Októberi vasárnap

Szerencsére nagyobb baj nem történt, minthogy a Hayabusa egyik oldalán az idomok tönkrementek és az olajteknő kilyukadt, ezért az olaj elfolyt, Zoli kabátja és sisakja nullára amortizálódott, vállán pedig egy pár napig a kék és zöld árnyalatú foltok miatt kevésbé látszott a Hayabusa tetoválás, de ezzel megúszta. A nemrég vásárolt bukógomba megvédte a motort a komolyabb sérülésektől.
 Egy sötét, egy világos

Aznap reggel Jenővel mentek ki egy körre, hogy megfuttassák a motorokat még utoljára az idényben ezen az októberi napsütéses vasárnapon. A kompon megállapodtak, hogy Zoli megy elől, mert Jenő ezt az idényt kihagyta és nem uralta olyan biztosan a Kawasaki dühöngő erejét. Egy falubna azonban Jenő mégis előrehúzott, majd ott is maradt és Zoli hagyta, hadd fusson, ő időnként kicsit lemaradt a Busával, majd felzárkózott. Az erdős, kanyargús úton együtt mentek, amikor a fák közül kiszaladva azt látták, hogya az út hirtelen derékszögben balra fordul és keresztezi a síneket. Jenő nem készült fel a kanyarra és egy kicsit bepánikolt. Nagyot fékezett és a motor bedöntése helyett előbb lassítani próbált, majd a padkára sodródva és nagy port felverve ugyan, de bekanyarodott és átment a síneken. Zolit a hirtelen fékezés és irányváltás szintén fékezésre kényszerítette, hogy ne szaladjon bele Jenő motorjába, de az első féket alig fogta meg már érezte is, hogy a kerék blokkol a sorompó előtt álló járművek hátrahagyott olajfoltjain és a motor ugyanabban a pillanatban az oldalára csapódva elrepül alóla.

Zoli gurult az úton. Egyszer sötétet, egyszer világosat látott bukósisakja ablakán keresztül ahogy az ég és föld váltakozott előtte. Nagyon tehetetlennek érezte magát. Arra gondolt, hogy jó lenne ezt már abbahagyni és megállni, meg hogy vajon mi fogja megállítani az út szélén – fa, oszlop, árok, korlát – és az mennyire lesz kemény. Szerencséje volt – egyik sem jött. Az út szintben folytatódott, a murvás padkát ugyanabban a szintben széles füves mező követte, a pörgés előbb-utóbb abba maradt és ő feltápászkodhatott. Nem érzett különösebb fájdalmat. Egyedül volt. Jenő nem nézett hátra, csak ment tovább, hosszú percek után állt meg várakozni és az arra járó autósok mesélték el neki, hogy Zoli bukott a motorral és nem tud tovább menni, akkor jött vissza.
A Hayabusát traileren kellett haza vinni. Jenő ment el a vontatóért, azután visszajött Zoliért. Zolinak még nem értek véget az aznapi megpróbáltatásai, mert a kulcsot elvesztette és mégegyszer vissza kellett mennie a baleset helyszínére, ahol szerencsére megtalálta.
A Busa azóta új idomokat kapott és vigasztalásul Zoli újra fényeztette. A baleset emléke társasági sztorivá szelídült, amit Zoli néha elmesél.
Haraldnak, a német munkatársamnak szintén FJR-e volt, mint nekem. Az ő sztorija a német autópályán talán még Zoliénál is érdekesebb lenne, de nem mesélte el. A balesetére és az azt követő néhány hétre egyáltalán nem emlékszik. Hat hónap után jött vissza dolgozni és egyelőre nem vesz új motort.(A fenti történetek szereplői kitalált személyek és a történetek csupán a fantázia szüleményei. Bármilyen hasonlóság valóságosan megtörtént eseményekkel csupán a véletlen furcsa játéka lehet.)

 Statisztikák, tanulmányok

Az angol BIKE magazin nemrég megjelent 2006 februári száma Crash Special alcímmel az angliai motoros balesetek statisztikáit dolgozza fel. Erre az adta az alkalmat, hogy 2005 novemberében jelent meg az angol Közlekedésügyi Minisztérium (Department for Transport – DfT) jelentése, a „Motoros balesetek részletes elemzése” címmel (In-depth Study of Motorcycle Accidents, vagy MAIDS, Road Safety Research Report No. 54.)

