Kalifornia 2010. 12 – Még egy séta Friscoban

Barna reggel a kisbusszal bevitte a csapatot a városba. A Ghirardellinél tett ki minket és onnan indultunk egy kb. fél napos sétára végig a tengerparton a 39-es dokkig, majd át a dombokon és a Chinatown-on keresztül a Union Square-ig, onnan villamossal hazáig. A motorok ezúttal is pihentek.


San Francisco Chinatown.

 13.nap: 2010. július 11.
 San Francisco   (második gyalogtúránk a városban)

Ghirardelli Square

A Ghirardelli Chocolate Company a ma a Lindt & Sprüngli svájci csokigyár tulajdona. Nevét alapítójáról, az olasz Domingo Ghirardelli cukrászmesterről kapta, aki 20 éves korában Uruguayba ment szerencsét próbálni. Egy évvel később a perui Limába költözött, ahol cukrászdát nyitott. A szomszédja az a James Lick, volt, aki 9 évvel később egy rakás (kb. 300 kg) csokoládéval indult el San Franciscoba, ahol aztán a világ egyik leggazdagabb embere lett. 1949-ben Ghirardelli hírét vette az Aranyláznak és ő is San Franciscoba költözött, ahol több üzleti próbálkozás után 1852-ben végre egyenesbe jött és megalapította az azóta legendássá vált vállalatot. A Ghirardelli csokoládé az amerikai csokoládék Harley-Davidsonja – a szó legpozitívabb értelmében.


A Ghirardelli logo

Friscoban a Ghirardelli ma már nem csak a csoki gyárat jelenti, hanem azt a kis bevásárlóközpontot is, amit az 1895-ben ide települt gyár épületeiből alakítottak ki, és amelynek a neve Ghirardelli Square. Ez az a pontja a városnak, ahol a érdemes elkezdeni az ismerkedést Frisco tengerpartjával az Aquatic Parktól egész fel a Peer 39-ig (39. sz. Dokk).


A Ghirardelli bevásárlóközont térképe. Ipartörténeti emlék.

William M. Roth, a Ghirardelli Square tulajdonosa Ruth Asawa-t választotta a tér központi szökőkútjának megtervezésére. A teknősökkel és békákkal körülvett békákkal játszó sellő alakokat, amelyek közül az egyik sellő csecsemőt tart a karjában, a tenger közelsége ihlette. Asawa szerint mindenki kíváncsi arra, hogy mi történhet a tenger felszíne alatt – hát szerinte ez. A szökőkutat Andrea Jepsonról, a sellők modelljéről nevezték el Andrea szökőkútjának. (Andrea’s Fountain).

Ezt egy táblán olvastam, amely az 1852-ben létrehozott Historic Walking Tour (Történelmi Séta) projekt egyik állomása. Mindegyik táblán leírják, hogy hol van a következő.


Andrea Szökőkútja a Ghirardelli sellőivel.

A reggeli órákban még alig néhányan lézengtek a téren. Besétáltunk a Ghirardelli boltba, ahol a kezünkbe nyomtak egy ingyen csokit aztán kirakatokat nézegettük, lézengtünk. Nekem legjobban a kutya ruházati bolt tetszett. A kutyákkal suttogó Ceasar Millan is elámulna, ha látná milyen ötletes cuccokkal lehet megoldani, hogy mondjuk egy dobberman a sétára magával vigyen egy komplett piknik felszerelést. Itt biztos nem okozna gondot rendőrkutya felszerelés beszerzése pisztolytáskákkal és talán talibán kutyatartozék is akad a raktárban oldalt szerelt föld-levegő rakétákkal.


Felszerelve.


Monica a térképet tanulmányozza, egérke figyel.


Hopp! Úgy látom, hogy itt valahol lehet kávét kapni.

