Oldtimer Show

A 2009. évi budapesti Oldtimer show a Syma csarnokban a területéhez mérten is rengeteg járművet vonultatott fel a motorkerékpároktól kezdve az állómotorokon, traktorokon és a harci járműveken keresztül az öreg autókig. Káprázatos a csillogás ahogy ezek a vénségeket kiöltöztették, hibátlan krómozás, fantasztikus színek, rég túlhaladott műszaki megoldások, lassan feledésbe merülő egykor nagy nevek és máig élvonalbeli ismert márkák ősei. Az egész olyan, mint egy romantikus kaland, a régi járgányok többségét már csak a mesékből ismerjük, aztán nem messze mellettük ott vannak az Opelek, Csajkák és Warsawák, végül a Trabantok, amelyekkel már mi is találkoztunk gyerekkorunkban. 

Motorkerékpárok is szép számmal szerepeltek a kiállításon. BMW, Indian, Harley-Davidson, Pannonia, Danuvia, Jawa, Izs, Honda, Ducati, számos ma már elfelejtett márka, Jaap, Ajs, Machless, Horex, DKW, BSA, Mi-Val, New Hudson, Norton, Zundapp, és a közelmúlt egyik másik slágere, pld. a sarokban egy MZ.

 A legöregebb motorkerékpárok Európából

Panther Motorcycles, vagy P&M Cleckheatonban, Yorkshireben gyártott 1900 és 1967 között motorkerékpárokat.


Ezt a Red Panther modellt 1933-ban készítették Angliában. Egy hengeres, 250 ccm-es, 11 LE-s motorja 3 sebességes áttétellel 100 km/órás sebességgel repítette a 138 kg-os motort.

A Wanderer 1892-ben kezdett el kerékpárokat gyártani a németországi Chemnitzben és 1902-ben állt rá a motorkerékpárok gyártására, majd 1918-tól kezdtek autókat is gyártani. Báró Klaus-Detlof von Oertzen 1929-ben eladta a motorkerékpár részleget az NSU-nak és a csak az autómobilok gyártását folytatta.


Wanderer 1916, Németország. A motor 2 hengeres, V elrendezésű, teljesítménye 10 LE, 2 sebességes. Össztömege 90 kg., legnagyobb sebessége 30 km/h, és az átlagfogyasztása 7 liter/100 km

A Brough Superior motorokat és autókat George Brough gyártotta az angliai Nottingham-ben a Haydn Road-on 1919 és 1940 között. A motorjaikat a motorkerékpárok Rolls-Royce-aként emlegették. 19 modellből összesen 3.048 darab készült, nagyjából ezek harmada még most is megvan. Sok más celeb között George Bernard Show is rajongott a Brough motorokért. A legtöbb gépet testreszabták. Minden motorot kétszer szereltek össze. Az első alkalommal bevizsgálták az alkatrészek illeszkedését, majd szétszedték, kikészítették az egyes alkatrészeket és újra összerakták a szerkezetet. Brough minden darabot saját maga ellenőrzött. Az SS80-as modelleket 80 mph sebességgel tesztelték és csak akkor mehettek ki a gyárból, ha minden specifikációnak megfeleltek. A Brough motorok ma is eszméletlen drágák és a gyűjtők kedvenc darabjai.


Brough Superior SS80, 1924 Anglia. Ezt a típust 1922-től 1936-ig gyártották. Az erőforrása 2 hengeres, 1000 ccm (J.A.P.). A teljesítménye 34 LE, 3 sebességes, 197 kg és a legnagyobb sebessége 80 mph.


Norton 19, Anglia, 1932. Egy hengeres, 600 cm3, OHV vezérlés, 27 LE, 4 sebességes, 160 kg, végsebessége 140 km/h.

A Puch egy osztrák gyár Grazban, amit 1889-ben alapított Johann Puch és automobilok, kerékpárok, motorkerékpárok és mopedek gyártásával foglalkozott. Az 1980-as évek végén a versenytársak erős nyomása alatt a gyár átszervezésre kényszerült és a kétkerekűek gyártásával 1987-ben felhagyott. A Puch motorgyárat a Piaggio, a Vespa gyártója vette meg és még ma is gyárt motorokat Puch néven. A négykerekűeket gyártó Steyr-Puch még mindig üzemel a Piaggio részleg mellett. Az “Einserwerk” nevű első gyártelepet a 2000-es évek elején bezárták. A történelmi szerelőcsarnokot ipari műemlékké nyilvánították. Az egyik szerelőcsarnokban 2003-ban Puch múzeum nyílt amikor Graz Európa kultúrális fővárosa lett.


