Zoli ötlete nem sokkal később egy hideg és sötét januári estén jutott eszembe megint, amikor arról gondolkodtam, hogy mi lehetne életem nagy motoros élménye. Elsősorban Ausztráliáról álmodoztam, ha már távolabbi útról lenne szó, de Cica valamiért inkább az USA-ba szeretne menni.

Felmásztam a padlásra és a régi hanglemezek, képek elhasznált lomok és soha nem használt ajándéktárgyak közül előkotortam az amerikai rendszámtáblát utánzó fémlapot, amit hat évvel ezelőtt egy Monterey-i souvenir shopban vettem. Leszedtem róla a fóliát és kitettem magam elé az asztalra.

J. Steinbeck: Érik a gyümölcs (részlet)

A 66-os országút a kivándorlók fő útvonala. 66-os az országot átszelő hosszú betonút, amely enyhén hullámzik föl és le a térképen, a Mississippitől Bakersfieldig, vörös földeken és szürke földeken át, fölkanyarodva a hegyek közé, átszelve a vízválasztót, aztán le a ragyogó, félelmes sivatagba, a sivatagon át ismét hegyek közé, egészen a gazdag kaliforniai völgyekig.

66-os az útja egy menekülő népnek, amely fut a por és az összezsugorodó föld elől, a traktorok dübörgése és a birtok összezsugorodása elől, a sivatag lassú északra törése elől, a Texas irányából üvöltve érkező forgószelek elől, az áradások elől, amelyek nem teszik dúsabbá a földet, sőt megfosztják maradék termő gazdagságától is. Mindezek elől menekülnek az emberek, s összekerülnek a 66-os országúton a mellékutakról, rázós mezei utakról, kerékvágásos, úttalan utakról. A 66-os a fő út, a menekülés útja.

A 62-esen Clarksville, Ozark, Van Buren, Fort Smith – s itt van Arkansas vége. S valamennyi út, amely Oklahoma Citybe vezet: a 66-os Tulsától, a 270-es McAlestertől. A 81-es Wichita Fallstól délre, Enidtől északra, Edmond, McLoud, Purcell. A 66-os Oklahoma Cityből. El Reno és Clinton, nyugat felé a 66-oson. Hydro, Elk City és Texola – itt a vége Oklahomának. A 66-os, keresztül Texas „serpenyőnyelén”. Shamrock és McLean, Conway és Terillo, a sárga. Wildorado és Vega és Boise – itt a vége Texasnak. Tucumcari és Sanata Rosa – azzal be Új-Mexikó hegyei közé, Albuquerque-ig, ahol az út lejön Santa Féből. Aztán le a szakadékos Rio Grande mentén, Los Lunasig, s ismét nyugatra a 66-oson Gallupig – itt van Új-Mexikó határa.

Most következnek a magas hegyek. Holbrock és Winslow és Flagstaff, Arizona magas hegyei közt. Aztán a nagy, dagadó fennsík, Ashfork és Kingman. Aztán ismét sziklahegységek, ahol hordozzák és pénzért árulják a vizet. Aztán kifelé Arizona töredezett, napégette hegyei közül, a Colorado zöld sással szegélyezett partjaira, s itt van Arizona vége. Már itt van Kalifornia, a folyó túlsó partján, csinos várossal kezdődik. Needles a folyó partján épült. De a folyó idegen ezen a helyen. Needlestől fölfelé vezet az út, át egy kiaszott hegyláncon, s következik a sivatag. És a 66-os továbbkúszik ezen a rettentő sivatagon, ahol délibábosan csillog a messzeség, s a fekete központi hegyek mintha elérhetetlenül lógnának a levegőben. Végül itt van Barstow, s megint a sivatag, amíg végre ismét felbukkannak a hegyek, az igazi hegyek, s a 66-os átkanyarog rajtuk. Aztán hirtelen egy hegyszoros, s odalenn a szépséges völgy, gyümölcsöskertek, szőlők, kicsi házak, s a messzeségben egy város. Uramisten, túl vagyunk rajta.

