Rauris és a Grossglockner

T. Gábor az idén is invitált Raurisba. Arra gondoltam, hogy Zs. Gábor és Mónika talán szívesen eljönnének egy ilyen utazásra, sőt nekik talán még újdonságokat is tudok mutatni, hiszen hosszú évekig az USA-ban éltek, így nem volt alkalmuk az osztrák Alpokban motorozni. Egy hosszú hétvégét szántunk a dologra.

A Budapest – Rauris távolság 600 km, akár autópályán, akár mellékutakon tesszük meg. A távot két részre osztottuk. Gábor vállalta, hogy az első éjszakai szállást elintézi. Meglepetésemre Bécsben foglalt szállást, ami nekem valószínűleg utoljára jutott volna eszembe, de ennek is megvolt az oka.

 1.nap: 2012. június 14. csütörtök
 Budapest – Tatabánya – Tata – Győr – Mosonmagyaróvár – Bécs  260 km

Az első napra tehát 260 km jutott. Gáborék hozzánk futottak be valamikor csütörtökön délután. Henrikék is épp nálunk jártak, az udvarunk szép látvány volt így tele volt motorokkal. . Gábor 1400-as Kawasakija, amivel bejárta Amerikát és Nyugat-Európát úgy nézett ki, mintha most hozták volna ki a szalonból. Tigris mind a két visszapillantóját szégyenkezve behúzta, amikor ezt látta, mert rajta bizony még a tavalyi bogarakból is ott tarkállott néhány. Meg aztán kint volt ő az utakon egy héttel azelőtt is. Nem is akármilyen terepviszonyok között a Zemplénben.

Az egyesen szaladtunk le Tatáig, ott megálltunk ebédelni a Pikant étteremben.

Mi mindig azt nyomtuk, hogy Bezahlen im Shop

Ez a GPS vezetett minket végig Ausztrián. Az elődje ugyanilyen volt, de feltörték érte a kocsimat és ellopták. Ezt a kicsit használt darabot Tomától kaptam indulásunk előtt. Állítólag az egész országban nem volt egy bontatlan darab sem.

Ausztriában is elkerültük az autópályát. Némi zavart okozott, hogy a Westbanhof melletti célállomásunk nem volt beprogramozva és Bécsben elvesztünk, amíg meg nem álltam és be nem ütöttem a pályaudvart. A pályaudvart, mert a szállodát nem találtam. Itt vagyunk a 21. században és a Garmin képtelen megoldani, hogy ha keresek egy útpontot, annak ne kelljen a teljes nevét betűre pontosan tudnom. Nem mindegy neki, hogy “hotel mercure”-ra, vagy “mercure hotel”-re keresek.

A szállodában gyorsan kipakoltunk és már mentünk is, hogy megtaláljuk azt az éttermet, amit Gábor aznap estére kinézett nekünk. Arról nevezetes, hogy ott valami különlegesen jó Wiener Schnitzelt lehet kapni.

Vacsora előtt még beugrottunk a Westbanhof bevásárló központjában a dm-be apróságokat venni, aztán lesétáltunk a Maria Hilferen. Az étterem neve Schnitzelwirt (N48 12.151 E16 20.942) és a Neubaugasse 52 sz. házban van. A Maria Hilferről balra kell fordulni és kb 200 métert menni. A Schnitzelwirt az úttest egy részét is elfoglalja, centiméterekre mennek el az asztaloktól a járművek.

A bécsi szelet nagy volt, borjúból készült és nagyon jól esett, csakúgy mint az esti séta vissza a szállodába és az azt követő durmolás.