Puch D, Ausztria, 1903-1907-ig. Egy hengeres, 500 cm3-es hörgőszelepes vegyesvezérelt motor, közvetlen hajtás laposszíjjal a főtengelyről. Öntömege 75kg, sebessége 55 km/h.


Acetilénes lámpa a Puch D modellen.

A birminghami New Hudson céget 1903-ban alapították kerékpár gyártásra és 1909-ben kezdett el motorokat gyártani. A céget a BSA konszern vette meg a nagy gazdasági válság korai időszakában. 1927-ben Bert Le Vack a 100 mph sebességrekordot egy 500 cm3-es New Hudson nyergében érte el.


New Hudson Super Vitesse, 1926, Anglia. Egy hengeres , 500 cm3-es, OHV vezérlés, 12 LE, 3 sebesség, 100 kg, 125 km/óra csúcssebesség.

 


AJS R7 OHC, 1930, Anglia. 1 hengeres, 350 ccm, OHC vezérlésű, teljesítménye 19 LE, 4 sebességes Albion váltóval, öntömege 98 kg. Kora egyik legsikeresebb versenymotorja volt.

A Birmingham Small Arms Company (BSA), amint a neve is mutatja egy brit légpuska gyár, amely régebben motorkerékpárokat, sportfegyvereket és hadászati fegyvereket is gyártott. Fénykorában a világon a legnagyobb motorkerékpár gyártó volt.

A BSA-t 1861-ben alapította 14 fegyverkovács. Az 1880-as években kerékpárokat is kezdtek gyárta, majd 1903-tól motorkerékpárokat és 1907-től autókat. 1910-ben megvették a British Daimler motorgyárat. Az I. Világháborúban mindent szállítottak a hadsereg számára és a II. világháború idején már 67 gyárból öntötték a termékeiket a frontra. 1937 és 1950 között 126 ezer BSA motorkerékpárt szállítottak a seregnek a fegyverek mellett. Még összecsukható kerékpárokat is gyártottak az ejtőernyősöknek. A BSA csoport megvette az Ariel, a Sunbeam és a New Hudson gyárait, 1951-ben megvette a Trimph motorkerékpár gyárat (ekkor lettek a világon a legnagyobb motorkerékpár gyártók) . A csoport folytatta a növekedést, de az 1960-as években az erős versenytársak Japánból, a gyenge kereskedelmi eredmények, a rossz befektetések az új fejlesztésekbe végül a motorkerékpár üzlet elvesztéséhez vezettek. 1972-ben a tönkrement motorkerékpár üzletet a Norton-Villiers vette át, amely Norton-Villiers-Triumph néven futott tovább.


Triumph Silent Scout, Anglia 1933 (típus gyártása 1932-34). Egy hengeres 493 cm3-es OHV vezérlésű motor, 19 LE, 4 sebesség, 121 kg.

 Régiségek az USA-ból

A Harley-Davidson a Visconsin állambeli Milwaukee-ben gyártja a mocikat 1903 óta. 1917-ben az USA H-D motorokkal lépett be a világháborúba és a 15 ezer darabos megrendelés jelentős lökést adott a cégnek, amely 1920-ra a világ legnagyobb motorgyártójává lépett elő. 67 országban árulták a H-D motorokat. Az 1950-es években a magas adók és a Hollywood által a H-D-re ragasztott mortoros banda imázs majdnem tönkretette a vállalatot.

Előbb az AMF vásárolta fel a céget, majd 1981-ben új befektetők, akik ismét felfuttatták a gyártást. Reagan elnök is besegített egy kicsit azzal, hogy a tengerentúli motorkerékpárokra magas adókt vetett ki. A befektetők hittek a retro megjelenésű motorok sikerében és a Fat Boy megjelenésével a H-D visszanyerte vezető szerepét a 750 cm3 feletti kategóriában. Azt tartják, hogy az csak városi legenda, hogy a Fat Boy neve a két ledobott atombomba (Fat Man és Little Boy) nevére utal.


Harley-Davidson JD 1200, USA, 1928 (típus gyártása 1914-29-ig) Két hengeres, 1200 cm3-es, IOE vezérlésű motor. 24 LE, 3 sebességes, 235 kg, csúcssebessége 118 km/h. Ez a modell a Magyar Királyi Csendőrség tulajdonában volt.


