Tízkor volt az Africa Twinesek találkozója, amire ismét csak Tibi és Zoli jöttek el, de Péterrel kettesben mi BMW-sek is csatlakoztunk a kiránduláshoz, hogy ne érezzék magukat kevésnek.

Ez a januári túra főleg filmtörténeti emlékek felkereséséről szólt, de volt benne elhagyott katonai bunker, susnyás, murvabánya és éjszakai szerpentinezés is. A történetet most Tibor írta meg.

Itt jöttünk a gyerekekkel is Balaton túrázni, amikor elmúltak 10 évesek majd 15 éve. Ott álltonk meg pihenni, annál a kútnál készült Krisztiről a fáradtan mosolygós fotó, valahol itt csípte meg Pétert az a méhecske.

Benyitunk egy szimpatikusnak tűnő étterembe, de nincs nagy asztaluk és nem hajlandóak kettőt összetolni még 10 éhesfarkas ( vagy farkaséhes?) kedvéért sem! A szomszédban ugyanígy járunk! Ejj, a kutyafáját! De jól megy a bolt ezeknek!

Mi endurósok ugye egy ilyen dombra már akár motorral is felmehetnénk.- mondta Tamás Péternek. Tamás endurója akkor már két napos volt, Péter előző nap vette át.

Az útvonalat úgy raktuk össze, hogy legyenek benne hegyek, erdők, kis kanyargás és kis előttünk még ismeretlen szakaszok, többségük azonban sima, a sportmotoroknak is elviselhető aszfalt legyen.

Szánom-bánom, hogy a GPS trackert elfelejtettem bekapcsolni, így aztán nincs róla dokumentáció, hogy merre mentünk, de a turistatérképen Szanda és Buják között könnyen megtaláljátok a fehér színnel és kontúrokkal jelölt erdei utat.

Kati a hőguta tüneteit kezdte fürkészni rajtam. – Már majdnem egy egész hete, hogy utoljára motorral túráztunk! – Hah, csak vicceltem. Hát persze, hogy motorral megyünk. (GPS adatokkal felújítva.)

A következőnél meg még nagyobb gázt ad! Jesszus, majd szétesek. Minek néz ez engem? Még egy ilyen és esküszöm, hogy ledobom.