William Roth egy Szécheny reinkarnáció lehetett. Az volt az álma, hogy megőrizze a történelmi San Francisco értékeit, ezért vásárolta meg a különösen kedvező helyen fekvő Ghirardelli gyárat 1963-ban 2,5 millió dollárért. Az épületeket helyrehozatta, majd üzleteket, éttermeket, kis szállodákat alakított ki bennük. Ez olyasmi, mintha valamelyik Top 100 magyar megvenné és rendbe hozná az Óbudai Gázgyárat. Roth szerette volna San Francisco polgárait egy európai városokra emlékeztető történelmi környezettel megajándékozni. 1982 óta a helyrehozott komplexum az Egyesült államok védett műemléke.


Péter is megtalálta, a csokigyár kávézójában üldögél. Épp azon vagyok, hogy csatlakozzak hozzá.


Ez a vörösen izzó Cadillac SRX egy kicsit elvonta a figyelmemet.

Elidőztem egy kicsit egy placcra állított meggyvörös SUV társaságában. A Cadillac SRX egy közepes mérteű crossover SUV, vagyis átmenet a SUV (sport utility vehicle) és a személyautó között, a General Motors Cadillac részlegéből. Ez a második generációs 2010-es modell, amely a 2008-as hidrogén cellás, napelemes Provoq koncepció modell külső jegyeit őrizte meg. Nekem nagyon bejön – nem kizárt, hogy még az egyik motoromat is odaadnám érte.


A Ghirardelli tér öreg kintornása. “I need some capital!”

A tenger felé tartva a Ghirardelli tartozékának számító utcai zenészbe botlottunk. Az öreg afro-amerikai gitárművész nagy tabókon állította ki a celebekkel és mindenféle hírességekkel készült fényképeit, miközben megállás nélkül dumált, nevetett és tréfálkozott. “Budapest is the capitol of Hungary, and I need some capital.”

Friscoban nagy pénzeket kell fizetni a parkolásért. Végigvizslattam a Jeffersonon parkoló gépeket. A Road King ülése mellé odakészítették a fehér törülközőt. Ez arra vall, hogy utasai sivatagi hőségre készültek. A fehér törülköző nagyon jó tipp mindenkinek, aki fekete nyeregre készül felülni tűző napon.


Motorparkoló az Aquatic Park előtt.


Családi tandem. A látszuet ellenére az igazi kormány az apuka kezében van.

Az Aquatic Park oldtimerei

A Ghirardellivel szemben a tengerparton álló Fort Mason helyi katonai támaszpont és kikötő volt vagy száz évig, ma kulturális intézmények vannak az épületeiben. Ettől keletre fekszik az Aquatic Park, vagy hivatalos nevén a San Francisco Maritime National Historical Park (San Franciscoi Nemzeti Hajózástörténeti Park) a Hyde streeten. Az 1922-ben épült Hyde Street Pier (Hyde Utcai Dokk) egykor a Sausalitoba tartó kompokat szolgálta ki. 1938-ban, a Golden Gate megnyitása után zárt be. 1963-ban költöztették ide a múzeális értékű hajókat.


A három árbocos Balclutha az Aquatic Park leglátványosabb old timere.


Az Aquatic Park bejárata.


Rövid áttekintés a park hajóiról.

A néhány dolláros jegy egy ragadós matrica, amit a ruhánkra kellett ragasztani. A mólón időnként a Foxi Maxiból ismert egyenruhájú rangerek tűntek fel, akik kisebb csoportokat vezettek végig egy-egy kiállított hajón. A séta nincs 100 méter, de eltart minimum fél órát, mert a rangerek rettentő sokat tudnak beszélni. A parkban a következő hajókat lehet kívül-belül megnézni:

  • Balclutha, 1886-ban épült 3 árbocos vitorlás (ez a leglátványosabb darab)
  • C.A. Thayer, 1895-ban épült schooner, áruszállító vitorlás hajó, jelenleg árbocok nélkül
  • Eureka, 1890-ben épült gőzös komphajó (inkább nagy, mint izgalmas, de van benne egy oldtimer autó kiállítás)
  • Alma, 1891-ben épült schooner
  • Hercules, 1907-ben épült gőz meghajtású vontatóhajó (érdekes kis gépezet)
  • Eppleton Hall, 1914-ben épült lapátkerekes vontatóhajó


A jegyet ki kell ragasztani a ruhádra.