 2.nap: 2012. június 15. péntek
 Bécs – Mödling – Alland – Altenmarkt An Der Triesting B 18-as – Traisen – L107-es, Warth – B39-es – Kirchberg An Der Pielach – Grossreifling – Sankt Gallen – Weng – Hall Bei Admont – Liezen – Hallstadt – Bischofshofen – Lend – Rauris  385 km

A szállodában reggel elképesztően sok távol-keleti ember közül kellett valami kis reggelit összeszedni. Fény derült arra is, hogy miért Bécsbe jöttünk megszállni. Gábornak van ebben a szállodában valami hatalmas kedvezménye, amit ránk is kiterjesztett, így az éjszakát viszonylag olcsón megúsztuk.

A motorokat felpakoltuk és  igyekeztünk minél gyorsabban kiverekedni magunkat a nagyváros zajos reggeli csúcsforgalmából.

Cicának volt ideje kreatív felvételekre, amíg álltunk a lámpáknál.

A széles dobozokkal sokszor nem tudtunk bemenni a sorok közé.

Aztán végre csak kiszabadultunk.

A GPS Mödling felé vezetett. A 21-es autópályát délről követtük Allandig, ami a Mayerlingi pálya kijáratnál van, ott dél-keletnek fordultunk Altenmarkt An Der Triesting felé. A B 18-ast követtük Traisenig, onnan az L107-est, és Warthnál a B39-est Kirchberg An Der Pielachig. Itt Kirchbergben van a Kalteis vendéglő, rögtön azután, hogy a B39-es keresztezi a Pielach folyócskát (N48 01.604 E15 25.764).

Az úti kameráink nagyjából egyformák. Gáborén Sigma objektív van. A 7D-t most otthon hagytam.

A Kalteis az egyik kedvencem Ausztriában, amikor arra járok sohasem hagyom ki. Most is megálltunk egy tejes kávéra. Közben közelebbről is szemügyre vettem Mónika új pormentes Sony point and shoot kameráját. A kis kék színű Cyber-shot TX66-os digitális kamera könnyű és viszonylag jó képeket gyárt, egy úti élménybeszámolóhoz mindenképpen elegendő minőségben. Erősen foglalkoztat a gondolat, hogy Cicát egy ilyennel szerelem fel a Canon t1i helyett, ami járhat némi minőség romlással, de sokkal kényelmesebb.

Direkt an der B39 liegt das Rabadaba-Dingdong gegenüber der Kirche in Frankenfels.

A B38-as után a B39-est, B28-ast, B25-öst követtük az Ybbs mentén. A B39-esről még annyit érdemes tudni, hogy ebbe fut bele a B28-as, a kedvenc osztrák szerpentinjeim egyike (N47 57.039 E15 15.734). A B25-ös meg a síterepéról ismert Hochkar, Göstling környéke.

A B25-öst Palfaunál hagytuk el észak felé. Ez az a kereszteződés ahol a Stiegenwirt panzió áll, ahol légycsapót is adnak a vendégnek az evőeszköz mellé (N47 42.549 E14 49.164).

Grossreiflingnél átkeltünk az Enns folyócskán, aztán Sankt Gallen, Weng és Hall (Admonttal szemközt az Enns partján) voltak a nagyobb településeink, ezzel északról elkerültük a Gesause nemzeti parkot az Enns raftingos szakaszával Hieflau és Weng között, de nem bánom, mert azon az úton már nagyon sokszor jártunk és ez sem kevésbé szép. Hall Bei Admont keleti végén van a szarvasfarm, ahol már többször megálltunk. Halltól már csak egy rövidke ugrás Liezen. A B320-ason csak rövid ideig maradtunk, mert elfordultunk a B145-ösre észak-nyugat, vagy Bad Assee felé.

Erre van Bad Ischl, ami most épp nem esett útba, meg itt lehet elmenni Hallstatt felé is. Mi ezt tettük. Hallstadtban megálltunk és sétáltunk egyet. Megebédeltönk egy árnyas tóparti vendéglőben és ismét azt kellett tapasztalnunk, hogy egyre kevésbé vannak nyelvi nehézségeink Ausztriában. Bár németül még mindig csak makogunk, de a magyar egyre jobban terjed odakinn.