A menekülő nép elözönlötte a 66-os utat, hol magános kocsin, hol kis karavánokban. A kocsik egész nap lassan gördültek az úton, éjszakára megálltak valahol, ahol víz volt a közelben. Napközben az ócska, kilyukadt hűtők gőzoszlopokat lövelltek a levegőbe, meglazult tengelyek zörögtek, kattogtak. S a teherkocsikat meg a túlterhelt autókat vezető emberek aggodalmasan füleltek. Mennyire van a legközelebbi város? Rémítő a helyzet a két város között. Ha valami eltörik, igen, ha valami eltörik, tábort ütünk itt addig, amíg Jim begyalogol a városba, megveszi a szükséges alkatrészt, visszagyalogol és… mennyi ennivalónk van még?

A 66-os út fontos szerepet játszott a keletről nyugatra tartó amerikai népvándorlásban, a szegénységből a remény felé menekülésben, amit Steinbeck az Érik a gyümölcs-ben írt le. Ez az a könyv, amely valóban a 66-os útról és annak történelmi szerepéről ír és ez a könyv kapcsolja a 66-os úthoz a remény, a nagy amerikai álom mítoszát.

Az 1940-es és 50-es években az amerikai beat kultúra a szabadság mítoszát is az úthoz, az utazáshoz, az ismeretlen meghódításához köti. Kerouac könyve, az Úton az egyik alapmű, amelyben ennek a lázadó társadalmi rétegnek az értékeit részletesen ábrázolja. Kerouac ugyan könyvében mindössze egyszer említi a 66-os utat és hősei többnyire a hatos mentén utaznak, de ez mindegy, mert a kontinenst majdnem átszelő 66-os ekkor már “az utak anyja”. Minden, ami utazás, az csak emeli a nimbuszát és szabadság szimbólummá válik. Az üzenet még ma is hatásos – Coppola 2005-ben kezdte forgatni a regényből készült filmet.

Az irodalom mellett a popzene is hozzájárul a mítosz tovább építéséhez. A Get Your Kicks On 66, ami Bobby Troup, egy jazz zongorista dala 1946-ból, előbb Nat King Cole, majd Chuck Berry, a Rolling Stones, még később a Depeche Mode feldolgozásában vált híressé.

Az utazás kötöttségektől mentes szabadsága a motorozással és a kábítószerrel ötvözve további ikonokat teremt és a film is bekapcsolódik. A Szelíd Motorosok (Easy Rider) a Kennedy és a Martin Luther King gyilkosságok évében készült és 1969-ben, a Woodstock koncert évében került a mozikba. Captain America eldobja a karóráját, mielőtt útra kelnek és gátlások nélkül csinálják, ami nekik tetszik. Magukon kívül senkinek nem ártanak, mégis belepusztulnak és mi azonosulunk velük. Nekik már végképp semmi közük a 66-oshoz, csak az utazáshoz (a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt), a motorozáshoz, amely az olcsó egyéni utazást lehetővé téve szintén a szabadság szimbóluma lesz, a szabadságé, amelyről olyan látványosan bebizonyosodik, hogy csak illúzió. “Izirájder őcsém, izirájder.”

A U.S. Highway 66, vagy Route 66 egy főút volt az USA úthálózatában, amit 1926. november 11-én létesítettek, az eredeti szövetségi utak egyikeként, a jelzéseket azonban csak a következő évben helyezték ki. Eredetileg az Illionis állambeli Chicagoból Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, New Mexico, Arizona és California államokon keresztül vezetett a tengerpartra Santa Monica-ban. A teljes hossza 2,448 mérföld, azaz 3,940 km volt.

