Pannónia ring

A Pannónia ringre április 9-én az áprlis 8-9-i két napos Pályamotorozás és SV Kupa miatt metünk le. Kíváncsiak voltunk rá, hogy hogy zajlik az esemény, és meg akartuk látogatni Pétert, aki tart egy SV-t pályamotorozásra. Ha az SV Kupa részleteire vagy kíváncsi, akkor ajánlom az SV Klub honlapját. 
 Leutazás
Érden beállítottam a GPS-t, hogy vigyen minket Ostffyasszonyfára a legrövidebb úton, de igazán nem volt időm már arra, hogy ellenőrizzem az útvonaltervezés beállított paramétereit. A GPS után lerohantunk a hetesen Káponásnyékig, ott jobbra fordultunk és a Velecei-tavat megkerültük északról, Sukoró és Pákozd felé. Erre utoljára kerékpárral jártam talán 20 évvel ezelőtt, a többiek közül néhányan azt mondták, hogy most jöttek erre életükben először. Valahol itt kell állnia a mesebeli Üvegtigrisnek. Érdekessége az útvonalnak, hogy amíg a Velencei-tó déli partján, az üdülőterületen végig mindenhol 40 kilométeres sebességkorlátozás van, addig itt viszonylag tempósan lehet haladni. Az út lehetne jobb is – nagyon öreg már a burkolat – de nem volt igazán vészes.

Pákozd után berongyoltunk Székesfehérvár központjába – amit ugyancsak elég régen láttam – és a várost végiglámpázva keveredtünk ki a nyolcasra. Természetesen a GPS Veszprémbe is vidáman bevitt volna minket, de itt rajta maradtam az elkerülőn. Jól emlékszem arra a napra, amikor egyszer le akartam vágni a hosszabb utat és az lett a vége, hogy egy hirtelen elhatározással balra kanyarodó hölgyvezető hátsó lökésgátlója állított meg.

A végjáték persze még hátra volt, és mindig az a legizgalmasabb. Ajkáig kellett várni rá, hogy a műszer ismét megmutasson nekünk néhány vidéket, ahol a madár se jár. A normális térképolvasó motoros ugye elmenne Dukáig a 8-ason, ahol a 84-esre kanyarodva hamarosan Sárvárra érne és onnan visszajönne egy kicsit a Pannónia ringhez. A GPS azonban Bakonygyepesnél (Ajka mellett a 8-ason) jobbra fordított minket, Noszlop, Nemesszalók irányba. Egy darabig még élvezzük a Noszlopra felé vezető vadonatúj aszfalt simaságát, ez a szakasz egyszerűen király, sajnos csak egy rövid szakaszon. Arra gondolok, miközben tempósan dülöngélek rajta, hogy minden mellékútnak ilyennek kéne lennie ebben az országban.

A rövid élvezkedésnek azonban hamarosan vége és a megszokott buckás régi mellékutak következnek, amiken én még csak haladok az FJR-rel, de a többiek az XX-ekkel és a Hayabusával biztosan káromkodnak. Noszlopnál elég a megpróbáltatásokból és Pápa felé a 83-mason keresek menedéket. A Pápa – Celldömölk közötti úton lélegezhetünk fel egy kicsit, de nem sokáig. Szépen haladunk Ostffyasszonyfa felé egészen Mersevátig minden stimmel, de itt Kemenessömjén felé fordulunk, amjd egyszercsak fizikailag véget ér az út. Ha a technika nem segít, akkor lokális tudásbázist kell használni, megkérdezek egy helybélit, aki visszaküld a főútra Celldömölkre, ahonnan már könnyen megtalálom Ostffyasszonyfát és a Pannónia ringet.

Megérkezvén a ringre aztán vallatóra fogtam a műszert. Az derült ki, hogy a földutak és a legalacsonyabb rendű utak betervezése “engedélyezve” volt, emiatt a legrövidebb út tervezésekor ezek is simán belekerültek az útvonaltervbe.

 A ringen

A ringen az “istállók” nyílt színen készülődnek, versenyhangulat, látványos futamok, szép motorok. A Hayabusa viszonylag fris Predátoros fényezése is sok nézelődőt vonz. Az ellátás lehetne jobb is, a kávé és a mikrózott pizza borzasztó, de ennyi izgalmas dolog között ez nem számít.

Tetszik, hogy nincs különösebb kötöttség. A belépésért nem kell fizetni, nincs tömeg, a versenyeket nagyon közelről és legalább a célegyenesben kerítések nélkül lehet megtekinteni. Láttuk Adorján motorját és Talma tesóját, láttunk törött motorokat és egy hatalmas esést, amely a kavicságyon szerencsésen végződött. Hú mekkorát repült a srác!

Szembetűnő volt, ahogy sorba néztük az eredményhirdetéseket, hogy az első három helyezett között általában mindig akadt legalább egy, aki alig tudott odavánszorogni az emelvényhez és a többieknek kellett felemelniük rá.

 Hazautazás

A visszafelé utazáshoz a leggyorsabb útvonalat állítom be. Ez nagyon rossz utakon elvisz minket Páliig a 86-osra, ahonnan Csornán érjük el a 85-öst, majd Győrnél a 1-est. Tata határához érve a vasúti felüljáró előtt egyre bizonytalanabbá válik alattam a motor – kilyukadt és leeresztett a hátsó gumim. Jól jön ilyenkor, hogy nálam van a gyorsjavító készlet. Enélkül nem indulok el mióta egyszer Bled mellett defektet kaptam és hat motoros közül csak egy tudott kisegíteni.

Tatán a Pikantó étteremben a tó mellett (N47 38.586 E18 20.272) ülünk le magvacsorázni 16:52-kor (ezeket az adatokat a GPS-ből olvasom, hihetetlen, hogy miket megjegyez, nem egész száz méterenként azt is felírja, hogy mennyivel mentem). Zoli tartja magát a diétájához, ma gyümölcs napja van és nem is nyúl semmi máshoz.

Fél hét körül, pontosabban 2006.04.09. 18:36:32-kor indulunk vissza a Bikerpoint felé Érdre, ahová 19:20:03-or érkezünk meg.

19:06:33, 87 km/h, N47 29.249 E18 45.964 és 19:08:29, 73 km/h, N47 28.474 E18 47.983 között a Biai-tó ás a Békás patak mellett annyi bogarat kapunk a szélvédőnkre, amennyit máskor egy egész héten. Végre itt a tavasz!

Így kellett volna menni. Végül másképp sikerült.

Agárdi György, 2006. április

Tags:

Még nincs komment.

Vélemény, hozzászólás?