Már-már unalmas Hallstatt látkép

Kedvenc kávézómba is szerettem volna betérni a főtéren, de az épp zárva volt. Tanulság – Ha meg tudjátok oldani ne pénteken menjetek Hallstattba.

Gábor és Mónika Canon és SONY kamerája.

 Oroszokból és Lengyelekből álló Harley-Davidsonos csapat cihelődik Hallstattból egy kis délutáni körözésre.

Hallstatt után Russbach következett, ismét jól ismert síterep, aztán éles bal fordulattal a Lammer völgye, Annaberg-Lungötz, Sankt Martin Am Tennengebirge.

Bischofshofennél fordultunk délre, aztán már a B311-esen haladtunk, Lend után tértünk le Rauris felé. Ez egy hosszabb erdei utacska erdőn, mezőn, hegyeken át. Pár kilométerrel odébb, Taxenbachnál érdemes inkább letérni a 311-esről Raurisba, az valamivel jobb és szélesebb, de hát ezt is kipróbáltuk. A GPS szerint 8-kor indultunk és 17 órakor érkeztünk Raurisba. A 9 órányi utazás stimmel, de a GPS nem ismeri a nyári időszámítást. Valójában 9 után indultunk el Bécsből és este 6 körül érkeztünk.

Ismerős utak, ismerős hely, és egy ismerős arc – Tóth Gáboré, aki fogad minket és amint elfoglaltuk a szobánkat körbevezet minket. Arról beszélgetünk, hogy télen jó lenne ide hozni a családi síelést.

Mónikának mutogatom a térképen, hogy merre jártunk.

Szoba nagycsaládos síelőknek.

Az üveggel fedett étterem a kedvencem ebben a szállodában

Vacsora után még sétáltunk egy nagyot a közeli hegyekből lezúduló patak mentén, meredek hegyi utakon. Tök sötét volt mire visszaértünk.

 3.nap: 2012. június 16. szombat
 Rauris – Grossglockner Hochalpenstrasse – Heiligenblut – Felbertauernstrasse – Kaprun – Rauris 

Szombaton ragyogó időnk volt, tiszta kék ég és ezek biztató előjelek egy Grossglockner túrához.

Itt kell lekanyarodni a B311-ről.

Grossglockner Hochalpenstrasse

A Grossglocknert már néhányszor elmeséltük. Aki még nem olvasta, annak a kedvéért tag-eltem az ezzel foglalkozó cikkeket. Most is nagyszerű élmény volt, annyi változott, hogy drágább lett a belépőjegy. Hoztam néhány új fényképet is a régiek mellé.

Aki Európa híres csúcsait felhőbe burkolva szeretné megnézni, annak hozzám kell csatlakoznia. Most a Grossglockner 3798 m-es csúcsát nem láttam, de korábbról vannak ilyen képeim a felhők takarta Matterhornról és a Mont Blancról is.

Heiligenblut

Heiligenblutban megálltunk körülnézni és egy pár fényképet készítettünk a templomban, meg néhány kreatívot a szuvenír boltokban. Kaptam egy fagyit is.

Innen lemotoroztunk Liezenig és Felbertauernstrassén jöttünk vissza a hegyeken északra Mittersillig.

Késő délután volt mire Kaprunba értünk. Felmentünk a víztározó parkolójáig. De már nem járt a busz, amely elvitt volna a gátig. A parkoló 11 emeletes, érdemes felmenni a legtetejére, mert onnan közelebb van a busz végállomás.

Visszamotoroztunk Raurisba, de hallgatva Gábor tanácsára mielőtt hazatértünk volna tovább mentünk egészen a Raurisi-völgy végéig, ahol egy rövid fizetős úton lehet megközelíteni a kiránduló ösvényeket. A Kolm-Saigurn Mautstrasse , 4,5 km, 1.230 és 1.580 m tengerszint feletti magasságok között – nem hosszú, de szép erdők között vezet. Az út csak délután 5 óráig fizetős, utána nyitva hagyják a sorompót, és bárki ingyen felmehet. A fizető kapu után nem sokkal lehet aranyat mosni a ma már csak a turistáknak fenntartott aranybányában.

