Valencia 1/3

Valencia (ESP) tartományba a Riviérákon át (1/3)

A spontán utazások adják a legtöbb élményt! Elöljáróban egy kis statisztika:

  • 8 ország (Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Monaco, Spanyolország, Andorra)
  • 7100 km: ~2000km autópálya és ~5100 km mellékút,
  • számtalan újratervezett útvonal egy Garmin ZUMO 550-el (és ezek voltak a legszebbek!),
  • motorozás 10°C és 30°C között szélvihartól a homokviharon át kánikulában, ködben, szitáló- és záporesőben;
  • Alvás szabadban a provance-i szőlőtől francia barackoson át kempingben sátorban és bungalóban, barátok lakásában és kényelmes hegyi hotelekben több száz éves falak között;
  • ismerkedés a BMW maresilles-i és valencia kirendeltségével és rugalmasságával (vegyes érzelmek)
  • 1 350 EUR szerelési költség valamelyik magyar BMW szerviz hanyagsága miatt
  • egy esés – a márkatárs előadásában, de minden komoly testi/lelki/anyagi következmény nélkül.
 Prológus

Már az év elején tudtam, hogy ki akarom próbálni magam és motorom egy hosszabb túrán.

Évek óta igyekszem olyan utakra menni, ahol nincs megtervezve a pontos útvonal, de az út során minding van helyi kapcsolat, aki a környék érdekes és izgalmas helyeihez útba igazít, segítséget nyújt az igazán autentikus tájak és emberek felfedezéséhez.

Ezt a motoros túrát is ebben a szellemben képzeltem, csak az nem volt világos, hogy északra észt barátaimhoz, vagy délre, valenciai cimboráimhoz induljak-e. Egy e-mail, és a tenger hívó szava döntötte el a kérdést: a terveimtől függetlenül bejelentkezett spanyol barátom – aki már vagy 20 éve motorozik –, hogy mi újság. Gyors e-mail váltások után megegyeztünk, hogy lemegyek hozzá Alicante-ba (Valencia alatt kb. 200 km), hogy együtt töltsünk pár napot motoron, a helyi éjszakában, és út közben meglátogatom barcelonai és valenciai közös barátainkat is egy-egy napra.

Tervemet mesélve egy márkatárs nagyon belelkesedett, de nem tudott velem tartani a teljes úton. Megállapodtunk azonban, hogy visszafelé a Garda tónál találkozunk, és eltöltünk néhány napot a környező tavak körül motorozva, esetleg az észak-olasz Adria partján.

Egyedül végigmenni Dél-Európán nem tűnt egyértelműen zökkenőmentes vállalkozásnak, de elvégre Európában vagyunk a GPS-ek és mobiltelefonok korában egy olyan helyen, ahol 20km-nél messzebb nincs távolabb település. Így aztán a Motorostúra.hu oldalán talált csomaglistát kicsit testre szabva összecsomagoltam és nekivágtam az útnak. Indulás előtt még elvittem a motort a kötelező 30 000-es szervizbe, azt gondolva, így komoly baja nem lehet a BMW F650CS-nek, hiszen a név kötelez (ó én balga naiv lélek!)

Az oda út nyomvonala egyértelmű volt – végig az olasz-, francia- és spanyol Riviérán.

Úgy gondoltam, hogy bár nem a part menti városok a fő cél, azért szánok minden fontosabb városban pár órát a fontosabb látványosságokra, ezért négy nap alatt terveztem leérni Alicante-ba.

 1. nap – 2007. augusztus 17. péntek
Budapest – Győr (M1) – Csorna – Kópháza – B62 – Horitschon L229 –Oberpullendorf B50 – Weissenbachl L361 – Altschlaining L240 – Oberwart B50 – Lafnitztal A2 – Ilz felé B65 – Ilz B66 – Feldbach L201 – Unterweissenbach L211 – Deutsch Goritz L206 – Misselsdorf.
369 km

Délután indultam, mert meg kellett várnom a 30 000 szerviz végét. A tervek szerint kb. este 11-re leérek Misselsdorf-ba az Osztrák-Szlovén határon lévő Röckzee melletti kempingbe. Ez azért volt fontos, mert következő nap Trento-ba időben akartam érni, hogy az ott dolgozó magyar barátaimat látogassam meg. Sajnos az utolsó pillanatban derült ki, hogy pont abban az időben vannak idehaza, de gondoltam Verona és a Garda tó környékén csak el fogom tölteni valahogy az időt az ő társaságuk nélkül is…

Az ausztriai útvonalat néhány osztrák kastély mellett terveztem megtenni, de sajnos az időjárás közbeszólt.

