonalon megérkeztünk Dorogra. Közben sűrűn jegyzeteltem, hogy hová is érdemes még visszamenni és melyik évszakban. Akadt ötletem megint nem kevés ! Útközben persze a szokásos témám amire az én szemem iszonyatosan ki van hegyezve a ragadozómadarak. Szerencsére megint nagyon sok szép példányt láttam és találtam olyan helyeket is ahová vissza kell menni egy kis teleobjektíves vadászatra.

Végre abbamaradt a minden megállásnál felhangzó rigmus : Mikor eszünk máááááááááár!!?????

Itt egy baráti motoros csapattal találkoztunk a Duna-kanyar útjain közelítették meg az általam ajánlott Dénes bácsi lángosozóját. Aztán kiderült van egy harmadik csapat is várt minket a Mária utcában, akik Vác környékén túráztak.

A lángosonál egy élmény volt nézni ahogy Laci eszik ! Hogy abba a kis emberbe hogy fér bele annyi kaja ????? Két töltött lángost evett meg. Amíg mi Judittal és Hosszúval ettük a lángosunkat Laci eltűnt. A már a két befalt lángosa után még két kakaós csigával jött vissza elmesélve, hogy mennyi étel van még a szomszéd pékségben…

Kis csevegés a hamarabb érkezőkkel majd egy negyedik csapat motoros is megállt a lángosozónál ! Nem tudom, hogy azért mert ennyi motor állt már ott, vagy ők már ismerték a helyet mint mi.

A korábban érkező csapatok elindultak hazafelé, és mivel sötétedett ezért mi is elindultunk először egy eü kitérőre egy benzinkútnál. Itt még krimiben is volt részünk. Kedves kis autós meglátta a kútnál álló rendőrautót majd azzal lendülettel szabályszerűen átstartolt mint Tomkrúz a Topgun c. filmben! Ez az álmoskönyv szerint sem jelent jót főleg ha még majdnem neki is megy a rendőrautónak! Villogó fel és a versenyző után eredtek. Sajna, a végeredményt nem láttuk, de a kéklámpát igen, így eredményes lehetett az elfogás.

Kis csapatunk elindult hazafelé. Hosszúék az únyi elágazásnál elköszöntek nekik a Megyei-híd felé gyorsabb. A kanyargós úton Zsámbék, majd az emnullás felé tovább. Itt Katáék is letértek, mi még az M6-oson döntögetünk egyet hazáig.

Jó idő volt ez a motoros túrázásra. Megint sok szépet láttunk és megint sok olyan helyre figyeltünk fel amit meg akarunk nézni.

Süli Barbara, 2010. november 16.

Tags:

No Responses to “Novemberi nyár”

  1. Anonym november 30, 2010 at 12:35 de. #

    Dorog, Mária u. ~4. 15:30-20:00h között !

  2. schili november 27, 2010 at 7:48 du. #

    Szia ! megírnád, hogy pontosan hol található ez a lángosos.

  3. O.csabAT november 22, 2010 at 3:47 du. #

    Gratulálok az íráshoz, úgy látszik,két író is megfér egy Afrikán!

  4. Brasil november 22, 2010 at 9:30 de. #

    Gratula!
    Szep tura lehetett.
    Jo a leiras is!
    🙂

Vélemény, hozzászólás?