Rhino Marokkó 2014.

Rhino Tours Marokkó Motoros Túra 2014

Egy jól sikerült túra után is felmerül bennünk a kérdés: Hogyan tudnánk még feszesebbet, a túrázóinknak még ideálisabbat szervezni? A 2013-as marokkói kaland után újra terveztünk mindent. Tulajdonképpen, egy új túrát kreáltunk, amely Marokkó legszebb részeire koncentrál, és izgalmas programokkal egészíti ki a motor nyergében szerzett élményeket. Bejött a dolog!

A kalandok sora már a casablancai reptéren kezdődött. Kilépve a terminálból négy-öt főből álló taxis banda vette kezelésbe csapatunkat. Én azonban hárítottam zsigerből a dolgot és elmentem egy 13 személyes buszt keresni. Három perccel később széles vigyorral az arcomon tértem vissza. „Srácok, probléma megoldva, egy busszal megyünk be a városba!” Elindultunk hát csomagjainkkal a busz felé. És akkor a taxisok vad gesztikulálással neki estek a buszosnak. Volt ott kiabálás, rendszám fényképezés, hadonászás. A tagbaszakadt buszvezető egy perc múlva nagy gázzal elviharzott, persze nélkülünk. Így nem maradt más hátra, négy Merci taxival – amelyek összesen futottak eddig vagy három millió kilométert – beautóztunk az óceán parti négy csillagos szállásunkra. És a vicc az egészben, hogy a négy taxival olcsóbban jöttünk ki, mint a busszal. Tanulság: hagyni kell a dolgokat maguktól alakulni, nem kell mindig okosabbnak lenni. Ezek az emberek ebből próbálnak megélni és a turistáknak szabott extra ár még mindig bagó európai viszonylatban.

Megy a foci az óceán partján-Casablanca

Este lesétáltunk a partra és döbbenten láttuk, micsoda élet van. A srácok ameddig a szem ellátott fociztak a vizes homokon. Az idősebbek a sziklákon ülve fürkészték a vizet vagy csak zsugáztak néhány vödrön ülve. Na, ezt nevezem én maximális kihasználtságnak!

Mivel a motorok a hotel parkolójában vártak minket, hamar átestünk az adminisztráción és az átvételen. Talán kicsit túl hamar is, mert a dobozok okoztak némi fejtörést a következő napon.

Reggel mindjárt indulás után láttam, hogy Feri oldaldoboza kinyílt menet közben. Duda, kézjelzés, félreálltunk, becsuktuk. Nem telt bele sok idő és Tamás oldaldoboza engedett a gravitációnak, így 30 méter szlalom után az útpadkán kötött ki. Félre áll, gyorskötözővel stabilizál, gyerünk tovább. István hátsó doboza egy gödör után állt egyéni röppályára. Eltekintve attól, hogy egyik sarkán lett egy szellőző lyuk és fémes száll húzott dizájnt kapott, használható maradt.

Cascades d’Ouzoud vízesés

A Cascades d’Ouzoud vízesést fantasztikus volt újra látni. Miután leparkoltunk, az első kérdésünk az volt, hogy minden meglesz-e mire visszajövünk, erre vendéglátónk kicsit sértődötten jelezte, hogy ő nem arab, hanem berber. Ettől persze nem nyugodtunk meg, de később utunk során tapasztaltuk, hogy ez igenis számít itt. Habib és az ő anyukája ízletes ebédet rittyentett nekünk a fenti teraszon. Sok száz lépcsőn lesétálva tudták a többiek megcsinálni a szelfiket a vízeséssel a háttérben. Habár a dobozok ellenünk dolgoztak, ezen a napon a legnagyobb problémára csak másnap reggel derült fény.

