Új utakon

Ez volt az első alkalom, hogy a három hetes amerikai turnénk után újra találkoztunk és ismét hazai tájakon kirándultunk. Boldogkőváraljára mentünk egy gyors körre méghozzá az ország északi határa mentén, ahol Tamás nemrég felfedezte, hogy az alsórendű utakat kiválóan felújították. „Meglátjátok – mondta – a motorosok hamar fel fogják fedezni ezeket az utakat és sokan elhagyják majd a kedvükért a mátrai 24-est.”


Tamás, akinek ezt a nagyszerű napot köszönhettük

 2009. július 12.
 Budapest – Vác – Szendehely – Érsekvadkert – Balassagyarmat – Őrhalom – Szécsény – Endrefalva – Szalmatercs – Karancsság – Ságújfalu – Kishartyán – Kőkútpuszta – Salgótarján – északnak a 21-es úton – Salgó út – Tarjáni út – Pintértelep után jobbra – Zagyvaróna – Rónafalu – Rónabánya – Cered – Zabar – Dombháza – Hangony – Szentsimon – Ózd – Sajópüspöki – Sajó folyón át – Bánréve – Serényfalva – Kelemér – Zádorfalva – Ragály – Imola – Kánó után balra – Szőlősardó – Perkupa előtt éles jobb kanyar – Szalonnán balra a Rákóczi utcán – Rakaca tó – Meszes – Rakacaszend – Rakaca – Szászfa – Krasznokvajda – dél-keletnek Krasznok – Felsőgagy – Alsógagy – Baktakék – balra kelet felé Fancsal – Forró – Encs – Gibárt – Boldogkőváralja, aztán visszafelé Boldogkőújfalu – Abaújszántó – Golop –  Monok – Legyesbénye – Megyaszó – Onga  – Miskolc és Budapest a 3-mason.
550 km

Vasárnap reggel találkoztunk az M3 kivezetőn a Shell kútnál. Az újonnan felszerelt és levizsgáztatott BMW-t vittük kirándulni, annak ellenére, hogy ketten mentünk Cicával. Kivételesen felraktuk a hátsó ülést és az új Trax dobozokat. Azt akartuk kideríteni, hogy a GS milyen feltételekkel tehető komfortosabbá két személy számára hosszabb utazáshoz – az Adventure-höz hasonlóvá, amely az én méreteimhez képest traktor, még ha van is valami vonzó a felszereltségében és a 33 literes tankjában.


A faceliftes öreg GS-em. Milyen hasznos lett volna tavaly Cres szikláin, a Pádis pocsolyáiban mega Fogarasok omladozó földútjain ez a Metzeler gumi!

A GS az elmúlt szezonhoz képest sokat változott, új Metzeler Karo terepet is jól bíró gumikat és fémdoboz készletet kapott, na meg egy kormánymagasítót, bukócsöveket az oldalára és Zoli eltüntetett róla néhány karcolást is, amit főleg Romániában szedtünk össze kalandos fogarasi utazásaim során. Zoli még spotlámpákat is ígért rá, de azt később elfelejtette.


Új idény – új motor

Péter egy vadonatúj BMW Adventure-rel jött, erre cserélte az egészen új GS-ét. Rajta egy Garmin 660-as vadonatúj GPS, amely az országba behozott első példány volt. Rögtön lecsaptam rá, mert kíváncsi voltam rá, hogy vajon ez az a modell-e, amely miatt érdemes átállítanom magam egy új GPS technológiára a 2720-ról. Azzal a készülékkel az egyetlen bajom az, hogy nincs saját áramforrása, csak a motorra drótozva üzemel.


Garmin 660-as – az első az országban.

Az M2-n szép nyugodt tempóban, libasorban haladtunk végig, a Vác utáni emelkedőn aztán Péter elhúzott mellettünk és nagy élvezettel döntögette mélyre az új piros Adventure-ét. Vác után Szendehely, később a körforgalomnál Balassagyarmatnak fordultunk, aztán Érsekvadkert, Balassagyarmat következtek.