A Sonnhof falai a lemenő nap felhők által szűrt halvány fényét verték vissza, amikor oda érkeztünk. Nagyon sajnáltam, hogy másnap vissza kellett indulnunk . Gáborékat győzködtem, hogy maradjanak még egy napot és látogassák meg a közelben fekvő német Berchtesgadent, de úgy döntöttek, hogy inkább velünk tartanak hazafelé.

 4.nap: 2012. június 17. vasárnap
 Rauris – Tamsweg – Route 69 – Riegersburg – Körmend

Úgy gondoltam, hogy a hazafelé vezető úton megmutatom Gáboréknak Ausztria néhány ékességét, ahová érdemes visszamenni és egyszer több időt eltölteni. Az útvonalterv, amit beütögettem a GPS-be nagyjából ilyen volt:

  • Radstadt után a Radsaedter Tauernpass (1.739 m) az Obertauern síterepen keresztül;
  • Mauterndorf és Tamsweg (Tamswegben a főtéren egy kávé);
  • Predlitz után a Turracher strasse, B95 (kis kerülővel a Mauterndorftól  délre Kremsbrücke felé a Nockalmstrassén is jöhettünk volna);
  • Hochosterwitz vára (Klagenfurt felett 1 óránál) – itt ebédeltünk a vár alatt;
  • B69 Lavamünd – Eibiswald – mint mindig;
  • Route 69 (B69 Arnfels után Leutschach közelében);
  • Riegersburg vára Fürtstenfeld közelében, attól 8 óra felé.
Mauterndorf vára az út mellett áll. Itt éppen csak lassítottunk egy kicsit.

Tamswegben a rathaus-zal szemben ültünk egy kávézó teraszán, amikor egy egész múzeumra való old timer ment el mellettünk. Valami nagy találkozó lehetett.

Hochosterwitz várába most nem mentünk fel, de a vár alatti vendéglőben jó ebédet kaptunk.

A B69-es ugyanolyan káprázatosan jó volt, mint mindig, amikor nem esik az eső.

A Route 69 Boot Hill Saloon fagylaltkelyhei elvarázsoltak minket. Nagyon meleg volt, délután sem esett sokat a hőmérséklet.

Riegersburg váránál a lift melletti kis büfében ittunk meg egy üdítőt.

A célállomásunk a Berki panzió volt Körmenden, ahová estefelé érkeztünk és ettünk egy jó vacsorát. A Berki étlapján mindenféle bonyolult ételek szerepelnek, én csak egy egyszerű túrós csuszára vágytam, ami nem volt az étlapon, de rugalmasak voltak és elkészítették. A cipós leveseik amúgy egész jók. Azt is érdemes kipróbálni.

 5.nap: 2012. június 18. hétfő
 Körmend – Budapest 

Reggel nagyon korán keltünk, a reggelit sem vártuk meg, a panzióban csomagoltak nekünk egy zacskó hideg élelmiszert az útra. Tartottam tőle, hogy 8-ason kora reggel kelet felé sok napfényt fogok kapni szemből, de szerencsére jók voltak a látási viszonyok. Várpalotánál tankoltunk, vettünk egy matricát, aztán Székesfehérvárnál ráálltunk az M7-esre. Két és fél óra volt az út hazáig, nagyjából úgy ahogy számoltam. Kilenckor már bent voltam az irodában az első aznapi értekezleten.