A napos, meleg idő Győr felé egyre borúsabb lett, és Kapuvárnál már csak úgy sikított a szél, gyakorlatilag szinte Kópházáig erős oldalszélben motoroztam. Ausztriát átlépve a szelet megstuccolta az időjárás némi szitáló esővel. 100 km múlva az eső és a szél fordított arányban változott, míg szinte szélcsendben motoroztam olyan szakadó esőben, hogy 30-40km/h-nál nem lehetett gyorsabban menni. Idő közben beesteledett, és a szembe jövő autók lámpái teljesen eltűntették szemem elől az utat. Többször gondolkodtam, hogy a Zumo-val kerestetek a környéken valami szállást, de aztán a virtus erősebb volt – csak azért is leérek a célállomásig!

Végül éjjel 1-re értem teljesen bőrig ázva a Misselsdorf-i kempingbe, ahol már csak szemerkélt az eső. A recepciós srác nagyon kedélyes volt, és miután kiderült, hogy neki is F650-es BMW-je van, begarazsírozta az én járgányomat az övé mellét, így száraz helyen elzárva tudhattam a gépet egész éjjel. A sátrat valahogy nem volt kedvem felverni, így a 20 EUR szobát választottam, ami nagyon komfortos volt dupla ággyal, tiszta és korrekt fürdőszobával, amit a jelen helyzetben igen nagyra értékeltem.

Megvolt az előnye is ennek a napnak – leteszteltem a felszerelés egy részét.

  • A Zumo tényleg vízhatlan, korrektül navigált végig.
  • Az esőcsizma megvéd az esőtől, de ha nem a nadrág alá veszed, a szárán keresztül tölti meg vízzel a bakancsot. Amúgy jelentősen csökkenti a biztonságérzetet a motoron, alig érezni a pedálokat benne.
  • Az én motoros kabátom és nadrágom csillagos ötösre vizsgázott! Alig lettem egy kicsit vizes a nadrág alatt, és a kabát bélését az eső kezdetekor betéve teljesen szárazan vészeltem át a majd 4 órás folyamatos esőt! A bélés és a ruhák következő napra teljesen megszáradtak az enyhén fűtő radiátorokon.
 2. nap – 2007. augusztus 18. szombat
Misselsdorf  L208 – Vogau B67 – Spielfeld A9 – Slovenia A1 – A3- Villa Opicina SS202 – Prosecco – Contovello E70 – Monfalcone SS14 – Mestre A4 – Grisignano Di Zocco – Montegalda – Secula – Santa Groce Bigolina – Vicenza – Alte Ceccato – Montebello Vicentino – San Bonifacio – Caldiero – Montecelli – SP37B – Montorio – Verona – Via Turbina – Bussolegno – Pastregno – Cola – Peschiera
625 km

Következő nap felhőmentes reggelre ébredtem. A kempingben igazi osztrák reggelit kaptam almalével, sajttal, virslivel, kenyérrel. Méginkább jól esett mikor megtudtam, hogy a reggeli benne van a 20 EUR szállásköltségben. A szállást elhagyva körbejártam a tavat és bejelöltem a GPS-en, mint olyan helyet ahova még vissza kell térnem!


1. ábra Az első reggel – útra készen


2. ábra A Misslesdorf-i Kemping melletti tó

Ez a nap alapvetően – az utazáson kívül – a Zumo-val történő ismerkedéssel, és a hibák feltárásával telt. Az út nem volt különösebben érdekes, és bár sok izgalmas város mellett haladtam el, ez az túra nem Észak Olaszország megismeréséről szólt, ezért csak átmentem rajuk.