Harley-Davidson VL-1200, USA, 1932 (típus gyártása 1929-35). Két hengeres, 1200 cm3, SV vezérlés. 32 LE, kézi kapcsolású 3 sebességes váltó, lábbal működtetett kuplung, 267 kg. 100 km/h-ra 23 sec alatt gyorsul, végsebessége 160 km/h.

Az Indian az Egyesült Államokban a legrégebbi motorkerékpár márka, amely még ma is gyártásban van. Az Indian gyártása 1901-től 1953-ig tartott a massechusetts-beli Springfieldben. A gyárat eredetileg  Hendee Manufacturing Company-nak hívták, később vette fel az Indian Motocycle Manufacturing Company nevet. Az Indian fénykorában 1911-ben az Isle of Man Tourist Trophy első három helyezettje Indian motorokat hajtott. Az 1910-es években az Indian volt a legnagyobb motorkerékpár gyártó a világon. Legnépszerűbb modelljeik a Scout (192-46) és a Chief (1922-53). 1953-ban csődöt jelentettek. A márka használati jogát az Indian Motorcycle Company of America vásárolta meg az 1990-es években és 2006 óta folyik ismét Indian motorkerékpárok gyártása az Észak-Karolinai Kings Mountain-ban.


Indian Big Chief, USA, Springfield, 1925 (típus gyártása: 1923-31). V-twin zsákhengeres, 1200 cm3 oldalszelepelt motor. 26 LE, 3 sebesség, 220 kg, csúcssebessége 100 km/h..


Indian Scout 101, USA, 1920-28. Két hengeres, 750 cm3-es motor, SV vezérlés, 16 LE, 3 sebességes, 165 kg, csúcssebessége 85 km/h.


Indian 4

 Motorkerékpárok – az új generáció

 


Az olasz gyártmányú MI-VAL 1959-ből 105-tel tudott száguldani. 125 ccm, 4 sebesség, 7 LE, 93 kg.


Ducati Scrambler, Olaszország, 1958.

Az Ижевский Mашзавод, vagyis ИЖМАШ egy 1807-ben Sándor cár által alapított fegyvergyár Izsevszkben. Ez a gyár készítette a híres Kalasnyikov géppisztolyokat. Az Izsmas motorkerékpárok és autók gyártásával is foglalkozott. A globális válság csődbe juttatta a gyárat.


Triumph T100, Anglia 1962 (típus gyártása: 1961-75). Két hengeres, 498 cm3-es OHV vezérlésű motor, 32 LE, 4 sebesség, 175 kg, végsebessége 160 km/h.

Az NSU kötőgép gyárként kezdte1873-ban Németországban. 1884-ben Neckarsulmba költöztek, ahol a Sulm folyó a Neckarba ömlik és elkezdtek kerékpárokat gyártani. 1892-ben elhagyták a kötőgépet és márkajelzésükben megjelent az NSU. Első motorkerékpárjukat 1901-ben adták ki, majd az első autót 1905-ben. 1932-ben eladták az autógyártást a Fiatnak.

A háború után a gyárat újjáépítették és 1955-ben a világ vezető motorkerékpár gyárává váltak. 1951, 1953, 1954 és 1955 években az NSU volt a sebesség rekorder. 1956 augusztusában az NSU szárnyalta túl először a 200 mérföld/órás végsebességet. Az NSU 1968-ig gyártott motorokat. 1969-ben a Volkswagen csoport vette meg az NSU-t, amely egyesítette az Auto Unionnal és megszületett az Audi.

 

 Military

A II. Világháború idejére a nagy gazdasági válság után csak két motorkerékpár gyártó maradt talpon, a Harley-Davidson és az Indian. A Harley-Davidson sok hadi megrendelést kapott a 45″-os WL modellre, amit WLA, illetve a Kanadai hadseregnek WLC néven forgalmazott (A=Army, C=Canada). Ugyanezek a motorok nagy sikert arattak a versenypályán és az utcán is. Több, mint 90 ezer darab készült a szövetségesek számára ezekből a military gépekből, majd 30 ezer a Szovjetuniónak. A háború után a WLA gyártását abbahagyták, de a Koreai háború idején 1950-52-ig ismét gyártásba kerültek. Az amerikai hadsereg még a II. VH idején kiírt egy pályázatot új harci motor fejlesztésére. A Harley-Davidson a BMW oldalszelepes és kardánhajtásos R71-e alapján készített egy ahhoz hasonló motort (XA), de a hadsereg végül új technika, a dzsipek tömeges beszerzése mellett döntött és a Harley WLA-k maradtak a standard harci motorok. Azóta sincs kardán hajtásos Harley.


