Szilvásvárad, Bélapátfalva

Zoli hétközben szólt, hogy szervez egy évadzáró túrát, jöjjek el, legalább megismerem a barátait.

Hárman indultunk Érdről, (1 GS és 2 AT) irány Kelet-Pest, összeszedni a csapatot. Körbejárjuk a Centi lakótelep környékét, majd kimegyünk a benzinkúthoz, ahol még néhányan várnak ránk. Miközben én ismerkedek a csapattal, beindul a tervezgetés. Többen nyugat felé mennének mert ott süt a nap! És erről bizonyíték is van! Előkerülnek a kinyomtatott műhold képek , de végül is az észak kelet győz, mivel előző hétvégén többen pont arra voltak. Vígasztalásul bedobom, hogy tudok egy szép utat, majd arra megyünk. Lóra!

Eseménytelenűl húzunk 120-as tempóval a 3-as úton kelet felé, az autósok csodálkoznak a vasparipás falka láttán, mintha csak nyáron lehetne motorozni. Agyon dicsérem magam menetközben, hogy a 40-es lánckereket tettem fel hátra, az 5-foggal hosszabb áttétel ideálisnak tűnik, nem szeretem ha nagyon pörög a motor. Gyöngyösön tankolunk, van aki bedob a bendőjébe néhány szendvicset is, (mondom is neki “a héjában van a vitamin!”) de a kapucsínót senki nem hagyná ki. Innen felállok a sor elejére, mert én tudom merre akarunk menni.

A város után balra fordulunk Verpelét felé. A Mátra lankáin, szölőtermesztő vidéken vezet a kanyargós dimbes-dombos út, hosszan kígyózik rajta a 9 motor. A hőerőmű képe nem illik csak a tájba, megtöri a békés környéket. Ismét balra térünk le az útról Sirok felé, az út bár kanyargósságából cseppet sem veszít, elkezd emelkedni. Nyáron itt tartják az egyik legnagyobb motoros találkozót, de most november végén a falvakban feltűnést kelt a sok motor. Megcélozzuk Eger városát, a szerpentinen néhányan elhúzunk, élvezzük a kanyarokat, szinte betüig döntve a paripákat. Itt már körvonalazódik bennem a merénylet terve ( van a csapatban V-ROD,Gsxr ,Ducatti és FJR is) felmegyünk a kőbánya tetejére !

De előbb Eger városa, itt aztán irány észak. Szarvaskő környéke mindíg győnyőrű, de ősszel különösen, bár a sürüsödő köd miatt ez egyre kévésbé látszik. Bélapátfalván jobbra kanyarodunk az apátság felé. A ködből előbukkan a többszáz méter magas függőleges sziklafal.

Átpréseljük a szűk ösvényen a motorokat, és elindulunk felfelé.A jó minőségű úton lassan vánszorgunk, hogy a gyalogos túristákat és az erdő csendjét ne zavarjuk. Néhány kilóméter után letérünk az aszfaltról, termetes sziklák között bújunk át egy, köves ösvényre, de a csúcsra vezető út sosem könnyű! (ezta managerdumát!) Az előbb nevesített tipusok gazdáit kezdem becsülni, mert ide olyan túraendúrók valók, mint a GS vagy az Africa Twin, de nem nyafognak, jönnek utánam.

Felérünk, de sajna a felhők eltakarják alattunk a tájat, viszont itt fent tiszta az idő, de a többiek szerint így is megéri a látvány! Eszembe jut az a mondás, hogy “A felhők felett mindíg süt a nap!” Csak nem itt és nem most! Szétszéledünk, mindenki gyönyörködik a tájban, én a sziklaomláson át felmáok a hegy tetejére, onnan fényképezek. Kezd oszladozni a felhő, feltűnik a falu a hegy lábánál. Néhány fotó még és indulunk.

Közel van Szilvásvárad, a sült pisztráng illatára gondolva mint 10 Pavlov kutyája zúdulunk lefelé. Egyre sűrübb a köd, vagy csak a felhő is jön velünk pisztrángozni?

Szalajka völgy. Mindenki látta már, ezért az ebédre koncentrálunk. Benyitunk egy szimpatikusnak tűnő étterembe, de nincs nagy asztaluk és nem hajlandóak kettőt összetolni még 10 éhesfarkas ( vagy farkaséhes?) kedvéért sem! A szomszédban ugyanígy járunk! Ejj, a kutyafáját! De jól megy a bolt ezeknek! Már néhányan feladnák, de utolsó, bágyadt kisérletként megpróbáljuk az út másik oldalán lévő Lovas éttermet.
Nem részletezem… úriasan megebédelünk! Vadat, halat s mi jó falat! Úgy látszik itt a vendég a legfontosabb! Jól csinálják!

A hosszú és kimerítő étkezés után lassan és nehezen indul a csapat, néhányan megetetik a paripájukat is mielőtt hazaindulunk. Eger után kezd szétszakadni a csapat, néhányan elköszönnek, sietnek haza,. Végül mi mi Africások együtt maradunk, nyugodt tempóval haladunk. Hatvannál a benzinkúton egy motoros falka pihen, szerintem a mi barátaink, de Zoli erősködik, hogy biztos nem mert Ők már otthon vannak!
(Egy hét múlva tudom meg nekem volt igazam! Ők voltak! Hogy is van az a tanmese a nyúlról és a teknősről? 🙂 )

Eseménytelenül haladunk hazafelé.Arra gondolok, hogy Zoli AT-je az új ködlámáival a sötétben úgy néz ki szemből, mint egy Gold Wing. Érden tankolunk, iszunk egy forró kakaót és búcsúzunk.

Jó éjszakát!

Képek és szöveg: Kállai Tibor, 2006. december.

Tags:

Még nincs komment.

Vélemény, hozzászólás?