Tavaszi bemelegítő kör

Tavaszi bemelegítő kör, egy kis Szlovákiával

Ez a leírás egy kb. 200km-es túrát ír le attól függően, hogy Budapest melyik részéről indul az ember. Fogyasztható reggel, délben vagy délután.

Jó egy rövid kényelmes egynaposnak, hogy az ember korán hazaérjen és még az asszony sem lesz morcos, hogy miért jött későn haza, vagy jó délután, ha korábban ellóg az ember a munkahelyéről, és akkor még a párja meg sem tudja. (csak vigyázz a fülig érő szád elárulhat!).

Reggel kilenckor találkozunk az M2 (régi 2A) Shell kútjánál tankolás, a kötelező „szóban karaté” (ki a keményebb motoros és kinek milyen motoros élménye volt azóta mióta nem láttuk egy mást).

Elindulunk északnak a most már M2 mentén, sok az autó de hál’ istennek lehet haladni a kétszer kétsávos szakaszok miatt (némelyik autós le is húzódik). El is gondolkodom, lehet hogy elindult valamilyen pozitív változás? Vagy csak ezen a szakaszon hozzá vannak szokva az autósok a motorosokhoz, akik a Vác fölötti kanyargós szakaszhoz igyekeznek?! Esetleg otthon, letakarva porosodik a kétkerekű járgány, mert valaki, valahol, valamit nagyon elcseszett, és legszívesebben ott lenne velünk. Nem tudom minden esetre pozitívan értékelem, és jól esik az előzékenység.

Az első dolog, ami mindig szívet melengető, ha erre járok az a kilátás Vácra és a Dunára az M2-esről. Innen már nincs mesze a korábban említett kanyargós rész sem.

Egészen ideáig nyugodt átlagos tempóban motoroztunk, most mindenki húzza neki, mintha az élete múlna rajta.

Peti megjegyzése: A lassabb tempó előnye, hogy újnak tűnő dolgokat fedezhetsz fel az út mellett, ami a nagy sietségben máskor összemosódik.

Én is az első balos kanyarban veszem észre, hogy elfelejtettem spiccelni és hogy a csizmám az aszfalthoz ér. Mondjuk egy FJR-re azért ez nem akkora hőstett, de én elégedett voltam vele.  Így megy ez egészen Rétságig onnan már kicsit enyhülnek a kanyarok, de a környezett szép és az aszfalt is jó minőségű, mi kellhet még nekünk.

Első megálló Rétság Jani nagybátyáéknál. Nem semmi technika törtenelmi kincseket mutogat nekünk a nagybátya. Olyan gyújtógyertya, hogy én speciel levél nehezéknek néztem. Gyújtó mágnesek amit persze mindekinek meg kell tekerni hogy jó alaposan megvágja az áram!
Személy szerint az én kedvencem az a gyújtógyertya, aminek az üveg a teste és a lángkép alapján lehet beállítani a keverési arányt. „Régi laptop injektor térkép írásához” ha a modern időket akarom idézni!

Majd elfelejtettem Rétság után a körforgalomban Parassapuszta irányába fordulunk. Azért kacsintok egyet a Balassagyarmat felé vezető útra is. (a múltkor arra mentünk az is meg ér egy misét, de az egy másik story).

A második megálló a határ előtt nem sokkal, fatábla jelzi Csitári-források.

Ismét Peti: A táblát nagyon figyelni kell, mert egy faragott fatábla az út baloldalán. Átlósan-szemben vele egy buszmegálló, ha elvéted a balost itt még könnyen meg tudsz fordulni.

Tűrhető minőségű aszfalt út vezet be és nem is kell túl sokat menni míg a kis kápolnához ér a csapat.

A legenda szerint egy juhász kinek fia vak volt egyszer mikor erre legeltette a nyáját megmosta fiának szemét a forrás vizéből aki visszanyerte ennek hatására a látását. Olvasható az emléktáblán. Ennek tiszteletére emelték itt a kis kápolnát. Szép és nyugodt hely a forrás vize iható bár karos kúttal kell a felszínre segíteni. Ideális hely a szendvicsezésre és az újabb „szóban karatéra”, természetesen mindenki a Vác fölötti kanyarokban nyújtott teljesítményét igyekszik (túl) értékelni.

Majd „Lóra!” felkiáltással nyeregbe száll a csapat és a határon átkelve Szlovákiában folytatja az útját.