Néhány megjegyzés a ZUMO 550-ről:

  • Szlovénia részletes térképe alapból nincs benne, ezért csak az autópályákat ismeri. Ha valaki nem siet és a mellékutakat részesíti előnyben egy dél-európai túra során, vagy rossz helyen tér le a pályáról, kihívás lesz csak a GPS-t használva eljutni a célhoz.
  • Soha ne hagyatkozz csak a Zumo-ra (vagy más GPS-re)! Bármennyire is zenés-szagos a beszélő GPS, ha egyszer eltereléshez érkezel, akkor akár egy órát is keringhetsz a környéken, ha nem tudod a következő néhány település nevét (amit a táblák mutatnak).  Szerencsétlen mindig ahhoz a csomóponthoz akar navigálni, ahol a felújítás zajlik, és nem közli veled semmilyen menüben a következő települések nevét.
  • Sajnos nem eléggé szabták testre a Garminokat az európai felhasználók számára. Mi itt az öreg kontinensen általában nagyobb városok, vagy szomédos települések alapján tájékozódunk, illetve az utak számai segítenek a közlekedésben. Az észak-amerikai kontinensen égtájak alapján tájékozódnak az útszámokat figyelembe véve. Ez sok esetben zavaró, mert nem a táblákon látható településeket mondja nekünk a Zumo, hanem égtájak szerint irányít – ahogy Amerikában vannak kitáblázva az utak.
  • Az automata nagyítás a kereszteződéshez érve nagyon hasznos, és a nagyítás is a megfelelő időpontban érkezik.
  • Az olaszok nem törték össze magukat a GARMIN térkép-frissítésében, ezért számos körforgalom, csomópont átépítés nincs jelölve – a helyi navigációt nehezítve.
  • Ha szép helyekre akartok eljutni, csak állítsátok be a Zumo-t a „legrövidebb út” funkcióra, és hagyjátok egy párszor újratervezni. A tapasztalataim alapján egyre alsóbbrendűbb utakat használva számolja ki az útvonalat, ami egyre elhagyatottabb, és persze autentikusabb, izgalmasabb utakat jelent  Hozzáteszem, hogy ez a megoldás a menetidőre jelentős extra órákat tehet.


3. ábra Kavarás Velencében – felújítják az A4-es autópályát.

Ha Olaszországban jártok, készüljetek fel az útfelújításokra a legkülönbözőbb szintű utakon, ezért nem árt a hagyományos térkép is a tanktáskán. Nekem ilyen nem volt, de szerencsére nem kellett nagy kiértőket tenni. Az első szép, technikás szerpentint is egy ilyen útfelújításnak köszönhettem Verona előtt, ahol egy útfelújítás miatt a Zumo újratervezte az útvonalat, és egy szinte névtelen mellékútra vitt.


4. ábra Toscan magánkastély a háttérben. Az utak hibátlanok minden szinten.

Ezen kellett mennem egészen Verona fölé, ahonnan egy keskeny kis szerpentin vitt le a városba:


5. ábra A Verona fölötti szerpentin

Vernona nagyon szép! Ez volt az első város, amit igazán sajnáltam, hogy nem tudom tüzetesebben megnézni. Már alkonyodott, és még előttem volt jónéhány km a Garda tóig. Azért készítettem pár képet a belvárosból, de biztos vagyok benne, hogy egy teljes hét is kevés lenne Rómeó és Júlia városára.


6. ábra Az egyik veronai kastély


7. ábra A folyópart


8. ábra Már több, mint 300 éve járnak rajta.


9. ábra Alkonyodott


10. ábra

Sötétben értem Peschiera-ba, a Garda tó legdélibb pontján lévő városkába. Augusztus lévén szinte alig lehetett szállást találni (a déli országokban augusztus a szabadságos hónap, ilyenkor a városlakók elözönlik a helyiek által kedvelt tenger- és tópartokat), egy jachtclub kempingjében találtam hosszas keresgélés után egy bungalót (valahogy nem volt kedvem 780km után este 11-kor sátrat verni, amikor következő nap korán kellett indulnom).

Az éjszakai élet nagyon izgalmas a Garda tó városaiban, rengeteg ember nyüzsög mindenfelé. Aki nem szereti a sós vizet, nyugodt szívvel ajánlhatom bármelyik városát a Dolomitokkal övezett tónak – mind szolgáltatásban, mind kikapcsolódási lehetőségekben felveszi a versenyt a legtöbb tengerparttal…

 3. nap – 2007. augusztus 19. vasárnap
Peschiera – Brescia A4 – Manerbio – San Felice – Caorso – Piacenza – Stradella – Tortona A7 – Petrabissara (SS35) – Genova –  Savona – Finale Ligure – Alassio – San Remo – Menton – Monaco – Nice – Cannes – Fréjus – Sainte Maxime – Saint-Topez – Grimaud (D558) – La Garde-Freinet – De Luc (A8) – Brignoles (N7) – Tourves – Rousset melletti szőlős
686 km


11. ábra Reggel megbizonyosodtam róla, hogy valóban egy yacht klubban vagyok


12. ábra Újabb bizonyosság…

 
13. ábra Indulásra készen a Garda tó partján

A következő  etap a Garda tótól Genováig tartott.Ez volt a legszínesebb nap az odaút során.