Magyarokkal a világon mindenütt találkozik az ember. San Francisco sem kivétel. Az öreg macsó rászállt a csajokra.

Az Aquatic park mólóján épp veterán autó kiállítást tartottak, ami engem rögtön elvarázsolt. Kevésbé domináltak a ritkaságok, a kiállított autók nagyobb része az amerikai autógyártás történetének nagy sikerű modelljeiből állt.


Chevrolet Business Coupe az 1950-es évek klasszikusa. A hátsó ülések nélküli coupe az utazó ügynökök kedvenc autója volt.


Ezt a részt Egérke is nagyon élvezte. Majdnem fülig ért a szája.


Belülről mozgatható reflektor egy Chrysler Tour and Country modellen.


Egy 1928-as luxus high end Locomobile. 8 hengeres, 33 LE-s motor hajtotta. Ezt az önálló márkát 1929-ben elvitte a válság.


Ford V-8 Super DeLuxe Sportsman. 1946 és 48 között gyártották. Ez a cabrio változat.


V-8-as Ford, az 1932-es De Luxe coupe convertible változata. Az első hot rodok egyike – kis súly, nagy erő.


A legendás 1956-os Chevrolet. A gyár annak idején 40 millió dollárt költött az 55-ös Chevrolet faceliftjére. 1956 a Chevrolet nagy éve volt.


Egy Mercury modell. Az 1939-be alapított  Mercury a Ford belépő szintű luxusautó brandje volt, egy lépcső a valódi luxus Lincoln felé.


Retro feeling.


Egy másik legenda, a Lee Iacocca féle Ford Mustang 1966-os GT Convertible műszerfala.


Ez a jól felszerelt Bojangles nevű furcsa kétpárevezős hajó arra való, hogy átevezzék vele az óceánt. Két brit sportember 2009-ben 190 nap alatt tett meg vele 5.000 mérföldet Japánból ideáig. Bővebben: www.goldengateendeavour.com/


A Hyde Street Pier, háttérben a Transamerica Pyramid, Frisco egyik leghíresebb háza.

A hajók közül néhányat bejártunk, mert Péter és Gábor rajonganak a hajózásért is. Engem nem köt le annyira ez a dolog – az elérhető sebességgel van bajom. A Herculesen egy fél órás vezetett túrán is részt vettünk. A múlt század elején modernnek számító hajó gőzkazánját kőolajjal fűtötték. Az elindításához először a kőolajat fel kellett melegíteni, hogy folyékony legyen, az aztán szépen felfűtötte a gőzkazánt és hajrá. A hajó közepén elhelyezett gőzmotorok érdekesen csendes járásúak voltak. A gőzmotor faburkolatú helyisége egyben a reprezentációt is szolgálta. A vontatóhajónak erőt kellett sugároznia a megbízások elnyeréséhez. Ezzel ellentétben az áruszállító Balclutha vitorlás kapitányának bársony pamlagos szalon állt rendelkezésére plafonról lógó poharakkal a kereskedelmi tárgyalások lebonyolításához.


A kis Hercules már több mint 100 éves technológiát képviselő vontatóhajó.


A Hercules reprezentatív gépészeti helyisége a csendes járású gőzmotorral.

 


A Balclutha, vagy Alaszka Csillaga, vagy Pacific Queen az Aquatic park leglátványosabb vitorlás hajója.


Péterrel hip-hop felsúroltuk a Balclutha fedélzetét. Az esemény számos fényképészt vonzott a helyszínre.


A Balclutha tárgyaló szalonja reprezentációs célokat szolgált.