Laci Pan European hátsó felnije akkora ütést kapott, hogy reggelre teljesen leengedett a gumi. Míg a többiek Marrakesh-ből indulva a Toubkal Nemzeti Parkot célozták meg, Laci a helyi industrial parkot kereste fel. Ez tulajdonképpen egy garázs sor ahol bármilyen mechanikai problémát megoldanak. Hogy működik az egész? Ha beérkezel, azonnal melléd szegődik egy menedzser, elmutogatod a helyzetet, ő egy megnyugtató „No problem” után nekilát a szervezésnek. Motor az egyik garázsba be, ott a homokban hátsó kerék ki. Következő garázs, gumi leszed. Következő garázs, melegítés, kalapálás. Következő garázs, matt fekete fényezést kap a javított felni. Vissza a gumishoz, majd a „hátsó kerékbeszerelő üzem”. Itt persze kiderült, hogy menet iránnyal ellentétesen tették fel a gumit, így menedzserünk mosolyogva a vállán a kerékkel vissza a gumishoz. Gumis most már figyel és megcsinálja tökéletesen. Felni visszakerül a motorba. Menedzser megkapja a kialkudott javítási díjat. Laci boldogan távozik. Tamásék délután érkeznek vissza a Tiz N Tez (2092m) hágóról. Nagy motorozás volt.

Industrial park – Marrakesh

Este taxival bemegyünk a híres Jemaa el Fna térre, ahol számtalan árus várja a bazárban a jó szerencséjét egy pénzes turista személyében. Kis csavargás után felülünk egy teraszra és teázunk. Átadjuk magunkat az élménynek. Csevegünk, fotókat készítünk, beszívjuk az illatokat, eszünk valamit, majd újra teázunk. Közben lemegy a nap és megtelik a tér emberekkel. Csodás hangulat, élvezzük.

Jemaa el Fna tér és a bazár – Marrakesh

Reggel tankolás után elhagyjuk Marrakesh városát és a Magas Atlasz felé indulunk. A 2260 méter magasan lévő Tizi-n-Tichka hágón átkelve délutánra érünk Ouarzazate városába. Az úton többször megálltunk fényképezkedni és kütyüket venni. Évek óta ugyanaz az öreg bácsika próbálja ránk mérni az eredeti kristályait és csiga kövületeit. Idén nem volt nyálazás, ezért én is vettem pár nélkülözhetetlen dolgot otthonra. Mivel kora délután már elfoglaltuk a szállást, legurultunk a Cinema Museumba. Itt lefotóztuk Mel Gibson lábnyomát, és belelógattuk a kezünket abba a medencébe amelyben Monica Bellucci fürdött, mint Kleopátra.

Tiz N Tichka hágó (2260m) tetején megy az alkudozás

Idegenvezetőnk mutatott pár telefonnal készített lesi fotót az itt megfordult sztárokról. A Hét év Tibetben és a Mennyei Királyság egyes jeleneteit is itt forgatták. Egy kört mindenképp megért ez a hely, érdekes volt sétálni a hatalmas díszletek között. Este a szálláson igyekeznek helyi különlegességeket felszolgálni, de én már tudom, hogy ez kutyafüle ahhoz képest, ami másnap este ránk vár.

Dades kanyon – ebéd pazar kilátással

A napfelkeltével indulunk. A Dades folyó völgyében haladva elérjük az afrikai ország egyik látványosságát, a Dades kanyont. A kötelező fotók elkészítése után fantasztikus kilátás mellett elfogyasztottunk egy ebédet a csúcson. Erfoud felé különleges út vezet. Balra folyamatosan azAtlasz havas hegycsúcsai adják a hátteret, jobbra pedig lassan ránk köszön a sivatag. Először barna, majd zöld sziklás részek következnek és végül jön a homok. Szállásunk a semmi közepén van, egy kis oázis a szó minden értelmében. Pár kilométerrel odébb még a gumi nélkül, csak az abroncson kerékpározó gyerekek. Itt pedig pálmafák tövében medence parton hallgatjuk a halk zenét. A szobáink színesek, hangulatosak és hát a vacsora…

Különleges vacsora várt minket élő zenével

Erről beszéltem korábban. Úgy kétszer húsz méteres asztalokon minden földi jó. Különleges ízek és ételek vártak minket. Szerencsére a zenekar csak három számot adott elő, pontosan abban a sorrendben, mint tavaly. Este órákat beszélgettünk a wellness részleg szolgáltatásait élvezve. Nem kellett korán lefeküdnünk hiszen másnapra pihenést és egy rövid gurulást terveztünk.