Ahogy feljebb mondtam, ez volt az első alkalom, hogy az USA túra után itthon is motorra ültünk. A fejem még tele volt az amerikai közép-nyugat sivatagaival és vörös szikláival. Ez a táj körülöttünk nagyon más. Minden csupa zöld, vöröslő sziklák és sivatagok helyett szépen megművelt földek, a görcsbe rándult boróka helyett egészséges törzsű és lombozatú fák, gazdagon termő talaj vett körül. Mindez kellemes érzéssel töltött el. Óriási élmény az amerikai közép-nyugat erodálódó sziklái között motorozni, sziklaszobrokat és természetes sziklaíveket fényképezni, de a táj itt sokkal megnyugtatóbb. A Navajo-k nagyon boldogok lennének egy ilyen vidéken, talán furcsállnák a farmok méreteit, hiszen ott egy-egy gazdaság területe akkora, mint itt egész Nógrád megye.

Balassagyarmat után Őrhalom, Szécsény következtek. Szécsénynél Endrefalva felé fordultunk, aztán Szalmatercs, Karancsság, Ságújfalu, Kishartyán, Kökútpuszta és Salgótarján, ahol északnak tartottunk a 21-es úton.


Salgótarjánból kifelé átmegyünk a felüljárón Cered felé.

Salgótarjánt a Salgó út, Tarjáni út útvonalon hagytuk el, majd Pintértelep után jobbra fordultunk Zagyvaróna felé és Rónafalu, Rónabánya után szinte érintettük a magyar határt.


Ezeket a képeket azért tettem ide sorba, hogy nézzétek az út minőségét és irigykedjetek.


Ez az aszfalt még majdnem gőzölgött. A festék sem volt még rajta.


Többször találkoztunk az út mentén rejtőzködő Álcákkal.

Zagyvaróna és Cered között kb. 10 km-nyi kanyargós út van, amely élvezhetőségében vetekszik a mátrai 24-essel. Nemrég felújították a burkolatát, még nem is volt felfestve. Én is úgy vélem, hogy a motorosok hamarosan fel fogják fedezni ezt kiválóan rendbetett határ menti útszakaszt.


Cereden aznap népünnepély volt …


… többek között fogathajtó bajnokságot rendeztek.


A pacik örömmel nyugtázták, hogy itt nem kell kátyúktól tartani.

Cerednél csak annyit álltunk, hogy kikerüljük a forgatagot, amit a helyi lovas fesztivál, fogathajtó verseny okozott. Vidám fogatosok arra ösztökéltek, hogy igyunk valamit a büfésátorban. Vihogva álltak tovább, amikor Tamás megkérdezte, hogy hányas kocsi számlájához írathatjuk.


A fogatosok megivitáltak minket ki-ki alapon.

Cered után a Tarna-patak mellett maradtunk egy rövid szakaszon, aztán jobbra kanyarodtunk délnek és rögtön balra Zabar felé megint keletnek. Itt megint kacskaringóztunk egy kicsit Dombháza felé.


A szülők már az afrikai túrára készülnek. Arról beszélgetnek, hogy hogyan lehetne lefaragni az utazási költségeket.

Hangonyban gólyákat fényképeztünk. Szentsimon után értünk Ózdra, ahol tankoltunk egyet a Tescoval szemben a Shell kútnál.

A Tesconak épp nem volt jó sajtója akkoriban. Arról cikkeztek, hogy a társaság rekord szinten eladósodott és csodálkoztam volna, ha egy benzinkútnál pihenő motoros társaság nem tudott volna összehozni egy tucat városi legendát Tesco szörnyű helyzetével kapcsolatban. A cégnek azokban a napokban valóban 6.6$ közelébe esett a részvénye, de az év végén megint 10$ fölé emelkedett, szóval talán már nem kell félteni az olcsó túró rudit. (A Tesco 2004-ben jött be Magyarországra és kb 150 üzlete van országszerte. Ezt csak azok kedvéért mondom, akik televíziós műsorokba járnak vetélkedni.)


Feltankolva.

Ózd után Tamás továbbra is a magyar-szlovák határ közvetlen közelében vezetett minket. Sajópüspöki után kereszteztük a Sajót, aztán Bánréve és Serényfalva következtek.


The Boss


Az út minősége továbbra is pazar. Olyan érzésem van, mintha Álcák leselkednének utánunk.


A tábla szerint itt balra kell dőlni.


Egy helyi sportmotoros. Tetszik az a kis csíkos konyhafüggöny a plexijén.


Serényfalva – ha az a rengeteg drót nem lenne nem is tudnám melyik országban járok.


Mindenütt virágok, és nézzétek csak az aszfaltot!