A Balclutha 1886-ban épült a Skóciai Glasgowban. A neve egy új-zélandi város nevével egyezik. Karrierje csúcsán bejárta z egész világot, 13 év alatt 17-szer kerülte meg a Horn Fokot. Kétszer átnevezték, előbb Alaszka Csillaga, majd a Csendes-óceán Királynője lett. 1933-ban aztán a Clark Gable és Charles Laughton társaságában a Mutiny on the Bounty (Lázadás a Bountyn) egyik főszerepét kapta jutalomjátékként. Ezt a filmtörténeti legendát valószínűleg kevesebben ismerik, mint az 1962-es Marlon Brandoval készült 3 órás csúfosan megbukott remake-et, vagy az 1984-es Mel Gibsonnal és Antony Hopkinssal forgatott Bounty változatot. Mindegy, a hajó nagyon jó állapotban maradt ránk és a belsejáben egész komoly kereskedelmi hajózás történeti kiállítást rendeztek be egy csomó dumáló, vetítő kütyüvel és korabelinek látszó tárgyakkal.


A Balclutha kevésbé reprezentatív legénységi szállása. 

Az Eureka komp érdekessége, hogy egy hengeres gőzgép hajtotta. Ez azt jelentette, hogy ha a dugattyú a holtpont közelében állt meg, a személyzetnek kellett a hatalmas vasszerkezetet kézi erővel elmozdítania a gép beindításához. A fedélzeten állandó old timer kiállítás látható a komphajóhoz illő korú autókból, haszonjárművekből és szekerekből.


Az Eureka komphajó. Mielőtt a Golden Gate megépült ez a komp biztosította az összeköttetést a 101-es út déli és északi része között


Ez egy öreg Chevy fából készült felépítménnyel.


Az 1924-es Dodge a Vipera dédnagypapája.


A komphajó kijárata.

A C. A. Thayer eredetileg fát szállított, aztán 1912-ben átállt sózott lazacra, főleg azért, mert a gőz meghajtású hajók kiszorították a vitorlásokat. Áprilisban kihajózott Alaszkába egy csomó sóval a fedélzetén, aztán szeptemberben sok hordó sózott lazaccal tért haza. A vitorlás később Ausztrália és Kalifornia között közlekedett. A hajó most árboc nékül ringatózott a vízen.

Kicsit körbenéztem a távcsövemmel. A piramis mellett a Coit Tower kilátó magasodik ki a város horizontjából. A Coit Tower egy 64 méteres art deko kilátótorony a Lombard street végén a Telegraph Hillen. Az excentrikus hölgy, Lillie Hitchcock Coit a vagyonának egyharmadát az általa szeretett városra hagyta azzal a feltétellel, hogy azt a város szépítésére fogják elkölteni. A Coit-torony a városi tűzoltók emlékműve. Többen azt tartják, hogy a torony a sugárvezető cső mintájára készült, de ezt hivatalos körök cáfolják. A toronyból nagyszerű kilátás nyílik a belváros felhőkarcolóira. A piramist ebből a szögből nem takarja semmi.


A Coit Towerre nyíló kilátás.

Távolabb a Bay Bridge kontúrjait hullámozi látom a felszálló meleg levegőn keresztül.


A távolban a Bay Bridge. Felül jobbra, alul balra halad a forgalom.

A tengeröbölben Alcatraz szigete vonta magára a figyelmemet, a Szikla az 1853-ban épült világítótoronnyal. A szigeten 1861-ben kezdtek el rabokat őrizni és ez kisebb megszakításokkal 1963-ig tartott. A Nagy Gazdasági Világválság idején bezárták egy időre, mert drága volt az ellátmány kiszállítása, de hamarosan újra ki kellett nyitni a válság nyomán elindult bűnözési hullám miatt.