Az ebédet már Genovában akartam elkövetni, ezért siettem. Szerencsére vasárnap volt ennek megfelelő enyhe forgalommal, a Pó síkságot hamar letudtam. Rákeveredtem egy iszonyú egyenes (16 km hosszú vonalzó) útra, ami finoman szólva is unalmas volt.


14. ábra Az egyenes út – felénél

Genova fölött aztán az SS35-ös út pótolta az unalmas órákat, egy fantasztikus kanyargós út visz fel majd le Genovába.  Rengeteg motoros volt az utakon szabadnap lévén, még egy, vagy 100 motort számláló csapattal is találkoztam a szerpentin végén közvetlen Genova fölött.

Itt kezdődtek a műszaki kihívások is. Gyakorlatilag 3-4. fokozatot lehetett csak használni, és a tempós kanyargós út igen igénybe vette az első gumit. Mikor elindultam otthonról még csak félig volt kopott, de a Genova fölötti úton már annyira elfogyott, hogy erősen látszott a minimum anyagvastagságot jelző jel. Vasárnap lévén esélyem sem volt gumist keresni, és az ütemezésbe sem igen fért volna bele.


15. ábra Látkép a szerpentinről


16. ábra Amikor már kopott a gumi

Így hát mentem tovább mérsékelt dinamizmussal, mert ha egy ilyen szerpentinen kapok első defektet, akkor tuti tepsiben megyek haza…
Genovában egy gyors ebéd, aztán irány a riviéra. A part menti úton mentem egész Saint-Tropez-ig, ami lényegesen lassabbra sikerült a tervezettnél – vasárnap lévén délután mindenki elindult haza a tengerpartról.
Természetesen szakítottam időt az alap városokra is, íme néhány kép:


17. ábra Genova és a kopott gumi – látszik a jel az abroncson: eddig és ne tovább! (innen még vagy 520 km-t tettem meg vele…)


18. ábra A nép, ahol mindenki robogóval közlekedik, de legalább ketten egy Vespán.. 


19. ábra Irány a Riviéra: 380 km a tengerparton


20. ábra Savona felé


21. ábra Az olasz riviéra. Az út egészen Saint-Tropezig közvetlenül a parton visz …


22. ábra  … és többségében így néz ki.


23. ábra Yacht Monte Carloban – no coment


24. ábra A monaco-i kikötő


25. ábra Nizza (Nice). Az út kikerüli a várost.


26. ábra Cannes


27. ábra Ez az A vörös szőnyeg

A tervek szerint Saint-Tropez-ben aludtam volna, de sajnos a kempingek dugig voltak, és erősen 10-óra felé járt az idő, mire odaértem.
Aznap már több, mint 520 km volt a lábamban, amiből jó, ha 30km volt pálya, a többi mellékút kanyarokkal és/vagy dugókkal.

Az első gumi a végletekig elkopott, és hogy teljes legyen a „boldogság”, a hátsó hajtás elkezdett tengely irányban mozogni! A hajtást rögzítő anya nem lazult le, ezért még inkább arra számítottam, hogy komoly a baj – sajnos később kiderült, igazam volt.Szóval annyira nem volt kedvem sokat bóklászni szállás után kajtatva, és ez a város amúgy sem a csóró embereknek lett kitalálva. Megvacsoráztam hát a régi csendőrség mellett egy szendvicsesnél, és úgy döntöttem tovább indulok, keresek egy szőlőst a környéken.


28. ábra Itt dolgozott Luis de Funes, mint csendőr. És ez tényleg a csendőrség régi épülete!


29. ábra És itt is – ami tényleg a mai napig a csendőrség épülete

A ZUMO-t beállítva Marseilles felé (ott következő nap biztos találok gumist, és a BMW szervizt is meg akartam látogatni) a legrövidebb utat elindultam. Az út persze egy hegyi útra vitt, így éjjel, kopott első gumival, beteg hátsó hajtással és hulla fáradtan csak arra vágytam, hogy meglássak egy alkalmas mellékutat, ahol megaludhatok.