Harley Davidson WLA

A II. Világháborúban a BMW zászlóshajója az R75-ös volt, amit kifejezetten háborús célokra fejlesztettek ki, a hadsereg követelményei szerint off-road kondíciókra. A Zündapp KS 750-et akarták túlszárnyalni és ahhoz hasonlóan ez a motor is három kerék meghajtású volt, differenciálzárral és hátramenettel. Ezt a BMW-t és riválisát a Zündapp modellt széles körben használta  wermacht a keleti fronton és az észak afrikai hadműveletekben, bár a Zündapp gépét mindig jobbnak tartották. 1942-től a hadsereg nyomására a két gyártó szabványosította a motorok alkatrészeinek 70%-át és megállapodtak az évi 20 ezer darabos gyártási kvótában a Zündapp-BMW hibridre vonatkozóan. A hibrid sorozatgyártását nem kezdték el, mert az eisenach-i gyárat 1944-ben lebombázták. A helyreállított R75-ösök a mai napig kiválóan használhatók aszfalton és terepen egyaránt.


BMW R75, 1943, Németország. Két hengeres, 24 LE-s motor, 4 sebesség előre egy hátra, 400 kg, legnagyobb sebessége 100 km/h. 1946-ig gyártották, kb. 16.500 darab készült belőle.


Zündapp KS 750, 1941, Németország.

 Magyarok

A csepeli Weiss Manfréd Művekben 1929-ben készült az első Csepeli motor, a WM250. Sikeres felfutás után a gyár elkényelmesedett a százezres szovjet megrendelések miatt és sem a fejlesztésekre, sem a nyugati üzleti kapcsolatokra nem fordított elég gondot. 1974-ban a Yamaha felkínált egy együttműködést, de a nem jött létre megállapodás és a Pannónia Motorkerékpárgyár 1975-ben bezárt. A Csepel 250 után az első Pannónia TL gyártása 1954-ben kezdődött. 1964-ben kezdték gyártani a 16LE-s T5, majd a T6, T7, stb modelleket, amelyeket tőbb országba exportáltak. A P10 1966-ból egy átmeneti széria volt, a P20 pedig a Yamaha YDS utánzata, amit már nem tudtak eladni, mert eljárt felette az idő.

1932 tavaszán a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be Pajor Imre és a Stadler Mihály Sodrony-, Szövetfonat- és Vasárugyár Rt. által gyártott motorkerékpárokat. A jármű erőforrása egy 250 cm3-es ILO motor volt. A hadsereg vizsgálta a hadrendbe állításának lehetőségét. A motorja kétütemű, egy hengeres, 247 cm3-es, 9 LE-s. Maximális sebessége 100 km/h. Ez a darab a Közlekedési Múzeum tulajdona.

 Autók

Az 1950-es évek előtt épült hintóra emlékeztető meseautók érdekessége és szépsége nem hasonlítható a háború után épült praktikus és kényelmes autókéhoz. A csodás múzeumba illő darabok egyedisége és bája elbűvölő. Ha autót gyártanék, akkor valószínűleg valami retró külsőt terveztetnék csak high tech belső berendezésekkel. A gyönyörű autó és motorcsodáknak több hátránya van, az egyik pld az, hogy nem nagyon lehet kivinni őket a közutakra. Tamás és Péter nemrég felújíttattak egy-egy Honda 750-est oldtimert. A külsőre nem nagy motor súlya kb. annyi, mint az én FJR-emé, fékezni azonban hatékonyabban lehet csizmasarokkal is mint az eredeti tárcsafékkel.

A kiállítás Ford T modelljeiről jutott eszembe Galamb József, egyike azoknak a magyaroknak, akikre büszkék lehetünk, mert a világ nagyra értékelte műveit.

 
Ford T-modellek. Otto-rendszerű négyhengeres, négyütemű, termoszifon vízhűtésű, 2990 cm3-es motor, kompresszió-viszony 4,01. A legnagyobb teljesítménye 15 kW, 1.450 ford/min fordulatszámnál. Legnagyobb sebessége 65 km/óra, fogyasztása 13,5 liter.