A 66-os út az egyik legnagyobb vándorlási útvonal volt a nyugat felé. Az út mellett sokaknak jó üzlet volt a főúton utazók ellátása. Ők ma is az élharcosai az út áletben tartásának, annak ellenére, hogy annak szerepét már rég átvette az új Államok közötti autópálya rendszer, amit Eisenhower elnök – aki még tábornokként járt Európában – a német autópályák mintájára kezdett el építtetni. A 66-ost 1985-ben hivatalosan törölték az USA főút hálózatából. Az eredeti út egyes darabjai, összességében kb. annak 80%-a ma is járható, de egy ilyen utazás gondos tervezést igényel. Egyes szakaszok, pld. a Springfield, Missouri, Tulsa szakasz egész jó állapotban vannak.

1990-ben Arizonában és Missouri államban alakultak meg az első Route 66 társaságok, amelyek példáját más államokban is követték. Még ugyanebben az évben Missouri állam létrehozta az Állami Történelmi Utat (State Historic Route) kihelyezték az első “Historic Route 66” táblákat. Napjainkban az út megmaradt részét végig “történelmi 66-os út”-ként jelölik (Historic Route 66, vagy Nationa Scenic Byway) és ebben a formájában turisztikai érdekességként kezd visszatérni a turistatérképekre.

A tények feltárásában a Wikipédia volt segítségünkre.

A National 66 szövetség honlapján ezzel csábítják a turistákat:

• Látogass vissza egy régmúlt időszakba. Fedezd fel a 2.400 mérföldes 66-os úton, hogy hogy utazott Amerika az 1920-1960-as években.
• Látogasd meg az üzleteket, benzinkutakat, moteleket, turisztikai látnivalókat, éttermeket és falvakat az “Anya út” mentén.
• Állj meg és sétálj egyet a falvakban, amelyek nem változtak mióta évtizedekkel ezelőtt az államok közti autópálya megépült és elkerülte őket.
• Kóstold meg az igazi amerikai hamburgert.
• Látogass el Sky Citybe, ahol a benszülött amerikaiak ma is úgy élnek, mint több száz évvel ezelőtt.
• Állj meg a Majove sivatagban egy elhagyatott szakasz mellett és hallgasd a millió kerék surrogását, amelyek átmentek ezen az úton.

Mike  Cobin szerint a 66-os út azoknak való, akik kíváncsiak a vidéki amerika hétköznapjaira némi nosztalgikus töltéssel és egyáltalán nem sietnek. Doc szerint a következőkért kell oda menni:

• Történelmi visszapillantás
• Nosztalgia, egy életstílus, ami már elmúlt, de itt maradt valami belőle
• Divatos szenvedélynek hódolsz
• Pihenés, önmagad megtalálása

Patrick Jennings (grey matter media fényképész), a következőket írta:

Az Amerikai Délkelet körülutazása nagyon szép, szinte minden helyet végigjártam, amit beterveztél. Az, hogy a nyugati kötrúrát, vagy a Route 66-et járd végig attól függ, hogy mit szeretnél látni Amerikából. A Route 66 utazás azt jelenti, hogy az idődet két nagyvárosban (Chicagoban és LA-ben) és egy csomó kisebben (St. Louise, Albaquerque) töltöd, közben keresztülutazol a kistelepüléseken Amerika szívében. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy amerikai emberekkel találkozz.

A délnyugati út a legnagyszerűbb amerikai természeti látványosságokhoz vezet. Elsősorban a turisták útját fogod járni, és egy másfajta képed alakul ki az amerikai emberekről. Ezek a területek ritkán lakottak, már csak ezért sem fogsz az átlagos amerikaival találkozni. Minden attól függ, hogy mit vársz az utazásodtól.