Sajnos az útirányt nem sikerült megjegyezni (pedig nem egyszer jártam már erre), de úgy tudom leírni, hogy a második település után jobbra van egy OMV kút azután egy nyújtott jobbos kanyar. A kanyar eleje-közepe táján van egy lekanyarodási lehetőség balra, NA ott kell lemenni balra utána az egyik településen még egyszer balra kell majd menni de az már egyszerű, mert Párkány-Sturovo ki van írva és csak a táblákat kell követni.

Ez egy nagyon kellemes kanyargós kis út, ami igazán élvezetes nem rohanásra és a tudás fitogtatására való, mert előfordulnak úthibák és néha poros is az út (bár én ezt nem csak itt tapasztaltam Szlovákiában). Kedélyes kanyargással teszi meg a csapat az utat egészen Párkányig.

Itt fontosnak tartom meg jegyezni, hogy Párkányba érkezéskor sokszor még én is, aki sokat járt már arra elfeledkezem, hogy nem az egyenes ami a szemed elétárul a főútvonal, hanem az enyhén balra kanyarodó út. Ahonnan gyakran becsületes sebességgel érkeznek is az autók.

Ezért kérek mindenkit, aki arra jár vigyázzon nehogy egy bagatell hiba vagy figyelmetlenség miatt itt érjen véget a túra!

Párkányban a székesegyházzal szemben parkol le a brigád előkerülnek a szendvicsek és kedélyes beszélgetésbe fényképezésbe kezdünk.


Többen „felpróbálják Nándi motorját”, amit jól tűr a 6-os fazer!

Azt szeretném még itt meg jegyezni, hogy innen a legszebb az Esztergomi székesegyház, ugyanis sehonnan nem látható a magyar oldalról teljeterjedelmében tündökölni.

Mi ugyan kihagytuk, de a akinek van kedve motoros ruhában lépcsőzni az felmehet és élvezheti a kilátást a kupola karimájáról.

Innen két irány is elképzelhető én a Dobogókő útvonalat szeretem nagyon, de ott a minap jártam, ezért most Tinnye és az Üvegtigris féléveszük az irányt. Igazán szép környezetben fekszi a kis büfékocsi.

Csapatfotó és a kötelező poénok ismételgetése van napirendi ponton, amit szemlátomást inkább csak mi élvezünk, mint a büfés. De meg kell hagyni az árakkal maximálisan kárpótolja magát az üzemeltető. Máshol ennyi pénzért frissen főzött csészébe felszolgált teraszon leülős kávét adnak, míg itt termosz, műanyag pohár és két tejszín amit kap az ember. Peti megjegyzése amivel én is nagyon egyetértek nekem 300-ba fájt az említett kávé! Ami azért autentikusnak tekinthető a film alapján, bár ott Gabennek csak egy hitel-százasába került.

Majd Eger vára következne, pontosabban, amit az Egri csillagokhoz építettek a Pilisben, de senkinek nincs kedve sétálni és az endúrózás ellen is többen tiltakoznak!
Így Peti lehűti magát és „majd legközelebb” felkiáltással Dunakeszi Csurgó étterem félé vesszük az irányt, ami egyben a végállomás is.

Hekk van ma terítéken szinte mindenkinél, van a ki még a párjának is visz. Jól telt a nap állapítjuk meg! Ez ideáig ~212km tettünk meg. Lazán könnyedén! Bárkinek ajánlom, ha van pár szabad órája motorozni!

És pár e-mail-ben érkezett hozzászólás a távokról:

Nándi:
„A magam részéről egy Nyíregyháza-Dunakeszi-Nyíregyháza kitérővel egészíteném ki a laza kis délutáni túrát , így rögtön megvan a 700 km is:-) Egy ilyen kör után már nem biztos hogy természetes vigyorral néz az ember az asszony szemébe:-)”

Kriszta:
Én csak annyival egészíteném ki, hogy ha Szigetszentmiklósról indul, akkor megvan az ~300 km is 🙂 Úgyhogy a következőt növelhetjük még egy százassal….. csak fokozatosan 🙂

Az én megjegyzésem a Krisztáéhoz:
Kicsit törte a hátsóját a Bandit így egy rövid szakaszra át ült mögém az FJR-re. Nekem azt mondta hogy kényelmes volt, de szerintem csak udvariaskodott mert az utolsó e-mail-ben ezt írta:”Hosszú távon szerintem csak a Honda Goldwingje-je lenne az egyetlen, amiért nem hisztiznék 🙂 Abban aztán lehetne nyugodtan aludni :-)”

Ha Goldwing akkor inkább autóval megyek legközelebb!

Horváth Csaba, 2010. május 6.

Tags: ,

Még nincs komment.

Szólj hozzá!