1934  és 1963 között kb.1.500-an raboskodtak Alcatraz szigetén átlagosan nyolc évet. 1963-ban az akkor főügyész Robert Kennedy záratta be végleg a börtönt. Itt egy rab napi ellátása 10 dollárba került, míg Atlantában csak 3 dollárba. A foglyok közül valószínűleg a legismertebb Al Capone volt, aki 1934  és 1939 között lakott a szigeten. Megromlott egészsége miatt helyezték szabadlábra. Alcatraz ma a filmesek egyik kedvenc célpontja. Nem hagyta ki az X-Men csapata sem és jól megnézhettük az Ed Harris, Sean Connery, Nicholas Cage által jegyzett “A szikla” című akciófilmben, így aztán felesleges is volt odamenni.


Alcatraz börtönépülete a sziklán.


Rendőrségi motoros hagyja ela kikötőt. Két Mercury 250-es hajtja a könnyű kis hajót. Valószínűleg nincs gondjuk az elérhető sebességgel.

Séta a Jefferson Streeten

Az Aquatic Parkot elhagyva a Jefferson streeten folytattuk sétánkat keleti irányban a Fishermen’s Wharf felé.


Segway túra csoport.

Friscoban többször is találkoztunk Segway városnéző csoportokkal. Az elektromos kétkerekű Segway 2002 óta van köztünk. 2010-ben a feltalálója eladta a vállalatot egy brit milliomosnak, aki még ugyanabban az évben halálos Segway baleset áldozatává vált. A Segway világszerte leggyakoribb alkalmazása a városnéző túrázás. A Segway használatát általában mindenhol megengedik ahol a kerékpáros és a gyalogos közlekedés megengedett, de az USA-ban a járdát legálisan nem használhatják.

Aznap a Fisherman’s Wharf turistákkal zsúfolt éttermek helyett az ételbazár kínálatából válogattunk. Én rántott garnélarákokból vettem egy akkora dobozzal, hogy alig bírtam velük. Igaz, a szószok, amiket kaptam lehettek volna jobbak is. Gáborék is túlvásárolhatták magukat, mert egy idő után már csak a sirályokat tömték az Embracaderon a Pier 43-mal szemközt.


Gábor és Monica tengeri finomságokkal etetik a sirályokat.

A Google térképen erről a területről részletes panoráma képet lehet megnézni, ha eléggé ráközelítünk. Ezt a lehetőséget csak most vettem észre. Cool 21. századi megoldás. Ha meg akarod nézni, akkor klikkelj a “Nagyobb térképre váltás” linkre a térkép alatt.


Nagyobb térképre váltás

 Merészebbek rákollót is vehetnek papírdobozban, aminek a húsát még nehezebb elővarázsolni a burkolatából, különösen pöttyös műkörmökkel.

 
Rákollók papírdobozban pöttyös műkörmökkel.


Látványpékség a Jeffersonon


Mesevilágot idéző édességbolt


Nagyon gáz, már másodszor bukom le fehér zoknival. A nyakamban az i-gotU lóg és trackel. Erről majd még lesz szó.


Ez is egy lehetséges üzleti modell. Ezer féle forgót lehet kapni ebben az ajándékboltban.


Pier 39, a 39-es dokk szórakoztató központ 110 üzlettel. Itt van az akvárium és az egyik Hard Rock Cafe is.


Kilátás az Eagle Cafe teraszáról.

A Pier 39-hez érve kiültünk egy kávézó, az Eagle Cafe teraszára és egy-egy kávé felett bámészkodtunk. Élveztem a nyüzsgést, figyeltem, ahogy megtelik egy gyors járású motoros kirándulóhajó utasokkal és elhajózik. Odébb egy több mint 10 fedélzetes óriás luxushajó hagyta el az öblöt sietve a Golden Gate híd felé. A Pier 39 egy kikötői épületekből kialakított bevásárlóközpont. Itt van az Öböl Akváriuma is (Aquarium of the Bay). Vigyázz, ha rákattintasz, mert a link hangos.