Galamb József Makón született 1881-ben. 15 éves korától előbb a szegedi Fa és Fémipari Szakiskolában, majd a Budapesti Állami Felsőipariskolában tanult 20 éves koráig. 1901 és1903 között a monarchia hadiflottájánál szolgált Horthy Miklós parancsnoksága alatt. 1903-tól Aradon a Marta autógyárban dolgozott, ahonnan nyugat-európai tanulmányútra utazott. A német Adler autógyárból utazott tovább még 1903-ban New Yorkba. 1905-ben lépett be a detroiti Ford Motor Company-hoz. Henry Ford 1907-ben bízta meg egy új Ford modell tervezésével a 26 éves tehetséges mérnököt. 1908. október 1-én készült el az első Ford-T modell, amelyből 1908 és 1927 között több mint 15 millió darabot gyártottak.  A T modell volt a világon az első széria autó. A Thin Lizzy autóba ültette Amerikát és világhírűvé tette a Ford műveket. 2000-ben az évezred autójává választották a magyar mérnök konstrukcióját. Galamb József 1955-ben 74 éves korában hunyt el Detroitban a Ford művek nyugalmazott főmérnökeként.


Alfa Romeo


Opel 6/16 Torpedo, 1911 Németország. Négy hengeres 1.596 cm3-es motor, 16 LE, 4 sebesség. Öntömege 960 kg, végsebessége 65 km/óra. Csak kurblival indítható. Az esernyő extra.


Az Rolls Royce szobrocska – az extázis szelleme.

A jól ismert szobrocska, amit úgy is emlegetnek Emily, az ezüst hölgy, vagy a repülő hölgy, kezdetben nem volt ott a Rolls Royce autókon. Az első szobrocskát John Walter Edward Scott-Montagu (angol lord, 1902-től a The Car magazin szerkesztője) rendelte meg a kocsijára 1911-ben Charles Robinson Sykestól. Az orrdísz titkos szerelmét és titkárnőjét Eleanor Velasco Thorntont ábrázolta. A Rolls gyár hamarosan elhatározta, hogy saját emblémát készíttet, megakadályozva ezzel, hogy az egyénileg készíttetett díszek között esetleg a kocsi szelleméhez kevésbé illőek is előforduljanak. A Rolls-Royce gyár ugyanazt a fiatal művészt, Charles Robinson Sykes-t bízta meg az embléma elkészítésével, aki Eleanor Velasco Thornton szobrát is elkészítette. A művész megmaradt az eredeti figura mellett, csupán az eredetileg suttogó hölgy testtartása változott meg a karok hátra lendítésével. Az extázis szelleme sokszor átalakult, 1934-ben a szobornak egy térdelő váttozata is elkészült, de később visszatértek az eredeti álló alakhoz, amely egy kicsit kisebb lett. Emily a csendes sebesség,a vibrációmentesség, a varázslatos energia és a felsőbbrendűen kecses gyönyörű élő organizmus szimbóluma.

A Jaguar Cars Ltd. egy brit luxusautó gyár az angliai Conentryben. 1989-ben a Ford vette meg, 2008. márciusa óta pedig az indiai Tata Motors Ltd. tulajdonában van és a  Jaguar Land Rover üzletág részeként üzemel. A Jaguart  Sir William Lyons alapította 1922-ben Swallow Sidecar Company néven és kezdetben motorkerékpár oldalkocsik gyártásával foglalkozott, majd átállt autógyártásra. A cég nevét a II. világháború után változtatták meg Jaguárra a rosszul csengő SS monogram miatt. A kocsikat a Castle Bromwich összeszerelő üzemben Birmingham-ben és a Halewood telepen Liverpoolban gyártják.


A Ford repülő fürje, a Flying Quail 1928-ból a Ford A modellek hűtőjének a sapkadísze volt. Praktikus célokat szolgált – a hűtősapkát könnyebben le lehetett tekerni vele.

 Agárdi György, 2009. október 30.

Tags:

2 hozzászólás to “Oldtimer Show”

  1. Kiss Ernö november 18, 2018 at 6:24 de. #

    Üdv. Engem erdekelne a Puch es Indian Motor ezeken kivül szoban jöhetnek meg a Haboru v Elötti motorok . Kerem ha ismerik a Tulajdonosokat irjanak . kira72@freemail.hu
    Köszönettel Ernö

  2. brutyo jozse november 7, 2009 at 12:55 du. #

    sziasztok

    nagyon jo a cikk,nekem is volt szerencsem latni azokat a gyonyoru motorokat es autokat,es megegy dolog kapcsolodik ehhez az esemenyhez szamomra megpedig aznap volt az idei ev utolso motorozassa szamunkra,egy jobaratommal mentunk at pestre.szep szezon zaro motorozas volt 800km egy nap alatt,mivel mi csehorszagban elunk,Brno-tol 60 km-re eszakra
    udv jozsi

Vélemény, hozzászólás?