A bérmotorok gazdája kifejezetten kérte, hogy ne menjünk terepre a vasakkal. Joci ennek ellenére, ahogy megpillantotta az első vörös homokdűnét azonnal rástartolt a GS-sel. A motor megfeneklett és kiváló fotózási lehetőséget kínált a többieknek, akik bölcsen a szilárd talajon hagyták a gépeiket. Nem sok kellett hozzá és felbukkant egy bérelhető teve, Jani ki is használta a lehetőséget. Különleges érzés ott állni a sivatag szélén és elképzelni, hogy régen ezen átkeltek emberek.

Mellénk szegődött alkalmi idegenvezetőnk hatalmas Ray Ban napszemüvegében és 50ccm moped nyergében felajánlott tevegelést, terepjárós kiskört, terepjárós nagykört, falulátogatást, folklor műsort, de mi mindenre nemet mondtunk – végül kiegyeztünk egy teában a mamájánál. Követve a srácot homokos terepen haladtunk egy kis berber faluba.

Sivatagi show- Chebbi erg

Amikor megláttam a ház előtt a snowboard léceket letámasztva, nem hittem a szememnek. Ezek most vagy teljesen meghibbantak vagy csak egy télisportot akarnak bevezetni itt a sivatag szélén. Bármit is terveztek a hódeszkákkal, előbb nekünk akartak szőnyegeket, sálakat, kelméket eladni. Házigazdánk jó angol tudásának és kiváló értékesítői vénájának köszönhetően vásároltunk is, annyit egész biztosan, amiből a nekünk felszolgált édes menta tea ára kijött.

Délután újra élveztük a Xaluca Hotel különleges szolgáltatásait. Este próbáltam kevesebbszer fordulni a svédasztal és a székem között, hogy éjszaka ne kelljen álmomban forgolódva touareg harcosokkal küzdenem.

Gorges du Ziz kanyon – rövid pihenő Errachida felé

Reggel nekivágtunk az egyik kedvenc szakaszomnak, a Gorges du Ziz kanyon tetején elkészített fotó után értük el Errachida városát, majd a főút mellett egy helyen magas vörös gránit tornyosult elénk, amelybe még 1927-28-ban vájt alagutat 40 legionárius. A robbantással és kézi fejtéssel létrehozott átjárót a légionáriusok tiszteletére “le tunnel du légionnaire”-nak nevezték el. Az Atlaszon áthaladva nagyot motoroztunk.

Midelt központjában ebédeltünk. Zolinak nem igazán ízlett az ebéd, ezért egy helyi szerencsétlent vendégül látott. A koldusunk vagy hat szelet kenyérrel jóízűen belapátolta a maradékot. Zoli karmája 10 ponttal növekedett ezen a napon!

Marokkó kedvelt síterepe Ifrane. Áthaladva rajta Svájcban érezheti magát a motoros. Alpesi házak, rend és tisztaság jellemzik. Megállni nem volt időnk, mert Ali már várt minket. Tavalyi idegenvezetése annyira megfogott, hogy idén is felkértem vezessen minket körbe Fez nem mindennapi óvárosán. Ahogy megbeszéltük, Ali egy nagy busszal megjelent és indulás után azonnal elkezdett mesélni nekünk a városról, az emberekről, az uralkodóról.

Fergeteges pár óra következett. Voltunk a királyi palota előtt, a nagy mecsetnél, szövetkészítőknél, bőrkészítőknél, argán olaj árusoknál. A szűk sikátorokban nyomultunk előre. Sajnos mivel péntek volt, az árusok korábban zártak és alkudozásra kevesebb idő jutott. Pedig a csapatunkban aztán volt kraft, a lányok jobbnál jobb üzleteket kötöttek. Nem szívesen égetem magam, de a sapkás sztorimat azért megosztom a nagyérdeművel, lehet belőle okulni.