Serényfalva talán az ország egyik legtakarosabb faluja, mindenütt virágállványokat telepítettek az út mellé. A közterek, a kis házak, a nagy házak egyaránt virágba borultak. Serényfalva serénykedő polgárai számára egy helyi téglagyár, a környékbeli városok nagyüzemei és saját önkormányzatuk igyekszik munkát adni. A kb. 330 háztartás 52 millió forint fejlesztési forrással gazdálkodhatott 2009-ben, amit nagyrészt pályázatokon nyertek. Kívülről úgy tűnik derék munkát végeztek.

Kelemér, Zádorfalva következtek, erre most épp építik az utakat, nemsokára összefüggő lesz ez a nagyszerűen felújított határ menti aszfaltcsík. Zádorfalva után megálltunk egy kis pihenőre egy kanyarban. A motoros gazdasági szakértők itt azon agyaltak, hogy van-e még egyáltalán valami, amit nem Kínában gyártanak. Péter szerint a BMW fékcsövén és egyéb kisebb alkatrészein is megtalálható a Made in China felirat. Tamás szerint hamarosan a kenyeret is onnan fogjuk importálni. Ezt valószínűleg azért fejtette ki, hogy alkalmat adjon Ferinek – akinek péküzeme van – hogy felvázoljon egy ország stratégiát a Kínából fenyegető veszély elhárítására, de Ferit – arckifejezéséből ítélve – aznap inkább a motorozás érdekelte.


Egy kis világgazdasági fórum …


… aztán újra Rock and Roll.


“Motorosok Serényfalva és Kelemér között.”
Szinyei Merse Pál egy legutóbb előkerült ifjúkori festménye. Állítólag közvetlenül a “Faun és nimfa” után festette, csak ez kevésbé prnográfra sikerült. (Eladó, ha valakit érdekel.)


Készenlétben leselkedők. (Lehet, hogy a bukott visszatér?)

Ragály, Imola, Kánó után balra egy kis szerpentines szakasz következett. Szőlősardó után Perkupa előtt éles jobb kanyar aztán Szalonnán megint balra a Rákóczi utcán, északról megkerültük a Rakaca-tavat, Meszes, Rakacaszend, megint sok kanyar, Rakaca, Szászfa, majd Krasznokvajda. Itt dél-keletnek fordulunk Krasznok felé, Felsőgagy, Alsógagy, Baktakék, ahol megint balra fordulunk, kelet felé és Fancsal, Forró, majd Encs következnek.

Encsen van egy MOL kút, ott álltunk meg tankolni. Gibártnál kereszteztük a Hernádot, onnan már jól lehetett látni úti célunkat, Boldogkő várát.
Abaújkérnél a vasúti átjáró után rögtön balra, északnak fordultunk és már csak egy jobb kanyar hiányzott Boldogkőváralja felé.


Boldogkő vára

Boldogkő várához érve már nagyon éhesek voltunk, így rögtön helyet is foglaltunk a Castrum Boldua középkori étteremben, amely a vár alatt található egy pincében. Az étterem sajátossága, hogy egy fakanálon kívül nem adnak semmilyen evőeszközt. Jól jött, hogy nálam volt a bicskám. Adnak viszont egy középen kilyukasztott lepedőt, amit magadra teríthetsz, a fejedet kidugod a lyukon és máris van egy hatalmas partedlid, amit nyugodtan leehetsz malackodás közben.


Itt tálalhatók a levesek 

A rendelés feladása után kimentünk a kapu elé, ahol stratégiailag nagyon jól helyezkedett egy krumpli-lángos és perecsütő műhely, mert mindenki itt próbált valami kis előételt bekapni, amíg elkészítették a rendelésünket.


Előétel kapható a kapu előtt

A krumplilángos már épp kifogyóban volt, az utolsó darabok egyikét kaparintottam meg, megtöltöttem valami tejfölös masszával, aztán gyorsan beleharaptam, mire a tejfölös massza java ijedtében átköltözött a középkori partedlimre. A lángossütő elkérte a fényképezőgépemet, hogy lefényképezhesse vele mekkora malac vagyok.


Hogy leeszem-e magam? Nem az a kérdés, hanem az hogy hányszor.

A kicsit késői, de nagyon bőséges ebéd után néhányan elterültek a környező padokon, vagy füves lejtőkön, míg mások felmentek a várba körülnézni.