Mike “Doc” Cobine túramotoros szerint  a következő veszélyekkel kell számolni:

• Időjárás és sivatagok – Az út nagy része elhagyatott, sivatagos területen vezet keresztül, ahol nincs semmi. Nagyon fontos a jó műszaki állapotú jármű, a megfelelő túrafelszerelés és vízellátás. Komoly viharokra is fel kell készülni.
• Állatok – a sivatagban a csörgőkígyókkal és a prérifarkasokkal kell számolni, máshol antilopok rohangálhatnak az úton. A jármű ütésvédelme és a jó világítás fontosak. Éjszakára keressünk lakott területen szállást.
• Üzemanyag –  a sok elhagyott szakasz miatt a tankolás probléma lehet.
• Öltözet – A standard túraöltözet javasolt. Mike Cobin óva int minket a színes ruhák viselésétől, amely a motoros bandáknak szemet szúr. A hőmérséklet egyébként változó, a hidegre is fel kell készülni.
• Navigálás – Doc szerint rengeteg tábla van már, de legtöbbjük olyan helyen, ahol nyilvánvaló, hogy merre kell menni. A városokban könnyen eltéved az ember.
• Idő – a régi úton sokszor nem lehet haladni, különösen a településeken. A sebességkorlátozás nagyon szigorú, még az autópályán is csak 75 mph a megengedett sebesség, ami kb 120 km/órának felel meg. Chicagotól LA-ig megállás nélkül kb. 7 napot kell számolni, de akkor nem látsz semmit. Egy rendes Route 66 túra kb. két hetes kell, hogy legyen.
• A motor műszaki állapota – gumik, olajszűrő, javítókészlet, stb.
• Törvények – a bukósisakra, a fegyvertartásra és a biztosításra különböző törvények vonatkozhatnak a különböző államokban. (A bukósisak csak Kalifornia államban kötelező.)

A legtöbben azt ajánlják, hogy két dolgot vegyél meg először is:

• az egyika a 66-os út térképe,
• a másik egy utikönyv a látnivalók leírásával.

Segítséget kaphatsz a tervezéshez a motoros túrákat szervező vállalkozások honlapjairól. Ilyenek pld:

• Eagle Rider – 14 napos motoros vezetett túra a 66-oson teljes utitervvel. Az összköltség két főre (vagyis utassal), kb 6000 dollár, amiben benne van a motor, bukósisak, szállás és a túravezetés, de nincs benne az élelmiszer, a biztosítás, és a benzin és természetesen oda is kell repülni Chicagoba, meg vissza Los Angelesből.
• Swa Frantzen honlapja – részletes leírás az útról államonként.

A költségek klakulációjához a következő feltételezésekkel élünk:

• Megfogadjuk az Eagle Rider tanácsát és azt a programot követjük, amit ők terveztek, tehát 14 napot és 13 éjszakát töltünk az úton, de egy nappal előbb kiutazunk, hogy az időeltolódással könnyebben megküzdjünk, tehát összesen 14 éjszakánk lesz Amerikában.
• Repülővel megyünk Budapestről Chicagoba, majd Los Angelesből Budapestre. Az árajánlathoz időpontot is ki kell néznünk. Az Eagle Rider egyik túrája június 5-én kezdődik és június 18-ig tart. Megpróbálunk ehhez igazodva június 4-én megérkezni Chicagoba.
• A motort (és a bukósisakot) bérelni fogjuk, első körben az Eagle Rider árait használjuk fel a kalkulációhoz. Azt az opciót is kivizsgáljuk majd, hogy a motort kiszállíttatjuk az USA-ba, de attól tartunk, hogy ez repülővel nagyon drága lenne, más módon meg nagyon hosszú ideig tartana. Ettől függetlenül kérünk ajánlatot ezekre is.
• Ketten megyünk, egy vezető és egy utas egy motoron. A szállást ennek megfelelően kétágyas szobában kérjük két főre.
• Az üzemanyagot 3.800 kilométerre számoljuk. Az utazás tervezett hossza csak 3.670 kilométer. 6 literes fogyasztás mellett 230 liter üzemanyagot használunk el. A benzin ára az USA-ban átlagosan kb. 130 Ft/liter. A literenkénti árakat a weben ellenőrizheted itt.
• 1 USD =210 HUF árfolyammal számoltunk. Ezt itt pontosíthatod az MNB napi árfolyamával.
• Kifigyeljük továbbá a benzin, éttermi és szállás árakat. Amikor megvagyunk az első kalkulációval, akkor rögtön közzé tesszük.