A tompított fényszóró elkezdett rakoncátlankodni, és a szerpentinen a legváratlanabb pillanatokban aludt ki korom sötétben! Az érintkezés nem volt jó, ezért az egész lámpatest felforrósodott, így még szerelni sem lehetett (valójában nem is volt hol az út mellett). Végig reflektorral kellett mennem a szembe jövők nagy örömére.

Kb. 100 km után végre megláttam amit kerestem – egy szőlőst a domboldalon. Az időjárás nagyon kellemes volt (28 °C), ezért behajtottam a szőlősbe, polifoam, hálózsák elő, és már húztam is a lóbőrt a motor mellett.

 4. nap – 2007. augusztus 20. hétfő
Rousset melletti szőlős – Le Pennes-Miabeau – Marseilles – Le Pennes-Miabeau – Chateauneuf Les Martigues (D5) – N113 – Saint-Martin-deCrau (N453) – Raphael Les Arles (D83) – C66 – D24 Mas Thibert felé – Mas Thibert (D35) – Arles – D570 – Avignon-i kastély (D38) – D58 – Aiguse Mortes (D62) – Camon Plage (D21) – Montpelier (N113) – Roussan (A9) – Spanyol határ (AP7) – Canadal (Gi504) – Agullana – N-II – Mataró (C32) – Barcalona
619 km

A következő nap folyamatos aggodalommal telt a technika miatt. Reggel a lehető leggyorsabb úton (ami nem fizetős, tehát autópálya kilőve) elmentem Marseilles-be.


30. ábra Reggel a szőlőben

Marseilles külvárosában megláttam egy fekete F650GS-t egy ház előtt. A tulajdonos srác kb. a Yes és No szintjén értett angolul (mint általában a franciák), ezért kézzel lábbal elmagyaráztam, hogy nekem BMW szervizre lenne szükségem. Interneten kikereste a pontos címet, amit beírtam a GPS-be. Ez volt az első alkalom, amikor igazán nagyon örültem ennek a szerkezetnek. Hiba nélkül odataláltam a szalonhoz – ami hétfőn zárva tart 


31. ábra A marseilles-i kikötő

Marseillesben (mint számtalan más déli nagyvárosban is) a BMW motorkerékpároknak külön szalonjuk van. Sajnos a hétfő itt szünnap volt, de kétségbe nem kellett esnem. Marseillesben egy egész utca szinte kizárólag a legkülönbözőbb motorkerékpár márkák márkaboltjaival, és motoros boltokkal van tele!

Ez nagy szerencse, mert a BMW Motorrad mellett egy óriási motorkiegészítő bolt és szerviz kapott helyett. A szoláltatásra igazán nem lehetett panaszom:

Elmondva, hogy Magyarországról jövök, Dél-Spanyolországba tartok és még aznap Barcelonába kell érnem, a szerelő soron kívül nekiesett az első gumi kicserélésének. A raktárból kihozták az utolsó Michelin Pilot Road 2 első gumit, ami szereléssel együtt 20e HUF-ért már fent is volt egy fél óra múlva. A hátsó hajtást nem tudta megszerelni (nem volt megfelelő szerszám a hajtást rögzítő anya kilazításához), de körbetelefonálta az ismerős boltokat, hogy mi legyen. 15p telefonálás után a kezembe nyomott egy címet, ami a most nyíló új nagy BMW szalon címe volt. Ott elmondása szerint már várnak, és készek foglalkozni az üggyel.

GPS-be be az utcanevet, nyomás a nagy BMW szalonba. És itt jött a hidegzuhany. A motoros ügyintéző nagyon segítőkész volt, de közölte, hogy nem tudják szétszerelni ma a motort, mert általános fejtágítás van a szerelőknek, és amúgy is sok a munkájuk. És egyébként is, nincs raktáron semmilyen alkatrész a mocihoz. A rendelés eltart vagy két napot, szóval aznap nincs szerelés. Végiggondolva a lehetőségeimet megbeszéltem vele, hogy akkor legalább írja össze azokat a lehetséges alkatrészeket, amikre a szerelés során szükség lehet, én azt elküldöm a spanyol haveromnak Valencia-ba, akik az ottani BMW szervizbe berendeli azokat. Ebbe maradtunk, adott egy listát, és felhívta a figyelmet, hogy 100-110 fölé ne menjek, mert nagy baj lehet belőle. Természetesen a marseilles-i BMW nem tudja hivatalosan felvenni a valenciai kollégákkal a kapcsolatot, nekem kellett a maszek mobilomon az adatokat leküldeni a haveromnak, akinek személyesen kellett Valenciába befáradni a márkaszervízbe…