Hazafelé még egy kicsit tekeregtünk Miskolcig aztán végigszaladtunk a hármason. Fél kilenckor értünk haza. 550 kilométert utaztunk aznap. Egyáltalán nem volt fárasztó.

 Hasznos blokk


Utazásunk térképe a GPS track alapján

GPS adatok letöltése (GPS waypoints, tracks, routes)

A bejárt útvonalak Garmin MapSource waypoint és track adatai a Garmin GPS készülékekre feltölthető formában. Hasonló útvonalat a megadott Waypoint adatok összekötésével tervezhetsz.

 

Egy kis kerülő:

Amikor legközelebb arra járok, valószínűleg teszek majd egy kis kitérőt Bódvalenke, a freskófalu felé. A kitérő útvonala Zádorfalva – Ragály – Trizs – Aggtelek – Jósvafő – Szinpetri – Szin – Bódvaszilas – Komjáti – Bódvalenke – Tornaszentjakab – Viszló – Rakaca útvonal lesz, és mindenképpen megállok, hogy hozzak valami szuvenírt a festett házakról.


Itt látszik a térképnek az adarabja, ahol el lehet menni Bódvalenke felé

Kevés olyan projekt van ebben az országban, amelyiknek annyira drukkolok, mint a Bódvalenkeieknek, akik a lehető leghátrányosabb helyzetből indulva próbálják kezükbe venni a sorsukat. Itt egy rövid idézet a honlapjukról annak, akinek még nincs meg, hogy Bódvalenke miről szól:

„Tekintettel a fontos turisztikai célpont, Aggtelek közelségére, a bódvalenkeiek a turizmus fejlesztésében látják falujuk felemelkedésének lehetőségét. Ennek érdekében a következő tevékenységeket tervezik: Horváth János miskolci festőművész vezetésével és tervei alapján a bódvalenkeiek házaik falára meg akarják festeni az életüket, álmaikat, meséiket, bánatukat. Az egész falu (a projekt végére) egy hatalmas szabadtéri tárlattá alakul.”

És itt olvashatjátolk el a többit.

Néhány további kép a Garmin 660-asról:

A Garmin 550-est túl nagynak tartottam, az alakja sem ragadott meg és nagyon drága volt. A 660-as lényegesen vonzóbb külsőre, könnyebb és a kezelése is egyszerűbbnek tűnt az 550-eshez viszonyítva. A felfogatása is jobban tetszett. Egyelőre az ára szól ellene. A 660-ast még nem volt alkalmam komolyan használni, de a vélemények megoszlanak a készülékkel kapcsolatban. Kritikusai szerint zavaró ahogy a letöltött utakat áttervezi. Kifogásolják, hogy csak USB-ről tölthető, a mini SD memóriakártya túl kicsi, halkan szól és bizonyos funkciókat nehéz megtalálni rajta. Lehet, hogy azóta már javítottak rajta.

 
A külalakja és a felfogatása jobban tetszik, mint a Zümo 550-esé.


Az iránytű nagyon hasznos funkció. A 2720-asban nincs ilyen, pedig elindulásnál elég fontos lenne ellenőrizni az égtájak helyzetét.


A keresés valamivel barátságosabb, mint korábban volt.

  
  
  
Még néhány érdekes képernyő.

Agárdi György, 2007. november 14.

Tags:

No Responses to “Új utakon”

  1. Szakács Gergely november 16, 2009 at 11:26 de. #

    Egyik kedvenc útvonalam a nógrádi szakasz a határ mentén Balassagyarmattól Salgótarjánig a Karancsban, majd a ceredi szerpentin Ózdig. Utána az Aggteleki Nemzeti park, az is nagyon szép. Egyébként ez volt a tavaszi 48 órás országkerülő túra útvonala is. Alternatíva Ózdtól a Bükk felé Lillafüredig és utána vissza Eger felé át a hegyen.

  2. Kutya. november 15, 2009 at 11:52 de. #

    Szia! Látom nagy hatással volt Rád a Transformers széria… 🙂

  3. Gtur november 15, 2009 at 8:33 de. #

    Nagyon örülök ennek a túra leírásnak! Végre nem egy negatív hangvételű írás a médiában az északi régióról. Szeretném ha minél több ember felfedezné fel ennek a tájnak a szépségét és azt ,hogy itt is élnek normális emberek. Széles utat mindenkinek T. Gábor

Vélemény, hozzászólás?