Kiránduló hajó


Óriási luxushajó hagyja el a kikötőt.


Péter és Gábor az Eagle Cafe számláját ellenőrzik a Pier 39-nél. A háttérben Alcatraz szigete.


A Hummer limuzin már nálunk is megszokott látvány. Most szombaton előzött meg egy, amikor hazafelé jöttem a biopiacró

Telegraph Hill

Az Embracadero-t, a rakpartot elhagyva délnek fordultunk éa a Grant Avenuet követve megmásztuk a Telegraph Hillt. A Coit Tower mellett karnyújtásnyira mentünk el, de a hegymenetből éppen elég volt már akkorra, így ezt az élményt kihagytuk aznap.


A motorkerékpárokkal általában a járdára merőlegesen parkolnak.


A Segway jól bírja az emelkedőket és a lejtőket is.


A házak többsége egy nagy fadoboz valami csicsás homlokzattal. A befektetés nagyobbik része a telekben lehet.


Ezek a színes, sokszor klasszicizáló homlokzatok mind fából készültek.

A Transamerica Pyramid eredetileg egy holding, a Transamerica Corporation irodaháza volt a Montgomery Street 600 sz. alatt. Mára már elköltöztek, de a cég logójában továbbra is megmaradt a piramis. A 260 m magas, 48 emeletes épület a nyugati part egyik legmagasabb felhőkarcolója.


A Columbus Avenue a Transamerica Pyramid sarkába fut bele. Előttünk keresztben a Broadway. Kicsit jobbra van a Grant, amely a kínai negyedbe vezet.

Grant Avenue – a Chinatown főutcája

A Chinatown San Francisco kínai negyede. Éttermek és kisebb-nagyobb boltok tömege olcsó bóvlikkal és állandó nyüzsgéssel. Aki a Chinatrownra kíváncsi, annak a Grant-on kell végig sétálnia a Broadwaytól a Bush streetig. Honlapjukon azt olvastam, hogy a san-franciscoi Chinatown Ázsián kívül a legnagyobb egybefüggő kínai kolónia, Észak-Amerika legrégibb ilyen telepe és San Francisco egyik legnépszerűbb turista látványossága.

Története 1848-ban kezdődött azzal, hogy két férfi és egy nő érkezett ide Kínából. Egy évvel később kitört az aranyláz és a távolkeletiek hamar megtalálták a piaci rést. 1870-ben Kalifornia külön törvényt hozott a kínai, japán és mongol nők prostitúció célú importálása ellen. 1875-ben újabb törvény erősítette meg az előzőt, kiegészítve azzal, hogy bűnözők bevándorlását is megtiltották. 1880-ban már súlyosan limitálták, de még nem tiltották, majd 1882-ben betiltották a kínai munkások bevándorlását. 1892-ben már mindenféle beutazás jogát elvették a kínaiaktól 10 évre és a legkisebb vétségért visszatoloncolták őket Kínába. A törvény (Chinese Exclusion Act) hatályát aztán 1902-ben még tíz évvel kiterjesztették. A törvényre hivatkozva San Franciscoban 5.000, Hawaii-on 16.600, New Yorkban 18.500 ügyet tárgyaltak. A bevándorlás szabályozása Amerika nagy kihívásainak egyike. Egyrészt szükség van az új, olcsó munkaerőre, másrészt a bevándorlók az állampolgárok munkáját veszik el. Nos a san-franciscoi kínaiak valahogy megoldották. Chinatown virágzik.


Grant Avenue, Chinatown.


Az étlap az asztalon, a tévedés kizárt.


Gábor mindenáron kompromittáló portrékat akart készíteni rólam.


Témára vadászik a Chinatown fotósa.


Betértünk egy kisebb étterembe egy sütire. Az a kis kék pötty a távolabbi tálca szélén a GPS tracker.