Ebbe maradtunk. Azért röhej, hogy egy semmilyen szerviz pár utcával odébb mindent félredob, hogy segíthessen, a nagy BMW ügyfélközpontú megacég meg szívességet tesz, hogy prémium szervízárak mellett egyáltalán foglalkozzon az ügyfelével!!!

Bindegy. Motorra fel, elment a fél nap, engem meg vártak Barcelonában. Minden pihenőnél megnéztem, nagyobb-e már a hajtás lötyögése. Nagy örömömre a lötyögés már egy jó ideje konstans volt. Ez egy kicsit megnyugtatott, így élvezni tudtam Provance valóban szépséges tájait. A GPS-t a legrövidebb útra állítva csodálatosan szép kis mellékutakon vitt az utam.


32. ábra Provance-i platános. Ez volt a legrosszabb út az egész túra során…

Az egyik hosszú, egyenes szakasz közepén feltűnt (kényelmes 100-110-es tempónál), hogy mintha valami törés vagy úthiba lenne az egyébként egyenes útban. Közelebb érve már túl későn vettem észre, hogy az bizony nem egy úthiba, hanem egy nagyon hirtelen bukkanó, amit egy kis zsilip miatt építettek. Örömmel jelenthetem, hogy az F650CS-el csurig pakolva alap lengéscsillapítókkal királyul lehet ugratni!  Átfutott az agyamon, hogy ha a bukkanó előtt fékezek, akkor abból csak baj lesz, ezért gázt elvesz, kormányt megmarkol és lesz a mi lesz alapon olyat repültem, hogy még! Sima landolás után gáz, a motor megy tovább egyenesen, és még fel sem koppant (asszem’).
Arles egy gyönyörű kisváros. De inkább beszéljenek a képek:


33. ábra Akinek eszébe jut egy van Gogh festmény, az nem téved – ez az a híd amit a mester is megörökített. Ma nemzeti kincse az országnak.

Az út Arles-t követő része viszonylag eseménytelenül telt. Ráálltam a gyorsforgalmi útra és meg sem álltam a Spanyol határig. Ott egy kicsit felmentem a hegyi utakra tévedésből, de aztán már csak húzni kellett Barcelonáig.


34. ábra Első kavargásom a spanyol hegyekben.

Barcelonába este 10 körül értem, pont vacsoraidőben. Az ottani haverok elintézték, hogy a garázsban tarthassam a gépet. Az este a régi emlékek felidézésével kellemesen, katalán nemzeti ételek és italok társaságában telt.

 5. nap – 2007. augusztus 21. kedd
Barcelona – Vinarós – Valencia – Montroi (CV50) – Carlet (A7) – Canals – Benissoda (N-340) – Cocentaina – Font Roja – Ibi (A7) – Alicante
564 km

Következő nap korán indultam abban a reményben, hogy a valenciai BMW végre meg tudja szerelni a hátsó hajtást. Az autópályán, illetve mellette egy megállással értem le Valenciába.


35. ábra Az első narancsligetek Valencia tartományban

Ott aztán 3 óra alkudozás kezdődött a BMW ottani részlegével. Az már látszott, hogy pár nap mindenképp kell, mire az alkatrészek megérkeznek, bármekkora is a baj. Ahhoz, hogy a probléma kiderüljön, szét kellett volna szedni a hátsó hajtást. Először el akartak hajtani, mondván rengeteg dolguk van.

Tény, hogy a BMW Dos Rodes csak BMW motorkerékpárokkal foglalkozik, és akkora műhelye van, mint az egész Wallis Pest autószervize. Legalább 10-15 padon folyik folyamatosan a munka, és 15 percenként gurítottak ki egy-egy járgányt a javítás utáni tesztelésre.