Kivizsgáltuk azt is, hogy a motorjaink utaztatása Amerikába és vissza hajóval mennyibe kerülne. Az utaztatást a Harleysek már többször megpróbálták. Manapság már minden évben megy egy csoport a Daytona Bike Weekre, akik kiutaztatják a motorjaikat. Az alábbi adatokat Csaba bocsátotta a rendelkezésünkre, aki szállítmányozással foglalkozik és amerikai cége, az American Shipping Services Inc. rendszeresen utaztat motorokat az USA-ba.

A megoldás hátránya, hogy a motorok kiszállítása 6 hetet vesz igénybe, visszaszállításuk pedig kb. 8 hétig tart. A motorokat konténerbe rakják. a 20 láb hosszú konténerbe 5 motor, a 40 láb hosszúba 8-10 motor fér be. Szállítókeret nem kell, mert a motorokat Csaba szerint ki tudják kötni biztonságosan.

A papírok vonatkozásában annyi előírás van, hogy az átvevő útlevele és a forgalmi azonos nemzetiségű kell, hogy legyen.

Ez az ár megfelel egy felső kategóriás motor 3 heti bérleti díjának az USA-ban, ha nem számítod a 12-14 hetes kiesést a motor szállítási ideje alatt.

A következő útitervet eredetileg az Eagle Ridertől származik. A weben számos helyen és nyelven megtalálható, valószínűleg az Eagle Rider kiterjedt nemzetközi kapcsolatai miatt. További útleírások találhatók az alábbi linkeken:

Wikitravel

A chicagoi O’Hare Nemzetközi repülőtérre érkezel. Elfoglalod a szállásodat egy belvárosi szállodában, ahol már vár téged az Eagle Rider képviselője, aki minden kérdésedre válaszol az útitervvel kapcsolatban. Mivel Chicagoban vagy, amely a legnagyobb és legizgalmasabb város a Nagy-tavak környékén, ezért érdemes elmenni egy jazz bárba, vagy blues klubba egy kicsit megismerni Chicago éjszakai életét. Ha van időd, akkor látogasd meg a Sears Towert, az 1974-ben épült 110 emeletes (1450 láb magas). A világ legmagasabb épületének épült és az is maradt, amíg a Petronas Towers Malaysiában 1998-ban el nam készült.

2. nap Chicago – Springfield, IL (324 km)

Reggeli után elmész a Harley Davidsonért, kitöltöd a papírokat, és nyeregbe pattansz. A legendás 66-os út itt kezdődik és az I-55-ös autópályával párhuzamosan haladva szeli ketté Illionis államota “gabona öv” mentén. Az útnak ezt a szakaszát régen Pacific Trailnek hívák. (Ha rákeresel a weben, akkor ma olasz ruhamárkát találsz ezen a néven.) Megnézhetsz egy-két régi út menti éttermet, amik még állnak, majd Illionis állam fővárosába, Springfieldbe érkezel. Itt fogsz szundizni ma éjszaka.

3. nap Springfield, IL – Rolla, MO (322 km)

Tovább haladsz dél felé, átgurulsz az államhatáron Missouriba St. Louis irányába. A táj hamarosan megváltozik, az erdők itt találkoznak a prérivel és a Missisippi itt találkozik a Missouri folyóval. Te a Mississippi felé tartasz és útközben megnézed a Chain of Rocks hidat, amely a 66-os út egykori leghíresebb hídja volt, közepén 22 fokos szögben megtörték. Ma járművek már nem hajthatnak rá, de gyalog felmehetsz a hídra körülnézni. Ha az időd engedi, akkor megállsz a Meramec Caverns-nél, amely a Jesse James menedékként is ismert, bár kapcsolata a neves bűnözővel tisztázatlan (belépő 15$). Rollába érkezel, ami a Mark Twain nemzeti erdő kapuja.