Ez még nem az ominozus fejfedő – Fez óváros

Én mindösszesen csak egy kis kerek fejfedőt szerettem volna, piros és benne a marokkói zászló. Ali barátunk szólt is az egyik „értékesítőnek” hogy én vagyok a csoportvezető. Na, gondoltam itt valami extra kedvezmény is befigyel, ha már ilyen lelkes a csapatunk a vásárlások terén. Felmentünk az emeletre és kiválasztottam a cuccot. Kezdődött az évszázad üzletkötése. 700 dirhammal indított emberünk. Amit én 70-nek értettem ezért 20 dirhammal reagáltam. Erre lement 600 dirhamra, ami testvérek között is 60 euro. Ekkor eszméltem rá, hogy első körben félreértettem. És akkor következett egy olyan előadás, aminek a végén nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Volt benne szó szegény sorsú nőkről, akik éjszakákon át kötögetnek, gyerekekről, akik éheznek, tiszteletről a szülők iránt. A szociális énemet már le is kenyerezte, de a kereskedői énem még küzdött egy kicsit. Így 200 dirhamban (20 euroban) megállapodtunk. Úgy éreztem ennyivel tartozom a nehéz sorsú marokkói asszonyoknak. Egészen addig nem éreztem magam átvágva, amíg hazafelé a casablancai reptéren az olcsónak nem mondható souvenir boltban megláttam a sapkámat 2 euroért! Ott szinte sokkot kaptam és nyomban vettem egyet Bence fiamnak is, így darabra lebontva már nem éreztem annyira hülyének magam.

Végül mindenki gazdagabb lett valamivel: táskák, sálak, ruhák, papucsok, övek és egy bőrönd. Csodálkoztam, hogy idegenvezetőnknek mindenki messziről köszön vagy bólint, az emberek mosolyognak rá. Amikor erre rákérdeztem, Aliról kiderült, hogy válogatott marokkói focista volt és Franciaországban profiskodott.

Egyébként Fez tényleg különleges hely, hiszen számottevő zsidó közösség él békében együtt arabokkal az óvárosban. A világ egyik legnagyobb, legszebb és legrégebbi egyeteme is itt található. Békesség, nyugalom és jókedv árad az emberekből. Szeretik az uralkodót VI. Mohamedet, aki családjával sokat tett azért, hogy a legeurópaibb afrikai országgá tegye Marokkót.

Iframe felé haladunk

Tamás vezette a csapatot másnap Meknes-en és a kihagyhatatlan R404-es úton Casablancába. A csapat mostanra összeszokva, ritmusosan szépen motorozott. Este leadtuk a motorokat és a csapat nagyobbik része eltaxizott Rick’s Cafe-hoz. Mivel nem foglaltunk asztalt, nem tudtak bejutni, helyette megnézték a II.Haszán mecsetet.

Másnap délelőtt még volt idő bemenni a casablancai bazárba. “Eredeti” Breitling, Tag Heuer karórák 20 euróért, Louis Vuitton táskák 10 euroért, minden mi szem szájnak ingere. Délután a reptérre kisbuszokkal mentünk és elmélkedtünk azon milyen hamar elszaladt ez a kilenc nap.

Lisszabonban még volt időnk egy rövid városnézésre, majd éjjel érkeztünk Budapestre.

Városnézés Lisszabonban

Őszintén szólva minden évben ilyen első túrát kívánok magamnak. Fergeteges volt a hangulat, rengeteget nevettünk. A pihenőnapokat kihasználtuk és megnéztünk mindent, ami számít. Kellemes meleg volt, jókat motoroztunk. A felmerülő problémákat sikerült kezelnünk. Nagyon-nagyon jó csapat voltunk, a lányok tündérek voltak, szó nélkül bírták a napi etapokat.

Következő marokkói túránkról a Rhino Tours honlapján olvashatsz.

Motoros üdvözlettel:

Szimcsák Attila, Rhino Tours

Tags:

Még nincs komment.

Szólj hozzá!