Mégsem tudtam megérteni, hogy egy olyan ügyfélre nincs idejük, aki 3500 km-t utazott, és csak 20 percet kér, hogy a szükséges alkatrészeket össze lehessen gyűjteni. Három (!) óra folyamatos alkudozás után, a BMW Magyarországot is bevonva abba maradtunk, hogy a szükséges alkatrészeket a BMW Magyarország berendeli Németországon keresztül Madridba, ahonnan gyorsfutár viszi majd Valenciá-ba. Mindez három napot vesz igénybe, azaz legkorábban pénteken ér Valenciába. Így hát abba maradtunk, hogy az alkatrészek megérkezését követően, jövő hétfőn reggel 8-kor odaviszem a gépet, és még aznap el is vihetem.

Ez az egész tervet felborította. Az eredeti elképzelésem szerint a következő két napot Alicante-ban töltöm, majd a péntek-szombat megnézem Andalúziát, és vasárnap Barcelonába érkezem, hogy legyen elég időm a rákövetkező keddre a Garda tóhoz érni, ahol már vár IFA a GS-ével.
A beteg hátsó hajtással az andalúz kör nyilván kimaradt, így csak csillagtúrákat tervezhettem Alicante környékén.

Mindezt mérlegelve elindultam Alicanteba Ruben barátomhoz. Ő késő estig dolgozott, ezért egy hosszabb, kanyargósabb mellékutat választottam.

A SPANYOL UTAKAT A MOTOROSOKNAK ÉPÍTETTÉK!!!!

Messze a legjobb minőségű, minimális forgalmú és szuperkanyargós utak vannak egész Valencia tartományban! A szűk hajtű kanyaroktól a lábtartó karcolós széles ívekig mindenféle úton mentem azon a 100km-en amíg Alicantéba nem értem.


36. ábra Alicante felé félúton. A forgalom ilyen volt, bármelyik nap is motoroztam a tartomány mellékútjain. A főutakon folyamatos a forgalom, de az alacsonyabb rendű utak a motorosoké! 

Este fél 9-re értem Alicante-ba. Ott aztán Ruben barátom feledtette a motor problémáit – ettünk egy jót és bele vetettük magunkat az éjszakába.

Képek és szöveg: Fekete Gyula Szabolcs, 2007. december.

 

A cikk második részét itt találod.

Tags:

No Responses to “Valencia 1/3”

  1. Gyuszko január 3, 2008 at 8:55 du. #

    Köszi a kommenteket!
    Ad1) a BMW technikával nincs semmi baj – csak a szolgáltatással. 2007-ben 30 000km-t motoroztam, és ezen a kényszer-szervízen túl csak a három kötelező 10e szervízt kapta a motor. Rengeteket járok vele városban is, mindig megbízható, takarékos moci!
    As2) igen, az odaúton sokminden kihagytam – de ez az rész csak a megérkezésig tart és tényleg „csak” az odajutás volt: most jön a java! 
    A Riviérák + Provance szerintem egy külön 3 hetes túra lenne (lesz?)
    Hamarosan jön a többi!
    Gyula

  2. Anonym január 3, 2008 at 8:14 du. #

    Nagyon unatkozom, tél van.. gyorsan írd le a többit is! 🙂 Árakat is ha lehet, érdekele ez a szőlőben alvás..:D

  3. kutya. január 3, 2008 at 7:51 du. #

    Rég nem olvasott, hibátlan beszámoló. Jöhet a többi !
    ( a BMW helyében meg hama-gyorsan megkeresnélek…)

  4. Boombaba január 3, 2008 at 4:58 du. #

    1., Nice-t kihagyni hiba volt.
    2., Mondhatom a márkád csúnyán bánt veled! Fura hogy egy gigaszervíz elhavazódik szezonban. Nem túl jó bizonyítvány a BMW nek.
    3., Sztem a határidők kicsit kárára voltak a túrának. Nem jó ha nem az aktuális szituhoz igazodsz. (gumi, időjárás, állapotod, látnivalók stb) Hanem néhol hajszolod magad, néhol meg téblábolsz, és csak töltöd az időt.
    4., Az útleírás király. Életszegú, élvezhető, és izgi. Várjuk a folytatást.

  5. Vörös László január 3, 2008 at 4:48 du. #

    Folytatást minél hamarabb!!!
    Én a barátnőmmel májusban készülök meglátogatni egy barátomat Marbella-n és ha már ott járunk a terv szerint
    megnézzük Gibraltárt is ugyhogy nagyon örültem az irásodnak
    legalább van bizonyiték,hogy nem vagyok egyedül az ötletemmel.Üdv.:Laci

Vélemény, hozzászólás?