A chinatownban egy apró veszteség ért, ott hagytam a tálcán a kis i-gotU GPS trackeremet, így aztán a napi trekkelt térképet most nem is tudom mellékelni. Egész nap be volt kapcsolva, és szépen megmutathatnám vele, hogy merre jártunk, de sajnos ez már nem fog menni. Itthon gyorsan vettem egy másikat. Talán az vonta el a figyelmemet, hogy egy galamb berepült az étterembe és asztalról asztalra repkedett, nem tudta hogy szabaduljon ki ebből a nagy kalitkából. később meg teljesen kiment a fejemből, mert az étterem ajtajában összefutottunk Barnáékkal, akik aznap is autóval járták be a környéket.


A szomszéd utca felhőkarcolóinak a teteje már ködbe vész.


New York híres támadó bikája a Wall Street Bull kicsiben. Ez kergette meg Nicholas Cage-et a “Varázslótanonc”-ban, de ezt a sztorit majd a 2009-es utazásunk élménybeszámolójában mesélem el.


Az életre kelt Charing Bull a Sorceres’s Apprentice c. filmből (2010).


Komplex mondanivaló.


XXI. századi kertitörpék egy meleg fényekkel hívogató bolt előtt. Ja és Gábor, aki épp azt hiszi, hogy nincs benne a képben.


A Chinatown gerincét képező Grant és a Bush street sarkán áll a kínai kapu. Ez a Chinatown vége, vagy eleje, attól függ ki honnan nézi.


San Francisco utcái.

Hazafelé átsétáltunk a Union Square-en, le a Marketre a villamoshoz. Útközben még egyszer betértünk a Skechers boltba, ahol Péter kapott egy szandált. Nagyon tetszett némelyik modelljük, de pechemre ezek mind New Arrival címkések voltak, ami azt jelentette, hogy csak előzetes mintáknak tekinthetők, egyelőre nem árulták. A legvonzóbb az bennük, hogy fele-harmada annyiba kerülnek, mint egy hasonló MBT. Az Amazonon már felvettem magamnak egy-két modellt a Wish List-emre.


Egy Skechers Shape-cipő a 2010-es szériából. Gondolkodom rajta, hogy visszamegyek érte.

Abraham Lincoln (1809 – 1865) 1860-tól 1865-ben történt meggyilkolásáig az Egyesült Államok 16. elnöke volt, az első republikánus és az első szakállas elnök. Kivezette az országot a polgárháborúból, eltörölte a rabszolgaságot és kormányzásában ragaszkodott a demokratikus eszmékhez. Az amerikai történelem egyik legngyobb tiszteletnek örvendő legendájaként él tovább. Egyesek szerint legnagyobb erénye az volt, hogy jól válogatta meg a munkatársait, pld. Grant tábornokot, aki legyőzte Lee tábornokot. és akiről a korábbiakban fát, itt feljebb meg utcát neveztek el.  Ez most arról jutott eszembe, hogy Lincoln sok szobra közül itt áll az egyik a városháza előtt, ahol épp elhaladtunk a Days Inn felé tartva. Meg nem árt egy kis ismétlés sem.


Lincoln szobra a városháza előtt.


A Double Decker Burgers Wings & More. Az ablakában a football világbajnokság bajnoki táblája emlékeztet arra, hogy Dél-Afrikában valami történik. Ez a VB úgy tűnt el a szemünk elől, mintha nem is létezett volna. Amerika a saját fociját játssza.

Kicsit fáradtan értünk vissza a motelbe, valamit vacsoráztunk a Double Decker kínálatából aztán felkészültünk a másnapi indulásra, ami logisztikailag nem tűnt egyszerűnek, mert Péternek még nem volt meg a videokamerája, anélkül pedig nem hagyhattuk el a várost, hogy mindenki boldog legyen és elégedett.


A mocik türelmesen megvártak minket.

Előző rész   Következő rész   Első rész

Agárdi György, 2010. november

Tags: ,

Még nincs komment.

Szólj hozzá!