 Hasznos blokk

Az összességében majdnem négy napos túra tanulságait így összegezném:

Ami a legjobb volt  benne:

  • az ebéd a Pikantban Tatán;
  • vacsora a Schnitzelwirtben Bécsben;
  • a Bécs – Rauris útvonal szinte végig;
  • tejes kávé a Kalteisben Kirchberg An Der Pielachben;
  • az ebéd Hallstadtban a tó partján;
  • a Rauris Sonnhof vendégszeretete;
  • a varázslatosan derűs nap a Grossglockneren;
  • a tea Tamswegben (Cica szerint tejeskávé volt);
  • az ebéd Hochosterwitz váránál;
  • A jegeskávé és a fagylaltkehely a Route 69-ban;
  • A fagyi Riegersburg vára alatt;
  • és természetesen a köztük lévő utak egészen a határig.
Amit legközelebb másképp szerveznék:
  • Bécsbe bemenni és onnan kijönni nem volt nagy öröm, bár a Mödlingi rész nagyon szép és az kárpótolt a reggeli csúcsforgalomért. Ennek ellenére maradnék egy kisebb vidéki panzióban, ha köztes szállást keresnék;
  • Sajnos a gátat Kaprunnál nem láttuk, mert záráskor értünk oda;
  • A Felbertauernstrasse a hosszú fizetős alagútjával haladós ugyan és szép helyeken jár, de mégiscsak egy széles főút, ami átviszi a hegyeken a kamionforgalmat. Meggondolnám, hogy legközelebb inkább a Grossglockneren menjek visszafelé is Heiligenbluttól.
Hétfőn délután alaposan lemostam Tigrist, hogy ne kelljen szégyenkeznie,ha legközelebb megint egy tükörfényesre polírozott Kawasakival találkozik.

Agárdi György, 2012. július 15.

Tags: ,

2 hozzászólás to “Rauris és a Grossglockner”

  1. Kelló István november 28, 2012 at 6:30 du. #

    Kedves György! A képeken láttam, hogy Nolan bluetooth kommunikációt használ. Én éppen most gondolkodom sisakcserén, de még nem döntöttem, hogy Nolan, vagy BMW System, vagy…
    Megosztaná velünk a tapasztalatait különös tekintettel a napi praktikumokra (aksi időkre, zajosságra, telefon-GPS esetleg motor-motor kapcsolatra)?

    • Agárdi György december 22, 2012 at 4:51 du. #

      Kedves István! A Nolan Bluetooth rendszer nekünk bevált, bár hozzáteszem, hogy nem a kommunikációs rendszer miatt választottam a Nolan sisakot, hanem egyéb tulajdonságai miatt. A rendszer előnyének tartom, hogy a sisakba integrálták, mindkét oldalon van hangszórója, gazdag a funkcionalitása. Két éves használat után az akkumulátor kb 6-8 óra üzemidőt bír töltés nélkül. A 2013-mas idény előtt cseréltetni fogom az akkukat. Menet közben a zaj mértékét a menetszél és a mikrofon szivacs állapota határozzák meg. Mi alul nyitott sisakban utazunk, az az én szélvédelmem általában jobb, mint az utasomé, ezért én több zajt hallok, ami kb. 120-140 km/h sebességig elviselhető, ilyenkor még halljuk is egymást. Ami a mikrofon szivacsot illeti, az lehetne vastagabb is. Két év alatt ez is elkopott – feleségemnél a fényképezőgép teljesen ledarálta – de lehet újat kapni. A rendszer kezelése a user guide legalább felületes ismeretét igényli. A három rendelkezésre álló gombbal egy csomó funkciót kellett megoldani. A telefonos üzem is rendben van, bár engem egy kicsit elkényeztetett a korábbi vezetékes kommunikátorom, amely beszélgetés közben is kezelte a hívásaimat. A bluetoothos rendszerrel vagy a telefonra kapcsolódok, vagy a másik sisakra. A motor-motor kapcsolat is jól működött – feleségem időnként átül valaki más mögé, hogy rólam is készíthessen fotót menet közben. Úgy emlékszem friss akkumulátorral 100-200 méterre biztosan eltávolodhattunk elszakadás nélkül. A cuccot az Euromotornál vettem a Lehel úton. Ott értenek hozzá.

Szólj hozzá!