A tanulmány letölthető az Internetről.

http://www.dft.gov.uk/stellent/groups/dft_rdsafety/documents/page/dft_rdsafety_035422.pdf

A motoros balesetek legelterjedtebb fajtái a jelentés szerint a következők:

  • Elsőbbségadási balesetek
  • A jármű feletti uralom elvesztése a kanyarban
  • A túl gyakori előzésből adódó balesetek

A motoreladási statisztikák és a motoros baleseti statisztikák fej-fej mellett haladnak. A vizsgálatba 1.790 angliai motorbalesetet vontak be 1997–2002 között, amelyből 1.003-at részletesen tanulmányoztak. Emellett kérdőíves felmérést is készítettek, amit gyakorlott motorosokkal töltettek ki.

 A jelentés legfontosabb megállapításai
  • Láthatóan probléma van azzal, hogy más úthasználók mennyire veszik észre a motorosokat, különösen a kereszteződéseknél. Ilyen típusú balesetekbe gyakran keverednek bele nagy gyakorlattal rendelkező idősebb járművezetők, akik rutinjuk ellenére nem veszik észre a közeledő motorost.
  • A motorosok saját maguknak okozzák a legtöbb balesetet, többnyire a kanyarokban és előzésnél.
  • Két különösen veszélyeztetett csoport van, a gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező fiatalok, akik kisebb erejű gépekkel, például robogókkal járnak, a másik az idősödő, gyakorlattal rendelkező nagy teljesítményű gépet vezető motorosok. Ezeknek csoportoknak a képességeit és viselkedését is fejleszteni kell.
A motorosok baleseti statisztikái meglehetősen rosszak. A motorosok a közlekedés 1%-át alig teszik ki, ha járműkilométerben számolunk, de a súlyos és halálos balesetet szenvedők 14%-a motoros. Motorozni kétszer olyan veszélyes, mint kerékpározni és 16-szor olyan veszélyes, mint autóval közlekedni, bár 1999-ben még 35-ször olyan veszélyes volt.

Zoli Hajabusája az esés után. A bukógomba megvédte.

 Gyakori baleseti helyzetek

Kanyarok

A kanyarokban előforduló leggyakoribb hibák

  • Bepánikolást következtében a kanyar kiegyenesítése
  • Bepánikolást következtében első satufék, első kerék blokkolás és bumm
  • Túl gyors kanyarvétel miatt kisodródás a szemközti sávba, vagy a korláthoz, útpadkára
  • A kanyar bevétele közben a túl nagy sebesség, bedőlés, vagy fékezés kombinációjából adódó esés.
Csoportos motorozás

A csoportos motorozásnál előforduló leggyakoribb hibák

  • Két, vagy több motoros összeütközik
  • Kevésbé gyakorlott motoros megpróbál felzárkózni és ez klasszikus kanyarodási balesethez vezet
  • Előzéses balesetek

A csoportos motorozás növeli a különféle típusú motoros balesetek bekövetkezésének a valószínűségét.  A csoportos motorozás során balesetet szenvedők nagy többsége a gyakorlatlan vezetőkből kerül ki, akik megpróbálnak lépést tartani a gyakorlottabbakkal. Az “alfa hím szindróma” működik, amikor az élen haladó elhúz és a többiek a komfort zónájuk határán kínlódnak azzal,  hogy utolérjék.

Sávok közötti motorozás és ráfutás

A leggyakoribb hibák

  • Az elől haladó gépjármű sávot vált és a hátul haladó motoros beleszalad
  • A motoros beleszalad az előtte hirtelen fékező gépjárműbe

A városi forgalomban és a sávok közötti motorozásnál a sebesség a fő probléma, vagyis a rosszul felbecsült féktávolság okozza a legtöbb bajt.

Kereszteződés

A leggyakoribb hibák
  • Az autó kifordul a motoros elé és az oldalbakapja az autót.
  • A szembe jövő autó a motoros elé kanyarodik balra és a motoros beleszalad
  • A motoros beleszalad a fordulni szándékozó autóba

A kereszteződéseknél fordult elő a balesetek 38%-a. Ez a leggyakoribb baleseti forrás. A kereszteződésben bekövetkező balesetek 80%-ért az autós volt felelős.

Zoli Hayabusája a törés javítása után új mázat kapott.