Rollától az mélyen behatolsz az Ozark-hegységbe, amely dél-Missouri és észak-Arkansas nagy részét elfoglalja. Ez a terület határvidéknek számított egészen a 19. századig, amikor az ipari fakitermelés megkezdődött.  Az Ozark-hegység csúcsai nem különösebben magasak, de az út változatos, esik, emelkedik, kiváló panorámát nyújt és az erdők színesek, különösen jól mutatnak ősszel. Átlovagolsz Lebanon és Conway településeken, majd megállsz Carthage-ban, hogy egy pillantást vess a bíróság szép épületére, mielőtt Oklahoma államba lépsz. Oklahoma nem egy olyan állam, ami sokmindenről nevezetes lenne, de a 66-os út szempontjából Oklahoma az abszolút number 1. Ebben az államban maradt meg a 66-os út leghosszabb szakasza, ráadásul lényegesen jobb minőségű, mint bármely más államban. Ez a motorosok és a mellékutakat járók mekkája. Tulsában töltöd az éjszakát.

5. nap Tulsa – Clinton (320 km)

Nyugat felé tartasz Oklahomán át, keresztezed a 100 mérföldes távolságot Tulsa és Oklahoma City között, amely az egykori Nyugat indiánok lakta területe volt. 1830-as években, amikor ezt az egész területet haszontalannak tartották, indián rezervátummá nyilvánították és átadták annak az ún. “Öt civilizált törzs”-nek, amely megakadályozta a fehérek letelepedését a déli területeken.

• Choctaw és Chickasaw Mississippiből,
• Semiole Floridából,
• Creek Alabamából
• Cherokee Carolina, Tennessee és Georgia államokból.

Oklahoma lakosságának jelentős része ma is őslakos amerikai indián, maga az oklahoma szó azt jelenti “vörös ember” a choctaw indiánok nyelvén.

Nyugatabbra áthajtasz El Renonál az egy mérföldes hídon Bridgeport közelében, és Clintonba érsz, amely a „Route 66 ország” szíve, lelke.

6. nap Clinton – Amarillo, TX (282 km)

Korán kelsz, hogy indulhass Panhandle felé, a Nagy-síkságok déli szegélyén, amit gyakran úgy hívnak, az „igazi Texas”. A látvány valóban ahhoz fogható, ahogy Texast álmainkban elképzeljük. Miután a bivalyokat és velük együtt az indiánokat kiűzték erről a lakhatatlannak tartott sivár határvidékről az 1870-es években, a Panhandle elkezdte feltárni kincseit, a héliumot Amarillo környékén, az olajat. Később a mezőgazdaság is felvirágzott és gazdagságot hozott a régiónak, ma is itt vannak a világ legnagyobb szarvasmarha tartó telepei.

A Panhandle északi végén van Amarillo, 300 mérföldnyire Albuquerquetől és 250 mérfölder nyugatra Oklahoma Citytől. Texas egyéb részeitől távol esik ugyan, de a nagy amerikát átszelő országutak egyike, az I-40-es autópálya, (egykor úgy hívták Route 66) keresztül megy rajta. Amarillo spanyolul az jelenti “sárga”, ez a vidék jellemző színe.

7. nap Amarillo, TX – Santa Fé  (435 km)

Ma elhagyod Texast és a “varázslatok földje”, New Mexico felé indulsz, miután vetettél egy pillantást a Cadillac Ranch-re. Benézhetsz Glen Rio-ba a kísértetvárosba, ahol egyik lábadon Texasban, a másikon New Mexicoban állhatsz. Öt állammal a hátad mögött vágod a szelet a Harleyvel keresztül a Commanche indiánok földjén Tucumcariba felé. Ez a legnagyobb város Albuquerque és Amarillo között. New Mexico etnikailag és kultúrálisan a legváltozatosabb amerikai állam, amit egymást felváltva telepítettek be indiánok, spanyolok, mexikóiak és jenkik. Santa Febe érkezel, amely az USA egyik legrégebbi és legszebb városa, hogy itt tölts két éjszakát.

