Furcsa hely
Gurulások‘Azt hiszem idén több napot szánunk Prágára, és környékére. A tavalyi prágai út tapasztalatait ezen a hétvégén szedtük össze, hátha más nem ‘szalad alá’ a cseh vendéglátás hibáinak… ‘ – írja kutya
‘Azt hiszem idén több napot szánunk Prágára, és környékére. A tavalyi prágai út tapasztalatait ezen a hétvégén szedtük össze, hátha más nem ‘szalad alá’ a cseh vendéglátás hibáinak… ‘ – írja kutya
Mindegy, hogy merre, csak menni. Kényelmesen követni azt aki elöl megy és tudja az utat. A cél most még senkit sem érdekel, csak az út, az utazás maga. Szerintem jól érzik magukat.
Van két napunk, oda megyünk, ahova akarunk, az egyetlen cél a motorozás, a legszebb utakat akarjuk látni. Hova mennél, ha ez lenne a feladat – kérdezem magamtól.
A cseh 20-as nekem most is nagyon tetszett. Ha az általam gyakran használt 0-300-as skálán osztályoznám, akkor 160 pont körül lőném be …
Chartresban az utolsó szobát foglaltuk le a szállodában és Saumurban néhány kilométert kijjebb kellett mennünk a városközpontból. Chambordban és Bloisban viszont a kastélyra nézett az ablakunk.
Tamás teóriája beigazolódni látszott – a magyar világnyelv. Elmesélte egyik kedves sztoriját ismerőseivel, akiknek már lógott a nyelve annyit köröztek kocsival Athénban, hogy megtalálják az Akropoliszt, de sehogy sem sikerült odajutniuk …
Volt olyan papírunk, ami egy sima 10×5-ös fehér lap volt, rajta egy elmázgálódott pecsét. 4 $. A díjszabás szerintem „pofára” megy. Mi szimpatikusak voltunk.
6 nap, 1700 km és némi becherovka… tényleg csak ennyi lenne? Ó nem. Két új barátság, egy nagy emlék, és a tudat, hogy hónapok tervező munkája, a nehéz napok spórolása édes valósággá vált. Hiányzik-e? Hát persze. Hogy visszamegyünk-e? Ez nem lehet kérdés…
Az szeptemberi motorozáshoz szerencse kell és mivel ebben az évben ebben alig volt részünk – nagyon sokszor esőben motoroztunk – most statisztikai alapon abban reménykedtem, hogy jó idő lesz.
Húsvétkor 4 napos hosszú hétvégére indultunk Horvátországba. A 2004-es év tavasza rengeteg esőt hozott és vízből bőven jutott nekünk mind a négy napra. A túra egyik nagy meglepetése a Horvát infrastruktúra volt. Sokat gurultunk vadonatúj autópályákon és frissen szőnyegezett mellékutakon. Láttuk a Plitvicei tavakat, Zadar-t és ebédeltünk egyet húsvétkor a tengerparton.