Agárdi György 2006. január

No Responses to “Októberi vasárnap”

  1. kima január 22, 2006 at 9:22 du. #

    a cikk szélén -nekem- rajta van a belépéses zöld sáv. Nagyon kár :-((( üdv: kima

  2. kutya. január 19, 2006 at 10:54 du. #

    Alapvető baj, hogy elegendő EGYETLEN barom autós is, ha Te pont azzal futsz össze.
    Jó érzés zlovákiában közlekedni – ott mintha megpróbálna mindenki a másik fejével (is) gondolkodni.
    A szerpentinen a buszos például parkolót keresett, amikor látta hogy a népes bandának csak a fele tudta megelőzni. Vagy a kint népszerű leállósávos utakon azonnal lehúzódnak ha szemből csak közelíted a felezőt, még autóval is kélnyelmes előzést tudnál végezni.
    A legszebb az volt, amikor egy Skoda Rapid (emléxik egyáltalán erre a típusra valaki?) szembe kielőzött egy Favorit rendőrautónak, és az gondolkodás nélkül ugrott a leállósávba, csak hogy zavartalanul menjen -az amúgy igen csekély- forgalom.
    Vagy Olaszország, ahol a nálunk 2-3x nagyobb mennyiségű jármű is kényelemsen halad – és minden egyes méteren arra buzdít a Kresz, a felfestések, a díjak hogy lehetőleg motorral próbálj közlekedni.
    Bár mi is eljutnánk odáig…

  3. zrx rudi január 19, 2006 at 4:05 du. #

    Gratulálok a cikkhez, szerintem híven tükrözi a valóságot.A hozzászólásokhoz két megjegyzést tennék:1.én még soha nem éreztem, hogy vadásznak rám az autósok.2.valóban nagyon sok a béna, figyelmetlen stb. vezető, de nagyobb része azért normális.Szerintem ha látják a tükörben, hogy egy komolyabb motor közeledik ,tudják, nem sok esélyük van "emberkedni" és inkább elengednek-amit én meg szoktam köszönni.

  4. Joci január 15, 2006 at 8:48 du. #

    Egyetértek!

    Alapvető probléma még az is, hogy néhány vadbarom miatt lehúzzák és beskatulyázzák a motoros társadalmat. Sajnos a mi kis országunkban nem vagyunk elegek olyanok akik ismerik és be is tartják a kultúrált motorozás szabályait. Az autósok hozzáállása nem változik és szerintem nem is fog egyhamar, úgyhogy én minden alkalommal, amikor motorozok úgy közlekedek mintha vadásznának ránk. Sokszor úgy kell kikövetkeztetni, hogy mit is akarnak tenni: pl: irányjelző nélküli kanyarodás, a sávban ide-oda kóvájgás, folyamatosan a felezővonalon haladás, kanyarok előtti pánikszerű fékezés és még sorolhatnám.
    Persze bennünk is van hiba. Mindenki tegye a szívére a kezés és mondja: lakott területen belül 50Km/h-val közlekedek, betartom a 30-as táblát, lakott területen kívül 90-nel megyek stb. Szerintem az autósokat irritálja, hogy gyorsabban tudunk előrahaladni, meg hogy mozgékonyabbak vagyunk stb.
    De itt vannak a kerékpárosok, meg néhány idióta scooter-es tini.
    A legjobb amit tehetünk, hogy fokozott figyelemmel élvezzük a motorozást.

  5. Molnár Imre Antal január 15, 2006 at 12:06 du. #

    Szevasztok!
    A statisztikák azt hiszem Magyarországon sem jobbak"sőt".
    Néhány észrevételem lenne, bár azt hiszem ezt már sokfelé és sokan feszegették.
    A cikkben olvasom, hogy a kereszteződésekben történik a legtöbb baleset a gk. vezetők hibájából. Én mindkét járművel közlekegek és úgy gondolom, hogy a gépkocsivezetők még mindíg azt hiszik, hogy a motoros olyan "Pannónia, Danuvia" gyorsulással és gyorgyasággal közeledik. Nem tudják, nem akarják belátni azt, hogy már nincs idejük a kikanyarodásra, bekanyarodásra, stb., tehát nem számolva a motor dinamikájára manővereznek.
    A másik probléma amit azt hiszem egy kicsit önmagunkba kellene szállni és belátni, a sebességtúllépés, hát az 50/90/130 Km/óra nem éppen az a sebesség amivel néha megyünk, hangsúlyozom csak néha, de sajna mindíg akkor történhet a baj ha picit próbálgatom a gép tűréshatárait. Régebben az MZ TS 250-el sokat estem, nekimentem ennek annak, de szerencsére semmi komoly. A mostani gépemmel még nem volt balesetem (nem olyan biztos, hogy mindíg rajtam múlott).
    Viszont még mindíg itt van egy másik probléma, én is voltam már elszenvedője ilyennek(szerencsére sikerült megállni). A gépkocsival leszorítják a motorost, nem tudom miért csinálják, de vannak emberek akik sportot űznek ebből a "játékból", amiből csak a motoros kerülhet ki vesztesen, utánna a gk. elhajt mintha mi sem történt volna és lehet, hogy soha, senki nem tudja meg az igazságot.
    Vájuk a jóidőt!

Hozzászólás a(z) Joci bejegyzéshez Click here to cancel reply.