8. nap Santa Fé  

Ma pihensz és élvezed Santa Fet, azt a várost, amelyet az elmúlt 20 évben rendszeresen a Egyesült Államok legnépszerűbb városának szavaznak meg az utazók. Ellátogathatsz a folyóvölgy mentén a közelben egy régi bennszülött indián városba, Taosba.

9. nap Santa Fé – Gallup   (317 km)

Ma reggel dél felé indulsz Albuquerque irányába, amely New Mexico legnagyobb városa, az állam teljes lakosságának a harmada él benne. Itt New Mexico szívében találkoznak és szelik át a Rio Grandet, meg a dél felé, Mexikóba vezető utakat a kelet-nyugati irányú főutak és vasútvonalak. Te is átmész a Rio Grande fölött, és nyugatra tartasz a nyílt vidékek felé a színes Navajo vadonba. Fennsíkokon és meredélyeken keresztül érkezel Lagunába. Tovább mész Grants és a “Cibola nemzeti erdő” mentén a híres Route 66 városba Gallupba. Gallup egy régi vasúti csomópont és indián város. Itt alszol.

10. nap Gallup – Williams, AZ   (370 km)

Galluptól már csak fél órányira van Arizona határa. Áthajtasz a megkövült erdőn (Petrified Forest). A történelem előtti időkben megkövült hatalmas fatörzseket az erózió hozza a felszínre. Még egy tucat mérföld nyugatra Holbrock, a régi Route 66 város, amit a transzkontinentális fuvarozók tartanak életben, csakúgy, mint odébb Winslow-t. Holbrockban állsz meg ebédelni. Tovább nyugatra elhagyod a Jack Rabbit® Trading Post-ot, a híres Route 66 souvenir boltot, amit 1949-ben nyitottak. Azóta a Jack Rabbit® ismert márkává vált. Holbrock és Winslow között keresd a “Here It Is” táblát, amit még a 40-es években állítottak. Az éjszakát a régi western városban, Williamsban töltöd.

11. nap Williams

Williams a Grand Canyon kapuja és az egész napot azzal töltöd, hogy megismerd ezt a természeti csodát, ami minden képzeletet felülmúlóan nagy. Itt az idő a meditálásra. Ellátogathatsz a kanyonba helikopterrel, vagy ismerkedhetsz Williams-szel, amely egy érdekes történelmi kisváros.

12. nap Williams – Laughlin, NV  (338 km)

Williamsből tovább utazol nyugat felé az „Anya úton”, amely észak felé fordul ahogy leérkezik a fennsíkról és áthalad Peach Springsen Kingman-be. Ezt a szakaszt hívják ógy, hogy a “Történelmi 66-os út szíve”. Azután fel a hegyekbe a híres bányaváros Oatman felé, ahol megebédelsz. Tovább haladsz Nevada állam felé és az éjszakát Laughlinban, a szerencsejáték oázisban töltöd.

13. nap Laughlin – Victorville, CA  (317 km)

Reggel korán indulsz, a folyón túl már vár rád California, az utolsó állam, amelyet meglátogatsz a 66-os út mentén. Áthaladsz az Ördög játszóterén és a Mojave sivatag következik, amely California legdrámaibb látványával fogad. Ilyesztő vulkánikus formációk, Joshua fák, néhány helyen óriásfenyők. A sivatag után a San Gabriel hegység hűs fenyvesei következnek, majd Victorville, ahol kapsz egy utolsó ünnepi vacsorát.

14. nap Victorville – Los Angeles  (135 km)

A nagy kalandnak ma vége lesz, amint eléred Los Angelest. Még elmész Santa Monicáig, mert a történelmi 66-os út ott ér véget a Santa Monica Boulvardon. Santa Monica Los Angeles legrégebbi és legnagyobb üdülőterülete.

Az Eagle Rider telephelye El Segundo-ban van. Itt elbúcsúzol a Harley-től és felkészülsz a hazavezető útra. A repülőtérre kivisznek egy shuttle busszal.

Agárdi György, 2006. február 28.